péntek

Mária Julianna által 1999/2000-ben

1999. április 2. - Nagypéntek

Mennyei Atya:
Szeretett Fiam, Jézus engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig, hogy méltó engesztelést nyújtson atyai fölségemnek. Mindjobban egyesüljetek szerető, szenvedő Megváltótokkal, hogy ezáltal engeszteljetek, vezekeljetek saját bűneitekért és embertársaitok bűneiért is.

I. A szent és ártatlan Istenember szelíd türelemmel fogadja a bűnös ember ítéletét. Az ember gőgjében halálra ítéli Istenét.
  Ne ítélj, hogy meg ne ítéltess!

II. Jézus az egész emberiség minden bűnét magára vállalta a kegyelem által, hogy istenatyai szent akaratomat így teljesítse.
  Csak az Isten iránti engedelmességben találjátok meg szent akaratomat.

III. A kereszt szörnyű terhe alatt összeroskad az Üdvözítő. A bűn újra és újra lesújt, de soha ne engedjetek a csüggedésnek.
  Keljetek fel és térjetek vissza az atyai házba!

IV. A fájdalmak Férfia találkozik a fájdalmas Anyával. A szeretetben egyesült igazán és egészen tökéletesen Jézus és Mária. Összeforrt tekintetük most, e fájdalmas úton ismét összetalálkozott, s ez új erőt öntött a szenvedő Áldozatba és Szűz Mária társmegváltói Szívébe is.
  Az imában szemléljétek Jézust, s az ima által forrjon össze Vele tekintetetek.

V. Ti magatok is legyetek Krisztus segítői, kereszthordozói. Legyetek egymás szolgálatára, segítségére, így munkálkodjatok a magatok üdvösségén és fáradozzatok mások üdvösségén is.
  Ne kényszerűségből segítsetek másokon, hanem szeretetből!

VI. Tekintsetek Jézus szent arcára, mely vérrel, sebbel borított arc. Tiszteljétek és szeretettel engeszteljétek a szent Arcot! Így mindjobban megismerhettek Engem, szerető és mindig irgalmazni akaró Atyátokat. Mert aki Jézust látja, az Engem lát, az Atyát.
  Akarjátok az irgalmat és ne kényszerítsétek ki bűneitekkel igazságosságomat. Sok minden függ még az imától, az engeszteléstől!

VII. Mint követendő példát állítottam elétek egyszülött Fiamat, hogy minden elesésnél Tőle kérjetek és kapjatok új erőt, az Ő újrakezdéséből merítsetek erőt.
  Őt követve lehettek igazán követői!

VIII. Csak akkor tudtok másokat vigasztalni, ha valóban megértitek mások baját, problémáját. Elsősorban az Oltáriszentségben köztetek élő Krisztust vigasztaljátok imádságos engesztelésetek által. Így Tőle erőt, kegyelmet kapva tudtok másokat is szeretettel, megértéssel, türelemmel vigasztalni, segítni és bátorítani a jóra.
  Ne azt várjátok, hogy benneteket vigasztaljanak, hanem ti segítsétek, vigasztaljátok a rászorulókat.

IX. Bármilyen nehéz is a keresztetek, akárhányszor elestek vele, ha kimerültetek, vagy halálfáradtak vagytok, tekintsetek Jézusra, aki a fájdalmak Embere. Mindenben engedelmeskedett szent akaratomnak, hogy üdvösségszerző áldozatával kiengesztelje az emberiség bűnét, engedetlenségét.
  Szeretettel, hűséggel, engedelmes lélekkel kövessétek a kereszthordozó Krisztust, így lehettek valóban Szűz Mária engesztelő gyermekei.

X. Egyszülöttemet, a szent, tiszta és ártatlan Jézus Krisztust megfosztják ruháitól, hogy ezáltal engesztelje ki az emberiség erkölcstelenségének minden bűnét, az érzékiség minden rendetlen kívánságát.
  Önfegyelem és mértékletesség nélkül nem tudtok isteni akaratom szerint gondolkodni, cselekedni és élni.

XI. Egyszülöttem keresztre feszítésekor atyai irgalmam és szeretetem nyilvánult meg, s azóta is mindazok, akik hittel, imádással, szeretettel Jézusra tekintenek, megmenekülnek a gonoszság fejedelmétől, halált hozó átkától.
  Az önmegtagadás, lemondás által feszítsétek keresztre magatokat, bűnös kívánságaitokkal együtt.

XII. Keresztre feszített Egyszülöttem engedelmessége által beteljesítette isteni szent akaratomat, hogy így engesztelje ki az igazságosságomat ért sérelmet az emberi engedetlenség miatt.
  Szeretettel és szeretetből lehet jó szívvel engedelmeskedni isteni szent akaratomnak. Mindenekfelett erre törekedjetek!

XIII. A fájdalmas Anya mérhetetlen nagy kínja és szenvedése a végsőkig fokozódott. A nagy fájdalomtól megtört Szíve segít nektek is minden bajban és a szenvedések elviselésében. Ő lett a megváltás művében Jézus társa, s az emberiség közbenjárója Jézusnál, az Isten-embernél.
  Esedezzetek Szűz Máriához, hogy benneteket is vegyen ölébe, mint kis gyermekeit óvjon és védelmezzen egész életetekben és a halál óráján is.

XIV. A művet, amit Egyszülöttemre bíztam, beteljesítette. Adjatok hálát Neki, Jézusnak mindazért, amit az emberiség megváltásáért tett és elvállalt. Szent testét sírba helyezték. De Ő veletek akart maradni a világ végezetéig. Ezért szüntelenül köztetek él az Oltáriszentségben elrejtőzött Istenember. Imádjátok, szeressétek nagyon, és méltó tisztelettel vegyétek körül Őt, a szeretet és irgalom Istenét, aki atyai jóságomat, szeretetemet és irgalmamat nyilvánította ki számotokra.
  Adjatok hálát szeretett Fiamnak, Jézusnak a megváltásért! Nap mint nap esedezzetek irgalmáért!



Keresztút Jézussal

1999. szeptember 3. Elsô pénteken szentmise, szentáldozás után a Szentlélek így imádkozta bennem a keresztutat:

I. Pilátus halálra ítéli Jézust
"Jézusom bocsáss meg, amikor másokban Téged ítélünk el. Kérünk add, hogy az ítéletet meghagyjuk Neked, az örök Bírónak. Mi pedig kicsiny gyermekek legyünk, és Szent Szíved szeretetén pihenjünk meg."

