Meghatározó ez az Ige életünk és világ előtti tanúságtételünk szempontjából.
Pál
többször használja azt a hasonlatot, hogy a keresztényre jellemző
viselkedés olyan, mint a ruha, melyet Krisztus követőjének magára kell
öltenie. A Kolosszeiekhez írt levélben is úgy beszél az erényekről –
melyeknek gyökeret kell vernie szívünkben –, mint megannyi ruhadarabról.
Ezek az erények az irgalom, a jóság, az alázat, a szelídség, a türelem,
a másik elviselése, a megbocsátás.[1]
De
“mindenek fölött – mondja, mintha egy övre gondolna, mely összeköt
mindent, és tökéletessé teszi az öltözéket – szeressétek egymást!”
Tehát
szeretni egymást; mert egy kereszténynek nem elég, ha jó, irgalmas,
alázatos, szelíd, türelmes… hanem ezen felül szeretettel kell
viseltetnie testvérei iránt is.
De
a szeretet talán nem azt jelenti – jegyezhetné meg valaki –, hogy az
ember jó, irgalmas, türelmes és tud megbocsátani? Igen, de nem csak ezt.
Az igazi szeretetre Jézus tanított meg minket, mely abban áll, hogy életünket adjuk másokért.[2]
A gyűlölet elveszi a másik életét (“aki gyűlöl, az gyilkos”[3]),
a szeretet pedig életet ad neki. A keresztényben csak akkor van meg ez a
szeretet, ha meghal önmaga számára, azért, hogy másokért éljen.
De ha ott van benne a szeretet – mondja Pál –, akkor tökéletes lesz, és minden más erény tökéletességre jut benne.
“Mindenek fölött pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke!”
Minden bizonnyal sokan közülünk úgy
viszonyulnak a testvérhez, hogy készek megbocsátani neki és elviselni
őt. De ha jól megnézzük, akkor láthatjuk, hogy sokszor pontosan a
szeretet hiányzik belőlünk. Legszentebb szándékaink ellenére,
természetünkből fakadóan, önmagunkba zárkózunk, és ebből adódóan a
többiek iránti szeretetet szűkebben mérjük.
De nem vagyunk keresztények, ha csak itt tartunk.
A
szívünket maximális hőfokra kell állítanunk. Minden felebaráttal
szemben, akivel a nap folyamán találkozunk (a családban, a munkahelyen,
bárhol) ismételjük önmagunk számára: “Bátorság, válaszolj Istennek! Itt a
pillanat, hogy szeress, olyan határtalan szeretettel, mely még az
életét is kockára teszi!”
“Mindenek fölött pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke!”
Az Apostolnak ez a mondata arra hív meg
tehát minket, hogy megvizsgáljuk: keresztény életünket milyen mértékig
hatja át a szeretet. A szeretet a tökéletesség köteléke, vagyis az a
kapocs, amely a legmagasztosabb egységre vezet el bennünket Istennel és
egymás között.
Adjunk
hálát tehát az Úrnak, hogy szeretetét a szívünkbe árasztja. Így egyre
inkább képessé tesz minket arra, hogy felebarátaink problémáit
meghallgassuk és azonosuljunk velük; hogy megosszuk kenyerünket,
örömünket és fájdalmunkat; hogy ledöntsünk olyan gátakat, amelyek még
megosztanak minket; hogy félretegyük a gőgből, vetélkedésből,
irigységből vagy sértettségből fakadó reakcióinkat; hogy felülmúljuk a
kritizálásra való borzalmas hajlamunkat; hogy kilépjünk elszigetelő
önzésünkből a rászorulók vagy magányosak megsegítésére; hogy mindenhol
azt az egységet építsük, amit Jézus szeretne.
Mi,
keresztények ezzel járulhatunk hozzá a világbékéhez és a népek közötti
egyetemes testvériséghez, különösen a történelem e tragikus
pillanataiban.
Chiara Lubich
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése