tag:blogger.com,1999:blog-23535280660238349672024-03-14T11:30:16.684+01:00Őszinte alázatos erkölccselIgazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.comBlogger533125tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-74047947837966320452024-03-05T11:29:00.001+01:002024-03-14T11:29:33.631+01:00Az élet igéje – 2024. március<p>
</p><p><strong>„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, s az erős lelket újítsd meg bensőmben!”<br />
(Zsolt 51[50],12)</strong></p>
<p> </p>
<p>A szentírási ige, amit e nagyböjti időben élni szeretnénk, az 51.
zsoltárból származik, a 12. versben találjuk az alázatos és megindító
mondatot: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, s az erős lelket
újítsd meg bennem!”. Ez a szöveg <em>„Miserere”</em> néven vált
ismertté. A szerző az elején végigvizsgálja az emberi lélek
legrejtettebb zugait, a lélek legmélyebb húrjait pengeti, így átérezzük,
mennyire alkalmatlanok vagyunk a kapcsolatra Istennel, mégis
kimondhatatlanul vágyunk a közösségre vele, mert tőle jön minden irgalom
és kegyelem.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, s az erős lelket újítsd meg bensőmben!”</strong></p>
<p> </p>
<p>A zsoltár Dávid életének ismert történetéből indul ki. Őt meghívta
Isten, hogy viselje gondját Izrael népének, és vezesse a Szövetséghez
való hűség útján. Ő viszont vét a küldetése ellen: Batsebéval
házasságtörést követ el, aztán egy csatában megöleti a férjét, a hetita
Uriást, aki seregének tisztje volt. Nátán próféta feltárja előtte
bűnének súlyát és segít, hogy beismerje azt. Ez az ige bűnének
megvallása és az Istennel való kiengesztelődésnek a pillanata.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, s az erős lelket újítsd meg bensőmben!”</strong></p>
<p> </p>
<p>A zsoltáros nagyon súlyos szavakat ad a király szájába, amelyek mély
bűnbánatból és az isteni megbocsátás iránti teljes bizalomból fakadnak:
„töröld el”, „mosd le”, „tisztíts meg”. Aztán az általunk idézett
mondatban a „teremts” szót használja, és ezzel arra utal, hogy az emberi
törékenységtől csak Isten képes teljesen megszabadítani bennünket.
Tudatosítja, hogy csak Ő tud „tiszta szívű” új teremtménnyé tenni
bennünket, és eltölteni éltető lelkével, Ő tud igazi örömet adni, „erős
lelket”, mely gyökeresen átalakítja a kapcsolatunkat Istennel, más
élőlényekkel, a természettel és az egész világegyetemmel.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, s az erős lelket újítsd meg bensőmben!”</strong></p>
<p> </p>
<p>Hogyan váltsuk gyakorlatra ezt az életigét? Az első lépés, hogy
határtalan bizalommal beismerjük, hogy bűnösök vagyunk, és szükségünk
van Isten bocsánatára.</p>
<p> </p>
<p>Lehet, hogy az ismételten elkövetett hibák elbátortalanítanak, és
magunkba zárkózunk. Ilyenkor legalább egy kicsit ki kell nyitnunk a
szívünk ajtaját.</p>
<p>Chiara Lubich az 1940-es évek elején így írt valakinek, aki úgy
érezte, hogy képtelen túllépni saját nyomorúságán: „Minden más
gondolatot el kell távolítani a lelkünkből. És elhinni, hogy Jézust
vonzza bűneink alázatos, bizalommal és szeretettel teljes feltárása.
Amit mi birtoklunk és teszünk, az csupa nyomorúság. Ő pedig a mi
irányunkba csupa Irgalom. Lelkünk csak úgy egyesülhet Vele, ha egyetlen
ajándékként nem az erényeinket, hanem a bűneinket ajánljuk fel Neki! […]
Jézus a földre jött, emberré lett, és nem vágyik semmi másra […] csak
arra, hogy Megváltó legyen. Hogy Orvos legyen! Semmi másra nem vágyik.” <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14105#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a></p>
<p> </p>
<p><strong>„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, s az erős lelket újítsd meg bensőmben!”</strong></p>
<p> </p>
<p>Miután szabadok lettünk és bocsánatot nyertünk, tartsuk szem előtt a
testvérek segítségét, mert a keresztények ereje a közösségből fakad.
Kezdjük el konkrétan szeretni a felebarátot, bárki legyen is az! „Amit
ez tőlünk kér, az a szolgálattal, megértéssel teli kölcsönös szeretet,
amely osztozik a testvér fájdalmaiban, vágyaiban és örömeiben; az a
tipikusan keresztény szeretet, mely mindent betakar, mindent megbocsát.”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14105#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a></p>
<p> </p>
<p>Ferenc pápa azt mondja: „Isten bocsánata […] irgalmasságának
legnagyobb jele. Olyan ajándék, amelyet minden bocsánatot nyert bűnösnek
meg kell osztania összes testvérével, akivel csak találkozik. Mindenki,
akit az Úr mellénk állított, családtagok, barátok, munkatársak,
egyházközségi tagok…, mind olyanok, mint mi: rászorulnak Isten
irgalmasságára. Olyan jó bocsánatot nyerni, de te is, ha azt akarod,
hogy bocsánatot nyerj, akkor te is bocsáss meg másoknak! Bocsássunk meg!
[…] hogy tanúi legyünk az ő bocsánatának, amely megtisztítja szívünket
és átalakítja életünket!”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14105#_ftn3" name="_ftnref3">[3]</a></p>
<p> </p>
<p><em>Augusto Parody Reyes és az életige csoport gondozásában</em></p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14105#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> C. Lubich, <em>Levelek 1943-1960</em>, a Cura di F. Gillet, (Opere di Chiara Lubich 4/1), Città Nuova, Roma 2022; p. 350.</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14105#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a> C. Lubich, Az élet igéje 2002. május, Új Város, 2002/5.</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14105#_ftnref3" name="_ftn3">[3]</a>
Ferenc pápa, általános kihallgatás 2016. március 30.,
https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-isten-minden-bununknel-nagyobb</p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-34565053871585589072024-02-01T01:52:00.000+01:002024-02-06T11:52:45.426+01:00Az élet igéje – 2024. február<p>
</p><p><strong>„Minden, amit tesztek, szeretetben történjék.” (1Kor 16,14)</strong><sup> <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14063#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a></sup></p>
<p> </p>
<p>Ebben a hónapban Pál apostol szava és tapasztalata lesz a világosság az utunkon<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14063#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a>.</p>
<p>A korintusi keresztényekhez hasonlóan nekünk is nagy erővel hirdeti,
hogy az evangélium lényege a szeretet, az agapé, az érdek nélküli
szeretet a testvérek között.</p>
<p>A mostani életige ennek a levélnek a befejező részéből származik,
amely részletesen leírja, és minden árnyalatában el is magyarázza, hogy
milyen a szeretet: türelmes, jóságos, örül az igazságnak, nem keresi a
maga javát…<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14063#_ftn3" name="_ftnref3">[3]</a></p>
<p>A keresztény közösségben ily módon megélt kölcsönös szeretet gyógyír a
mindig fenyegető megosztottságokra, és a remény jele az egész emberiség
számára.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Minden, amit tesztek, szeretetben történjék.”</strong></p>
<p> </p>
<p>Érdekes, hogy Pál – ha a görög szöveget nézzük – arra buzdít, hogy
minden tevékenységünk folyamán „legyünk a szeretetben”, és ezzel megadja
minden cselekedetünk biztos alapját, a feltételét, hogy Istenben
lakozzunk, aki a Szeretet.</p>
<p>Hogyan is tudnánk kölcsönösen befogadni egymást, hogy tudnánk
mindenkihez így viszonyulni, ha nem tudnánk, hogy előbb Isten szeret
minket a törékenységeinkkel együtt is?</p>
<p>Ha újra és újra felszítjuk magunkban ennek a tudatát, akkor leszünk
képesek félelem nélkül megnyílni mások felé, és megérteni a
szükségleteiket, melléjük állni és megosztani velük anyagi és lelki
javainkat.</p>
<p>Figyeljük meg, hogy Jézus hogyan cselekedett, mivel Ő a mi példaképünk.</p>
<p>„Ő maga elsőként adott: egészséget a betegeknek, bocsánatot a
bűnösöknek, életet adott mindannyiunknak. Az ösztönös, önző harácsolást
Jézus a nagylelkűséggel, a saját igényeink előtérbe helyezését a másokra
való odafigyeléssel állítja szembe. A birtoklás kultúrájával szemben az
adás kultúráját hangsúlyozza. Nem az a lényeg, hogy sokat vagy keveset
tudunk-e adni. Az számít, hogy »hogyan« adunk, mennyi szeretet van a
másik iránti figyelmességünk akár egy apró gesztusában is. […] A
szeretet lényegre törő: odafigyeléssel, szolgálattal és segítőkészséggel
képes a felebaráthoz közeledni. […] Még fontosabb megpróbálni
szeretetnek »lenni« mindenki iránt! Akkor megtalálnánk a szívéhez vezető
utat, és tudnánk segíteni neki.”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14063#_ftn4" name="_ftnref4">[4]</a></p>
<p> </p>
<p><strong>„Minden, amit tesztek, szeretetben történjék.”</strong></p>
<p> </p>
<p>Ez az ige arra tanít, hogy tisztelettel közeledjünk másokhoz, ne
legyen bennünk álnokság, hanem ötletesen tegyük lehetővé, hogy
megvalósíthassák legszebb vágyaikat, és így mindenki részét adhassa a
közjó megvalósulásához.</p>
<p>Ez segíteni fog, hogy értékeljük a hétköznapi életünk apró eseményeit
is: „[…] a házimunkától a földeken vagy a műhelyben végzett munkáig, a
hivatali ügyintézéstől az iskolai teendőkig vagy a társadalmi, politikai
és vallási felelősségek vállalásáig. Minden figyelmes és segítőkész
szolgálattá válhat.”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14063#_ftn5" name="_ftnref5">[5]</a></p>
<p>Képzeljük el úgy, mint egy mozaikot, a maga egyszerűségében megélt evangéliumból.</p>
<p>Két szülő meséli: „A szomszédunk közömbös a hit iránt. Elmesélte,
hogy a fia börtönbe került, mi pedig vállaltuk, hogy meglátogatjuk. Az
előző nap böjtöltünk, kérve a kegyelmet, hogy a megfelelő szavakat
tudjuk mondani neki. Aztán kifizettük az óvadékot, hogy szabadon
engedjék.”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14063#_ftn6" name="_ftnref6">[6]</a></p>
<p>Egy ifjúsági csoport Bueában (Kamerun délnyugati részén)
természetbeni és pénzadományokat gyűjtött, hogy segítsenek a háború
miatt az ország más részére elmenekülni kényszerült embereken.<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14063#_ftn7" name="_ftnref7">[7]</a>
Meglátogattak egy embert, aki a menekülés közben elveszítette az egyik
karját. Nagyon nehéz elfogadnia ezt a fogyatékosságot, mert ez hirtelen
erővel változtatta meg a szokásait. „A látogatásunk reményt, örömet és
bizalmat adott neki. Általunk megtapasztalta Isten szeretetét” – meséli
Regina. Marita pedig úgy érzi: „Ez után a tapasztalat után tényleg
biztos vagyok benne, hogy semmi sem kicsi, ha szeretetből tesszük. Másra
nincs is szükség, mert a szeretet mozdítja meg a világot. Próbáljuk
ki!”</p>
<p> </p>
<p><em>Letizia Magri és az életige csoport gondozásában</em></p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14063#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> Ebben a hónapban az Élet igéje az a mondat, amit a különböző német egyházak egész évre mottónak választottak.</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14063#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a> vö. Zsolt 119[118],105. Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon.</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14063#_ftnref3" name="_ftn3">[3]</a> vö. 1Kor 13</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14063#_ftnref4" name="_ftn4">[4]</a> C. Lubich, Az élet igéje, 2006. október, Új Város, 2006/10.</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14063#_ftnref5" name="_ftn5">[5]</a> uo.</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14063#_ftnref6" name="_ftn6">[6]</a> S. Pellegrini, G. Salerno e M. Caporale, <em>Famiglie in azione. Un mosaico di vita</em>, Città Nuova 2022, pp.70-71.</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14063#_ftnref7" name="_ftn7">[7]</a> <a href="https://www.unitedworldproject.org/workshop/camerun-condividere-con-gli-sfollati/">https://www.unitedworldproject.org/workshop/camerun-condividere-con-gli-sfollati/</a></p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-33252234317422788452024-01-01T02:30:00.000+01:002024-01-01T02:30:00.133+01:00Az élet igéje – 2024. január<p> </p><p><strong>„Szeresd az Urat, a te Istenedet… és felebarátodat, mint magadat.” (Lk 10,27)</strong></p>
<p>A keresztények egységének imahetére<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14027#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a> idén az a javaslat, hogy a fent idézett ószövetségi igéből induljanak ki az elmélkedések<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14027#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a>.
Jézus Jeruzsálembe tart, amikor feltartóztatja egy törvénytudó és azt
kérdezi tőle: „Mester, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14027#_ftn3" name="_ftnref3">[3]</a> Így indul a beszélgetésük, amelyben Jézus visszakérdez: „Mi áll a törvényben?” <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14027#_ftn4" name="_ftnref4">[4]</a>
Ezzel a kérdezőt készteti válaszadásra: az Isten és a felebarát iránti
szeretetben együttesen foglalható össze a Törvény és a Próféták.</p>
<p><strong>„Szeresd az Urat, a te Istenedet… és felebarátodat, mint magadat.”</strong></p>
<p>„Kit tekintsek felebarátomnak?” – folytatja a törvénytudó. A Mester
pedig az irgalmas szamaritánus történetének elbeszélésével válaszol. Nem
sorolja fel, hogy milyen embereket tekinthetünk felebarátainknak, hanem
inkább leírja azt a mély együttérzést, amivel viseltetnünk kell irántuk
minden tettünkben. Nekünk kell a többi ember „felebarátjává” válnunk.</p>
<p>Úgy kell feltennünk a kérdést, hogy „én kinek vagyok a felebarátja”.</p>
<p>Úgy, mint az irgalmas szamaritánus, gondját kell viselnünk a
szükséget szenvedő testvéreinknek, nem kell félnünk, hogy mélyen
belemenjünk egyes helyzetekbe, inkább forduljunk mindenkihez segítő,
támogató, bátorító szeretettel.</p>
<p>Lássuk önmagunkat a másik emberben, és azt tegyük vele, amit
önmagunkkal tennénk. Ez az ún. „aranyszabály”, amely minden vallásban
megtalálható. Gandhi nagyon szemléletesen mondja el: „Te és én egy
vagyunk. Nem árthatok neked anélkül, hogy magamat meg ne sebezném.” <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14027#_ftn5" name="_ftnref5">[5]</a></p>
<p><strong>„Szeresd az Urat, a te Istenedet… és felebarátodat, mint magadat.”</strong></p>
<p>„Ha nem érdekel bennünket vagy belenyugszunk, hogy a felebarátunk
szükséget szenved akár anyagilag akár lelkileg, akkor nem mondhatjuk,
hogy úgy szeretjük, mint saját magunkat. Nem mondhatjuk, hogy úgy
szeretjük őt, ahogy Jézus szerette. Egy olyan közösségben, amely Jézus
tanítása szerint a szeretetre akar törekedni, nem lehet, hogy ne
tekintsenek mindenkit egyenlőnek, azonos szinten, nem lehet, hogy
kitaszítsanak, vagy elhanyagoljanak valakit. […] Amíg a felebarátunkat
idegennek tekintjük, aki megzavarja a nyugalmunkat és felborítja a
terveinket, addig nem mondhatjuk, hogy teljes szívünkből szeretjük
Istent.” <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14027#_ftn6" name="_ftnref6">[6]</a></p>
<p><strong>„Szeresd az Urat, a te Istenedet… és felebarátodat, mint magadat.”</strong></p>
<p>Az élet az, ami a jelen pillanatban történik veled. Ha észreveszed
azt, aki melletted van, ha meg tudod hallgatni a másikat, akkor ez
nagyon érdekes távlatokat nyithat meg, és váratlan kezdeményezéseket
indíthat el.</p>
<p>Így történt ez Victoriával is:</p>
<p>„A templomban mellettem ült egy afrikai asszony, és nagyon tetszett,
ahogy énekelt, nagyon szép hangja volt. Meg is dicsértem, és biztattam,
hogy csatlakozzon a plébánia kórusához. Megálltunk beszélgetni, és
kiderült, hogy guineai szerzetesnő, aki átutazóban van Madridban.