II. Jézus vállára veszi a keresztet
"Jézusom kérünk segíts, hogy a Te erôddel vegyük vállunkra keresztünket, életünk minden pillanatában. Soha ne felejtsük el, hogy Téged a földön a kereszten találunk meg. Te elválaszthatatlan vagy ebben a világban a kereszttôl. Kérünk add, hogy a keresztben Téged szeressünk, és magasztaljunk azért, hogy a mi keresztünket, amelyet Tôled kaptunk, a Te isteni bölcsességed és szereteted alkotta meg, hogy ezáltal az örök üdvösségre vezessen bennünket."

III. Jézus elôször esik el a kereszttel
"Jézusom köszönjük, hogy Te akkor is szeretsz, amikor Ellened vétkezünk. Te mentegetsz: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek. Te mindig mellettünk állsz, és kinyújtod felénk, értünk átszegzett drága szent megváltói Kezed."

IV. Jézus találkozik Szent Anyjával
"Jézusom köszönjük, hogy égi Édesanyánk bennünket is végigkisér életünk keresztútján. Ô a mi Fényünk, Akinek Szeplôtelen Szívében meglátunk Téged. Ô fogja meg gyönge kezünket, és elvezet Hozzád."

V. Cirenei Simon segít Jézusnak
"Jézusom köszönjük, hogy adtál keresztet. Kereszted megóv a bûntôl, és utat mutat Hozzád az égbe. Köszönjük, hogy kegyelmedbôl szeretjük keresztünket. Azért szeretjük, mert Tôled kaptuk. A keresztünk iránt való szeretet megtanít arra, hogy Neked egész életünkben engedelmeskedjünk."

VI. Veronika kendôt nyújt Jézusnak
"Jézusom tôlünk is a résztvevô segítô szeretetet kéred. A szeretetbôl fakadó jó cselekedeteket. Szeretet nélkül nincs értéke, de ha Irántad való szeretetbôl segítünk másoknak, a Te örömöddel jutalmazol érte."

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
"Jézusom, Te már elôre láttad, hogy újra el fogunk esni. Jól ismered gyöngeségeinket. Mégsem ítélkezel fölöttünk, hanem újra felénk nyújtod segítô szent Kezed."

VIII. Jézus vígasztalja a síránkozó asszonyokat
"Drága Jézusom. Most különösen idôszerüek szavaid: Bánjátok meg gonosz tetteiteket! Sirassátok meg bûneiteket! A szíveteket szaggassátok, ne a ruhátokat! Ott belül, a lelketekben változzatok meg! Tisztuljatok meg értetek kiontott Véremben, a bûnbánat szentségében! Csak az ilyen lelkekbe vágyom bemenni a szentáldozásban. A bûntôl undorodom."

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt
"Mi mindig bukdácsolunk. Elesünk. Sôt, mélyre zuhanunk. De Te sohasem fáradsz bele Urunk, hogy leszállj értünk akár a legmélyebb szakadékba, hogy válladra vedd, és felhozd az egy elveszettet, akiért Véreddel fizettél váltságdíjat. Azt hiszem, hogy a menny örökkévalósága is kevés ahhoz, hogy Neked eléggé hálát adjunk."

X. Jézust megfosztják ruháitól
"Amikor megkereszteltek, ránk adtad megszentelô kegyelmed hófehér ruháját. De mi hagytuk rászedni magunkat, mint Éva anyánk. Hiszékenyen szóba álltunk a kígyóval. El is veszítettük hófehér köntösünket. Hogyan szerezhetnénk vissza? Fussunk! Jézus vár ránk a gyóntatószékben. Szent Vérével mossa hónál tisztábbra, napnál ragyogóbbra lelkünket. A sátán megszégyenül, és tehetetlenül menekül."

XI. Jézust a keresztre szegezik
"Jézust a világ végezetéig keresztre szegezik a bûnös emberek a lelkükben. Mi keresztények, soha ne akarjunk mást látni, mint Ôt, az Ô Szent Vérétôl áztatott drága Szent haldokló Testét a keresztfán! Kérjük kegyelmét, hogy legalább részben fogjuk fel, mekkora árat fizetett a lelkünkért. Akkor biztosak lehetünk abban, hogy sokkal nehezebben tud rászedni a sátán. Bûnt soha el ne kövessünk, és vigyázzunk, hogy ne is botladozzunk!"

XII. Jézus meghal a kereszten
"Drága jó Jézusom! Miértünk haltál kínhalált. Irántunk való végtelen szereteted vitt fel a Golgotára. Kérünk adj nekünk is a Te lángoló szeretetedbôl, hogy viszontszeressünk Téged, és Irántad való szeretetbôl mindig ellene mondjunk a bûnnek. Mi is meghaljunk a világ összes élvezetének, és egyedül a Te Szíved szeretetének édességét birtokoljuk, és egész életünkben csak Neked szolgáljunk."

XIII. Jézus Testét leveszik a keresztrôl és fájdalmas Anyja ölébe fektetik
"Fájdalmas Szûzanyám! Csak a könnyeid ömlenek némán. Sokba került Neked a mi megváltásunk. Te, az Úr alázatos Szolgálóleánya ezt is elfogadtad. Odaadtad Ôt, Akit teljes Szívedbôl szerettél. Ôt, a legkedvesebbet, a legdrágábbat, a legédesebbet. Ôt, a Te Egyetlenedet, Aki szûzi tiszta Testedbôl öltött Testet. Akit a világra szültél, Akit dajkáltál, Akivel a gyilkos Heródes elôl menekültél. Miért?... Azért, hogy teljesítsd az Atya akaratát. Azért, hogy most lemondj Róla, a Legkedvesebbrôl, az Egyetlenrôl. És Ôhelyette megkaptál minket, esendô nyomorult bûnösöket, hogy véres könnyeket hullass értünk. A világ minden tájára eljössz, hogy figyelmeztess:"Tartsatok bûnbánatot! Imádkozzatok! Szeressétek a végtelenül megsértett jóságos Atyát!"
Bárcsak meghallgatnánk szavad, és ne okoznánk csalódást Neked!

