szombat

2003. Április 18. - Nagypéntek

Jézus:
Szeretettel, alázatos lélekkel kísérjetek el keresztutamon, s lélekben egyesüljetek Velem, a Fájdalmak Emberével és Szent Édesanyámmal, a Fájdalmas Anyával.

I. Isten iránti engedelmességem vezetett abban, hogy szeretettel, szeretetből elvállaltam az igazságtalan ítéletet. Így tudtam kiengesztelni Atyámat az emberi engedetlenség miatt.

II. Szeretettel adtam példát nektek, hogy miként kell az élet terheit elfogadni, jól fogadni. Tekintsetek Rám, ha valami nehéz, s engedjétek, hogy szívetekig hatoljon szeretetem, s akkor meg tudjátok majd tanulni, hogy mi az engesztelés lényege, hogy miként kell az élet nehézségeit, a kereszteket elfogadni és hordozni.

III. A kereszt súlya a földre sújt, de a szeretet erőt ad a folytatáshoz. Soha ne adjátok fel a reményt. Bízzatok, s akarjatok naponta újrakezdeni, ha valamiben hibáztatok.

IV. Akik a szeretet által összeforrtak, tekintetük szavak nélkül is képes segíteni a másikon, amikor már semmi más lehetőség nincs. Szent Édesanyám is így forrt össze Velem.

V. Szeretettel hordozzátok egymás terheit, s akkor mindnyájatoknak szebbé, könnyebbé fog válni az élete. Akarjatok könnyíteni mások terhein, ha lehetőségeitek engedik, de figyeljetek arra is, hogy miben tudtok segíteni!

VI. A segítőkész jó akarat jutalmaként kapta Veronika arcmásomat.

VII. A keresztet egyre nehezebben bírom vinni, ismét elestem, egész testem egy nagy seb. Tekintsetek rám, ha az élet terhe a földre sújt és merítsetek erőt Belőlem, kegyelmeimből, irgalmazni akaró, szerető Szívemből. Én erőt adok nektek az újra kezdéshez, hogy legyen elég bátorságotok felkelni a bűn fertőjéből és a kegyelem segítségével tovább menni, előre haladni.

VIII. Ne miattam sírjatok, hanem magatokat, s gyermekeiteket sirassátok. Én az egész emberiség bűnét, minden vétkét magamra vettem, hogy kiengeszteljem az Atyát. Nektek saját magatok és embertársaitok bűnei miatt kell engesztelést nyújtanotok. Velem egyesült szeretettel tegyétek jóvá bűneiteket, s így engeszteljétek mások bűneiért is.

IX. Harmadszori elesésem által akartam példát és segítséget adni a visszaeső bűnösöknek, de a kétségbeesés ellen is. Az emberek életük során többnyire ugyanazokat a bűnöket követik el. Ha Felém fordulva, Tőlem kértek erőt a javuláshoz, akkor azt meg is kapjátok, szeretetemmel és irgalmammal együtt. Akarjatok a javulás útján napról napra előbbre haladni, és imáitok, engesztelésetek által másokat is segítsetek ehhez.

X. Az emberek szégyentelensége miatt kell elviselnem a lemeztelenítés fájdalmas szégyenét, s engesztelést nyújtani az isteni igazságosságnak. A világ szelleme, a világiasság sajnos az Egyházba is erőteljesen behatolt. A szeretet jócselekedetei, az ima, a szeretetből vállalt engesztelés által fedjétek be mezítelenségemet.

XI. Itt a kegyetlenség a durvasággal, a gonoszsággal keveredik: keresztre feszítenek. Másokat megsegítő kezeimet, a bűnösök után járó lábaimat, éles, hegyes vas szögekkel a kereszthez szögezik. Kedveseim! Ti vagytok misztikus Testem tagjai, legyetek hát ti áldást osztó, és másokat megsegítő kezem, a szeretetből fakadó ima, engesztelés által a bűnösöket is felkutató lábam, hogy másokat az üdvösség útjára segítsetek, a test és a lélek gyógyulását kieszközöljétek magatok és mások számára is.