Elhagyott újszülötteket és gyerekeket fogadnak be az intézetükbe, és
felnevelik őket egészen felnőtt korukig, és segítik az egyetemi
tanulmányaikat, vagy szakmát tanítanak nekik. Egy jól működő varrodát is
üzemeltetnek, de nincs elég varrógépük.</p>
<p>Fölajánlottam, hogy segítek varrógépeket keresni. Jézusban bíztam,
mert éreztem, hogy meghallgat, és ő késztet arra, hogy számítgatások
nélkül szeressek.</p>
<p>Az egyik barátom ismert egy műhelyt, és szívesen bekapcsolódott ebbe a
szeretet-láncba. Nyolc varrógépet meg tudtak javítani és még egy
vasalógépet is hozzátettek. Egy baráti házaspár pedig felajánlotta, hogy
elviszi Madridba. Pihenni akartak menni két napra, de útirányt
változtattak, és majdnem ezer kilométert autóztak ezért. Így a
»reménység varrógépei« hosszú szárazföldi és tengeri utazás után
eljutottak Malabo városába. A guineaiak hihetetlen csodálattal fogadták,
és hálás köszönetüket fejezték ki.”</p>
<p><em>Patrizia Mazzola és az életige csoport gondozásában</em></p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14027#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a>
Az egész északi féltekén január 18. és 25. között tartják, a déli
féltekén pedig Pünkösd hetében. Az imádság szövegét ebben az évben egy
Burkina Faso-i ökumenikus csoport állította össze.</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14027#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a> vö. Mtörv 6,4-5 és Lev 19,18</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14027#_ftnref3" name="_ftn3">[3]</a> Lk 10,25</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14027#_ftnref4" name="_ftn4">[4]</a> Lk 10,26</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14027#_ftnref5" name="_ftn5">[5]</a> C. Lubich, <em>A szeretet művészete</em>, Új Város, Budapest, 2005, 16. o.</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/14027#_ftnref6" name="_ftn6">[6]</a> C. Lubich, Az élet igéje 1985. november, <em>Parole di Vita</em>, a cura di Fabio Ciardi (<em>Opere di</em> <em>Chiara Lubich 5</em>; Città Nuova, Roma 2017) pp. 340–341.</p>
<p> </p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-15506103750063686382023-12-01T07:19:00.000+01:002023-12-01T07:19:00.133+01:00Az élet igéje – 2023. december<p>
</p><p><strong>„Legyetek mindig derűsek! Szüntelenül imádkozzatok! Adjatok
hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus
Jézusban.” (1Tessz 5,16-18)</strong></p>
<p> </p>
<p>Amikor Pál ezt írta a tesszalonikaiaknak, még sokan éltek Jézus
kortársai közül, akik látták és hallották őt, tanúi voltak tragikus
halálának és ámulattal csodálták a feltámadását, később pedig a
mennybemenetelét. Felismerték, hogy mit hagyott maga után Jézus, és
közelgő visszatérését várták. Pál nagyon szerette a tesszalonikai
gyülekezetet, amely az életét, tanúságtételét és a gyümölcseit tekintve
példaértékű volt. Nekik írta ezt a levelet, és arra kérte őket, hogy
olvassák fel mindenkinek (5,27). Ebben ajánlásokat tesz, hogy hogyan
maradhatnak „az Úr és az ő követői” (1,6), amit így foglal össze:</p>
<p> </p>
<p><strong>„Legyetek mindig derűsek! Szüntelenül imádkozzatok! Adjatok
hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus
Jézusban.”</strong></p>
<p> </p>
<p>Ezek a sürgető biztatások nem csak arról szólnak, hogy <em>mit vár</em> tőlünk Isten, hanem arról is, hogy <em>mikor</em>: szüntelenül, mindig, állandóan.</p>
<p>Vajon meg lehet parancsolni az örömöt? Hogy az élet problémákkal és
gondokkal, szenvedéssel és gyötrelemmel terhes, hogy a társadalmi közeg
gyakran sivár és barátságtalan, azt mindenki tapasztalja. Pál számára
mégis megvan az oka, hogy megéljük „azt az örömöt”, amelyre utal. A
keresztényekhez szól, és azt tanácsolja, hogy vegyük komolyan a
keresztény életet, hogy ezáltal Jézus a feltámadása után megígért
teljességgel élhessen bennünk. Néha meg is tapasztaljuk ezt: Ő azokban
él, akik szeretnek. Mindannyian ráléphetünk a <em>szeretet útjára</em>,
ha elszakadunk önmagunktól, ha ingyenes szeretettel fordulunk mások
felé, ha elfogadjuk a baráti támogatást, ha bízunk abban, hogy „a
szeretet mindent legyőz”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13986#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a>.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Legyetek mindig derűsek! Szüntelenül imádkozzatok! Adjatok
hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus
Jézusban.”</strong></p>
<p> </p>
<p>A különböző vallású hívők és a különböző meggyőződésű emberek közötti
párbeszéd még inkább segít megértenünk, hogy az imádság mélyen emberi
cselekedet; az imádság építi és felemeli a személyt.</p>
<p>És hogyan lehet szüntelenül imádkozni? „… nem elég – írja az ortodox
teológus Evdokimov –, ha vannak imádságaink, szabályaink, szokásaink;
imádsággá kell válnunk, megtestesült imádsággá, az életünket kell
liturgiává tenni, imádkozni a leghétköznapibb dolgokkal.”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13986#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a>
Chiara Lubich pedig hangsúlyozza, hogy „gyermekként úgy szerethetjük
(Istent), ha a Szentlélek eltölti a szívünket az Atya iránti szeretettel
és bizalommal: a bizalom pedig arra késztet, hogy gyakran beszélgessünk
vele, hogy elmondjuk neki minden dolgunkat, a szándékainkat és a
terveinket”.<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13986#_ftn3" name="_ftnref3">[3]</a></p>
<p>A szüntelen ima egy másik, mindenki számára elérhető módja, ha minden
cselekedet előtt megállunk, és pontosítjuk a szándékunkat: „Érted”
teszem. Ez nagyon egyszerű gyakorlat, amely belülről alakítja át a
tevékenységeinket, és az egész életünket állandó imádsággá alakítja át.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Legyetek mindig derűsek! Szüntelenül imádkozzatok! Adjatok
hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus
Jézusban.”</strong></p>
<p> </p>
<p>Adjatok hálát mindenért. Ez a hozzáállás szabadon és őszintén fakad
az Iránta táplált hálás szeretetből, hiszen Ő csendben fenntartja és
kíséri az embereket, a népeket, a történelmet és a világmindenséget.
Legyünk hálásak mások iránt, akik velünk együtt haladnak az úton, és
tudatosítják bennünk, hogy nem vagyunk elegek önmagunknak.</p>
<p>Örvendezés, ima és hálaadás. Három olyan cselekedet, amely közelebb
visz minket ahhoz, amilyennek Isten lát és akar minket, és gazdagítja a
kapcsolatunkat Önmagával. Bízzunk abban, hogy „a békesség Istene
teljesen megszentel minket.”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13986#_ftn4" name="_ftnref4">[4]</a></p>
<p>Így készülünk fel arra, hogy mélyebben megéljük a karácsony örömét,
hogy jobbá tegyük a világot, és munkáljuk a békét önmagunkban, az
otthonunkban, a munkahelyen, az utcákon, a tereken. Ez az, amire oly
sürgősen szükségünk van ma.</p>
<p> </p>
<p><em>Victoria Gómez</em> <em>és az életige csoport gondozásban</em></p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13986#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> P. Vergilius, <em>X. Ekloga</em>, 69. sor</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13986#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a><em> P. Evdokimov, </em><em>La preghiera di Gesù</em><em> in</em> <em>La novità dello Spirito</em>, Ed. <em>Ancora, Milano 1997</em></p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13986#_ftnref3" name="_ftn3">[3]</a> C. Lubich<em>, Conversazioni</em><em>, Città Nuova, Roma 2019, p. 552.</em></p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13986#_ftnref4" name="_ftn4">[4]</a> 1Tessz 5,23</p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-27875138881314332572023-11-01T05:49:00.000+01:002023-11-01T05:49:00.141+01:00Az élet igéje – 2023. november<p>
</p><p><strong>„Mindnyájan a világosság fiai és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.” (1Tessz 5,5)</strong></p>
<p> </p>
<p>A fény mindig is az életet szimbolizálta. Minden nap várjuk a hajnalt mint az új kezdet előhírnökét.</p>
<p>A fény témája megjelenik a népek történelmében és az ősi vallásokban is. A zsidó hagyomány a fény ünnepét, a <em>hanukát</em>
ünnepli, amely a jeruzsálemi templom újraszentelésének és a pogány
kultuszoktól való megszabadulásnak állít emléket. A muszlimok a próféta
születésének napján, arabul <em>Mawlid</em> vagy törökül <em>Mevlid Kandili</em> napján gyújtanak gyertyát. A <em>Diwali</em>
eredetileg hindu ünnep, és a neve azt jelenti, hogy a fények sorozata.
Különféle indiai vallások is megünneplik, mint a jó győzelmét a gonosz
fölött.</p>
<p>A keresztények számára Jézus Krisztus a világ sötétségét megvilágító
fény. Ezért mély szimbolikát rejtő valóság, isteni jelenlétet hordoz, és
ajándék az emberiség és az egész Föld számára.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Mindnyájan a világosság fiai és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.”</strong></p>
<p> </p>
<p>Vajon mi jellemző a nappal fiaira? Elsősorban az, hogy „nem vagyunk
az éjszakáé, sem a sötétségé”. Az alvásról, az apátiáról való lemondás
elhatározás kérdése, ez abban áll, hogy éberek maradunk. A szeretet
döntése, hogy teljes egészében kihasználjuk és megéljük az időt.</p>
<p>Az apostol sürgető felhívása a tesszalonikai közösség felé tehát az,
hogy együtt virrasszanak, lemondva minden lomhaságról és közönyről.
Olyan időszakban élünk, amikor az emberiségnek különösen nagy szüksége
van a fényre. Most azoknak, akik nem az éjszakáé vagyunk, az a
feladatunk, hogy folyamatosan odaadva önmagunkat fényt vigyünk az
emberek közötti kapcsolatokba, hogy hittel, szeretettel és reménnyel
tegyük láthatóvá a feltámadott jelenlétét, ahogy Pál írja<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13984#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a>.</p>
<p>Ezen felül pedig szorosabb és igazabb kapcsolatot kell ápolnunk
Istennel, a szívünk mélyére ásva az imádságon keresztül megtalálni a
vele való beszélgetés pillanatait, és gyakorlatra váltani az Ő igéjét,
amely épp ezt a fényt ragyogtatja fel.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Mindnyájan a világosság fiai és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.”</strong></p>
<p> </p>
<p>Néha hozzászokunk, hogy szívünk sötétségében éljünk, vagy
megelégszünk a sok mesterséges fénnyel, a világ különböző
boldogságígéreteivel. De Isten mindig arra hív, hogy az Ő fénye
ragyoghasson bennünk, és úgy nézzünk az emberekre és az eseményekre,
hogy fel tudjuk fedezni bennük a mindent átszövő aranyszálat.</p>
<p>Törekedjünk folyamatosan az újjászületést hozó döntésekre, az
elhatározásra, hogy átlépjünk a sötétségből a világosságba. „A
keresztény nem menekülhet a világból, nem rejtőzhet el, és nem tarthatja
a vallást magánügynek – írja Chiara Lubich. – A világban él, mert
felelős érte, mert az a küldetése minden emberhez, hogy fény legyen,
amely világít. Ez a te küldetésed is, s ha nem e szerint cselekszel,
éppoly haszontalanná válsz, mint a só, amely ízét vesztette, vagy mint a
fény, amely sötétséggé lett.<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13984#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a>
[…] A keresztény feladata tehát az, hogy hagyja átragyogni önmagán a
benne lakó fényt, hogy Isten jelenlétének »jele« legyen az emberek
között.”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13984#_ftn3" name="_ftnref3">[3]</a></p>
<p> </p>
<p><strong>„Mindnyájan a világosság fiai és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.”</strong></p>
<p> </p>
<p>Isten a világosság, és akik őszinte szívvel keresik, megtalálják Őt.
Bármi történjék is, soha nem szakadunk el az Ő szeretetétől, mert a
gyermekei vagyunk. Ha meg vagyunk győződve erről, akkor nem fognak
minket felkavarni vagy összetörni a megrázó események sem.</p>
<p>Az idei törökországi és szíriai földrengés több, mint 50 ezer
emberéletet követelt, milliók körülményeit forgatta fel. Akik túlélték a
katasztrófát – ott helyben egész közösségek, valamint más országbeli
társaik is –, mint megannyi fénylő pont, rögtön azon fáradoztak, hogy
segítséget és enyhülést nyújtsanak azoknak, akik elvesztették
szeretteiket, otthonukat és mindenüket.</p>
<p>A sötétség soha nem győzheti le azokat, akik amellett döntenek, hogy a
fényben élnek és fényt fakasztanak. Nekünk, keresztényeknek ez azt
jelenti, hogy Krisztussal közöttünk élünk. Az ő jelenléte új
lehetőségeket villant fel az életünkben, képes visszaadni a reményt, és
általa továbbra is Isten szeretetében lakozhatunk.</p>
<p> </p>
<p><em>Patrizia Mazzola és az életige csoport gondozásban</em></p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13984#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> vö. 1Tessz 5,8</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13984#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a> vö. Mt 5,13-16</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13984#_ftnref3" name="_ftn3">[3]</a> C. Lubich, Az élet igéje, 1979. augusztus, C. Lubich és más keresztények: Éljük az Igét 2., Budapest, 2008</p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-19015424959795275592023-10-01T02:50:00.000+02:002023-10-01T02:50:00.135+02:00Az élet igéje – 2023. október
<p><strong>„Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” (Mt 22,21)</strong></p>
<p><strong> </strong></p>
<p>Jézus bevonult Jeruzsálembe a nép kiáltozása közepette: „Dávid fiának” nevezték. Máté evangéliuma ezt a királyi címet tulajdonítja Krisztusnak, aki azért jött, hogy Isten országának küszöbön álló eljövetelét hirdesse.</p>
<p>Ilyen körülmények között zajlik Jézus egyedülálló beszélgetése az őt faggató csoporttal. Vannak köztük, akik Heródes hívei, és vannak farizeusok. A két tábor eltérően gondolkodik a római császár hatalmáról. Azt kérdezik, hogy szerinte jogos-e adót fizetni az uralkodónak, és ezzel akarják rákényszeríteni, hogy a császár mellé álljon, vagy ellene szegüljön, és emiatt bevádolhassák őt.</p>
<p>De Jézus egy másik kérdéssel válaszol: Kinek a képe van a pénzérmékre nyomtatva? Mivel az uralkodó képe van rajta, így válaszol:</p>
<p> </p>
<p><strong>„Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.”</strong></p>
<p> </p>
<p>De mi jár a császárnak és mi jár Istennek?</p>
<p>Jézus Isten elsőbbségére hívja fel a figyelmünket. Ahogy a római pénzen a császár képének lenyomata áll, úgy minden ember Isten képének lenyomatát hordozza magán.</p>
<p>A rabbinikus hagyomány maga is megerősíti, hogy minden ember Isten képére teremtetett<a href="#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a>, és ennek a bemutatására éppen a pénzérmére vert képet használja: „Amikor az ember pénzt ver ugyanazzal a formával, minden darab ugyanolyan lesz, de a királyok királya, a Szent, legyen áldott a neve, minden embert az első ember lenyomatával alkotott, és senki sem pont olyan, mint a társa.”<a href="#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a></p>
<p>Csak Istennek adhatjuk oda magunkat teljesen, hozzá tartozunk, és benne találunk szabadságot és méltóságot. Egyetlen emberi hatalom sem kívánhat tőlünk ilyen fokú hűséget.</p>
<p>Egyedül Jézus ismeri annyira az Istent, hogy segíteni tud a megfelelő helyre tenni őt: „Számára szeretni annyit jelent, mint megtenni az Atya akaratát. Ennek szolgálatába állította értelmét, szívét, minden energiáját, egész életét: teljesen annak a tervnek szentelte magát, amelyet az Atya alkotott róla. Az evangélium mindig úgy mutatja be Őt, mint aki mindig és teljesen az Atya felé fordul […]. Tőlünk is ezt kívánja: szeressünk, vagyis megalkuvások nélkül, teljes valónkkal, »teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből« tegyük annak akaratát, akit szeretünk. […] Ez a legnagyobb radikalizmust kéri tőlünk, mert Istennek nem adhatunk kevesebbet teljes önmagunknál: teljes szívünket, teljes lelkünket, teljes elménket.”<a href="#_ftn3" name="_ftnref3">[3]</a></p>
<p> </p>
<p><strong>„Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.”</strong></p>
<p> </p>
<p>Hányszor vagyunk kétségek és nehéz döntések közepette, és ott a veszélye, hogy engedünk a kísértésnek, és elszökünk a probléma elől. Jézust is próbára teszik a kétféle gondolkodást illetően, de számára világos, hogy Isten országának az eljövetele és a szeretet előrébb való.</p>
<p>Ez az ige nekünk is felteszi a kérdést: vajon a szívünk hírnévre vágyik, hirtelen előléptetésre, a sikeres vagy befolyásos embereket csodálja, az influenszereket? Előfordul, hogy a dolgokat helyezzük arra a helyre, ami Istent illetné meg?</p>
<p>Jézus a válaszával minőségi ugrásra hív bennünket, hogy komolyan és mélyen gondoljuk át az értékrendünket.</p>
<p>A lelkiismeretünk mélyén szól egy hang, néha csak halkan, más hangok között, de felismerhetően. Ez a hang, mely arra hív, hogy fáradhatatlanul keressük a testvériség útját, mindig arra bátorít, hogy újítsuk meg ezt az elhatározásunkat, akkor is, ha az árral szembe kell mennünk.</p>
<p>Ezt gyakorolva, megalapozzuk az igazi párbeszédet másokkal, hogy közösen találjunk megfelelő választ az élet összetett helyzeteiben. Ez nem jelenti azt, hogy kivonjuk magunkat a személyes felelősség alól a társadalmi kérdésekben, sőt inkább azzal jár, hogy érdek nélkül a közjó szolgálatába állunk.</p>
<p>Dietrich Bonhoeffer, aki polgári ellenállást tanúsított a nácizmus ellen, így ír a menyasszonyának a börtönből, ahol aztán végrehajtották rajta a halálos ítéletet: „A hit, amire én gondolok, nem menekül el a világtól, hanem kitart és szeret a világban, hűséges marad a földhöz, minden gyötrelem ellenére, amivel ez jár. A házasságunk egy igen Isten földjére, arra bátorít, hogy létrehozzunk és teremtsünk valamit a földön. Azt hiszem, hogy a keresztények, akiknek van bátorságuk csak fél lábbal állni a földön, azok a másik fél lábukkal már a mennyországban állnak.”<a href="#_ftn4" name="_ftnref4">[4]</a></p>
<p> </p>
<p><em>Letizia Magri és az életige csoport gondozásban</em></p>
<p> </p>
<p><a href="#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> vö. Ter 1,26</p>
<p><a href="#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a> Misna Szánhedrin 4,5.</p>
<p><a href="#_ftnref3" name="_ftn3">[3]</a> C. Lubich, Az élet igéje, 2002. október, Új Város, 2002/10</p>
<p><a href="#_ftnref4" name="_ftn4">[4]</a> Dietrich Bonhoeffer, Maria von Wedemeyer, <em>Lettere alla fidanzata</em>, Cella 92, Queriniana, Brescia 1992, 48.</p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-43600346185837185402023-09-01T01:24:00.000+02:002023-09-01T01:24:00.139+02:00Az élet igéje – 2023. szeptember<p> </p><p><strong>„Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön-örökké.” (Zsolt 145[144],2)</strong></p>
<p>Az ige, amely ebben a hónapban a figyelmünk középpontjába kerül, hogy
segítsen az utunkon, tulajdonképpen egy ima. A 145. zsoltár egyik
részlete. A zsoltárversek Izrael népének egyéni és közösségi vallásos
élményeit tükrözik történelmének és életének viszontagságai közepette. A
versben megfogalmazott imádság panasz, könyörgés, hálaadás és dicsőítés
formájában száll fel az Úrhoz. Elmondja mindazokat az érzéseket és
viselkedéseket, amelyekkel az ember kifejezi kapcsolatát az élő
Istennel.</p>
<p>A 145. zsoltár alaptémája Isten királysága. A zsoltáros személyes
tapasztalatából kiindulva magasztalja Isten nagyságát: „Nagy az Úr és
dicséretre méltó” (3), dicséri jóságát és egyetemes szeretetét: „Az Úr
jóságos mindenkihez, telve irgalommal minden iránt, amit alkotott” (9),
és elismeri hűségét: „Az Úr hűséges minden szavában, és jóságos minden
művében” (13b), és egy minden élőlényt átfogó kozmikus énekkel fejezi
be: „Szám hirdeti az Úr dicséretét. Minden test áldja szent nevét
mindörökkön örökké!” (21) </p>
<p><strong>„Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön-örökké.”</strong></p>
<p>A modern ember mégis sokszor elveszettnek érzi magát, az a benyomása,
hogy magára maradt. Attól fél, hogy a napjait a véletlen irányítja,
csak céltalan és értelmetlen bolyongás az egész.</p>
<p>Ez a zsoltár viszont megnyugtató, reményteljes üzenetet hordoz:
„Isten az ég és a föld teremtője, hűségesen őrzi a népével kötött
szövetséget, igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad és
támogatja az éhezőket, megszabadítja a foglyokat. Megnyitja a vakok
szemét, felemeli az elesetteket, szereti az igazakat, megóvja az
idegeneket és támogatja az árvákat és az özvegyeket.” <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13949#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a></p>
<p><strong>„Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön-örökké.”</strong></p>
<p>Ez az életige mindenekelőtt arra hív, hogy ápoljuk a személyes
kapcsolatunkat Istennel. Fogadjuk be fenntartás nélkül szeretetét és
irgalmát, és figyeljünk oda a misztériumra, hallgassunk a hangjára.