XIV. Jézus Holttestét sírba teszik
Drága Szûzanyám! Már holtan sem lehet a Tiéd Szent Fiad. Elnyeli Ôt a sírkamra. Ha az isteni erô nem támogatna, beleszakadna szeretettôl lángoló Szeplôtelen Szíved. De ahol a keserûség, ott segít a kegyelem. A Te hited a legerôsebb: Meglátod Ôt harmadnapra. De addig... Ez a legkínzóbb várakozás!"

XV. Jézus halottaiból feltámad
"Feltámadott! Él! Örökkön örökké él!!! Beteljesítette igéretét. Ô mindig beteljesíti, mert Ô igaz. Ô a mi Reményünk. Mert igérete nekünk is szól. Nem nyelnek el a sírnak hantjai. Csupán földi ruhánktól, testünktôl szabadulunk meg. A lelkünk él, és a testünk is fel fog támadni; és ujjongva fogja hírdetni Isten irgalmát örökkön örökké!"




Keresztút Jézussal

1999. december 10.
Pénteken a templomban, a tabernákulum elôtt igen nagy vágyam volt, hogy a keresztutat imádkozzam. Hôn imádott Jézusom azt kérte, hogy írjam le, ugyanis Ô imádkozta a lelkemben.


I. Pilátus halálra ítéli Jézust
"Halálra ítéltek. Az Én halálom által éltek. "Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért." (Ján.18;14.) Én vagyok az Áldozat, az isteni Bárány, Akinek leölése  árán nyertetek örök életet."

II. Jézus vállára veszi a keresztet
"Magamra vettem a te bûneidet. Mindnyájatokét, az egész világét. Én adtam érte elégtételt. Azért, amit el sem követtem. Ti helyettetek."

III. Jézus elôször esik el a kereszttel
"Elestem, hogy titeket felsegítselek. "

IV. Jézus találkozik Szent Anyjával
"Nézd Anyámat, a Szentet! Míly fájdalmas. A lelke vérzik. Ez sokkal nagyobb kín, mint bármi más."

V. Cirenei Simon segít Jézusnak
"Jöjj! Segíts! Szükségem van rád! Meg akarom osztani veled keresztemet, hogy egykor ugyanígy megosszam veled dicsôségemet."

VI. Veronika kendôt nyújt Jézusnak
"A kendô. Rajta Szent Arcom képmása. A lelked a kendô, azon akarom hagyni Szent Arcom képét, de csak akkor tudom, ha te is azonosulsz Velem, ahogy Én tettem, amikor a te bûneidet a vállamra vettem."

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
"Másodszor is elestem. Azért, hogyha visszaesel, újra felemeljelek. Mély verem a bûn. Vigyázz! Elesni veszélyes!!!"

VIII. Jézus vígasztalja a síránkozó asszonyokat
"Engem sirattok?! Akkor sírjatok, mielôtt vétkeznétek! Akkor gyümölcsözôek könnyeitek."

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt
"Harmadszor is elestem, hogy a legmélyebb szakadékból is kimentselek. Hányszor kell még elesnem, hogy végre ne vétkezzetek?!"

X. Jézust megfosztják ruháitól
"Itt állok csupaszon, nevetségesen. Mert ti eltékozoltátok Tôlem kapott hótiszta ruhátokat. Helyettetek lettem gúny tárgyává. Ti miattatok röhögnek Rajtam."

XI. Jézust a keresztre szegezik
"A keresztre szegeztek. Az irántatok való szeretet szegeivel. Szeretetem gyôzött le Engem. Szeretetbôl adtam oda életemet értetek. Szeressetek viszont! Könyörögve kérlek benneteket!"

XII. Jézus meghal a kereszten
"Meghaltam, hogy ti éljetek - Énáltalam."

XIII. Jézus Testét leveszik a keresztrôl és fájdalmas Anyja ölébe fektetik
"Nézd a fájdalmak Anyját! Íme a te Anyád. A te, és mindnyájatok vétke tette ezt Vele. Ôvele, Aki bûnt soha nem követett el. Aki mindhalálig megmaradt Tisztának, Szûznek és Szeplôtelennek. Tiszteld Ôt! Azonosulj Vele fájdalmas kínszenvedéseiben! Sirasd meg bûneidet, amelyek miatt Én a fájdalmak Férfia lettem"!

XIV. Jézus Holttestét sírba teszik
"Meghalt, elernyedt Testemet sírba helyezték. Tanítványaimat kétely gyötörte. Csak Szent Anyám Szeplôtelen Szíve világított, mint az élô hit lobogó mécsese. Vajon hiszel-e Bennem, a Mindenhatóban, amikor kudarcok érnek? Ki tudod- e mondani élô hittel: Atyám, ne az legyen, amit én akarok, hanem amit Te? (Mk.14;36.) Pedig itt kezdôdik a Krisztus követés."

XV. Jézus halottaiból feltámad
"Feltámadtam. Legelôször Anyámnak jelentem meg, hogy szeretô csókommal megvígasztaljam, megörvendeztessem Szeplôtelen Szívét. Életének legnagyobb boldogsága ez a találkozás volt. Aztán megjelentem Mária Magdolnának, majd a még mindig kételkedô apostolaimnak. Ha ti úgy láttatok volna; halálra gyötörten, sebekkel borítva, vérrel áztatva, latrok között keresztre szegezve; vajon elhittétek volna, hogy Én az Isten Fia vagyok? Vigyázzatok, ne ítéljétek el apostolaimat!"





1999. december 28. Egész napos Szentségimádás volt templomunkban. A legnagyobb örömömre végig hôn imádott Uram legszentebb színe elôtt imádkozhattam. Ekkor mondta Jézusom ezt a keresztutat:
Jézus: "Jöjj, kövess végig a keresztúton! Mindazok, akik Engem követnek, bebocsátást nyernek örök dicsôségembe. Mert ahol Én vagyok, ott lesz az Én szolgám is, hogy aztán Én szolgáljak fel neki egy örökkévalóságon keresztül."

I. Pilátus halálra ítéli Jézust
"Ne fájjon neked az, ha elutasítanak, megvetnek, sôt kigúnyolnak és kiközösítenek Énmiattam! Engem halálra ítéltek a te lelked üdvösségéért."

II. Jézus Vállára veszi a keresztet
"Vedd fel keresztedet minden nap! Kérd Tôlem, hogy szeresd, mert csak így tudod hordozni. Én nagyon szerettem, mert a te örök életedet láttam benne. Te is lásd be, hogy egyedül a kereszt által jutsz be az üdvösségre, és ha kitartasz hordozásában, más lelkekkel is megjutalmazlak érte."