XII. A test halála a beteljesülés, mert amit az ember követ egész földi életében az fog az örökkévalóságban kiteljesedni. Ha az isteni akaratot, akkor az, ha pedig az ember azt elutasítva saját önzését valósítja meg, akkor az Isten nélküli életet választja, de az maga a pokol. Imádkozzatok, engeszteljetek, hogy ti és sokan mások is az örök élet boldogságát egykor elérhessétek.

XIII. Halott testemet Fájdalmas Édesanyám ölébe helyezik. A Fájdalmak Embere és a Fájdalmas Anya egészen egy a szeretetben és a szenvedésben. Lélekben ti is egyesüljetek Velünk, hogy a megváltói és a társmegváltói szent műhöz csatlakozzatok. Így egészítsétek ki testetekben, ami még hiányzik e műből.

XIV. Követőim feladata, hogy Velem egyesülve jó vetőmaggá, értékes búzává váljanak, s így hozzanak 60-szoros, 90-szeres, százszoros termést az örök életre.

XV. A keresztút vége a feltámadás. Az élet vége az örökkévalóság. De az ember szabad döntésétől, és döntéseitől függ, hogy az örök boldogságélete, vagy az örök kárhozat szenvedése lesz egykor végleges osztályrésze.

péntek

Mária Julianna által 2003/04-ben

2003. Április 18. - Nagypéntek

Jézus:
Szeretettel, alázatos lélekkel kísérjetek el keresztutamon, s lélekben egyesüljetek Velem, a Fájdalmak Emberével és Szent Édesanyámmal, a Fájdalmas Anyával.

I. Isten iránti engedelmességem vezetett abban, hogy szeretettel, szeretetből elvállaltam az igazságtalan ítéletet. Így tudtam kiengesztelni Atyámat az emberi engedetlenség miatt.

II. Szeretettel adtam példát nektek, hogy miként kell az élet terheit elfogadni, jól fogadni. Tekintsetek Rám, ha valami nehéz, s engedjétek, hogy szívetekig hatoljon szeretetem, s akkor meg tudjátok majd tanulni, hogy mi az engesztelés lényege, hogy miként kell az élet nehézségeit, a kereszteket elfogadni és hordozni.

III. A kereszt súlya a földre sújt, de a szeretet erőt ad a folytatáshoz. Soha ne adjátok fel a reményt. Bízzatok, s akarjatok naponta újrakezdeni, ha valamiben hibáztatok.

IV. Akik a szeretet által összeforrtak, tekintetük szavak nélkül is képes segíteni a másikon, amikor már semmi más lehetőség nincs. Szent Édesanyám is így forrt össze Velem.

V. Szeretettel hordozzátok egymás terheit, s akkor mindnyájatoknak szebbé, könnyebbé fog válni az élete. Akarjatok könnyíteni mások terhein, ha lehetőségeitek engedik, de figyeljetek arra is, hogy miben tudtok segíteni!

VI. A segítőkész jó akarat jutalmaként kapta Veronika arcmásomat.

VII. A keresztet egyre nehezebben bírom vinni, ismét elestem, egész testem egy nagy seb. Tekintsetek rám, ha az élet terhe a földre sújt és merítsetek erőt Belőlem, kegyelmeimből, irgalmazni akaró, szerető Szívemből. Én erőt adok nektek az újra kezdéshez, hogy legyen elég bátorságotok felkelni a bűn fertőjéből és a kegyelem segítségével tovább menni, előre haladni.

VIII. Ne miattam sírjatok, hanem magatokat, s gyermekeiteket sirassátok. Én az egész emberiség bűnét, minden vétkét magamra vettem, hogy kiengeszteljem az Atyát. Nektek saját magatok és embertársaitok bűnei miatt kell engesztelést nyújtanotok. Velem egyesült szeretettel tegyétek jóvá bűneiteket, s így engeszteljétek mások bűneiért is.

IX. Harmadszori elesésem által akartam példát és segítséget adni a visszaeső bűnösöknek, de a kétségbeesés ellen is. Az emberek életük során többnyire ugyanazokat a bűnöket követik el. Ha Felém fordulva, Tőlem kértek erőt a javuláshoz, akkor azt meg is kapjátok, szeretetemmel és irgalmammal együtt. Akarjatok a javulás útján napról napra előbbre haladni, és imáitok, engesztelésetek által másokat is segítsetek ehhez.