Ebben áll minden ima lényege. Ezt a szeretetet azonban nem lehet
elválasztani a testvér iránti szeretettől. Ezért minden alkalommal,
amikor utánozzuk az Atyaistent a testvérek iránti konkrét szeretettel,
különösen is az utolsók, a kivetettek, a magányosok iránt, akkor az ő
jelenléte kézzelfoghatóvá válik a hétköznapi életünkben. Chiara Lubich,
amikor egyszer meghívták egy buddhista összejövetelre, hogy tanúságot
tegyen keresztény tapasztalatáról, így foglalta azt össze: „… a
tapasztalatom lényege ebben áll: minél inkább szeretjük az embert, annál
inkább megtaláljuk Istent. Minél inkább megtaláljuk Istent, annál
inkább szeretjük az embert.”<sup> <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13949#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a></sup></p>
<p><strong>„Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön-örökké.”</strong></p>
<p>Van egy másik útja is, hogy megtaláljuk őt. Az utóbbi évtizedekben az
emberek egyre inkább tudatában vannak az ökológiai problémának. A
változások előmozdítói főként a fiatalok. Szerényebb életmódot
javasolnak, a fejlődési modellek újragondolását, kérik, hogy bolygónkon
minden ember egyenlő jogon férhessen hozzá a vízhez, az ételhez és a
tiszta levegőhöz, és alternatív energiaforrásokat keresnek. Így az ember
helyrehozhatja a kapcsolatát a természettel, és egyben dicsőítheti
Istent, mert megtapasztalhatja az ő gyengéd gondoskodását a teremtett
világ iránt.</p>
<p>Venant M. tapasztalata, hogy már gyerekkorában Burundiban, a
szülőhazájában hajnalban mindig a madarak énekére ébredt, majd az
őserdőn át, több tíz kilométert kellett megtennie, hogy eljusson az
iskolába. Nagyon közel érezte magához a fákat, az állatokat, a
patakokat, a dombokat és ugyanígy a társait. Közel érezte magához a
természetet, sőt egynek érezte magát a környezettel, ahol a teremtmények
a Teremtővel harmóniában élnek. Ennek tudata dicsőítéssé alakult benne,
és nem csak egy pillanatra, hanem az egész napon át.</p>
<p>De megkérdezhetnénk, hogy a mi városunkban mi a helyzet? „Modern
városaink emberi kéz építette betonrengetegjében a nagy zaj közepette
ritkán látjuk, hogy megőrizték volna valahol is a természetet. Mégis
elég a kék égre tekinteni a felhőkarcolók között, elég egy sugara a
napnak, amely még a börtön falai közé is behatol, elég egy szál virág,
egy rét, egy gyermek arca, hogy Istenre gondoljunk.”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13949#_ftn3" name="_ftnref3">[3]</a></p>
<p><em>Augusto Parody Reyes</em> <em>és az életige csoport gondozásában</em></p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13949#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> II. János Pál, Általános kihallgatás, 2003. július 2., a 145. Zsoltárról</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13949#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a> M. Vandeleene, Io<em>, il fratello, Dio nel pensiero di Chiara Lubich</em>, Città Nuova, Roma 1999, p. 252.</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13949#_ftnref3" name="_ftn3">[3]</a> C. Lubich, <em>Conversazioni, in collegamento telefonico</em>, a cura di Michel Vandeleene (Opere di Chiara Lubich 8.1; Città Nuova, Roma 2019) p. 340.</p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-30691039161069385752023-08-01T08:24:00.001+02:002023-08-04T08:24:49.711+02:00Az élet igéje – 2023. augusztus<p> </p><p><strong>„Asszony, nagy a te hited! Történjék veled akaratod szerint!” (Mt 15,28)</strong></p>
<p> </p>
<p>Jézus Tírusz és Szidón vidékére tartott, idegen földre. Talán ezért,
hogy végre egy kicsit megpihenjen a tanítványaival, és csendben
lehessen, egyedül, imádságba visszavonulva. Hirtelen egy asszony
kiáltására lettek figyelmesek, akinek a nevét, hasonlóan másokhoz,
szintén nem említik az evangéliumok. A tanítványok számára kellemetlen
és zavaró volt a viselkedése, könyörögtek Jézusnak, hogy teljesítse
kérését, hogy megszabadulhassanak tőle, „hisz kiabál utánuk”. Az
asszonyt viszont nem tartotta vissza sem az, hogy nem izraelita, sem az,
hogy ő egy nő, sem az, hogy Jézus szóra sem méltatta. Egy kétségbeesett
édesanya ő, akinek a lányát „kegyetlenül gyötri az ördög”. Jézus
közelébe megy, és kitartóan reméli, hogy személyesen találkozhat vele.
Oda is lép és leborul a Mester előtt a kérésével, hogy segítsen rajta.
Jézus hallatlanul kemény szavakkal fordul hozzá: „Nem helyes elvenni a
gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.”</p>
<p> </p>
<p><strong>„Asszony, nagy a te hited! Történjék veled akaratod szerint!”</strong></p>
<p> </p>
<p>Az asszony elfogadja az elutasítást, megérti, hogy Jézus elsődleges
küldetése nem az ő népéhez szól. De megérti azt is, hogy az ő Istene nem
egy kegyelemosztó gépezet, hanem olyan Atya, akivel igaz kapcsolatba
kerülhetünk elismerve saját kicsiségünket is. Az asszony ennek tudtában
néz Jézus szemébe: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból,
amely lekerül uruk asztaláról.” Ezzel szinte falhoz állítja Jézust, és
meghatja őt alázatával, hogy megelégszik a morzsákkal is. Még a kiáltása
is úgy tűnik, hogy a hitét fejezi ki, így szólítja Jézust: „Uram,
Dávidnak fia!”</p>
<p> </p>
<p><strong>„Asszony, nagy a te hited! Történjék veled akaratod szerint!”</strong></p>
<p> </p>
<p>Az evangéliumok a következő szavakkal írják le sz asszony rendíthetetlen hitét:</p>
<p>Közeledik és odajött Jézushoz, hangosan és sírva kéri, hogy
könyörüljön, Úrnak ismeri el és leborul előtte, szilárdan és kitartóan
hiszi, hogy az Úr számára lehetséges a lehetetlen, Jézus keménységére
tűpontos logikával válaszol. Legfőbb jellemzői az anyai szeretet és a
bizalom. És „még abban az órában meggyógyult a leánya”.</p>
<p>Ez az ige egy olyan asszonyról szól, aki az élő és cselekvő hit
mintaképe. Ugyanakkor bemutatja, hogy milyen kétségeken át vezetett az
első keresztény közösség útja, mert nekik ír Máté, hogy nyíljanak meg a
nem zsidó világ felé is, mert ők is keresnek, és óriási a hitük.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Asszony, nagy a te hited! Történjék veled akaratod szerint!”</strong></p>
<p> </p>
<p>A szírföníciai asszonyhoz hasonlóan „a mi hitünket is próbára teheti
egy váratlan nehézség, egy előre nem látott esemény, mely felborítja
addigi terveinket; egy súlyos betegség vagy egy hosszan tartó fájdalmas
helyzet”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13919#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a>,
és hozzátehetnénk azt is, hogy a békétlenség a világban, a társadalmi
igazságtalanság, a súlyosan beteg bolygónk, vagy a családban és a
társadalomban fennálló konfliktusok… És egyik hiányosságunk az is, hogy
nem vagyunk állhatatosak, és nem teljes bennünk a bizalom. „Ezért Isten
megengedi, hogy nehéz, gyakran abszurd helyzetekbe kerüljünk. Meg akarja
tisztítani hitünket; látni akarja, hogy valóban rá tudunk-e hagyatkozni
s elhisszük-e, hogy szeretete messze felülmúlja minden tervünket,
vágyunkat és várakozásunkat.”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13919#_ftn3" name="_ftnref3">[3]</a></p>
<p> </p>
<p>Saliba története is ezt mutatja. El kellett hagynia a városát.
Homszban lakott, Szíriában. Ott kellett hagynia idős szüleit is.
Édesapjának üveges üzlete volt, amely tönkrement a háború alatt,
városukat pedig teljesen ki is fosztották. Saliba sok más fiatalhoz
hasonlóan úgy gondolta, hogy más lehetőségeket kihasználva föl kell
építenie életét valahol, és nem adta fel. 22 évesen nagy kitartás volt
benne, hogy ő is részét adja ahhoz, hogy megsebzett népe újra talpra
állhasson. Csatlakozott a RestarT<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13919#_ftn4" name="_ftnref4">[4]</a>
projekthez, és ennek keretében egy saját kis fűszerüzletet nyitott. Nem
csak olajat, kávét, hüvelyeseket és fűszert árul, hanem az édesanyja
által készített házi sajtot, joghurtot és vajat is. Már egy
hűtőszekrényt és egy generátort is beszerzett. Amikor pedig az üzlet
zárva tart, akkor idős édesapjával együtt élelmiszer-adományokat
osztanak szét rászoruló családoknak.<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13919#_ftn5" name="_ftnref5">[5]</a></p>
<p> </p>
<p><em>Victoria Gómez</em> <em>és az életige csoport gondozásában</em></p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13919#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a>
2023. augusztus 1-6-áig lesz Lisszabonban a XXXVII. Ifjúsági
Világtalálkozó, amelynek az evangéliumból választott témája: „Mária
felkelt, és sietve útnak indult” (Lk 1,39). A fiatalokhoz intézett
üzenetében Ferenc pápa ezt így magyarázza: „Az Úr anyja példakép az útra
kelő fiatalok előtt, akik nem üldögélnek a tükör előtt saját képmásukat
bámulva, és akiket nem »ejtenek rabul« a közösségi oldalak. Mária
teljesen kifelé fordul.” Azt kívánja, hogy az IVT-n együtt „újra
fedezzük majd fel, milyen örömet ad a népek és a nemzedékek közötti
testvéri ölelés, a megbékélés és a béke ölelése, egy új misszionáriusi
testvériség ölelése”! (ford. kattima.hu)</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13919#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a> vö. C. Lubich, Az élet igéje, 1994. június, Új Város, 1994/6</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13919#_ftnref3" name="_ftn3">[3]</a> <em>uo.</em></p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13919#_ftnref4" name="_ftn4">[4]</a> <a href="https://www.amu-it.eu/progetti-int/restart-ripartire-per-restare/">https://www.amu-it.eu/progetti-int/restart-ripartire-per-restare/</a></p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13919#_ftnref5" name="_ftn5">[5]</a> <a href="https://www.unitedworldproject.org/workshop/siria-il-minimarket-di-saliba-alzera-presto-la-serranda/">https://www.unitedworldproject.org/workshop/siria-il-minimarket-di-saliba-alzera-presto-la-serranda/</a></p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-49733200855432113112023-07-01T10:22:00.001+02:002023-07-05T22:11:16.653+02:00Az élet igéje – 2023. július<p><strong>„Aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.” (Mt 10,42)</strong></p>
<p> </p>
<p>Máté evangélista nagyon művelt keresztény író, minden részletében ismeri Izrael Istenének ígéreteit. Ezért ő Jézus szavaiban és tetteiben ezek beteljesedését látja. Evangéliuma öt nagy beszéd formájában mutatja be Jézus, az új Mózes tanítását.</p>
<p>Ez az ige a „missziós beszéd” végén szerepel, amely a tizenkét apostol kiválasztásával kezdődik, és leírja, mi szükséges ahhoz, hogy prédikálhassanak. Fontos, hogy hiteles legyen a tanúságtételük, belülről fakadó döntéseken alapuljon, mert meg nem értés és üldöztetés vár majd rájuk.</p>
<p>Még többről van itt szó. Jézus felfedi, hogy a tanítványok küldetése az ő küldetésében gyökerezik, amelyet az Atyától kapott. Ez a látásmód már az Ószövetségre is jellemző, Isten küldöttében maga Isten válik jelenvalóvá, és ez kötelez. Tehát Jézus által és azok által, akiket ő elküld, áttételesen Isten szeretete jut el az emberekhez.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.”</strong></p>
<p> </p>
<p>Néhányan különleges küldetést kaptak: apostoli, pásztori vagy prófétai missziót. Jézus azt mondja, hogy ezen kívül is minden keresztény tanítvány lehet, a misszió címzettje és hordozója egyben. Akkor is, ha látszólag „kicsik” vagyunk, és nincs semmi rendkívüli tulajdonságunk vagy rangunk, tanítványként képesek vagyunk tanúságot tenni Isten közelségéről. Az Atya, minden ember atyja magát a keresztény közösséget küldi az emberiséghez.</p>
<p>Mindannyian a testvéreken keresztül tapasztaltuk meg, hogy Isten figyel ránk, gondoskodik rólunk, megbocsájt és bízik bennünk. És mindannyian tehetünk valamit másokért, hogy megtapasztalják az Atya gyengéd szeretetét, ahogy Jézus is tett a missziója során. Az úgynevezett „kis dolgok” azért tudják megváltoztatni a világot, mert az Atyában gyökereznek, még akkor is, ha csak egy pohár friss vízről van szó.</p>
<p> </p>
<p>„Nem az a lényeg, hogy sokat vagy keveset tudunk-e adni. Az számít, hogy <em>hogyan</em> adunk, mennyi szeretet van a másik iránti figyelmességünk akár egy apró gesztusában is. Néha elég egy pohár vizet adni, egy pohár <em>friss</em> vizet<a href="#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a> […] Egyszerű és mégis nagy tett Isten szemében, ha az Ő nevében vagy szeretetből tesszük. […] Az e havi életige segíthet abban, hogy felfedezzük minden cselekedetünk értékét: a házimunkától a földeken vagy a műhelyben végzett munkáig, a hivatali ügyintézéstől az iskolai teendőkig vagy a társadalmi, politikai és vallási felelősségek vállalásáig. Minden figyelmes és segítőkész szolgálattá válhat. A szeretet új szemet ad majd nekünk, hogy meglássuk, másoknak mire van szükségük, hogy találékonyan és nagylelkűen elébük siessünk. És az eredmény? Az ajándékok kézről kézre fognak járni, mert a szeretet szeretetet szül. Az öröm megsokszorozódik, mert »nagyobb boldogság adni, mint kapni«<a href="#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a>.”<a href="#_ftn3" name="_ftnref3">[3]</a></p>
<p> </p>
<p><strong>„Aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.”</strong></p>
<p> </p>
<p>Jézus nagyon fontos dolgot kér tőlünk, azt, hogy ne akadályozzuk meg Isten szeretetének áramát. Azt kéri, hogy az elképzeléseinket és a saját megfontolásainkat legyőzve nyitott szívvel és konkrét szolgálatra készen forduljunk minden emberhez.</p>
<p>Aktív, találékony és felelősségteljes együttműködésünket kéri a közjó megvalósításában a mindennapos apró dolgoktól kezdve. Ő pedig bőségesen viszonozni fogja ezt, mindig mellettünk áll, törődik velünk és elkísér küldetésünk során.</p>
<p>„[…] Otthagytam a munkahelyemet Fülöp-szigeteken, és a családom után mentem Ausztráliába […]. Egy 500 embert foglalkoztató építőipari cégnél találtam takarítói munkát. A pavilonokat, az étkezőket, az öltözőket, az irodákat és az ebédlőt kellett rendben tartanom. Korábban mérnökként dolgoztam, és ez a munka most egészen más volt. […] Az emberek iránti szeretetből mindig tisztán és rendben tartom az ebédlőt. Vannak viszont, akik nem törődnek a tisztasággal […]. Ennek ellenére türelemmel voltam irántuk, mert számomra ez egy lehetőség, hogy Jézust szeressem abban, akivel találkozom. Ők pedig lassacskán elkezdtek rendet tenni maguk után, amikor megebédeltek, idővel összebarátkoztunk, és elnyertem a bizalmukat és a tiszteletüket […]. Megtapasztaltam, hogy a szeretet ragályos, és amit szeretetből teszünk, az megmarad.”<a href="#_ftn4" name="_ftnref4">[4]</a></p>
<p> </p>
<p><em>Patrizia Mazzola és az életige csoport gondozásában</em></p>
<p><a href="#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> vö. Mt 10,42</p>
<p><a href="#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a> ApCsel 20,35</p>
<p><a href="#_ftnref3" name="_ftn3">[3]</a> C. Lubich, <em>Az élet igéje</em>, 2006. október, Új Város 2006/10.</p>
<p><a href="#_ftnref4" name="_ftn4">[4]</a> Szerk. S. Pellegrini, G. Salerno, M. Caporali, <em>Famiglie in azione – Un mosaico di vita</em>, Città Nuova 2022, p. 55.</p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-69651187849893011122023-06-01T11:04:00.001+02:002023-06-09T11:04:59.596+02:00Az élet igéje – 2023. június<p> </p><p><strong>„Örüljetek, legyetek tökéletesek, buzdítsátok egymást,
legyetek egyetértőek, éljetek békességben, s a szeretet és békesség
Istene veletek lesz.” (2Kor 13,11)</strong></p>
<p> </p>
<p>Pál apostol szeretettel kísérte figyelemmel a korintusi keresztény
gyülekezet fejlődését. Meglátogatta és támogatta ezt a közösséget a
nehezebb helyzetekben.</p>
<p>Egy idő múlva azonban meg kellett védenie magát ezzel a levéllel,
mert támadás érte más prédikátorok részéről, akik vitatták a
viselkedését. Pál ugyanis nem kért fizetést missziós munkájáért, nem az
ékesszólás szabályai szerint beszélt, és nem is hozott ajánlóleveleket,
hogy alátámassza a tekintélyét, hanem azt hirdette, hogy Jézus
példájának fényében értette és éli meg saját gyengeségét.</p>
<p>Levele végén Pál mégis bizalommal és reménnyel teli felhívást intéz a korintusiakhoz:</p>
<p> </p>
<p><strong>„Örüljetek, legyetek tökéletesek, buzdítsátok egymást,
legyetek egyetértőek, éljetek békességben, s a szeretet és békesség
Istene veletek lesz.”</strong></p>
<p> </p>
<p>Buzdításának az első feltűnő jellegzetessége az, hogy a közösség
egészéhez szól, mert ez az a hely, ahol Isten jelenléte
megtapasztalható. A békesség Istenének jelenléte meg tud gyógyítani
minden emberi gyarlóságot, amely megnehezíti a kölcsönös megértést, a
hűséges és őszinte kommunikációt, a tapasztalati és gondolkodásbeli
különbségek tiszteletteljes összhangját.</p>
<p>Pál néhány konkrét magatartásformát javasol, amelyek összhangban
vannak az evangélium követelményeivel. Isten tervét megvalósítva
törekedjünk arra, hogy egyénileg és közösségileg is mindenkit
testvérünknek tekintsünk! Forgassuk vissza a közösségbe Isten vigasztaló
szeretetét, amellyel elárasztott minket! Gondoskodjunk egymásról, és
osztozzunk a másik ember legmélyebb vágyaiban! Fogadjuk be egymást,
fogadjuk el és kínáljuk fel az irgalmat és a megbocsátást! Ápoljuk a
bizalom és a meghallgatás szellemét!</p>
<p>Ezek a döntések ránk vannak bízva, a szabadságunkra, és néha
bátorságra van szükség, hogy az „ellentmondás jeleként” lépjünk fel a
jelenlegi mentalitással szemben.</p>
<p>Ezért az apostol azt is ajánlja, hogy bátorítsuk egymást ebben az
elhatározásunkban. Szerinte az a fontos, hogy megőrizzük, és tegyünk
örömmel tanúságot az egység és a béke felbecsülhetetlen értékéről.