III. Jézus elôször esik el a kereszttel
"Ha elesel, ne csüggedj el! Ne add fel a reményt! Harc a földi lét, állandó küzdelem. A legnagyobb ellenfél te magad vagy. Ha önmagadat legyôzted, mindent megnyertél. Adj oda mindent Értem, még az életedet is! Akkor Én adok neked új életet, örökké tartót, boldogot."

IV. Jézus találkozik Szent Anyjával
"Nézd Anyámat! Ô a te Anyád is. Veled megy, fogja a kezed. A legnagyobb akadályt Ô hárítja el az utadból. Az Ô lába tiporja el az ôskígyó fejét. Különben megmarna, és meghalnál - örökre."

V. Cirenei Simon segít Jézusnak
"Nézz Rám, milyen szánalmas állapotba kerültem irántad való szeretetem miatt! Ne légy közömbös, mint a többiek! Gyere! Veled akarom ma megosztani keresztemet. Keresztemmel együtt neked adom társaságomat. Figyelj Rám! Sugárzik Belôlem a szeretet. Vedd át ezt a lángot! Légy izzó fénycsóva! Szeress az Én szeretetemmel mindenkit! Így könnyû lesz a másokért hordozott kereszt. Így térsz meg a leggazdagabban országomba."

VI. Veronika kendôt nyújt Jézusnak
"Nézd eldeformált véres Arcomat! Ma tôled várom, hogy enyhíts szenvedésemen, amelyet helyetted, érted vállaltam. Légy bátor! Ne félj a csôcseléktôl! Jöjj Hozzám, ha kell akár az életed árán is! Én Mindenható vagyok. Mulandó életed helyett örökké tartót adok."

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
"Nem baj, ha újra elestél. Ez velejárója a vándorlásnak. Zarándok vagy a földön. Tôlem jöttél, és Hozzám kell visszaérkezned. Atyám már tárt karokkal vár. Csak egy a fontos, hogy Ôhozzá érkezz."

VIII. Jézus vígasztalja a síránkozó asszonyokat
"Sírsz? Bizony van miért. Te is megszomorítottál. Érted is hullattam könnyeket. Keresztáldozatomhoz a te bûneid is hozzá- járultak. Jól teszed, ha sírsz. Sirasd csak meg minden bûnödet! Egész földi életedben ez a legfontosabb cselekedeted. Ezzel szerzed Nekem - és majd magadnak is - a legnagyobb örömöt."

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt
"Újra elestél. Visszazuhantál bûneid vermébe. Pedig most fogadkoztál, miközben sírtál. Nézd! Itt vagyok. Utánad jöttem. Gyere, kapaszkodj a Kezembe! Fölviszlek a napra, az üde zöld pázsitra. Hisz Én vagyok a te Üdvözítôd, Gyógyítód, Megmentôd. Jöjj, ott várlak a gyóntatószékben! Papom keze által Én oldozlak fel. Mindent Nekem mondasz. Ne hallgass el semmit, mert csak attól szabadulsz meg, amit megvallottál."

X. Jézust megfosztják ruháitól
"Mezítelen vagy. Miért nem öltözöl fel? A keresztségben fehér ruhát adok, mennyegzôs köntöst. De neked kell felvenni. Nélküled nem megy. Nem tanítottak meg a legfontosabbra, amely értelmet adna életednek. Helyette hiábavalóságokkal töltötték meg agyad. Gyermekem, jöjj! Én vonzalak. Én az utolsó órában is felfogadlak. Siess, mert nem tudod, meddig jöhetsz!"

XI. Jézust a keresztre szegezik
"Jöjj, még van hely keresztemen! Pontosan itt, Mellettem. Tagadd meg vágyaidat! Mondj ellene a bûnnek! Helyette százszor annyit kapsz, és az örök életet. Nézd! Én ártatlanul miattad ide jutottam. Add hát te is életedet Értem! A vértanúság nagy kegyelem. De csak annak adhatom, aki elfogadja."

XII. Jézus meghal a kereszten
"A földön minden mulandó. A te életed is. Jobb, ha már jó elôre meghalsz e világnak, és minden csábításának. Akkor nem ér váratlanul, és biztos helyed lesz a mennyben."

XIII. Jézus Testét leveszik a keresztrôl és fájdalmas Anyja ölébe fektetik
"Tiszteld Anyámat! Ô a tiéd is, hisz a legfájdalmasabb haláltusámban adtam Ôt neked. Ô ezt komolyan veszi. Támogat, kisér, szeret. Ha viszontszereted, elvezet akaratom megtételére. Neked is azt mondja, amit Kánában: Tedd meg, amit Jézus mond! Karjaiban mindig menedékre találsz."

XIV. Jézus Holttestét sírba teszik
"Tested, amelyet most annyit kényeztetsz, hamar sírba kerül. Inkább jöjj, töltekezz fel szentségeimmel! Meríts Belôlem erôt, hogy aztán másokban Engem szolgálj! Csak így tudlak majd megjutalmazni - szeretetedért."

XV. Jézus halottaiból feltámad
"Neked is ezt akarom mondani: Jöjjetek Atyám áldottai! Országom nyitva áll, de csak az igazak elôtt. Helyet készítettem neked is. Tudod hogyan? Ott a Golgotán, keresztre szegezve, Véremet ontva, a legkínzóbb haláltusában haldokolva. Utolsó sóhajommal feléd kiáltottam: Szomjazom! Add Nekem az életedet, és Én feltámasztom!"



2000. április 21. - Nagypéntek

Jézus:
Jöjjetek Velem, hogy együtt járjuk a keresztutat, és általa megerősíthesselek benneteket.

I. Pilátus az igazságot kutatva ítél el Engem, mert nem tudja, hogy Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet mindazok számára, akik hisznek és bíznak Bennem s szeretnek.

II. Készségesen, a szeretet odaadásával vettem vállamra a keresztet üdvösségetekért s az Atya kiengeszteléséért.

III. Elesésem által akartam megszentelni fájdalmaitokat, hogy így is segítségetekre legyek botladozásaitokon.

IV. E találkozás megsebzi Édesanyám fájdalmas Szívét, de egyben erősítő is e szeretettel és szenvedéssel teli találkozás - Neki is, Nekem is.

V. Simon kényszerűségből segít. S Te hogyan hordozod a keresztet?
Ne szégyelljétek elfogadni másoknak a jóakaratú segítségét. Alázat kell ahhoz, hogy mások segítségét el tudjátok fogadni.

