(Mk 1,15)
Márk evangéliumában Jézus
ezekkel a szavakkal adja hírül a világnak az üdvösség
üzenetét: "Beteljesedett az idõ, és már
közel van az Isten országa. Tartsatok bûnbánatot,
és higgyetek az Evangéliumban."
Jézus eljövetelével kezdetét
veszi egy új korszak, a kegyelem és az üdvösség
korszaka. Elsõ szavaival arra hív, hogy befogadjuk ezt a
nagy újdonságot, Isten országának valóságát,
melyet elérhetõvé tesz mindenki számára,
közel hoz minden emberhez.
S rögtön megjelöli az utat is: térjünk
meg, és higgyünk az Evangéliumban; azaz gyökeresen
változtassuk meg életünket, és Jézusban
fogadjuk be azt az Igét, melyet Isten Általa mond ki minden
kor minden emberének.
Ez a két dolog összetartozik: a megtérés
és a hit nem léteznek egymás nélkül, de
egyik is, másik is az élõ Igével való
kapcsolatból, Jézus jelenlétébõl fakad,
aki ma is ezt ismétli a tömegeknek:
Ha befogadjuk és éljük Isten Igéjét,
az teljes mentalitásváltozáshoz (megtéréshez)
vezet. Az Ige Krisztus érzéseit ülteti át a szívekbe,
így mindenki - európaiak, ázsiaiak, ausztráliaiak,
amerikaiak, afrikaiak - az Õ érzéseivel közelítenek
a körülményekhez, az egyénekhez és a társadalomhoz
egyaránt
De mi az oka annak, hogy az Evangélium csodát
tesz, mély megtérést eredményez és új,
ragyogó hitet ajándékoz? A titok abban a misztériumban
rejlik, amit Jézus szavai magukban foglalnak. Ezek nem egyszerû
buzdítások, javaslatok, útmutatások, irányelvek,
rendeletek vagy parancsok. Jézus Igéjében maga Jézus
van jelen, aki beszél, aki szól hozzánk. Szavai Õ
maga, maga Jézus.
Igéjében tehát Vele találkozunk.
Ha szívünkbe fogadjuk Szavát, úgy, ahogy Õ
akarja (vagyis készek vagyunk életre váltani azt),
akkor egy vagyunk Vele, s Õ megszületik vagy növekszik
bennünk. Ezért mindannyiunknak lehetõsége van
válaszolni, sõt válaszolnunk is kell Jézusnak
erre a sürgetõ és sokat követelõ meghívására.
Elõfordulhat, hogy valaki túl nehéznek
tartja az Evangélium igéit s úgy véli, hogy
azok túlságosan távol állnak az emberek életmódjától
és a közfelfogástól, ezért az a kísértése
támad, hogy bezárja elõttük szívét
és elbátortalanodjék.
De ez csak akkor történik meg, ha azt gondolja,
hogy egyedül kell elmozdítania hitetlenségének
hegyét. Ehelyett elég lenne azon fáradoznia, hogy
megélje az Evangéliumnak legalább egy igéjét,
melyben váratlan segítséget, egyedülálló
erõt találna; mely lépései lámpása
lehetne(vö.: Zsolt 118,105). Az Igébõl való táplálkozás
ugyanis - mivel Isten egyik jelenléte - szabaddá tesz, megtisztít,
megtérít, vigaszt és örömöt nyújt,
bölcsességet ajándékoz.
A nap folyamán milyen sokszor lehet fény
számunkra ez az Ige! Amikor beleütközünk saját
gyengeségeinkbe vagy másokéba; amikor úgy tûnik,
hogy lehetetlen és abszurd dolog követni Jézust; amikor
a nehézségek azt sugallanák, hogy adjuk fel, ettõl
az Igétõl szárnyakat kapunk; olyan, mintha friss levegõhöz
jutnánk, és ösztönzést érzünk
az újrakezdésre.
Elég egy kicsiny, gyors fordulat ahhoz, hogy kilépve
énünk zárt világából kinyíljunk
Isten felé, és megtapasztaljunk egy másik életet:
az igazit.
Ha aztán meg tudjuk osztani ezt a tapasztalatunkat
egy barátunkkal, aki szintén az Evangéliumot tette
élete alaptörvényévé, akkor látni
fogjuk, hogy körülöttünk megszületik vagy kivirágzik
a keresztény közösség. Mert Isten megélt
és tovább adott Igéje erre a csodára is képes:
életre hív egy látható közösséget,
mely tanúságot téve Krisztusról a föld
minden pontján, a társadalom kovásza és sója
lesz.
Chiara Lubich