Mindezt szeretetben és igazságban, mindent, mindig Isten feltétel
nélküli szeretetének sziklájára alapozva, amellyel elkíséri a népét.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Örüljetek, legyetek tökéletesek, buzdítsátok egymást,
legyetek egyetértőek, éljetek békességben, s a szeretet és békesség
Istene veletek lesz.”</strong></p>
<p> </p>
<p>Hogyan éljük ezt az életigét? Pálhoz hasonlóan mi is tekintsük példának Jézus érzéseit, Jézus az ő békéjét hozta el nekünk.<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13854#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a>
„[…] ez nem csupán azt jelenti, hogy nincs háború, veszekedés,
megosztottság vagy megrázkódtatás. […], ez az élet és az öröm
teljessége, az ember teljes üdvössége, a szabadság, az összes nép
közötti szeretetben megvalósuló testvériség. […] És mit tett Jézus, hogy
nekünk adja az „ő” békéjét? Személyesen fizetett meg érte. […] Ő állt
oda az ellenségeskedők közé, magára vette a gyűlölködést és a
széthúzást, és ledöntötte a népeket elválasztó falakat.<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13854#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a></p>
<p>A béke építése tőlünk is olyan szeretetet kíván, amely képes szeretni
azokat is, akik nem viszonozzák, képes megbocsátani, legyőzni az
»ellenség« fogalmat, és képes úgy szeretni mások hazáját, mint a
sajátunkat. […] Új szívet és új látásmódot is kíván tőlünk, hogy
mindenkiben az egyetemes testvériségre hivatott embert lássuk és
szeressük. […] »A gonoszság az ember szívéből születik – írta Igino
Giordani –, és ahhoz, hogy elhárítsuk a háborús veszélyt, ki kell
vetnünk magunkból azt az agresszív, mások kihasználására és az önzésre
épülő lelkületet, amelyből a háború fakad: újra kell építenünk a
lelkiismeretet.«<sup> <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13854#_ftn3" name="_ftnref3">[3]</a></sup>” <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13854#_ftn4" name="_ftnref4">[4]</a></p>
<p>Bonita Park egy dél-afrikai mezőgazdasági település, Hartswater
külvárosa. Az ország többi részéhez hasonlóan az apartheid rendszer
öröksége továbbra is fennáll, különösen az oktatásügy területén: a
fekete és a mulatt fiatalok képzettsége messze elmarad a többi etnikai
csoportéhoz képest, ezért fennáll a veszélye, hogy a társadalom peremére
szorulnak.</p>
<p>„The Bridge” a projekt neve, mely azért született, hogy közvetítsen a
környéken élő különböző etnikai csoportok között a távolságok és a
kulturális különbségek áthidalásával. Iskola utáni programot szerveztek,
egy kis közösségi teret hoztak létre, amely a különböző kultúrák
találkozóhelye a gyermekek és fiatalok számára. A közösség készségesen
együttműködik. Carlo felajánlotta régi teherautóját, és elhozta a fát,
amelyből a padok készültek, a közeli általános iskola igazgatója
szerezte be a polcokat, füzeteket és könyveket, a holland református
egyház pedig ötven széket adományozott. Mindenki kivette a részét abból,
hogy a kultúrák és etnikai csoportok között napról napra erősödjön a
híd.<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13854#_ftn5" name="_ftnref5">[5]</a></p>
<p> </p>
<p><em>Patrizia Mazzola és az életige csoport gondozásában</em></p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13854#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> vö. Jn 14,27</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13854#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a> vö. Ef 2,14-18</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13854#_ftnref3" name="_ftn3">[3]</a> I. Giordani, <em>L’inutilit</em><em>à della guerra (A háború nem megoldás) </em>Róma, 2003, 2. kiadás, 111. o.</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13854#_ftnref4" name="_ftn4">[4]</a> C. Lubich, <em>Az élet igéje</em> 2004. január, Új Város 2004/1.</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13854#_ftnref5" name="_ftn5">[5]</a> vö. <a href="https://www.unitedworldproject.org/workshop/sudafrica-un-ponte-tra-culture">https://www.unitedworldproject.org/workshop/sudafrica-un-ponte-tra-culture</a>; Spazio famiglia, marzo 2019, pp. 10-13</p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-40375633795638761582023-05-01T08:39:00.000+02:002023-05-04T11:40:11.185+02:00Az élet igéje – 2023. május<p>
</p><p><strong>„Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők!” (Róm 12,10)</strong></p>
<p> </p>
<p>E hónap életigéje Pál apostol rómaiakhoz írt nagyon tartalmas
leveléből származik. A keresztény életről szól, bemutatja, hogy túláradó
szeretetben élnek, ingyenes és határtalan szeretetben, amely Istentől
árad a szívünkbe, és mi tovább ajándékozzuk másoknak. Hogy még
hatásosabban fejezze ki a keresztény közösségben élő szeretet
jellegzetességét, két kifejezésből formál egyetlen szót: „filostorgos”,
melyben egyaránt ott van a barátok és a családtagok egymás iránti
szeretete.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők!”</strong></p>
<p><strong> </strong></p>
<p>Álljunk meg a testvéri szeretet és a kölcsönösség fogalmánál! Pál azt
írja, hogy a keresztény közösségben élők azért szeretik egymást, mert
egymásnak tagjai (Róm 12,5), testvérek, akik csak szeretettel tartoznak
egymásnak (13,8), együtt örülnek azzal, aki örül, és együtt sírnak
azzal, aki sír (12,15), nem ítélkeznek és senkit nem botránkoztatnak meg
(14,13).</p>
<p>A létünk szorosan kötődik a többiek életéhez, a közösség pedig az élő
tanúbizonysága a szeretet törvényének, amelyet Jézus hozott a földre.
Ez a szeretetük nagyon igényes, arra is képes, hogy az életüket adják
egymásért. Konkrét szeretetről van szó, melynek ezerféle kifejeződése
van, a másik javát és boldogulását akarja, azt, hogy a többiek teljesen
meg tudják valósítani önmagukat, és versengenek egymás tehetségének
elismerésében. Ez a szeretet mindenkinek az igényeire tekintettel van,
mindent megtesz azért, hogy senki ne maradjon le, felelősségvállalásra
és tevékenységre indít kulturális, közéleti, politikai területen is.</p>
<p><strong> </strong></p>
<p><strong>„Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők!”</strong></p>
<p><strong> </strong></p>
<p>„Ha az első század keresztény közösségeire tekintünk, akkor látjuk,
hogy a keresztény szeretet, mely kivétel nélkül mindenkire kiterjedt,
egy sajátos nevet kapott. Úgy nevezték, hogy »filadelfia«, ami azt
jelenti: testvéri szeretet, és az akkori profán irodalomban ezt a
kifejezést kizárólag a vér szerinti testvérek kapcsolataként
értelmezték. Soha nem vonatkoztatták ugyanannak a társadalomnak a
tagjaira sem. Csak az Újszövetség tesz kivételt ebben.”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13838#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a>
„Sokan vannak olyan fiatalok, akik mélyebb, őszintébb és igazibb
kapcsolatra vágynak. Az első keresztények kölcsönös szeretete a testvéri
szeretet minden jellemzőjével rendelkezett, erős volt és gyengéd.”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13838#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a></p>
<p><strong> </strong></p>
<p><strong>„Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők!”</strong></p>
<p><strong> </strong></p>
<p>A kölcsönös szeretetben élő közösségek tagjait többek között az
jellemzi, hogy nem zárkóznak be önmagukba, hanem készek szembenézni a
valós kihívásokkal, amelyek abban a környezetben adódnak, ahol
tevékenykednek.</p>
<ol><li>J. Szerbiában élő magyar nemzetiségű három gyermekes édesapa. Végre
megengedhette magának, hogy új házat vegyen, de egy baleset miatt sem
anyagilag, sem fizikailag nem tudta egyedül rendbe tenni. Ekkor
működésbe lépett az ottani fokoláros közösség, és valóban megélték a
Fiatalok az Egyesült Világért mozgalom által indított akció mottóját:
#daretocare<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13838#_ftn3" name="_ftnref3">[3]</a>.</li><li>J. lelkesen meséli, hogy milyen versengés indult, hogy konkrétan is
támogassák: „Nagyon sokan eljöttek segíteni, így három nap alatt
elkészültünk a tetővel, és még a padlás egyes részeit is rendbe tudtuk
hozni.” Az újjáépítés költségeihez Csehországból is küldtek néhányan
segítséget. Ez a gesztus is azt mutatta be, hogy a közösség sokkal
nagyobb, a határokon és a távolságokon is átível.<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13838#_ftn4" name="_ftnref4">[4]</a></li></ol>
<p> </p>
<p><em>Patrizia Mazzola és az életige csoport gondozásában</em></p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13838#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> C. Lubich<em>, Colloqui con i gen,</em> Città Nuova, Roma 1999, p. 58.</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13838#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a> Uo.</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13838#_ftnref3" name="_ftn3">[3]</a> Merjünk gondoskodni</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13838#_ftnref4" name="_ftn4">[4]</a> A <em>„Serbia: costruire una casa, per essere casa”</em> c. cikkből, <a href="http://www.unitedworldproject.org/">www.unitedworldproject.org</a></p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-13358121584652656692023-04-01T02:11:00.002+02:002023-04-01T02:11:00.173+02:00AZ ÉLET IGÉJE 2023. április<p>
</p><p align="center" class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.2cm; orphans: 2; widows: 2;">
„<b>Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel!”
(Kol 3,2)</b></p>
<p align="center" class="western" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; text-indent: 0.75cm; widows: 2;">
<br />
</p>
<p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; text-indent: 0.75cm; widows: 2;">
Az első keresztény közösségek épphogy megszülettek, máris
vita támadt köztük, mert voltak, akik félreértették az
evangélium üzenetét. Pál börtönben volt, és ott értesült a
kolosszei problémákról, ezért aztán írt ennek a gyülekezetnek.</p>
<p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; text-indent: 0.75cm; widows: 2;">
Jobban megérthetjük az e havi életigét, ha a teljes szöveget
elolvassuk, ahonnan ez a részlet származik: <span style="color: #333333;"><span style="background: #ffffff;">„Ezért
tehát, ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent
valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve. Az odafent
való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel. Hiszen
meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben.”</span></span><sup><a class="sdfootnoteanc" href="#sdfootnote1sym" name="sdfootnote1anc"><sup>1</sup></a></sup></p>
<p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; text-indent: 0.75cm; widows: 2;">
Pál segít felülemelkedni ezeken a vitákon, és azt kéri, hogy a
gondolatainkkal és egész lényünkkel Krisztusra irányuljunk, és
ő feltámadt. A keresztségben pedig mi is meghaltunk és
feltámadtunk Krisztusban, tehát ha „töredékesen is”, de már
ezt az új életet élhetjük.</p>
<p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; text-indent: 0.75cm; widows: 2;">
<br />
</p>
<p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; text-indent: 0.75cm; widows: 2;">
„<b>Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel!”</b></p>
<p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; text-indent: 0.75cm; widows: 2;">
<br />
</p>
<p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; text-indent: 0.75cm; widows: 2;">
Ezt természetesen nem érhetjük el egyszer s mindenkorra, de
törekedjünk megvalósítani nagy odaadással egész életünkben!
Ami odafönt van, arra irányuljon az életünk. Krisztus ugyanis a
mennyei életet, az ő Húsvétját hozta el a földre, ez az új
teremtés, az új emberiség kezdete. És ez a logikus következménye
annak, ha az evangéliumi élet mellett döntünk, mert ez a döntés
teljes mértékben átalakítja a mentalitásunkat, és felborítja a
világ által kínált célokat és értékrendet. Megszabadít a
korlátainktól és gyökeres változást hoz az életünkbe. Pál
alapjában véve nem veti meg a „földi dolgokat”, mert Isten
Fiának megtestesülése által az ég és a föld összeért, és ez
mindent megújított.<sup><a class="sdfootnoteanc" href="#sdfootnote2sym" name="sdfootnote2anc"><sup>2</sup></a></sup></p>
<p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; text-indent: 0.75cm; widows: 2;">
<br />
</p>
<p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; text-indent: 0.75cm; widows: 2;">
„<b>Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel!”</b></p>
<p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; text-indent: 0.75cm; widows: 2;">
<br />
</p>
<p align="justify" class="western" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; text-indent: 0.75cm; widows: 2;">
„És mi az, »ami odafönt van«? – kérdezi Chiara Lubich. Azok
az értékek, amelyeket Jézus a földre hozott, és amelyek követőit
megkülönböztetik másoktól: a szeretet, az egyetértés, a béke,
a megbocsátás, a tisztesség, a tisztaság, a becsületesség, az
igazság stb. Ezek azok az erények, gazdagságok, melyeket az
evangélium felkínál. A keresztény, aki a feltámadt Krisztussal,
ezek által és ezekkel marad hűséges hivatásához. […] Hogyan
élhetünk szívünkkel az égben horgonyt vetve, miközben a
világban vagyunk? Úgy, hogy hagyjuk, hogy Jézus gondolatai és
érzései vezessenek bennünket, akinek belső figyelme mindig az
Atya felé irányult, és akinek az élete minden pillanatban az Ég
törvényét, a szeretet törvényét tükrözte vissza.”<sup><a class="sdfootnoteanc" href="#sdfootnote3sym" name="sdfootnote3anc"><sup>3</sup></a></sup></p>
<p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; text-indent: 0.75cm; widows: 2;">
<br />
</p>
<p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; text-indent: 0.75cm; widows: 2;">
„<b>Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel!”</b></p>
<p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; text-indent: 0.75cm; widows: 2;">
<br />
</p>
<p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; text-indent: 0.75cm; widows: 2;">
A keresztények úgy vannak jelen a világban, hogy bátran nyitottak
az új életre, amit a Húsvét hozott. Új emberek, akik nem a
világból valók, de a világban élnek, annak minden gondjával
együtt. Az első keresztényekről azt mondták, hogy „a földön
időznek, de a menny polgárai; […] ami a testben a lélek, azok a
keresztények a világban”<sup><a class="sdfootnoteanc" href="#sdfootnote4sym" name="sdfootnote4anc"><sup>4</sup></a></sup>.</p>
<p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; text-indent: 0.75cm; widows: 2;">
Egy munkás bátor és teljesen evangélium szerint való döntést
hozott, amikor elhatározta, hogy segíteni fogja az egyik éppen
elbocsájtott kollégáját. Tanúságtétele aztán a testvériség
megnyilvánulásainak egész sorozatát indította el.</p>
<p align="justify" class="western" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; text-indent: 0.75cm; widows: 2;">
„A gyárban egyik nap felmondó leveleket osztottak szét. Az egyik
Giorgionak volt címezve. Ismertem, hogy milyen nehéz körülmények
között élnek, és kértem, hogy jöjjön be velem az irodába. »Én
jobban állok, mint ő – mondtam –, mert a feleségemnek is van
munkája. Inkább engem küldjetek el!« A főnökünk megígérte,
hogy felülvizsgálja az esetet. Kilépve Giorgio meghatottan
átölelt. A hír szájról szájra terjedt, és másik két, hozzám
hasonló helyzetben lévő munkás is fölajánlotta, hogy inkább
őket bocsássák el két másik kolléga helyett. A vezetés pedig
arra kényszerült, hogy más módszerek szerint döntsön az
elbocsájtásokról. A plébános is tudomást szerzett erről, és
név nélkül elmesélte a vasárnapi prédikációban. Másnap
szólt, hogy két diáklány minden spórolt pénzét elhozta a nehéz
helyzetbe került munkásoknak mondván, hogy ők is utánozni
szeretnék annak a bizonyos munkásnak a magatartását.” (B. S. –
Brazília) <sup><a class="sdfootnoteanc" href="#sdfootnote5sym" name="sdfootnote5anc"><sup>5</sup></a></sup></p>
<p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; text-indent: 0.75cm; widows: 2;">
<br />
</p>
<p class="western" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; margin-left: 6cm; orphans: 2; widows: 2;">
<i>Patrizia Mazzola és az életige csoport gondozásában</i></p>
<p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; text-indent: 0.75cm; widows: 2;">
<br />
</p>
<div id="sdfootnote1"><p class="sdfootnote-western"><a class="sdfootnotesym" href="#sdfootnote1anc" name="sdfootnote1sym">1</a>
Kol 3,1-3</p>
</div>
<div id="sdfootnote2"><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<a class="sdfootnotesym" href="#sdfootnote2anc" name="sdfootnote2sym">2</a><span style="font-size: x-small;">
v</span><span style="font-size: x-small;">ö. 2Kor 5,17:
„</span><span style="color: #333333;"><span style="font-size: x-small;"><span style="background: #ffffff;">Mindenki,
aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új
valósult meg.”</span></span></span></p>
</div>
<div id="sdfootnote3"><p class="sdfootnote-western"><a class="sdfootnotesym" href="#sdfootnote3anc" name="sdfootnote3sym">3</a>
C. Lubich, Az élet igéje, 2001. április, Új Város, 2001/4</p>
</div>
<div id="sdfootnote4"><p class="sdfootnote-western"><a class="sdfootnotesym" href="#sdfootnote4anc" name="sdfootnote4sym">4</a>
Levél Diognétoszhoz V-VI. in Vanyó László (szerk.), Apostoli
atyák, Szent István Társulat, Budapest, 1980,</p>
<p class="sdfootnote-western">197. o</p>
</div>
<div id="sdfootnote5"><p class="sdfootnote-western"><a class="sdfootnotesym" href="#sdfootnote5anc" name="sdfootnote5sym">5</a>
Történet a <span style="color: navy;"><u><a href="http://www.focolare.org/">www.focolare.org</a></u></span>
honlapról</p>
</div>
<p><style type="text/css">p.sdfootnote-western { color: #000000; font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 10pt; so-language: hu-HU; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2; margin-bottom: 0cm; direction: ltr; background: transparent }p.sdfootnote-cjk { color: #000000; font-family: "Malgun Gothic", sans-serif; font-size: 10pt; so-language: zh-CN; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2; margin-bottom: 0cm; direction: ltr; background: transparent }p.sdfootnote-ctl { color: #000000; font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 10pt; so-language: ar-SA; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2; margin-bottom: 0cm; direction: ltr; background: transparent }p { color: #000000; line-height: 115%; orphans: 0; widows: 0; margin-bottom: 0.25cm; direction: ltr; background: transparent }p.western { font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt; so-language: hu-HU }p.cjk { font-family: "Arial Unicode MS", sans-serif; font-size: 12pt; so-language: zh-CN }p.ctl { font-family: "Mangal", serif; font-size: 12pt; so-language: hi-IN }a:link { color: #000080; text-decoration: underline }a.sdfootnoteanc { font-size: 57% }</style></p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-26121082382720806642023-03-01T05:46:00.000+01:002023-03-01T05:46:00.180+01:00Az élet igéje – 2023. március<p> </p><p><strong>„Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei! A világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazságosság és egyenesség.” (Ef 5,8-9)</strong></p>
<p> </p>
<p>Pál az Efezusban élő gyülekezetnek ír, amely egy elég nagy és fontos
város volt akkoriban, ahol Pál korábban élt, keresztelt és evangelizált.</p>
<p>Levele valószínűleg Rómában kelt, a börtönben, 62 körül. A fájdalmas
körülmények közepette mégsem arról ír ezeknek a keresztényeknek, hogy
hogyan oldják meg a gyülekezetben fennálló problémákat, hanem arról,
hogy milyen csodálatos Isten terve a születőben lévő egyházról.</p>
<p>Emlékezteti az efezusiakat, hogy „valaha sötétség voltak”, de a
keresztség és a hit ajándéka által „világosság” lettek, és bátorítja
őket, hogy éljenek ennek megfelelően.</p>
<p>Pál szerint arról van szó, hogy be kell járnunk egy utat, állandóan
növekedve Isten és az ő szerető akaratának ismeretében, nap mint nap
újrakezdve.</p>
<p>Arra buzdítja őket, hogy a mindennapi életben is éljenek a
hivatásuknak megfelelően: „legyenek mint Isten követői, szeretett
gyermekei”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13768#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a>, szentek és irgalmasok.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei! A világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazságosság és egyenesség.”</strong></p>
<p> </p>
<p>Mi is, a huszonegyedik század keresztényei arra vagyunk meghívva,
hogy „világosság legyünk”, de lehet, hogy alkalmatlannak érezzük erre
magunkat a korlátaink és a külső körülmények miatt.</p>
<p>Hogy maradhatnánk meg a reményben, amikor a sötétség és a bizonytalanság akar felülkerekedni rajtunk?</p>
<p>Pál továbbra is azzal bátorít, hogy a megélt Ige ad majd fényt és
tesz képessé bennünket arra, hogy az eltévelyedett emberiségben „úgy
ragyogjunk, mint a csillagok a mindenségben”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13768#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a>.</p>
<p>„Másik Krisztusként minden férfi és nő hozzájárulhat ehhez az emberi
tevékenység bármely területén: a tudományban, a művészetben, a
politikában. […] Ha ugyanis befogadjuk Igéjét, egyre inkább azonosulunk
gondolataival, érzéseivel, tanításával. Az Ige világossá teszi, hogy mit
tegyünk, megmutatja, hogyan tegyük jóvá, ha hibáztunk, visszatérít, ha
letévedtünk az egyenes útról. […] »Régi emberünk«<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13768#_ftn3" name="_ftnref3">[3]</a>
ugyanis mindig kész arra, hogy magába zárkózzon, hogy saját kis
személyes érdekeit dédelgesse, hogy elfelejtkezzen azokról, akik
elhaladnak mellettünk, hogy közömbös maradjon a közjó vagy a körülöttünk
lévő emberiség szükségletei iránt. Szítsuk fel tehát szívünkben a
szeretet lángját! Az így megújuló látásmódunkkal körülnézhetünk, hogy
észrevegyük, milyen lépésre lenne szükség.”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13768#_ftn4" name="_ftnref4">[4]</a></p>
<p> </p>
<p><strong>„Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei! A világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazságosság és egyenesség.”</strong></p>
<p> </p>
<p>A személyesen és közösségileg megélt evangélium fénye reményt ad és
megerősíti a társas kapcsolatokat, akkor is, amikor különböző csapások
miatt, mint például a Covid, egyre nagyobb a fájdalom és a szegénység.</p>
<p>Jun meséli a Fülöp-szigetekről, hogy a járvány kellős közepén az
egyik közösség lakóhelyén tűz ütött ki, és több családnak mindene
odaveszett. „Bár szegények vagyunk, mégis úgy gondoltuk a feleségemmel,
Florával, hogy szeretnénk segíteni. Elmondtam ezt a motoros társaimnak
is, bár tudtam, hogy ők is hasonló körülmények között élnek, mint mi. De
ez nem tartott vissza bennünket, és nekiláttunk a barátaimmal
szardíniakonzervet, tésztát, rizst és más élelmiszert összeadni a
tűzvész károsultjai részére.</p>
<p>Feleségemmel néha összeszorul a gyomrunk, ha arra gondolunk, hogy mit
tartogat a jövő a számunkra, aztán segítségünkre siet ez a mondat az
evangéliumból: »Aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti
értem és az evangéliumért, az megmenti életét.«<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13768#_ftn5" name="_ftnref5">[5]</a>
Nem vagyunk gazdagok, de mindig meg tudunk osztani valamit szeretetből a
másikban élő Jézus iránt. Ez a szeretet késztet arra, hogy újra tiszta
szívből adjunk, és bízzunk Isten szeretetében.”</p>
<p> </p>
<p>Arról van szó tehát, hogy hallgassunk a szívünk mélyén élő
világosságra, melynek gyümölcse – a jóság, az igazságosság, az
egyenesség – kedves az Úr előtt, és mindenféle beszédnél hatékonyabb
tanúságtétel lehet az evangéliumi élet szépségéről.</p>
<p>Ne feledkezzünk el a többiek támogatásának erejéről sem, akikkel
együtt haladunk az életszentség útján. A jó, amit kaptunk, a kölcsönösen
megélt megbocsájtás, az anyagi és a lelki javainknak a megosztása,
mind-mind értékes és reményre segítő ajándék, tanúságtétel.</p>
<p>Jézus azt ígérte: „Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13768#_ftn6" name="_ftnref6">[6]</a></p>
<p>A feltámadt Jézus a keresztény életünk forrása, aki mindig velünk van
a közös imában és a kölcsönös szeretetben, ő melegíti át a szívünket és
világosítja meg az elménket.</p>
<p> </p>
<p><em>Patrizia Mazzola és az életige csoport gondozásában</em></p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13768#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> vö. Ef 5,1</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13768#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a> vö. Fil 2,15</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13768#_ftnref3" name="_ftn3">[3]</a> Róm 6,6</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13768#_ftnref4" name="_ftn4">[4]</a> vö. C. Lubich, Az élet igéje, 2005. szeptember, Új Város 2005/9</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13768#_ftnref5" name="_ftn5">[5]</a> Mk 8,35</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13768#_ftnref6" name="_ftn6">[6]</a> Mt 28,20</p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-26670555349243068342023-02-01T05:41:00.000+01:002023-02-01T15:41:54.652+01:00Az élet igéje – 2023. február<p> </p><p><strong>„Te vagy az Isten, aki láttál engem!” (Ter 16,13)</strong></p>
<p> </p>
<p>Az élet igéje ebben a hónapban a Teremtés könyvéből származik. Sárai
szolgálójának, Hágárnak a szavai, akit Sárai feleségül adott férjének
Ábrámnak, mert neki nem született gyermeke, hogy így tudjon utódokat
biztosítani. Amikor Hágár észrevette, hogy fogant, nagyobbra tartotta
magát úrnőjénél. Sárai pedig olyan keményen bánt vele, hogy kénytelen
volt a pusztába szökni előle. Isten pedig éppen ott szólította meg
különleges módon ezt az asszonyt, aki pedig Ábrámhoz hasonló ígéretet
kapott az utódaira vonatkozóan. Fiút fog szülni, akit majd Izmaelnek
nevez, ami annyit jelent, hogy „Isten meghallgatott”, mert Isten
meghallgatta Hágárt nyomorúságában és megsokasította utódait.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Te vagy az Isten, aki láttál engem!”</strong></p>
<p> </p>
<p>Hágár viselkedése az antik világ szokásos magatartását tükrözi, ahol
az emberek nem találkozhatnak túlzott közelből egy istenséggel. Hágár is
meglepődött és hála töltötte el, hogy ezt túlélte. Isten szeretetét a
pusztában tapasztalta meg, ahol egészen személyes közelségből lehet
találkozni vele. Hágár érzi Isten jelenlétét, Isten szeretetét, aki
„látta” őt fájdalmas helyzetében, aki törődik a teremtményeivel, és
szeretettel veszi körül őket. „Ő nem távoli Isten, aki magunkra hagy
minket, aki közömbös az emberiség, az egyes ember sorsa iránt. Erről
számtalanszor megbizonyosodhattunk. Itt van, velem van mindig. Tud
rólam: osztozik minden gondolatomban, minden örömömben, minden
vágyamban, velem hordozza az aggodalmaimat, életem minden
megpróbáltatását.” <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13719#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a></p>
<p> </p>
<p><strong>„Te vagy az Isten, aki láttál engem!”</strong></p>
<p> </p>
<p>Ez az életige bizonyosságot ad és megerősít, hogy soha nem vagyunk
egyedül életünk útján, mert Isten velünk van és szeret. Néha „idegennek”
érezzük magunkat ezen a földön, mint Hágár, és legszívesebben
megszöknénk a nehéz és fájdalmas helyzetek elől. De biztosak lehetünk
benne, hogy Isten jelen van, és a vele való kapcsolat tesz bennünket
szabaddá és ad lehetőséget számunkra, hogy mindig újrakezdjünk.</p>
<ol><li>is ezt tapasztalta meg, amikor egyedül volt otthon a járvány idején.
Azt meséli: „Teljesen egyedül vagyok, amióta lezárták az országunkat és
beszüntettek minden tevékenységet. Senki sincs mellettem, akivel
megoszthatnám a tapasztalataimat, de amennyire tudom, megpróbálom
elfoglalni magamat valamivel a nap folyamán. De ahogy telnek a napok,
egyre nehezebben vagyok. Este nagyon nehezen tudok elaludni. Az az
érzésem, hogy soha nem jutunk ki ebből a nyomasztó állapotból. Mégis
mélyen ott él bennem, hogy teljesen Istenre kell hagyatkoznom és hinnem a
szeretetében. Nem kétséges számomra, hogy jelen van és elkísér, erőt ad
ezekben a magányos hónapokban. A testvéreimtől érkező apró jelekből is
azt látom, hogy nem vagyok egyedül. Például éppen egy barátunk online
megünnepelt születésnapja után jelent meg a szomszédunk egy szelet
tortával.”</li></ol>
<p> </p>
<p><strong>„Te vagy az Isten, aki láttál engem!”</strong></p>
<p> </p>
<p>Isten jelenlétének oltalmában mi is hírvivői lehetünk az ő
szeretetének. Hiszen arra hív bennünket, hogy meglássuk mások szükségét
és segítsük testvéreinket, amikor a „pusztában” vannak, osztozzunk
örömeikben és fájdalmaikban. Lássuk meg, hogy mit él az emberiség,
melynek mi is szerves része vagyunk.</p>
<p>Álljunk meg és lépjünk oda azokhoz, akik az élet számtalan kérdésének
értelmét keresik és válaszra várnak! Talán a barátaink közt találjuk
meg őket, a családunkban, az ismerőseink, a szomszédaink vagy a
munkatársaink között, akik anyagi nehézségekkel küzdenek vagy a
társadalom peremére szorultak.</p>
<p>Fölidézhetjük és megoszthatjuk velük azokat a drága pillanatokat,
amikor Isten szeretetével találkoztunk, és újra fölfedeztük az életünk
értelmét.</p>
<p>Együtt nézhetünk szembe a nehézségekkel és fedezhetjük fel a mi
életünk pusztaságaiban is Isten jelenlétét és segítségét, hogy
bizalommal folytathassuk életünk útját.</p>
<p> </p>
<p><em>Patrizia Mazzola és az életige csoport gondozásában</em></p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13719#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> C. Lubich, Az élet igéje, 2006. július, Új Város, 2006/7.</p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-33759182379438068272023-01-01T16:20:00.001+01:002023-01-02T16:21:37.629+01:00Az élet igéje – 2023. január<p> </p><p><strong>„Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra” (Iz 1,17)</strong></p>
<p> </p>
<p>A januári életige Izaiás próféta könyvének első fejezetéből
származik. Ezt a mondatot választották a keresztények egységének
imahetére, amelyet az északi féltekén január 18-25-ig rendeznek meg. A
napi szövegeket az egyesült államokbeli minnesotai közösség írta. Az
igazságosság nagyon sürgető téma. Egyre csak nő az egyenlőtlenség, az
erőszak, egyre több az előítélet egy olyan társadalomban, mely nem képes
tanúságot tenni a béke és az egység kultúrájáról.</p>
<p>Izaiás korában sem volt ez másképp. Háborúk, lázadások, a gazdagság-
és a hatalomvágy, a bálványimádás, a szegények megvetése miatt
tévesztett irányt Izrael népe. A próféta nagyon kemény szavakkal hívja
népét a megtérés útjára, és emlékezteti, hogy térjen vissza Isten
Ábrahámmal kötött szövetségének lelkületéhez.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra”</strong></p>
<p> </p>
<p>Mit jelent megtanulni jót cselekedni? Mindenekelőtt a készséget, hogy
tanuljunk. Erőfeszítést kíván a részünkről. Életünk hétköznapjai során
is mindig van mit megértenünk, javítanunk, és újrakezdhetünk, ha
hibáztunk.</p>
<p>Mit jelent igazságra törekedni? Az igazság olyan, mint egy elrejtett
kincs, amire vágyni kell, amit meg kell keresni, ez a célja a
cselekedeteinknek. Ha törekszünk az igazságra, akkor megtanulunk jót
cselekedni, akkor fel tudjuk fedezni Isten akaratát, aki mindig a
javunkat akarja.</p>
<p>Izaiás konkrét példákat hoz. Isten mindig a védteleneket, az
elnyomottakat, az árvákat és az özvegyeket részesíti előnyben. Isten
arra hívja a népét, hogy konkrétan is törődjenek másokkal, különösen is
azokkal, akik nem tudják érvényesíteni a jogaikat. A vallásos
cselekedetek, a szertartások, áldozatok és az imádságok sem kedvesek
előtte, ha nem párosulnak jócselekedetekkel és igazságra törekvéssel.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra”</strong></p>
<p> </p>
<p>Ez az életige arra késztet, hogy segítsük a többieket, vegyük észre,
és konkrétan is segítsük őket szükségükben. A megtérés útja részünkről
azt is jelenti, hogy kitárjuk a szívünket, elménket és a karjainkat
mindenekelőtt a szenvedők felé.</p>
<p>„Az igazság iránti vágy és annak keresése öröktől fogva az ember
lelkébe van írva, Isten helyezte a szívünkbe. Mégis, a történelem során
tapasztalható fejlődés ellenére, még mindig meglehetősen távol állunk
Isten tervének teljes megvalósulásától. A ma is dúló háborúk, a
terrorizmus és az etnikai konfliktusok – ezek mind a fennálló társadalmi
és gazdasági egyenlőtlenség, igazságtalanság és gyűlölet jelei. […] Ha
hiányzik a szeretet, a személy tisztelete és a szükségleteire való
odafigyelés, akkor személyes kapcsolataink korrektek lehetnek, de
bürokratikussá is válhatnak, és képtelenek lesznek kielégíteni az emberi
igényeket. Szeretet nélkül sohasem születik meg a valódi igazság, a
javak megosztása a szegények és gazdagok között; az a figyelmesség, mely
tekintetbe veszi minden ember egyéni sajátosságait, és azt a konkrét
helyzetet, amelyben él.”<sup> <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13624#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a></sup></p>
<p><strong> </strong></p>
<p><strong>„Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra”</strong></p>
<p> </p>
<p>Éljünk az egyesült világért, és vegyük magunkra az emberiség sebeit
kis gesztusokkal, amelyek az emberiség családjának épülését segítik.</p>
<p>Egy nap Argentínában J. véletlenül összetalálkozott korábbi
igazgatójával, aki elbocsájtotta őt tanári állásából. Amikor az igazgató
észrevette őt, megpróbálta elkerülni, de J. direkt odament hozzá.