VI. Minden Krisztus-követő feladata volna, hogy lelkében kialakuljon isteni képmásom.
Egymást szeretettel segítve haladjatok ezen az úton.

VII. A megismert igazság útján sokszor tévelyegtek és bizonytalan a járásotok. Ezért gyakran bukdácsoltok, elestek, de alázat kell ahhoz, hogy elfogadjátok a kegyelem segítségét.

VIII. Vigasztaljátok a szomorkodókat a feltámadásba vetett hittel, reménnyel, szeretettel. Engesztelő szeretettel vigasztaljátok nagyon megbántott Szent Szívemet!

IX. Újra meg újra elestek, ugyanazokba a hibákba, bűnökbe visszaestek, de újra meg újra erős elhatározással törekedjetek megjavulni. Soha ne adjátok föl a bűn és a rossz elleni küzdelmet!

X. A világ szörnyű erkölcstelensége, züllöttsége ma is ide juttat. Ez misztikus szenvedésem napjaitokban.

XI. A keresztrefeszítésben meg kell látni, hogy minden Isten akaratából történik. Mindenben meglátni és elfogadni az isteni akaratot: ez tesz benneteket egészen hasonlóvá Hozzám.

XII. Halálom győzelem a bűn és a halál felett. Így önmagamban egyesítem az eget és a földet, az istenit és az emberit, s az embereket is egymással.

XIII. Édesanyám nagy fájdalma volt, mikor halott Fiát tartotta kezében, ölében.

XIV. A halál, a temetés fájdalmát csak a feltámadásba vetett remény képes feloldani és enyhíteni.
Mindig rendíthetetlenül higgyetek feltámadásomban!

csütörtök

ÉLETIGE 1999. MÁRCIUS

NINCS TÖBBÉ HALÁL


"Én vagyok a feltámadás és az élet." (Jn 11,25)
Jézus a betániai Lázár halálakor mondta ezeket a szavakat, akit aztán a negyedik napon feltámasztott.
Lázárnak két testvére volt: Márta és Mária.
Márta – amint megtudta, hogy Jézus megérkezett – odafutott hozzá és így szólt: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!" Jézus ezt válaszolta: "Testvéred fel fog támadni." Mire Márta: "Tudom, hogy fel fog támadni az utolsó napon." Jézus erre kijelenti: "Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre."
"Én vagyok a feltámadás és az élet."
Jézus meg szeretné értetni, hogy ki Õ az emberek számára; nála van a legértékesebb ajándék, ami után vágyakozunk: az Élet, az az Élet, mely nem múlik el.
Ha olvastad János evangéliumát, megfigyelhetted, hogy Jézus ezt is mondta: "Amint az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában." (5,26)
S mivel Jézusban Élet van, életet tud adni.
"Én vagyok a feltámadás és az élet."
Márta is hisz a végsõ feltámadásban: "Tudom, hogy fel fog támadni az utolsó napon."
Jézus azonban csodálatos kijelentésével: "Én vagyok a feltámadás és az élet", megérteti vele: nemcsak abban reménykedhet, hogy a halottak egyszer majd feltámadnak. Õ már most, a jelenben is minden hívõ számára az isteni, szavakkal ki nem fejezhetõ, soha véget nem érõ örök Élet.
Ha Jézus bennük van, ha Õ benned él, nem fogsz meghalni. A hívõben levõ élet és a feltámadott Jézus természete ugyanaz, tehát egészen más, mint az emberi természet.
Ez a rendkívüli Élet, mely már ott van benned is, az utolsó napon teljesedik majd ki, amikor egész lényed fel fog támadni.
"Én vagyok a feltámadás és az élet."
Természetesen Jézus ezzel az állítással nem tagadja a fizikai halál létét. Ez azonban nem az igazi Élet elvesztését jelenti. A halál számodra, mint minden ember számára egyedülálló, mélyen megrázó s talán félelmetes tapasztalat marad, de immár nem a lét értelmetlenségét, abszurditását; nem az élet megszûnését, végét jelzi. A halál számodra valójában nem lesz többé halál.
"Én vagyok a feltámadás és az élet."
S hogy mikor fogant meg benned az az Élet, mely nem múlik el?
Amikor megkereszteltek. Bár mint ember halandó vagy, a keresztségben Krisztus halhatatlan Életet adott neked azáltal, hogy megkaptad a Szentlelket, aki feltámasztotta Jézust.
Ahhoz, hogy részesülj ebben a szentségben, a hitedre volt szükség, amit keresztszüleid vallottak meg nevedben. Jézus ugyanis a Lázár feltámasztásáról szóló epizódban így szólt Mártához: "Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog." (...) "Hiszed ezt?" (Jn 11,26)
A "hit" nagyon fontos, elengedhetetlen feltétel: nemcsak abban áll, hogy elfogadod a Krisztus által hirdetett igazságot, hanem egész lényeddel követned is kell azt.
Ha tehát meg akarod kapni ezt az életet, ki kell mondanod igenedet Krisztusnak, azaz magadévá kell tenned és életre kell váltanod parancsolatait, szavait. Jézus világosan megmondta: "Aki megtartja tanításomat, nem ízleli meg a halált örökre." (Jn 8,51) Tanítását pedig a szeretet foglalja össze.
Lehetetlen hát, hogy ne légy boldog: benned van az Élet!
"Én vagyok a feltámadás és az élet."
Ebben az idõszakban, a húsvétra készülve segítsünk egymásnak megvalósítani elhatározásunkat, amit állandóan meg kell újítanunk: próbáljunk folyamatosan meghalni önmagunknak, hogy Krisztus, a Feltámadott már mostantól kezdve élhessen bennünk.
Chiara Lubich