X. Az emberek szégyentelensége miatt kell elviselnem a lemeztelenítés fájdalmas szégyenét, s engesztelést nyújtani az isteni igazságosságnak. A világ szelleme, a világiasság sajnos az Egyházba is erőteljesen behatolt. A szeretet jócselekedetei, az ima, a szeretetből vállalt engesztelés által fedjétek be mezítelenségemet.

XI. Itt a kegyetlenség a durvasággal, a gonoszsággal keveredik: keresztre feszítenek. Másokat megsegítő kezeimet, a bűnösök után járó lábaimat, éles, hegyes vas szögekkel a kereszthez szögezik. Kedveseim! Ti vagytok misztikus Testem tagjai, legyetek hát ti áldást osztó, és másokat megsegítő kezem, a szeretetből fakadó ima, engesztelés által a bűnösöket is felkutató lábam, hogy másokat az üdvösség útjára segítsetek, a test és a lélek gyógyulását kieszközöljétek magatok és mások számára is.

XII. A test halála a beteljesülés, mert amit az ember követ egész földi életében az fog az örökkévalóságban kiteljesedni. Ha az isteni akaratot, akkor az, ha pedig az ember azt elutasítva saját önzését valósítja meg, akkor az Isten nélküli életet választja, de az maga a pokol. Imádkozzatok, engeszteljetek, hogy ti és sokan mások is az örök élet boldogságát egykor elérhessétek.

XIII. Halott testemet Fájdalmas Édesanyám ölébe helyezik. A Fájdalmak Embere és a Fájdalmas Anya egészen egy a szeretetben és a szenvedésben. Lélekben ti is egyesüljetek Velünk, hogy a megváltói és a társmegváltói szent műhöz csatlakozzatok. Így egészítsétek ki testetekben, ami még hiányzik e műből.

XIV. Követőim feladata, hogy Velem egyesülve jó vetőmaggá, értékes búzává váljanak, s így hozzanak 60-szoros, 90-szeres, százszoros termést az örök életre.

XV. A keresztút vége a feltámadás. Az élet vége az örökkévalóság. De az ember szabad döntésétől, és döntéseitől függ, hogy az örök boldogságélete, vagy az örök kárhozat szenvedése lesz egykor végleges osztályrésze.