Megkérdezte, mi újság, az igazgató pedig elmesélte a legutóbbi
nehézségeket, hogy most már egy másik városban él, és állást keres. J.
megígérte, hogy segít neki, és másnap el is híresztelte az ismerősei
között, hogy állást keres valakinek. Gyorsan kapott is választ. Amikor
az igazgató ezt megtudta, nem akart hinni a fülének. Elfogadta,
meghatottan és mély hálával azért, hogy akit valamikor elbocsájtott, épp
az érdeklődött konkrétan iránta.</p>
<ol><li>is megkapta a „százszorosat”, mert épp aznap ajánlottak föl neki két
állást is, épp olyat, amilyenre mindig is vágyott, már egyetemista kora
óta. Őt is lenyűgözte, hogy ilyen konkrét Isten szeretete.<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13624#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a></li></ol>
<p> </p>
<p><em>Patrizia Mazzola és az életige csoport gondozásában</em></p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13624#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> C. Lubich, Az élet igéje, 2006. november, Új Város, 2006</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13624#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a> “<em>Il Vangelo del giorno</em>”, Città Nuova, VIII, n. 1, 2022. jan-febr.</p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-79936253579500132472022-12-01T02:34:00.001+01:002022-12-01T02:34:00.180+01:00Az élet igéje – 2022. december<p> </p><p><strong>„Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örök Kőszikla” (Iz 26,4)</strong></p>
<p> </p>
<p>Az élet igéje, amelyet ebben a hónapban szeretnénk élni, Izajás
próféta könyvéből való. Sok mindenre kiterjed ez a szöveg, és nagyon
kedvelt a keresztény hagyományban is. Előszeretettel olvassuk például az
Emmánuelről szóló részt, „velünk az Isten”<sup> <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13578#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a></sup>, és a szenvedő Szolga<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13578#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a> leírása is itt szerepel, amely megalapozza Jézus szenvedésének és halálának elbeszélését.</p>
<p>Ez az igevers egy hálaéneknek a része, amelyet a próféta Izrael
népének ajkára ad, amikor a száműzetés rettenetes próbatétele után végre
visszatérhetnek Jeruzsálembe. E szavak reményt ébresztenek a
szívünkben, mert Isten hűségével végig jelen van Izrael mellett, mint a
rendíthetetlen Kőszikla. A nép minden erőfeszítését Ő maga támogatja a
társadalmi, politikai és vallási újraépítésben.</p>
<p>A „kérkedő” várost porba sújtja<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13578#_ftn3" name="_ftnref3">[3]</a>,
mert nem Isten szeretetének terve szerint épült, viszont az ő
szeretetterve szerinti, és jelenlétének sziklájára épült város békében
él és virágzik.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örök Kőszikla”</strong></p>
<p> </p>
<p>Mennyire igaz napjainkban is, hogy békére és biztonságra van
szükségünk! Személyesen és közösségileg is a történelem sötét
pillanatait éljük, szinte összeroskadunk a bizonytalanság és a jövőtől
való félelem súlya alatt.</p>
<p>Mit tegyünk, hogy legyőzzük a kísértést, és ne hagyjuk, hogy a jelen
nehézségei letörjenek, és magunkba fordulva gyanakvást és
bizalmatlanságot tápláljunk mások iránt?</p>
<p>Keresztényként a válaszunk, hogy mindenekelőtt „újraépítjük” a
bizalomteli kapcsolatot Istennel, aki Jézusban társunk lett az élet
útján, legyen az bármilyen sötét, szűk, fáradságos vagy meredek.</p>
<p>De ez a hit nem jelenti azt, hogy tétlenül várakozunk. Sőt, inkább
azt kéri, hogy lássunk neki, vállaljunk főszerepet az „új város”
építésében, legyünk ötletekkel teli felelős építői a városnak, melynek
törvénye a kölcsönös szeretet, és kapui nyitva állnak mindenki, de főleg
a „szegények és a szűkölködők” <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13578#_ftn4" name="_ftnref4">[4]</a> előtt, akik mindig is kedvesek voltak az Úr előtt.</p>
<p>Ezen az úton biztos, hogy sokan mellénk szegődnek, akik szívükön
viselik az egyetemes értékek ügyét, és fontos számukra a szolidaritás,
az emberi méltóság és „közös otthonunk”, a teremtett világ védelme.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örök Kőszikla”</strong></p>
<p> </p>
<p>Egy spanyol faluban, Aljucerben egy egész közösség határozta el, hogy
testvéri kapcsolatokat épít a részvétel nyílt és befogadó formáin
keresztül.</p>
<p>Így mesélnek: „2008 nyarán alapítottunk egy kulturális egyesületet.
Saját kezdeményezésként, és a környék más szervezeteivel együttműködve
is több tevékenységet indítottunk be, hogy teret adjunk a párbeszédnek,
és nemzetközi humanitárius segítséget nyújtsunk.</p>
<p>Már az első évtől kezdve rendeztünk szolidaritási vacsorákat a <em>Fraternity with Africa </em>projekt
keretében, és ebből olyan afrikai fiataloknak tudtunk ösztöndíjat
biztosítani, akik vállalták, hogy legalább öt évig a saját hazájukban
maradnak. Mintegy kétszázan szoktak részt venni ezeken a vacsorákon,
melyeket üzletemberek és különböző szervezetek együttműködésével
rendezünk.</p>
<p>Nagy örömünkre szolgál, hogy évek óta együtt dolgozunk egy másik
szervezettel. Velük évente szervezünk egy nagy eseményt, amelyen a
kulturális élet jeles személyiségei is részt vesznek, zenészek, festők
és más művészek, valamint politikusok, vállalkozók és orvosok is. Jó
lehetőség ez, hogy megosszák tapasztalataikat, és beszélhessenek a
döntéseik mélyebb okairól.” <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13578#_ftn5" name="_ftnref5">[5]</a></p>
<p> </p>
<p><strong>„Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örök Kőszikla”</strong></p>
<p> </p>
<p>Karácsonyi várakozásban élünk. Készüljünk azzal, hogy már most befogadjuk Jézust az igéjében.</p>
<p>Ez az a kőszikla, amelyre az emberek városát is építhetjük:
„Testesítsük meg, tegyük magunkévá, és tapasztaljuk meg, hogy micsoda
életerő árad szavaiból magunk és környezetünk számára, ha megéljük őket!
Szeressünk bele az evangéliumba, annyira, hogy önmagává formálhasson
minket, és másokat is megérintsen! […] Már nem mi élünk többé, hanem
Krisztus fog növekedni bennünk. Megtapasztaljuk, hogy szabaddá válunk
önmagunktól, a korlátainktól, a rabláncainktól. Ráadásként meglátjuk azt
a szeretet-forradalmat, amelyet a minket körülvevő társadalmi
környezetben a bennünk szabadon élő Jézus fog kirobbantani.” <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13578#_ftn6" name="_ftnref6">[6]</a></p>
<p> </p>
<p>Letizia Magri</p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13578#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> vö. Iz 7,14 és Mt 1,23</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13578#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a> vö. Iz 52,13-53,12</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13578#_ftnref3" name="_ftn3">[3]</a> vö. Iz 26,5</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13578#_ftnref4" name="_ftn4">[4]</a> vö. Iz 26,6</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13578#_ftnref5" name="_ftn5">[5]</a> Tapasztalat: www.focolare.org</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13578#_ftnref6" name="_ftn6">[6]</a> C. Lubich, Az élet igéje 2006. szeptember, Új Város, 2006/9</p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-82989656386126568652022-11-03T09:16:00.000+01:002022-11-07T19:56:28.561+01:00Az élet igéje – 2022. november<p> </p><p><strong>„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek” (Mt 5,7)</strong></p>
<p> </p>
<p>Máté evangéliumában a hegyi beszéd közvetlenül Jézus nyilvános
életének megkezdése után szerepel. A hegy szimbolikus értelemben az új
Sínai-hegyet jelképezi, ahol Krisztus, az új Mózes kihirdeti saját
„törvényét”. Az előző fejezet arról ír, hogy nagy tömeg kezdte követni
Jézust, és nekik szól a tanítása. Ezt a beszédet viszont a
tanítványaihoz intézi, a születő gyülekezethez, azokhoz, akiket később
keresztényeknek hívtak. A „mennyek országával” kezdi, mely a központi
magva Jézus beszédeinek<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13537#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a>,
a boldogságokról szóló tanítása pedig olyan, mint egy programbeszéd, az
üdvösség hírüladása, „szintézisét adja az egész Jó Hírnek, mely az
Isten megváltó szeretetéről szóló kinyilatkoztatás.” <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13537#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a></p>
<p> </p>
<p><strong>„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek”</strong></p>
<p> </p>
<p>Mi az irgalom? Kik az irgalmasok? A „boldogok” szó áll előtte, ez azt
jelenti, hogy elégedettek, szerencsések, és olyan jelentése is van,
hogy Istentől megáldott. A szövegben a kilenc boldogság mondás között ez
áll középen. Nem jár semmilyen jutalom ezért a viselkedésért, de egy
igazi nagy lehetőség arra, hogy kicsit hasonlóbbá váljunk Istenhez.
Különösen is az irgalmasok szíve van csordultig tele szeretettel Isten
és a testvérek iránt, konkrét szeretettel, amely lehajol az utolsókhoz,
az elfelejtettekhez, a szegényekhez, azokhoz, akik leginkább rászorulnak
az érdek nélküli szeretetre: az irgalmasság ugyanis Istenre jellemző<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13537#_ftn3" name="_ftnref3">[3]</a>, Jézus is maga az irgalom.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek”</strong></p>
<p> </p>
<p>A boldogságok átalakítják és forradalmasítják a gondolkodásunk
alapjait is. Nem csak vigasztaló szavak, hanem erejük van, hogy
megváltoztassák a szívünket, erejük, hogy egy új emberséget teremtsenek,
és hatékonnyá teszik az Ige hirdetését. Az irgalmasság boldogságát
önmagunk irányában is meg kell élnünk, el kell ismernünk, hogy végtelen
szükségünk van Isten minden emberre kiáradó rendkívül nagy, túláradó és
hatalmas szeretetére.</p>
<p>Az itt használt irgalom<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13537#_ftn4" name="_ftnref4">[4]</a> szó a héber <em>rehem</em>, „anyaméh” szóból ered, és a végtelen isteni irgalomra utal, arra a határtalan együttérzésre, ahogy az anya tekint gyermekére.</p>
<p>„Olyan szeretet ez, mely nem méricskél, bőséges, egyetemes és
konkrét. Ez a szeretet a kölcsönösségre törekszik, ami az irgalmasság
végső célja. […] Így hát bármilyen sérelem érjen is bennünket, bárminemű
igazságtalanság, bocsássunk meg, s nekünk is meg fognak bocsátani.
Legyünk mi az elsők, akik elkezdik élni az irgalmasságot és az
együttérzést.</p>
<p>Akkor is, ha nehéznek és merésznek tűnik, kérdezzük meg minden
felebarátunk előtt: vajon az édesanyja hogyan viselkedne vele? Olyan
gondolat ez, mely segít majd, hogy Isten szíve szerint értsünk meg
másokat, és Isten szíve szerint tudjunk élni.” <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13537#_ftn5" name="_ftnref5">[5]</a></p>
<p> </p>
<p><strong>„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek”</strong></p>
<p> </p>
<p>„Két év házasság után a lányom és a férje úgy döntöttek, hogy
elválnak. Újra befogadtuk őt az otthonunkba, és a feszült pillanatokban
is megpróbáltuk szívből szeretni, türelmesen és megértően, megpróbáltunk
nyitottak lenni feléje, a férje felé is, és semmiképpen nem ítélkezni.
Három hónap múlva – a sok meghallgatás, a figyelmes segítség és sok ima
után – újra egymásra találtak, nagyobb tudatossággal, bizalommal és új
reménnyel.” <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13537#_ftn6" name="_ftnref6">[6]</a></p>
<p>Irgalmasnak lenni ugyanis többet jelent, mint megbocsájtani.
Nagylelkűséget jelent, amikor alig várjuk, hogy mindent eltörölhessünk,
hogy mindent teljesen elégethessünk, ami akadályozná a kapcsolatunkat a
többiekkel. Jézus felhívása, hogy legyünk irgalmasok, azt jelenti, hogy
felkínálja nekünk az utat, a visszatérést Isten eredeti tervéhez, hogy
olyanok lehessünk, amilyennek teremtve lettünk, Isten képére és
hasonlatosságára.</p>
<p> </p>
<p>Letizia Magri</p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13537#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> vö. Mt 4,23 és 5,19-20</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13537#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a> <em>C. Lubich,</em> Az élet igéje, 2000. november, Új Város 2000/11</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13537#_ftnref3" name="_ftn3">[3]</a> Héber nyelven<em> hesed</em>, az érdek nélküli, befogadó, megbocsátásra kész szeretet</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13537#_ftnref4" name="_ftn4">[4]</a> <em>Rahamim</em> héberül</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13537#_ftnref5" name="_ftn5">[5]</a> <em>C. Lubich,</em> uo.</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13537#_ftnref6" name="_ftn6">[6]</a> Forrás: www.focolare.org</p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-41671367623689130102022-10-01T01:23:00.001+02:002022-10-01T01:23:00.179+02:00Az élet igéje – 2022. október<p> </p><p><strong>„Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét” (2Tim 1,7)</strong></p>
<p> </p>
<p>Pál lelki végrendeletének tekintjük a levelet, amelyből a mostani
életigénk származik. Az apostol Rómában van börtönben, ítéletre vár, és
eközben ír fiatal tanítványának és munkatársának, Timóteusnak, aki az
eléggé összetett efezusi közösség felelőse.</p>
<p>Írása Timóteushoz szóló intelmeket, tanácsokat tartalmaz, de szól
minden idők minden keresztényéhez, legyen bármely közösségnek is a
tagja. Pált az evangélium hirdetése miatt verték bilincsbe. Tanítványát
viszont inkább félelem tölti el az üldöztetések miatt, és meginog a
szolgálatával járó nehézségek közepette. Ezért bátorítja őt, hogy nézzen
szembe a próbatételekkel, hogy biztos vezetője lehessen a
gyülekezetnek. Sem Pál, sem Timóteus számára nem természetes az
evangéliumért elviselt szenvedés.</p>
<p> </p>
<p>Pál tanúságot akar tenni az evangéliumról. Világos, hogy nem a
személyes tehetsége, a képességei vagy az emberi korlátai teszik képessé
őt, vagy fékezik az Ige szolgálatában, hanem a Lélek ajándékai: az erő,
a szeretet és a józanság, ami erőt ad a tanúságtételhez. A szeretetnek
az erő és a józanság mellett nagyon fontos szerepe van a
megkülönböztetésben. A józanság pedig bölcsességet jelent,
készségességet minden helyzetben. Timóteus, a tanítvány és minden idők
tanítványa erővel, szeretettel és józansággal tudja hirdetni az
evangéliumot olyannyira, hogy szenvedni is képes érte.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét.”</strong></p>
<p> </p>
<p>Mi is megtapasztaltuk már a kísértést, hogy elbátortalanodjunk Isten
igéjének megélésében, a tanúságtételben, és nem tudtuk, hogyan
viselkedjünk egyes helyzetekben.</p>
<p>Chiara Lubich segít megértenünk, honnan merítsünk erőt ilyen pillanatokban:</p>
<p><em>„A bennünk jelenlévő Jézushoz kell fordulnunk. Nem szabad tehát
leblokkolnunk. Magatartásunk nem lehet passzív belenyugvás, hanem
radikálisan ki kell lépnünk önmagunkból. Eggyé kell válnunk azzal, amit
Isten akarata kíván tőlünk. Teljesítenünk kell azokat a
kötelességeinket, melyeket hivatásunk megkíván. És mindezt a bennünk
lévő Jézus kegyelmére alapozva. Tehát radikálisan kilépni önmagunkból.
Így maga Jézus fogja egyre jobban kifejleszteni bennünk azokat az
erényeket, melyekre szükségünk van, hogy tanúságot tegyünk róla abban a
környezetben, melyet ránk bízott.”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13438#_ftn1" name="_ftnref1"><strong>[1]</strong></a></em></p>
<p><em> </em></p>
<p><strong>„Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét.”</strong></p>
<p> </p>
<p>Erő, szeretet és józanság, a Lélekre jellemző három erény, amelyet az imádság és a hit gyakorlása révén nyerhetünk el.</p>
<p>Justin Nari atya a Közép-afrikai Köztársaságban él. Az életére törtek
szerzetes testvéreivel és mintegy ezer muzulmánnal együtt, akik a
háborús megtorlások elől a templomba menekültek. Az őket ostromló
milíciák vezetői azt kívánták, hogy adják ki őket, de ő megpróbált
továbbra is tárgyalást folytatni velük, hogy elkerülje az öldöklést. Egy
nap negyven liter benzinnel jelentek meg, és azzal fenyegetődztek, hogy
elevenen elégetik őket, ha nem adják ki nekik a muzulmánokat.
„Szerzetes testvéreimmel megtartottuk az utolsó misét – meséli Justin
atya –, és közben eszembe jutott Chiara Lubich, hogy ő mit tenne a
helyemben. Ott maradna, és az életét adná. És mi is így döntöttünk.”
Véget ért a mise és egy váratlan telefonhívás érkezett: áthalad a
területükön az Afrikai Unió csapata, egy egészen közeli városban. Justin
atya elébük sietett, és tizenhárom perccel az ultimátum lejárta előtt
velük együtt érkezett vissza a plébániára. Ez a tizenhárom perc mentette
meg mindannyiuk életét a vérontástól.<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13438#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a></p>
<p> </p>
<p>Letizia Magri</p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13438#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> C. Lubich, Az élet igéje, 1986. október</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13438#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a> <em>Unità è il nome della pace: La strategia di Chiara Lubich</em>, a cura di Maddalena Maltese, Città Nuova, Roma 2020, pp. 29-30.</p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-78569774868476192692022-09-01T08:30:00.002+02:002022-09-07T08:30:40.733+02:00Az élet igéje – 2022. szeptember<p> </p><p><strong>„Bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg.” (1Kor 9,19)</strong></p>
<p> </p>
<p>Az ehavi életige Pál korinthusi keresztényekhez írt első leveléből
származik. Az apostol Efezusban tartózkodik és e szavakkal próbál
válaszolni egy sor problémás kérdésre, amelyek a korinthusi görög
közösségben fölmerültek. Ez a város soknemzetiségű kereskedelmi központ
volt, híres Afrodité templomáról, de a köztudottan elterjedt
korrupcióról is.</p>
<p>A levél címzettjei az apostol prédikációinak köszönhetően néhány
évvel azelőtt tértek meg a pogányságból a keresztény hitre. Az egyik
kérdés, amely megosztotta a közösséget, arra vonatkozott, hogy szabad-e a
pogány rítusok szerint bálványoknak föláldozott állatok húsából enni.