szombat

Életige 1999. február

Világító jel

Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják érte mennyei Atyátokat. (Mt 5,16)
Ha hívő vagy, van egy kötelességed azokkal szemben, akik nem ismerik Istent. A keresztény ugyanis nem menekülhet, nem rejtőzhet el a világ elől, és nem tekintheti magánügynek a vallást. Azért él a világon, mert van egy felelősségteljes küldetése mindenki felé: az, hogy világító jel, fény legyen. Ez rád is vonatkozik, s ha nem így teszel, ugyanolyan haszontalan vagy, mint az ízét vesztett só, vagy mint a kialudt fény.
Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják érte mennyei Atyátokat.
A fény jótettekben nyilvánul meg; a keresztények jótettei által ragyog. Erre azt mondod: nem csak a keresztények tesznek jót. Mások is dolgoznak a haladásért, házakat építenek, küzdenek az igazságért... Igazad van. Természetesen a keresztényeknek is harcolniuk kell mindezért, s meg is teszik, de nem ebben rejlik sajátos küldetésük. A keresztényeknek új lelkülettel kell cselekedniük a jót: úgy, hogy többé ne ők éljenek, hanem Krisztus bennük. Az evangélista ugyanis nem csupán egymástól független szeretet-tettek sorozatára gondol (pl. a börtönben levők meglátogatására, a mezítelenek felöltöztetésére vagy az irgalmasság korunkban aktuális más cselekedeteinek élésére), hanem arra, hogy a kereszténynek teljesen rá kell hangolódnia Isten akaratára; olyannyira, hogy egész életét egyetlen jócselekedetté alakítsa. Ha a keresztény így tesz, áttetszővé válik, s a dicséret, amit kap, nem neki fog szólni, hanem a benne élő Krisztusnak, és Isten – általa – jelen lesz a világban. A kereszténynek tehát az a feladata, hogy hagyja kisugározni magából a benne élő fényt, és Isten jelenlétének jele legyen az emberek között.
Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják érte mennyei Atyátokat.
S ha ez jellemző az egyén jótetteire, akkor a világban élő keresztény közösségnek is az a sajátos küldetése, hogy élete által tanúságot tegyen Istenről, aki az idők végezetéig jelen van ott, ahol ketten vagy hárman egyek az Ő nevében, amint azt megígérte egyházának. Az ősegyház különös hangsúlyt fektetett Jézus e szavaira. Főként a nehéz pillanatokban, amikor megrágalmazták a keresztényeket, ez adott nekik erőt ahhoz, hogy ne erőszakkal válaszoljanak a sértésekre. Viselkedésük a legmeggyőzőbb cáfolata volt a rossznak, amivel vádolták őket. A Tituszhoz írt levélben ezt olvashatjuk: Az ifjakat is buzdítsd, hogy mindenben fegyelmezetten éljenek. Magad járj elő jó példával mindenben, a tanításban légy kifogástalan és komoly. Szavad legyen józan és feddhetetlen, hadd szégyenüljön meg az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud ránk fogni. (2,6-8)
Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják érte mennyei Atyátokat.
Ma is a megélt keresztény élet a fény, amely tanúságot tesz Istenről. Elmesélek egy történetet. Antonietta Szardíniában született, de munkája miatt Franciaországba költözött. Egy olyan irodában dolgozik, ahol sokan kissé unottan végzik munkájukat. Mivel keresztény és mindannyiukban Jézust látja, akit szolgálni akar, segít mindenkinek; mindig nyugodt és mosolygós. Gyakran előfordul, hogy valaki dühös rá, veszekszik vele és kicsúfolja: Ha már annyira szeretsz dolgozni, tessék, csináld meg az én munkámat is! Ilyenkor hallgat és csendben dolgozik tovább. Tudja, hogy kollégái valójában nem rosszak, csak bizonyára mindegyiknek megvan a maga baja. Egyik nap, amikor egyedül volt az irodában, főnöke odament hozzá és megkérdezte: Hogyhogy soha nem veszíti el a türelmét, és mindig tud mosolyogni? Antonietta szinte mentegetőzve ezt válaszolja: Igyekszem nyugodt maradni, és a jó oldalát nézni a dolgoknak. A főnöke az íróasztalra csap, és határozottan kijelenti: Nem, ehhez biztosan köze van Istennek, különben lehetetlen volna! Ha belegondolok, hogy én nem hittem Istenben! Néhány nappal később Antoniettát magához kérette az igazgató és tudtára adta, hogy áthelyezte egy másik irodába. Azért – fűzte hozzá –, hogy azt is átalakítsa.
Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják érte mennyei Atyátokat.  

Chiara Lubich

Keresztút Jézussal
(1998 decemberében diktálta Jézus)

I. Pilátus halálra ítéli Jézust
”Ma is elítél e világ. Nincs Isten. - mondják, mert ha lenne, nem tûrné ezt a sok igazságtalanságot. Nézzetek Rám! Ott függök keresztre feszítve. Ártatlanul. Magamra vettem a ti bûneiteket. Engem igazságtalanul ítéltek el. Mindazok, akik igazságtalanul szenvednek, az Én sorsomban osztoznak. Már elôre megmondtam nektek: Gyûlölni fognak titeket az Én nevemért. Nem különb a szolga az ô Uránál. De ahol Én vagyok, ott lesz az Én szolgám is.  Aki mindvégig kitart, az üdvözül.”

II. Jézus Vállára veszi a keresztet
”Ma is vállamra veszem a keresztet. A világ összes bûne az Én vállamat nyomja. A vétkek az égbe kiáltanak. Népem vak és konok.  A szívekben kihalt a szeretet, megkeményítette a gyûlölet. Vérkönnyeket ejtek azok miatt, akik számára hiábavalóvá lett keresztáldozatom.”

III. Jézus elôször esik el a kereszttel
”Elsô esésemet a kegyelem állapotában élô, de bukdácsoló gyermekeim miatt kellett elszenvednem. Még ôk is, akik a legtöbb talentumot kapták, vissza-visszaesnek bûneikbe. Ilyenek: a megszólás, a szeretetlenség és más efféle bûnök, amit nem is tekintenek véteknek. Amikor aztán megengedem, hogy ôk is hasonló bûnök áldozataivá legyenek - és ez igen nagy kegyelem, akkor csak kevesen ismerik fel, hogyha nekik rosszul esik, másoknak is fáj, amikor ôk ugyanezt a bûnt elkövetik.”

IV. Jézus találkozik Szent Anyjával
“Szent  Anyám minden gyermekét kézenfogva kíséri a keresztúton. Nélküle nem is tudnátok feljönni a Golgotára. Az Ô imája esdi ki számotokra a szükséges kegyelmeket. Édesanyámnak soha semmit nem tagadok meg. Minden kérését teljesítem.”