ÉLETIGE, 2003. ÁPRILIS

"Ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te!" (Mk 14,36)
Jézus az Olajfák hegyén volt, a Getszemáni kertben. Elérkezett a várva-várt óra, egész életének kulcspillanata. Földre borult, és bensõséges bizalommal "Atyjának" nevezve Istent hozzá fohászkodott, hogy ne kelljen "kiinnia a kelyhet"1, vagyis szenvednie és meghalnia. Azt kérte Tõle, hogy múljon el ez az óra, aztán mégis teljesen az Õ akaratára hagyatkozott:
"Ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te!"
Jézus tudta, hogy szenvedése nem a véletlen mûve, és nem is egyszerûen emberi döntések eredménye, hanem Isten terve. Az emberek ítélik el és utasítják õt vissza, de a "kehely" Isten kezébõl származik.
Jézus azt tanítja nekünk, hogy az Atya személyes szeretettel szeret minket, és mindannyiunkról van egy szeretet-terve. Ha hiszünk ebben a szeretetben és válaszolunk rá – ez ugyanis feltétel –, akkor Õ mindent a javunkra fordít.
Jézus életében semmi sem történt véletlenül, még a szenvedés és a halál sem. Ezt követte a Feltámadás, amit ebben a hónapban ünneplünk.
A Feltámadt Jézus példája fény kell, hogy legyen életünkben. Mindent, ami bekövetkezik, ami történik, vagy ami körülvesz bennünket, azt is, ami fájdalommal tölt el, tudnunk kell úgy látni, hogy az a minket szeretõ Isten akarata – vagy pedig megengedte, mert ezzel is szeret bennünket. Így minden értelmet nyer. Felfedezzük, hogy minden végtelenül hasznos: az is, ami érthetetlennek és abszurdnak tûnik az adott pillanatban, sõt az is, ami olyan halálos gyötrõdéssel tölt el, mint amit Jézus is átélt. Elég, ha az Atya szeretetébe vetett teljes bizalommal Vele együtt ismételjük:
"Ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te!"
Az Õ akarata nem olyan, mint amilyennek sokszor gondoljuk: nem olyan elrendeltetés, amelybe bele kell nyugodnunk, különösen, ha fájdalmas; és nem is monoton cselekedetek szórványos ismétlõdése életünkben. Az Õ akarata az, hogy éljünk, hogy örömmel adjunk hálát Neki az élet ajándékaiért.
Isten akarata az a hang, amely folyton megszólít és hív; az a mód, ahogyan Isten kifejezi szeretetét, hogy nekünk adja Élete teljességét.
Úgy lehetne legjobban ábrázolni, mint a Napot, amelynek a sugarai olyanok, mint az Õ akarata rólunk mindannyiunkról. Mindenki a saját sugarán halad, amely különbözik a mellette lévõ sugártól, de mindegyik a Nap sugara, Isten akarata. Mindannyian egyetlen akaratot teszünk, Istenét, de ez mindenki számára különbözõ. A sugarak pedig minél közelebb kerülnek a Naphoz, annál közelebb kerülnek egymáshoz is. Mi is, minél közelebb jutunk Istenhez azáltal, hogy egyre tökéletesebben tesszük isteni akaratát, annál közelebb jutunk egymáshoz, amíg végül mindnyájan egy leszünk.
Ha így élünk, akkor életünkben minden megváltozhat. Ahelyett, hogy csak azok felé fordulnánk szeretettel, akik szimpatikusak, képesek leszünk odalépni mindenkihez, akit Isten akarata mellénk állít. Ahelyett, hogy a számunkra kedves dolgokat keresnénk, tudni fogjuk azt választani, amit Isten sugall nekünk. Ha próbálunk ráfeszülni az adott pillanatra vonatkozó isteni akaratra ("amit te akarsz"), el tudunk majd szakadni mindentõl, még önmagunktól is ("ne az legyen, amit én akarok"). Így teszünk majd, annak ellenére, hogy nem az elszakadást keressük, hanem egyedül Istent; örömünk pedig teljes lesz. Elég, ha belemerülünk az adott pillanatba, és teljesítjük az Õ akaratát a jelenben, ezt ismételgetve:
"Ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te!"
Az elmúlt pillanat nem létezik többé, az eljövendõ pedig nincs még birtokunkban. Olyan ez, mint az utazás a vonaton: azért, hogy célba érjünk, nem járkálunk fel és alá, hanem nyugodtan ülünk a helyünkön. Ugyanígy kell a jelen pillanatba helyezkednünk: az idõ vonata halad magától. Istent csak a nekünk megadatott jelenben tudjuk szeretni úgy, hogy kimondjuk erõs, teljes és aktív "igenünket" az Õ akaratára.
Szeressük tehát azt a mosolyt, amelyet adnunk kell, azt a munkát, amelyet el kell végeznünk, az autót, amelyet vezetünk, azt az ételt, amelyet el kell készítenünk, a tevékenységet, amelyet szervezünk, azt az embert, aki szenved mellettünk!
A próbatételek és fájdalmak sem tölthetnek el félelemmel bennünket, ha Jézussal fel tudjuk fedezni bennük Isten akaratát, irántunk való szeretetét. Sõt, így imádkozhatunk:
"Uram, add meg nekem, hogy semmitõl se féljek, mert mindaz, ami történik, nem más, mint a Te akaratod! Uram, add meg, hogy ne vágyjak semmire, mert nincs kívánatosabb, mint a Te akaratod!
Mi az, ami számít az életben? A Te akaratod.
Add, hogy semmi ne csüggesszen el, mert minden mögött a Te akaratod van! Add, hogy semmi miatt ne helyezzem dicsfénybe magam, mert minden a te akaratod szerint van!"
Chiara Lubich

1 V.ö.: Mk 14,36