Pál aláhúzza a szabadságunkat Krisztusban, és bőségesen kifejti, hogyan
döntsünk bizonyos esetekben, és részletesen elmagyarázza a szabadság
fogalmát.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg.”</strong></p>
<p> </p>
<p>A keresztények tudják, „hogy bálvány nincs a világon, Isten meg csak
egy van” (8,4), ezért nincs jelentősége, hogy esznek-e a bálványoknak
áldozott állatok húsából, vagy sem. Probléma csak akkor van, ha a
keresztény olyanok társaságában van, akik még nem tudják ezt, nincs meg
bennük ez a hitből fakadó tudás, és a viselkedésével
megbotránkoztathatja ingatag lelkiismeretüket.</p>
<p>Amikor a tudás és a szeretet forog kockán, akkor Pál számára nem
kétséges, hogy a tanítványnak a szeretetet kell választania, még akkor
is, ha ezzel lemond saját szabadságáról, ahogy Krisztus is szabadon lett
szolgává szeretetből.</p>
<p>Alapvető, hogy figyelemmel legyünk a gyengébb testvér iránt, akinek
törékeny a lelkiismerete és nincsenek meg a kellő ismeretei. A cél, hogy
„megnyerjük”, olyan értelemben, hogy a lehető legtöbb emberhez
eljuttassuk az evangéliumi élet szépségét és jóságát.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg.”</strong></p>
<p> </p>
<p>Chiara Lubich így ír: „Mi Krisztus testébe tagozódtunk, Krisztus
vagyunk, ezért minden megosztottság és egymásnak ellentmondó gondolat
megosztja Krisztust. […] Az első keresztények körében […], ha a
gondolatok miatt megtört volna az egyetértés, akkor azt tanácsolták,
hogy ne tulajdonítsanak jelentőséget saját felfogásuknak, inkább
maradjon meg köztük a szeretet. […] Így van ez ma is. Néha meg vagyunk
győződve arról, hogy helyesen gondolkodunk, az Úr pedig azt sugallja,
hogy inkább maradjunk meg szeretetben mindenkivel. Néha jobb, ha
feladjuk az elképzeléseinket, mert jobb a kevésbé tökéletes a többiekkel
való egyetértésben, mint a tökéletesebb egyet nem értésben.</p>
<p>Inkább kell rugalmasnak lenni, semmint kenyértörésre vinni a
dolgokat, ez a szeretetnek talán fájdalmas, de eredményes és Istentől
megáldott tulajdonsága, amely Krisztus eredeti elgondolása szerint tudja
megőrizni az egységet, és éppen ezért értékelni is tudja.”<sup> <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13377#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a></sup></p>
<p> </p>
<p><strong>„Bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg.”</strong></p>
<p> </p>
<p>Franҫois Văn Thuận vietnámi bíboros tizenhárom évet töltött
börtönben, ebből kilencet teljesen elkülönítve, és arról tesz tanúságot,
hogy az igazi és érdek nélküli szeretet válasz-szeretetet szül. Fogsága
idején öt fegyőrre bízták, de ezeket kéthetente le kellett váltani,
mert a püspök „megfertőzte” őket. Végül úgy döntöttek, hogy ugyanazt az
öt embert hagyják ott, mert különben a fegyház összes őrét megfertőzné. Ő
maga így beszél erről: „Eleinte nem szóltak hozzám az őrök, csak
igennel vagy nemmel válaszoltak. […] Egyik éjszaka támadt egy
gondolatom: »Franҫois, még nagyon gazdag vagy, mert ott van a szívedben
Jézus szeretete. Szeresd őket úgy, ahogy Jézus szeretett téged!« Másnap
elkezdtem őket még jobban szeretni, Jézust szeretni bennük, mosolyogva
kedves szavakkal. […] És lassan barátok lettünk.”<sup> <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13377#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a></sup>
A börtönben a fogva tartói segítségével kis fadarabokból és egy
vasláncból elkészítette azt a mellkeresztet, amelyet aztán haláláig
hordott, a velük való barátság jeleként.</p>
<p> </p>
<p>Letizia Magri</p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13377#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> C. Lubich, <em>A szeretet művészete</em>, Új Város, Budapest 2006, 114. o.</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13377#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a> F.X. Nguyễn Văn Thuận, <em>Testimoni della speranza</em>, Città Nuova, Roma 2000, 98. o.</p>
<p>1928-ban született katolikus családban, Rómában halt meg 2002-ben.
1975. augusztus 15-én, rövid idővel azután, hogy VI. Pál kinevezte a
saigoni érsek segédpüspökévé, letartóztatta őt a vietnámi hatóság. Így
kezdődött küzdelmes útja, mely tizenhárom évig tartott, időnként házi
őrizetben, időnként elkülönített cellában, fegyencek táborában
mindenféle kínzások közepette, mindvégig megingathatatlan remény
fényében.</p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-16756718997752480882022-08-02T04:56:00.000+02:002022-08-04T13:56:54.168+02:00Az élet igéje – 2022. augusztus<p> </p><p><strong>„Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? <br />
Talán hétszer?” (Mt 18,21)</strong></p>
<p><strong> </strong></p>
<p>Máté evangéliumának 18. fejezete igazán velős, mivel itt Jézus
útmutatást ad a nem rég megszületett közösségen belül megélt
kapcsolatokra vonatkozóan. Péter kérdése felidézi, amit Jézus nem sokkal
korábban mondott: „Ha a testvéred vétkezik ellened…”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13348#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a>
Jézus beszél, mond valamit, és Péter kisvártatva félbeszakítja, mintha
ráébredne, hogy nem értette jól, amit a Mestere mondott. És föltesz egy
kérdést, az egyik legfontosabbat a tanítványi úton. Hányszor kell
megbocsátani?</p>
<p> </p>
<p><strong>„Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?”</strong></p>
<p> </p>
<p>A hit útján járva is sok kérdés merül fel. A hívőknek sincs
birtokukban minden válasz, de a kérdések ellenére hűségesek maradnak.
Péter kérdése nem az Isten ellen elkövetett bűnök megbocsátására
vonatkozik, hanem inkább arra, amikor egy testvér a másik testvérrel
szemben elkövet valamit. Péter jó tanítványnak gondolja magát, aki
hétszer is megbocsát.<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13348#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a>
És nem vár Jézustól ilyen gyors, és minden korábbi biztonságát
megingató választ: „Mondom neked, nem hétszer, hanem hetvenhétszer.” (Mt
18,22) A tanítványok ismerték Káin vérengző fiának, Lámechnek a
történetét, akit hetvenhétszer bosszulnak meg.<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13348#_ftn3" name="_ftnref3">[3]</a> Jézus épp erre utal, és a határtalan bosszúval szemben elénk állítja a végtelen megbocsátást.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?”</strong></p>
<p> </p>
<p>Nem arról van szó, hogy mentsünk fel valakit, aki folyamatosan
megbánt, hanem inkább arról, hogy a szívünkben újra és újra bocsássunk
meg. Az igazi megbocsátás szabaddá tesz, és többnyire fokozatosan alakul
ki. Nem érzelem és nem is felejtés kérdése, hanem egy döntés, amelyet
nekünk, hívő embereknek nem csak akkor kell meghoznunk, ha újra és újra
megbántanak, hanem akkor is, valahányszor a megbántás eszünkbe jut.
Ezért kell hetvenhétszer megbocsátanunk.</p>
<p>Chiara Lubich ezt írja: <em>„Jézus válasza tehát elsősorban a
keresztények közötti, illetve ugyanazon közösség tagjai közötti
kapcsolatokra vonatkozik. Vagyis mindenekelőtt azokkal kell így
viselkedned, akik testvéreid a hitben; a családban, a munkahelyen, az
iskolában, vagy – ha tartozol ilyenhez – egy közösségben. Tudod, hogy
milyen gyakran vissza akarjuk fizetni a sértést egy annak megfelelő
tettel vagy szóval. Tudod, hogy a jellemek különbözősége, vagy az
idegesség miatt, vagy más okokból mennyire gyakori, hogy olyan személyek
között, akik együtt élnek, hiányzik a szeretet. Ne feledd hát, hogy
csak a megbocsátásnak egy folyton megújított magatartása képes
fenntartani a békét és az egységet a testvérek között. Mindig meglesz
benned a kísértés, hogy testvéreid hibáira gondolj, hogy visszaemlékezz
múltjukra, hogy másnak akard őket, mint amilyenek… Meg kell szoknod,
hogy új szemmel nézz rájuk, hogy újnak lásd őket: hogy fogadd el őket
mindig és azonnal olyannak amilyenek, akkor is, ha nem bánják
tetteiket.”</em><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13348#_ftn4" name="_ftnref4">[4]</a></p>
<p> </p>
<p><strong>„Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?”</strong></p>
<p> </p>
<p>Mindannyian a „bocsánatot nyertek” közösségébe tartozunk, mert a
megbocsátás Isten ajándéka, amelyre mindig szükségünk van. Folyamatosan
rácsodálkozhatunk az Atya végtelen irgalmára, aki megbocsát, ha mi is
megbocsátunk.<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13348#_ftn5" name="_ftnref5">[5]</a></p>
<p>Vannak helyzetek, amikor nem könnyű megbocsátani: politikai,
szociális vagy gazdasági helyzetekből fakadó ügyek, ahol a megbocsátás
közösségi méreteket ölthet. Sok ember példáját látjuk, akik a
legkeményebb körülmények között is meg tudtak bocsátani az őket támogató
közösség segítségével.</p>
<p>Osvaldo Kolumbiában él. Halálos fenyegetést kapott és látta, ahogy
megölték a testvérét. Ma egy olyan gazdaszövetség elnöke, ahol a
fegyveres harcokban egykor közvetlenül részt vett embereket
foglalkoztatnak.</p>
<p>„Könnyű lett volna újabb erőszakkal válaszolni a bosszúra, de én
nemet mondtam – beszéli el Osvaldo. Nagyon-nagyon nehéz megtanulni a
megbocsátás művészetét, de a fegyver és a háború soha nem lehet megoldás
az életünkre. Az átalakulás útja más, közel kell jutnunk a másik ember
lelkéhez, de gőggel és hatalommal ez lehetetlen, alázatra van szükség,
és ez a legnehezebben felépülő erény.”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13348#_ftn6" name="_ftnref6">[6]</a></p>
<p> </p>
<p>Letizia Magri</p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13348#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> Mt 18,15</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13348#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a>
A hetes szám a teljességet jelenti: Isten hét nap alatt teremti a
világot (vö. Ter 1,1-2,4). Egyiptom földjén hét bő esztendő volt és hét
szűk esztendő (Ter 41,29-30).</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13348#_ftnref3" name="_ftn3">[3]</a> „Ha Kaint hétszer bosszulják meg, Lámechet hetvenhétszer.” (Ter 4,24).</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13348#_ftnref4" name="_ftn4">[4]</a> C. Lubich, Az élet igéje 1981. szeptember</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13348#_ftnref5" name="_ftn5">[5]</a> vö. Miatyánk imádság, Mt 6,9-13</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13348#_ftnref6" name="_ftn6">[6]</a><em> A békét egységnek hívják: Chiara Lubich stratégiája</em>, szerk. Maddalena Maltese, Città Nuova, Roma, 2020, p.37.</p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-16712011692988656062022-07-01T08:42:00.002+02:002022-07-02T19:43:12.342+02:00Az élet igéje – 2022. július<p> </p><p><strong>„Pedig csak egy a szükséges” (Lk 10,42)</strong></p>
<p><strong> </strong></p>
<p>Jézus Jeruzsálem felé tart, ahol hamarosan beteljesíti küldetését.
Útközben betér egy kis faluba, ahol Márta és Mária lakik. Lukács
evangélista így írja le a fogadtatását a két lánytestvér részéről:
„Márta sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket.”<sup> <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13331#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a></sup></p>
<p>Mária pedig „odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13331#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a>.
Mária figyelme és Márta serénysége egymásnak feszül, ugyanis a
panaszára, hogy testvére magára hagyta a kiszolgálásban, Jézus így
válaszol: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden
nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt
választotta, nem is veszik el tőle soha.”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13331#_ftn3" name="_ftnref3">[3]</a> Ez
a részlet az evangéliumban az irgalmas szamaritánusról szóló
példabeszédet követi, amely a legmélyebben írja le, hogy mi is a
felebarát iránti szeretet. Ezt követően pedig Jézus az imádságról beszél
tanítványainak, a legmélyebb tanítása hangzik el az Atya-Istennel való
kapcsolatról. Egyensúlyba hozza a mérleg nyelvét a testvér iránti
szeretet és az Isten iránti szeretet között.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Pedig csak egy a szükséges”</strong></p>
<p> </p>
<p>Két asszony a főszereplője ennek az evangéliumi szakasznak. Jézusnak
Mártával folytatott beszélgetése nagyon baráti, ami még azt is
megengedi, hogy panaszkodjon a Mesternek. Vajon milyen szolgálatot kíván
Jézus? Szívből kívánja, hogy Márta ne sürögjön-forogjon, ahogy azt a
hagyományosan nőknek szánt szerep megkívánja, hanem ő is figyeljen oda
az Ő Szavára, mint Mária, öltsön új szerepet magára, legyen ő is
tanítvány. Ennek az szövegnek az üzenetét sokszor leszűkítették az aktív
és a szemlélődő élet ellentétére, és a kétféle vallásos magatartás
leírásaként értelmezték, mert Márta is és Mária is szereti Jézust és
szolgálni akarja őt. Az evangélium sem mondja, hogy az ima és az Ige
meghallgatása fontosabb a szeretetnél, inkább meg kellene találnunk a
módját, hogy elválaszthatatlanul egybekössük ezt a két szeretetet. Az
Isten iránti szeretet és a felebarát iránti szeretet nem ellentétes,
hanem kiegészítik egymást, mert a Szeretet egy.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Pedig csak egy a szükséges”</strong></p>
<p> </p>
<p>Értsük meg jól, hogy mi is az egyetlen szükséges. Segítségünkre lehet ebben a mondat eleje, így hangzik:</p>
<p>„Márta, Márta…”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13331#_ftn4" name="_ftnref4">[4]</a>
A név megismétlése megdorgálást sejtethet, annak idején viszont ez volt
a hivatásszerű meghívásnak a módja. Tehát Jézus Mártát újfajta
kapcsolatra hívja, nem szolgálói, hanem baráti köteléket szeretne, aki
mély kapcsolatban áll vele. Chiara Lubich így ír:</p>
<p><em>„Jézus kihasználta ezt az alkalmat arra, hogy elmagyarázza, mi a
legfontosabb az ember életében. […] Odafigyelni Jézus Igéjére. És Lukács
számára, aki ezt a szöveget írja, odafigyelni azt is jelenti, hogy
életre váltani. […] Neked is ezt kell tenned: fogadd be az igét, engedd,
hogy átalakítson. De nem csak erről van szó. Légy hűséges hozzá, őrizd a
szívedben, hogy az életedet is alakíthassa, mint ahogy a föld befogadja
a magot, hogy kihajtson és gyümölcsöt hozzon! Teremjük tehát az új élet
gyümölcseit az ige hatására!”</em><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13331#_ftn5" name="_ftnref5">[5]</a></p>
<p> </p>
<p><strong>„Pedig csak egy a szükséges”</strong></p>
<p> </p>
<p>Ki tudja, hány lehetőségünk nyílik, hogy mi is mélyen befogadjuk a
Mestert az otthonunkba, mint Márta és Mária, a lábához üljünk, és
hallgassuk őt mint igazi tanítványok. A teendők, a betegségek, az
elfoglaltságaink, és sokszor az öröm és az elégedettség is szétszórttá
tesznek, és a tennivalók örvényében nincs időnk megállni és felismerni,
meghallgatni az Urat.</p>
<p>Ez az ige értékes alkalmakat kínál, hogy gyakorlatozzunk ebben,
válasszuk a jobbik részt, figyeljünk oda az Ő igéjére. Így belső
szabadságra teszünk szert, ami lehetővé teszi, hogy a mindennapi életünk
is az iránta való hűségünk kifejeződése legyen, a szeretetkapcsolatunk
konkrét gyümölcse, és annak bizonyítéka, hogy nem hiába szolgáljuk és
hallgatjuk Jézust.</p>
<p> </p>
<p>Letizia Magri</p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13331#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> Lk 10,40. A <em>perispàomai</em> szónak két jelentése van: teljesen elfoglalt, túlhajszolt, de jelenti azt is, hogy szétszórt, hogy másutt van a figyelme.</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13331#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a> Lk 10,39</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13331#_ftnref3" name="_ftn3">[3]</a> Lk 10,41-42</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13331#_ftnref4" name="_ftn4">[4]</a> Lk 10,41</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13331#_ftnref5" name="_ftn5">[5]</a> C. Lubich, Az élet igéje 1980. július, in<em> Parole di Vita</em>, szerk. Fabio Ciardi (Opere di Chiara Lubich 5; Città Nuova, Roma 2017), pp. 176-177.</p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-16077506892168598682022-06-01T04:22:00.000+02:002022-06-01T04:22:00.199+02:00Az élet igéje – 2022. június<p>
</p><p><strong>„Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad.”</strong> (<em>Zsolt</em> 16(15),2)</p>
<p> </p>
<p>E hónap életigéje a Zsoltárok könyvéből származik, mely egybegyűjti
Dávid király és más Istentől ihletett imádók legszebb imádságait, hogy
megtanuljuk, hogyan forduljunk felé. A Zsoltárokban mindannyian
felismerjük önmagunkat, megérintik lelkünk legmélyebb húrjait, a
legmélyebb, legerősebb érzéseinket fejezik ki: kétséget, fájdalmat,
haragot, aggodalmat, kétségbeesést, valamint a reményt, a dicsőítést, a
hálaadást és az örömet is. Ezért mondhatja a zsoltárokat minden időkben,
minden kultúrában, és élete minden pillanatában minden férfi és nő a
földön.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad.”</strong></p>
<p> </p>
<p>A 16. zsoltár pedig sok lelki író legkedvesebb zsoltára volt. Avilai
Szent Teréz például így kommentálta: „Semmi nem hiányzik annak, akinek
ott van Isten, egyedül Isten elég neki!” Antonios Fikry Rofaeil, a kopt
ortodox egyház egyik teológusa így ír: „Ez a feltámadás zsoltára, ezért
az egyház a reggeli órákban imádkozza […], mert Krisztus hajnalban
támadt fel. Ez a zsoltár a vég nélküli örökségünk reményét adja, ezért
nevezzük „arany zsoltárnak”, ami azt jelenti, hogy rendkívül értékes,
szinte drágaköve a Szentírásnak.”</p>
<p>Ismételjük el, szavanként átgondolva:</p>
<p> </p>
<p><strong>„Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad.”</strong></p>
<p> </p>
<p>Isten ölelését, tevékeny és szeretetteljes jelenlétét érezzük ebben
az imában, átfogja egész életünket, a teremtett világot, múltunkat,
jelenünket és a jövőnket is. Benne találjuk meg az erőt, hogy bizalommal
fogadjuk a szenvedéseket életünk útján, hogy derűsen, emelt fővel
lássuk meg a reményt az élet árnyai mögött.</p>
<p>Hogy éljük hát az e havi életigét? Álljon itt C. D. tapasztalata:
„Már egy ideje nem éreztem túl jól magamat, ezért elkezdtem orvoshoz
járni. Ez jó néhány vizsgálatot jelentett és hosszas várakozást. Végül
megtudtam a rosszullétem okát: Parkinson-kóros vagyok. Ez teljesen
lesújtott. 58 évesen hogy lehet ez? Tele voltam miértekkel: sporttanár
vagyok, és a mozgás elemi része az életemnek!</p>
<p>Úgy éreztem, hogy túl fontos az, amit el kell veszítenem. De aztán
eszembe jutott, hogy fiatal koromban mit határoztam el: »Te vagy,
elhagyott Jézus, az egyetlen kincsem!« A gyógyszereknek köszönhetően
rögtön sokkal jobban lettem, de nem tudom, pontosan mi is fog történni
velem. Elhatároztam, hogy a jelen pillanatot élem. Amikor megtudtam a
diagnózist, úgy éreztem, hogy egy dalban is el akarom mondani Istennek
az igenemet, hogy béke tölti be a szívemet.”</p>
<p>Ez a zsoltár Chiara Lubich lelkében is különleges visszhangra talált,
így ír: „Ezek az egyszerű szavak segíteni fognak, hogy bízzunk
Istenben, és hogy megtanuljunk együtt élni a Szeretettel. Így egyre
inkább egyek leszünk Vele, és Ő betölt minket, ezáltal az Ő képmására
teremtetett igazi létünk alapjait vetjük meg és rakjuk le újra.”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13265#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a></p>
<p> </p>
<p>Íme itt vagyunk, hogy júniusban mindannyian egyként megvalljuk
Istennek a szeretetünket, és így derűt és békét sugározzunk magunk
körül.</p>
<p> </p>
<p>Letizia Magri</p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13265#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> C. Lubich, Az élet igéje, 2001. július, Új Város, 2001/7.</p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-20910008635791039012022-05-01T01:17:00.000+02:002022-05-01T01:17:00.174+02:00Az élet igéje – 2022. május<p> </p><p><strong>„Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást!” (Jn 13,34)</strong></p>
<p> </p>
<p>Az utolsó vacsorán hangzik el ez az ige. Jézus tanítványaival
összegyűlt az asztal körül, épp az előbb mosta meg a lábukat. Néhány óra
múlva elfogják, halálra ítélik és keresztre feszítik. Amikor már csak
kevés idő van hátra és közel a cél, akkor szokás elmondani a
legfontosabb dolgokat, amit az emberek „végrendeletként” hagynak.</p>
<p>János evangéliuma ennek kapcsán nem az Eucharisztia alapításáról
szól, hanem ehelyett a lábmosást írja le. És ennek fényében kell
értelmeznünk az új parancsot. Jézus először cselekszik és csak azután
tanít, ezért tud tekintéllyel szólni.</p>
<p>A felebarát iránti szeretet parancsa már az Ószövetségben is
szerepelt: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” (Lev 19,18).