V. Cirenei Simon segít Jézusnak
“Imádkozzatok ellenségeitekért!  Akkor mellétek is küldök Cirenei Simonokat.  A legnagyobb gyôzelem a sátán felett, amikor egy lélek elfordul a rossztól, és a jó útra tér . Az igaz, hitbôl fakadó ima megkapja ezt a jutalmat. Ne adjátok fel ezt a harcot! Hozzatok még több és több áldozatot, és minden gyûlöletre szeretettel válaszoljatok! Ahol nem hallgatnak meg titeket, ott az ember helyett Nekem, Megváltótoknak beszéljetek! Én meghallom, sôt megadom, amit kértek.”

VI. Veronika kendôt nyújt Jézusnak
“Ti, akik osztoztok szenvedéseimben, vagyis vállaljátok az áldozatokat a bûn rabságában sínylôdô testvéreitekért - Irántam való szeretetbôl, mind Veronikák vagytok. Mint ahogy Veronika kendôjére Szent  Arcom képét rányomtam, úgy a ti lelketek is Krisztus arcú; ezáltal ti magatok is az Én képmásaimmá váltok.  A dicsôséges Szent Pállal kiáltsátok örömittasan: Élek pedig többé már nem én, hanem él bennem a Krisztus!”

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
“A világban elburjánzott a bûn. Ti magatok is sokszor elestek. Az Én szenvedéseimbôl merítsetek erôt, és akkor mindig felsegítelek titeket.”

VIII. Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat
“Ó mennyire idôszerûek ma is szavaim! Sírjatok magatok és gyermekeitek miatt! Sirassátok és bánjátok meg bûneiteket, hogy enyhítsétek vagy elhárítsátok az isteni igazságosság ítéletét, amely Jeruzsálemet is elpusztította!” (Kr. u. 70-ben.)

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt
“Amikor a legmélyebbre zuhantok, akkor reménykedjetek legjobban irgalmas Szívemben! Ne higgyetek ellenfelemnek, a sátánnak, aki azt sugallja: ekkora bûnre már nincs bocsánat! Soha ne essetek kétségbe! Isten irgalma felülmúlja a világ összes bûnét!”

X. Jézust megfosztják ruháitól
“Ma is megfoszt ruháimtól ez a világ. Erkölcstelen életmódjukkal mezítelenre vetkôztetnek Engem, Aki a lelkükben szenvedek. Az árvától és a szegénytôl még azt a keveset is elveszik, amit neki adtam, csakhogy nekik még többjük legyen. Pedig akikre több anyagi javakat bíztam, azért tettem, hogy eszközöm legyen a szegények megsegítésében. Jaj lesz nekik, amikor elszámoltatom ôket!“

XI. Jézust a keresztre szegezik
“Ma is keresztre szegeznek Engem. Sok bûnös ember lelkében vívom haláltusámat keresztre feszítve. Irgalmam, szeretetem végtelen. De ha megátalkodottságukban találja ôket a halál, örökre elragadja.”

XII. Jézus meghal a kereszten
“Meghaltam mindannyiótokért. Külön-külön is. Ma különösen kérlek titeket, akiknek szívükhöz eljutnak szavaim, ti is adjátok oda életeteket felebarátaitokért! Nagyon sok lélek menekülne meg az örök kárhozattól, ha nem sajnálnátok Nekem adni életeteket engesztelô áldozatul!”

XIII. Jézus Testét leveszik a keresztrôl és fájdalmas Anyja ölébe fektetik
“Szent  Anyám ma is halott gyermekeit fogadja ölébe. Ôk a bûnben raboskodó - bár testben még élô, de lelkileg halott gyermekek. Ôértük hullatja véres könnyeit. Ôértük jelenik meg a föld minden táján, hogy anyai szeretetének lángjával lángra gyújtsa a kihûlt kôszíveket, és feltámassza lelküket az örök szeretetre.”

XIV. Jézus Holttestét sírba teszik
“Ó mily nagy volt Szent  Anyám fájdalma, amikor Engem a sírba helyeztek! Egyre csak ezt hajtogatta: Nincs többé Fiam!!! És keservesen, vigasztalhatatlanul sírt. Csak mint pislákoló mécses lobogott halványan gyászoló anyai Szívében a hit lángja. Harmadnapra feltámadok. Most földi gyermekeinek tengernyi bûnét látva állandóan, véget nem érôen könyörög értetek. Abban reménykedik, hogy megmenekülnek gyermekei a sírtól, az örök kárhozattól.”

XV. Jézus halottaiból föltámad
“Amikor eljön a béke korszaka, miután megtisztítottam e bûnökkel terhelt világot, feltámasztom Egyházamat. Egy akol lesz, és egy pásztor .  Akkor megosztom nyájammal feltámadásom örömét. Mindnyájan Engem, a Feltámadottat fognak hordozni a szívükben. Boldogságuk és lelki gazdagságuk határtalan lesz. Az Én békémet adom nekik. Akkor beteljesedik prófétám szava:...ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szôlômetszô késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést. Jákob háza, gyertek, járjunk az Úr világosságában!” (Iz.2;4-5.)

(Mária Julianna lelki naplója I-II. kötet 197-200. old.)
1998. április 10. - Nagypéntek

Jézus:
Szeretettel és alázatos lélekkel kísérjetek Engem ma a keresztúton. Egyesüljetek Velem lélekben, s akkor meg fogjátok azt tapasztalni, hogy Én is veletek együtt járom keresztutatokat, segítelek, fölemellek benneteket.

I. állomás:
Bár Pilátus meggyőződött ártatlanságomról, mégis halálra ítélt, mert nem mert kiállni az igazság mellett. Ragaszkodjatok a felismert igazsághoz, az isteni igazsághoz! Kérjétek az igazság Lelkét, hogy helyesen ismerjétek fel Isten egyedüli, szent igazságát.

II. állomás:
Nem mindegy, hogy miként fogadja az ember a keresztet: kényszeredetten, vagy Isten szent akaratában megnyugodva, készséges lélekkel, esetleg már olyannyira a természetfeletti életben élve, gondolkodva, hogy örömmel fogadja azt. A szenvedésben, a kereszthordozáskor tud a lélek a legbensőségesebben egyesülni Velem, Szent Szívemmel. A szenvedés a keresztények nagy tanítómestere.

III. állomás:
Agyongyötört, fáradt testem leroskad a bűn súlyától a nehéz kereszt alatt. Az ember sokszor a maga ácsolta kereszt súlya alatt roskadozik. Ezt elkerülhetitek, ha az isteni akarathoz igazodtok. Példát adtam nektek, hogy ha el is estek, álljatok talpra.

