„És
újra kiárad ránk a lélek a magasból. Akkor a sivatag gyümölcstermő kert
lesz, a kert meg olyan, mint az erdő.” Így kezdődik az a szentírási
rész, amelyből az e havi igét választottuk. Izajás próféta a Krisztus
előtti VIII. század közepén reményteli jövőt ad hírül az emberiségnek.
Szinte egy új teremtésről beszél, egy új „kertről”, ahol jog és
igazságosság lakozik, mely békét és biztonságot tud teremteni.
A béke új korszaka (shalom)
az isteni Lélek műve lesz, az éltető erőé, mely megújítja a teremtett
világot. Ám abból is fakad, hogy a nép tiszteletben fogja tartani a
szövetséget, amit Istennel kötött, és ami a nép többi tagja felé is
kötelezi, hiszen az Istennel való közösség és az emberek közössége
elválaszthatatlan egymástól.
„Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre.”
Izajás
szavai komoly és felelős elköteleződésre szólítanak fel: kövessük a
társadalmi együttélés szabályait, amelyek megakadályozzák az önző
individualizmust és az elvakult önkényeskedést, segítik a harmonikus
együttélést és a közjóra törekvő tevékenykedést.
Vajon lehet igazságosságban élni, meg lehet valósítani az igazságot?
Igen,
ha észrevesszük, hogy a másik ember a testvérünk; ha az egyetemes
testvériség lelkületével az egész emberiséget egyetlen nagy családnak
tekintjük.
Ez
lehetetlen, ha nem vesszük észre, hogy van egy Atya, aki minden ember
Atyja! Ő minden ember természetébe beleírta az egyetemes testvériséget.
Egy apa ugyanis mindenekelőtt azt akarja, hogy gyermekei testvérként
viselkedjenek egymással, szeressék egymást.
Ezért
jött el az Atya egyszülött Fia, minden ember Testvére. Ezért hagyta
ránk a társadalmi élet normájaként a kölcsönös szeretetet. A szeretet
kifejeződése az, hogy tiszteletben tartjuk az együttélés szabályait,
hogy teljesítjük saját kötelességeinket.
A
szeretet minden cselekedetünk végső mozgatórugója, ami valódi
igazságosságra indít, és békére vezet. A nemzeteknek olyan törvényekre
van szükségük, amelyek mindig alkalmazkodnak a társadalmi és nemzetközi
élet igényeihez. Ehhez azonban olyan emberekre van szükség, akik
bensőjükben hordozzák a szeretet rendjét. Ez a rend az igazság, a
törvényeknek csak ebben a rendben van értéke.
„Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre.”
Hogyan éljük hát a hónap során ezt az életigét?
Úgy, hogy még teljesebb odaadással teljesítjük szakmai kötelességeinket, az etika, a becsületesség, a törvényesség kívánalmait.
Ismerjük fel másokban, akik figyelmet, tiszteletet, együttérzést kérnek tőlünk, hogy ők is a mi családunkhoz tartoznak.
Ha
életedet és felebarátaiddal való kapcsolataidat a folytonos és
kölcsönös szeretetre alapozod – ami minden mást megelőz, hiszen ez
lehet Isten iránti szereteted legteljesebb kifejeződése –, akkor
igazságod valóban kedves lesz Isten előtt.
„Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre.”
Egy dél-olaszországi rendőr –
mivel szeretett volna osztozni városa legelesettebb embereinek sorsában
– úgy döntött, családjával egy épülőfélben lévő lakótelepre költözik,
ahol csak földutak voltak, nem volt közvilágítás, ivóvíz- és
szennyvízcsatorna-hálózat, a szolgáltatásokról és a tömegközlekedésről
nem is beszélve.
Így
számolt be erről: „Próbáltunk minden ott lakó emberrel és családdal
megismerkedni, és párbeszédet kezdeményezni velük, hogy csökkentsük a
lakosok és a közigazgatás közötti szakadékot. Létrehoztunk egy
bizottságot, és rajtuk keresztül most már a lakótelep mind a háromezer
lakója aktívan részt vesz a közintézményekkel való együttműködésben.”
A
regionális igazgatásnál pedig elérték, hogy a költségvetésben nagyobb
összeget különítsenek el a lakótelep rendezésére. Azóta ez a terület
mintanegyeddé vált, amely a város többi negyedét képviselő bizottságok
részére számos továbbképzésnek ad otthont.
Chiara Lubich