Jézus ennek egy új aspektusára világít rá, a kölcsönösségre: a kölcsönös
szeretet teremti meg és jellemzi a tanítványok közösségét.</p>
<p>Ez a szentháromságos, isteni életben gyökerezik, amelyben a Fiúnak
köszönhetően az ember is osztozni képes. Chiara Lubich egy példát említ,
egy képet, amely számunkra is megvilágítja ezt: <em>„Jézus ugyanis
amikor a földre jött, nem a semmiből jött, mint mi, hanem a Mennyből. És
mint egy bevándorló, amikor egy távoli országba érkezik, alkalmazkodik
ugyan az új környezethez, de megőrzi saját szokásait, saját öltözékét
viseli, és továbbra is beszéli a saját nyelvét, így Jézus is kétségkívül
alkalmazkodott a földi, az emberi élethez, de – mivel Isten volt –
magával hozta a szentháromsági életet, és ez a szeretet, a kölcsönös
szeretet.”</em> <a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13230#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a></p>
<p> </p>
<p><strong>„Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást!”</strong></p>
<p> </p>
<p>Itt bepillanthatunk Jézus üzenetének a lényegébe, amely az első
keresztény közösségek frissességét idézi, és amely ma is a
jellegzetessége lehet a különböző csoportjainknak, szervezeteinknek.
Ahol megvalósul a kölcsönösség, ott megtaláljuk az életünk értelmét, és
erőt merítünk, hogy a fájdalmas és szenvedéssel teli pillanatokban is
továbbmenjünk, támaszt találunk az elkerülhetetlenül adódó
nehézségekben, és örömet tapasztalunk.</p>
<p>Nap mint nap sok kihívással kell szembenéznünk: a járvány, a
széthúzás, a szegénység, a harcok: képzeljük csak el egy pillanatra,
hogy mi történne, ha sikerülne a mindennapokban megvalósítanunk ezt az
igét. Új távlatokat nyitna, feltárulna előttünk Isten terve az
emberiségről, és ez reménnyel töltene el. De ki akadályoz meg abban,
hogy felébresszük magunkban ezt az Életet, és testvéri kapcsolatokat
építsünk, melyeket kiterjeszthetünk az egész világra?</p>
<p> </p>
<p><strong>„Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást!”</strong></p>
<p> </p>
<p>Márta fiatal önkéntes, aki fogvatartottakat készít fel az egyetemi
vizsgára. „Amikor járni kezdtem a börtönbe, az volt a benyomásom, hogy
ezek az emberek nagyon törékenyek és tele vannak félelmekkel.
Kapcsolatokat kezdtem építeni, először szakmailag, aztán barátilag is, a
kölcsönös tisztelet és meghallgatás talaján. Hamar megértettem, hogy
nem csak én segítem a rabokat, hanem ők is támogatnak engem. Éppen
felkészítettem az egyik diákot egy vizsgára, amikor meghalt az egyik
rokonom, ő pedig épp akkor kapta meg a bírósági végzést az elítéléséről.
Mindketten nehéz időket éltünk. Az órák alatt láttam, hogy nagy
fájdalom forrong benne, amelyet sikerült megosztania velem. Együtt
hordoztuk ezt a szenvedést, és ez segített továbbmenni. A vizsga után
odajött hozzám, megköszönte, és azt mondta, hogy nélkülem nem sikerült
volna. Egyrészt a családomban véget ért egy élet, másrészt pedig
éreztem, hogy itt sikerült megmentenem egy másikat. Megértettem, hogy a
kölcsönösségből igazi kapcsolatok születhetnek, barátság és mély
tisztelet.”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13230#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a></p>
<p> </p>
<p>Letizia Magri</p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13230#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> C. Lubich<em>, Maria trasparenza di Dio</em>, Città Nuova, Roma 2003, pp. 72–73.</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13230#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a> vö. <a href="http://www.unitedworldproject.org/workshop/unesperienza-al-di-la-delle-sbarre-relazioni-di-cura-reciproca/">http://www.unitedworldproject.org/workshop/unesperienza-al-di-la-delle-sbarre-relazioni-di-cura-reciproca/</a></p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-73902507691672234912022-04-01T05:16:00.001+02:002022-04-20T21:17:00.113+02:00Az élet igéje – 2022. április<p>
</p><p><strong>„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”<br />
(Mk 16,15)</strong></p>
<p> </p>
<p>Márk evangéliuma a feltámadt Jézus egyetlen megjelenéséről beszél az apostolok között, és ennek kapcsán írja le utolsó szavait.</p>
<p>Asztalnál ülnek, ahogy ezt gyakran láttuk Jézussal együtt is a
szenvedése és a halála előtt, de most ez a kis közösség levert. Csak
tizenegyen maradtak a tizenkettőből, akiket Jézus maga köré gyűjtött, a
kereszt idején pedig a jelenlévők közül egyikük megtagadta, sokan meg
elmenekültek.</p>
<p>Ezen utolsó és nagyon fontos találkozás alkalmával a Feltámadott
megdorgálja őket, mert nem volt nyitott a szívük, amikor a feltámadásról
tettek tanúságot nekik<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13187#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a>,
de ezzel együtt megerősíti kiválasztottságukat: törékenységük ellenére
megint éppen őrájuk bízza az evangélium hirdetését, az örömhír
hirdetését, aki Ő maga, az élete és az igéi.</p>
<p>Ez után az ünnepélyes beszéd után a feltámadott Jézus visszatér az
Atyához, de „itt is marad” a tanítványaival, és a szavaikat csodás
jelekkel erősíti meg.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”</strong></p>
<p> </p>
<p>Az a kis közösség, akiket Jézus az ő küldetésének folytatására
küldött, nem tökéletes emberekből áll, hanem olyanokból, akiket
mindenekelőtt arra hívott, hogy vele „legyenek”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13187#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a>,
hogy megtapasztalják a jelenlétét, türelmes és irgalmas szeretetét.
Majd e megtapasztalásból erőt merítve küldi aztán őket arra, hogy
„minden teremtménynek hirdessék” Isten közelségét.</p>
<p>A misszió sikere pedig nem a személyes képességeiken múlik, hanem a
Feltámadott jelenlétének köszönhető, aki a tanítványaira és a hívők
közösségére bízza magát, ahol az Evangélium oly mértékben bontakozik ki,
amennyire megélik és hirdetik.<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13187#_ftn3" name="_ftnref3">[3]</a></p>
<p>Mi keresztények azt tehetjük tehát, hogy az életünkkel és a
szavainkkal kiáltjuk a világba Isten szeretetét, bátran és nagylelkűen
kilépve önmagunkból, hogy finom tisztelettel felajánljuk másoknak is a
Feltámadt Jézus kincseit, mert ez hozhat reményt a szívekbe.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”</strong></p>
<p> </p>
<p>Mindig Jézusról kell tanúságot tennünk, soha nem önmagunkról, sőt azt
kérik, hogy „tagadjuk meg önmagunkat”, hogy énünk egyre „kisebbedjen”, Ő
pedig növekedjen. Helyet kell készítenünk magunkban a Szentlélek
erejének, aki a testvériség megélésére késztet: „Követnünk kell a
Szentlelket, aki mindig készségessé tesz arra, hogy amikor találkozunk
egy testvérünkkel, eggyé váljunk vele, tökéletesen szolgáljuk őt. Ő
megadja az erőt ahhoz, hogy szeressük azokat is, akik valamiféleképpen
ellenünk vannak. Irgalmat ad szívünkbe, hogy tudjunk megbocsátani, és
meg tudjuk érteni, hogy mire van szükségük. Ő tölt el tettrekészséggel,
hogy alkalmas időben megosszuk másokkal lelkünk legszebb kincseit. […]
Szeretetünkkel Jézus szeretetét tesszük láthatóvá és adjuk tovább. […]
Isten szeretetével a szívünkben, és Isten szeretete által messzire
juthatunk, és nagyon sokakat részesíthetünk saját felfedezésünkben. […]
amíg a másik, akit a bennünk lévő Isten szeretete gyengéden megsebzett,
eggyé nem akar majd válni velünk: így kölcsönössé válik a segítség, az
ideálok, a tervek, az érzelmek. Csak ekkor beszélhetünk majd, és
mondanivalónk a kölcsönös szeretet talaján ajándékká válik.”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13187#_ftn4" name="_ftnref4">[4]</a></p>
<p> </p>
<p><strong>„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”</strong></p>
<p> </p>
<p>„Minden teremtménynek”: ez a távlat tudatára ébreszt, hogy az egész
teremtett világ nagy mozaikjához tartozunk, és erre korunkban különösen
is érzékenyek lettünk. A fiatalok pedig élen járnak az emberiség új
útjain, és az evangélium tanításának megfelelően tettekkel erősítik meg
azt, amit a szavaikkal hirdetnek.</p>
<p>Robert Új-Zélandból ezt a tapasztalatot osztotta meg a világhálón<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13187#_ftn5" name="_ftnref5">[5]</a>:
„Lakóhelyünkön az egyik akcióval Porirua kikötőjének a helyreállítását
támogatjuk Új-Zélandban, Wellington déli részén. Ehhez a
kezdeményezéshez csatlakozott a helyi önkormányzat is, a maori katolikus
közösség és a bennszülöttek is. A célunk az, hogy támogassuk ezt a
törzset a kikötő helyreállításában, és tiszta vizet biztosítsunk, ami
újra lehetővé teszi a kagylógyűjtést és a halászatot úgy, ahogy szokták,
anélkül, hogy a szennyezettségtől kellene tartaniuk. Nagy sikere volt
ennek a kezdeményezésnek, és igazi közösségi szellemet teremtett.</p>
<p>Nagy kihívás, hogy ez ne csak egy egyszeri esemény legyen, hanem
hosszú távon is sikerüljön fenntartanunk, mert az lenne igazi segítség,
az hozhatna valóban változást ezen a téren.”</p>
<p> </p>
<p>Letizia Magri</p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13187#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> vö. Mk 16,9-13</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13187#_ftnref2" name="_ftn2">[2]</a> vö. Mk 3,14-15</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13187#_ftnref3" name="_ftn3">[3]</a> vö. II. Vatikáni Zsinat, DEI VERBUM kezdetű dogmatikus konstitúciója az isteni kinyilatkoztatásról, 8.</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13187#_ftnref4" name="_ftn4">[4]</a> C. Lubich, Az élet igéje, 2003. június, Új Város, 2003/6.</p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13187#_ftnref5" name="_ftn5">[5]</a> A teljes szöveg és hasonló tapasztalatok olvashatók az alábbi oldalon: <a href="http://www.unitedworldproject.org/workshop">http://www.unitedworldproject.org/workshop</a></p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2353528066023834967.post-40987375692919138682022-03-01T02:15:00.000+01:002022-04-20T21:16:14.834+02:00Az élet igéje – 2022. március<p> </p><p><strong>„Bocsásd meg vétkeinket, <br />
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Mt 6,12)</strong></p>
<p> </p>
<p>Az e havi életige a Miatyánkból származik, abból az imádságból,
amelyet Jézus tanított nekünk. Mélyen a zsidó hagyományban gyökerezik ez
az imádság, mert a zsidók is „mi Atyánknak” szólították és szólítják ma
is Istent.</p>
<p>Első olvasásra döbbenetesek ezek a szavak: hogy kérhetjük mi Istentől
azt, hogy törölje el a vétkeinket, úgy, ahogy arra mi is képesek
vagyunk az ellenünk vétők iránt? Így hangzik ugyanis a görög szöveg.
Részünkről viszont a megbocsájtás mindig behatárolt, felületes és
esetleges.</p>
<p>Ha Isten a mi mértékünkkel mérne, az igazi büntetés lenne.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”</strong></p>
<p> </p>
<p>E szavak főként azt fejezik ki, hogy tudatában vagyunk annak, hogy
Isten megbocsájtására van szükségünk. Jézus adta e szavakat a
tanítványai, tehát minden megkeresztelt ember szájába, hogy a szív
egyszerűségével tudjunk az Atyához fordulni.</p>
<p>Ez abból a felfedezésből születik, hogy testvérek vagyunk a Fiúban,
testvérei és követői Jézusnak, aki elsőként élte le az életét egyre
teljesebb odaadásban az Atya szerető akarata iránt.</p>
<p>Csak ha befogadtuk Isten ajándékát, az ő mérhetetlen szeretetét,
akkor kérhetünk bármit is az Atyától, azt is, hogy tegyen egyre
hasonlóbbá magához, még abban is, hogy nap mint nap nagylelkűen
megbocsátunk testvéreinknek.</p>
<p>A megbocsájtás minden egyes tette szabad és tudatos választás a
részünkről, melyet nagy alázattal minden egyes alkalommal meg kell
újítanunk. Soha nem válik szokássá, hanem újra és újra odaadást kér.
Jézus azt kéri, hogy minden nap úgy imádkozzunk ezért, mint a mindennapi
kenyerünkért.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”</strong></p>
<p> </p>
<p>Hányszor megesik, hogy a körülöttünk élők megbántanak valamivel, a
családban, az utcán, a munkahelyen vagy az iskolában, és nehéz jó
szívvel folytatnunk a kapcsolatot. Mit tegyünk hát? Ilyenkor kérhetjük a
kegyelmet, hogy utánozni tudjuk az Atyát: „[…] Élesszük fel reggelente a
szívünkben a teljes »amnesztiát«, azt a szeretetet, amely mindent
betakar, amely be tudja fogadni a másikat olyannak amilyen, korlátaival,
nehézségeivel együtt! Ahogy egy édesanya tenne gyermekével, ha hibázik:
mindent elnéz neki, mindig megbocsát, mindig remél. Úgy közeledjünk
mindenkihez, hogy új szemmel nézünk rá, mintha sohasem követte volna el
az adott hibát! Kezdjünk újra mindig, tudva, hogy Isten nemcsak
megbocsát, hanem el is felejt, és tőlünk is ezt kívánja!”<a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13130#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a></p>
<p>Nagyon magasztos ez a cél, de bizalomteljes imával egyre inkább megközelíthetjük.</p>
<p> </p>
<p><strong>„Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”</strong></p>
<p> </p>
<p>A Miatyánk imádság végig többes szám első személyben szól, a
testvériséget tükrözi. Nemcsak magamnak kérek, hanem a többieknek is a
többiekkel együtt. A többiek szeretete segít abban, hogy meg tudjak
bocsájtani, és szeretetből én is magamra vehetem a testvér hibáját, mert
lehet, hogy rajtam is áll, lehet, hogy nem tettem meg mindent, hogy
befogadjam, megértsem.</p>
<p>Olaszországban, Palermóban a keresztény közösségek ökumenikus
párbeszédben élnek, és ez megkívánja, hogy túlmenjenek néhány
nehézségen. Biagio és Zina meséli: „Egy lelkész barátunk meghívott
bennünket a gyülekezetükből néhány családhoz, akikkel még nem ismertük
egymást.</p>
<p>Vittünk magunkkal pár dolgot az ebédhez, de ők értésünkre adták, hogy
nem nagyon örülnek ennek a találkozásnak. Így Zina finoman csak
megkínálta őket valamivel, amit készített, és végül mégis együtt
ebédeltünk. Ebéd után aztán kezdték sorolni, hogy milyen hibát látnak a
mi egyházunkban. Nem akartunk szócsatába kezdeni, hanem megkérdeztük,
hogy vajon az egyházunk melyik hibája, melyik különbözősége akadályozhat
meg bennünket abban, hogy szeressük egymást. Vitához szokott barátaink
elcsodálkoztak ezen, és lefegyverezte őket a válaszunk. Az evangéliumról
kezdtünk aztán beszélgetni, arról, ami összeköt, és ez sokkal több,
mint ami elválaszt. Letelt az idő, és amikor búcsúzni kezdtünk, nem
akartak elengedni. Ekkor kezdeményeztük, hogy mondjuk el együtt a
Miatyánkot, és miközben imádkoztuk, nagyon erősen éreztük Isten
jelenlétét. Meg kellett ígérnünk, hogy újra meglátogatjuk őket, mert
szerették volna, hogy a gyülekezetük többi tagját is megismerjük. És ez
így folytatódik évek óta.”</p>
<p><strong> </strong></p>
<p>Letizia Magri</p>
<p> </p>
<p><a href="https://www.fokolare.hu/hirek/13130#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> C. Lubich, Az élet igéje, 2004. december, Új Város, 2004/12.</p>Igazságkeresők, igazságszeretőkhttp://www.blogger.com/profile/04913511731763672942noreply@blogger.com0