IV. állomás:
Szent és Szeplőtelen Édesanyámmal találkozom, aki a Fájdalmas Anya. Szívét a fájdalom tőre járja át és halálos sebet üt rajta. De Ő, aki a szeretetben teljes egészében eggyé vált Velem, most a szenvedésben is egészen eggyé válik Velem, hogy így legyen társam a megváltás szent művében: az emberiség Társmegváltója.

V. állomás:
Minden testvéremet és nővéremet meghívok, hogy miként Simon tette, segítsenek a kereszthordozásban. Azt kívánom, hogy Egyházam tagjai testükben egészítsék ki azt, ami még hiányzik szenvedésem, üdvözítésem végső megvalósulásából. Ez titokzatos isteni összeköttetés révén valósul meg, ami köztem, szenvedő, de feltámadt Krisztusotok közt és az Egyház minden egyes élő tagja közt fennáll.

VI. állomás:
Sokszor tehetetlenek vagytok, más szenvedésén nem tudtok segíteni, de legalább a részvétben nyilvánuljon meg szívetek szeretete: segítőkész, bátor, de alázatos szeretetetek.

VII. állomás:
Újból és újból elestek, sebeket kaptok, de mégsem szabad föladni, minden esésből föl kell állnotok s továbbmenni, hogy Velem és az Én nyomdokaimban járjátok végig életetek keresztútját.

VIII. állomás:
Sajnos sokan ma is csak a siránkozásig jutnak el. Sopánkodnak, hogy az Egyház meg a papok... ilyenek meg olyanok..., s közben ők maguk sem akarnak igazán vallásos, áldozatos, engesztelő életet élni. Imádkozzatok s engeszteljetek, de necsak saját bűneitekért, hanem mások bűneiért is, gyermekeitek, unokáitok, sőt a fiatalok minden bűnéért.

IX. állomás:
Ne számolgassátok, hogy hányadszor estek el, és hogy mindig ugyanazokat a bűnöket követitek el, hanem adjatok hálát, hogy a kegyelem ereje újra és újra fölsegít és a jó útra térít benneteket.

X. állomás:
Az egész világban az erkölcstelenség ördöge az úr, a rossz és a bűn lett a divat. Az ártatlanság és a tisztaság ruháját a legtöbb ember semmire sem becsüli. Mezítelenségem kín-keservére kérlek titeket, őrizzétek szívetek tisztaságát, s engeszteljetek embertársaitok bűneiért és erkölcstelenségéért.

XI. állomás:
Aki követni akar, szükséges, hogy kövessen a keresztúton a keresztre feszítésig. Nap mint nap velem együtt váljatok áldozattá, a mindennapok keresztjét hordozva.

XII. állomás:
Atyám! Bocsáss meg, mert az emberek ma sem tudják, hogy mit tesznek!
Édesanyám! Minden testvéremet Rád bízom, hogy anyai szeretettel gondoskodj róluk.

XIII. állomás:
Fájdalmas Édesanyámmal együtt szemléljétek vérrel és sebekkel borított testemet. Engeszteljetek a szeretet csókjaival, tegyétek jóvá saját és embertársaitok bűneit, mulasztásait. Minden szeretetből fakadó jótett a szeretetnek egy-egy megnyilvánulása Szent Szívem iránt.

XIV. állomás:
Szenvedésem és kereszthalálom által megnyitottam számotokra az örök élet kapuját, hogy ne a sír legyen a vég, hanem a föltámadás. Higgyetek az Én föltámadásomban, s egykor benneteket is fel foglak támasztani az örök életre.

szerda

ÉLETIGE 1998. február

Az "aranyszabály"
 
"Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan akarjátok, hogy veletek bánjanak." (Lk 6,31)
Tapasztaltad már valaha is a végtelen utáni szomjúságot? Éreztél-e valaha is égetõ vágyat a szívedben arra, hogy átöleld a végtelent? Elõfordult már, hogy bensõdben elégedetlen voltál mindazzal, amit csinálsz, mindazzal, ami vagy?
Ha igen, akkor bizonyára örülni fogsz, ha feltárul elõtted a titok, hogyan érheted el a teljességet, ami után epekedsz; ha találsz egy formulát, melyet élve nem kell majd siránkoznod amiatt, hogy üresen telnek napjaid...
Van az evangéliumnak egy igéje, mely elgondolkodtat, s ha egy kicsit is felfogod az értelmét, örömmel tölt el. Tömören kifejezi mindazt, amit az életben tennünk kell. Összefoglalja Istennek az emberek szívébe írt valamennyi törvényét. Hallgasd csak:
 
"Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan akarjátok, hogy veletek bánjanak."
Ezt a mondatot "aranyszabálynak" nevezik.
Most Krisztust idéztük, de ezek a szavak olyan egyetemes érvényû gondolatot fejeznek ki, melyet már korábban is ismertek az emberek. Megtaláljuk az Ószövetségben és a világ összes nagy vallásában. Ebbõl is látszik, hogy Isten mennyire fontosnak tartja, mennyire szeretné, ha minden ember ezt tenné élete alapszabályává.
Gyönyörködhetsz benne; olyan, mint egy jelszó. Olvasd hát el újra:
 
"Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan akarjátok, hogy veletek bánjanak."
Minden felebarátunkat, akivel a nap folyamán találkozunk – akár férfi, akár nõ – , ily módon szeressük.
Képzeljük magunkat az õ helyzetébe, s bánjunk vele úgy, ahogy szeretnénk, ha velünk bánnának.
A bennünk lakó Isten hangja megsúgja majd, hogy a különbözõ helyzetekben hogyan fejezzük ki szeretetünket.
Éhes valaki? Gondoljuk azt, hogy mi vagyunk éhesek, és adjunk neki enni.
Igazságtalanok valakivel? Velem bánnak igazságtalanul.
Testvérünk sötétségben van, kételyek gyötrik? Én vagyok az. Vigasztaljuk meg, osztozzunk bánatában és ne nyugodjunk addig, míg vissza nem tér szívébe a derû és meg nem könnyebbül, mert azt szeretnénk, ha velünk is így bánnának.
Testi fogyatékos valaki? Egészen addig akarom õt szeretni, hogy testemben, szívemben szinte érezzem fogyatékosságát, a szeretet pedig megmutatja majd a megfelelõ utat ahhoz, hogyan éreztessem vele: õ ugyanolyan, mint a többiek, sõt van egy plusz kegyelme. Mi, keresztények ugyanis tudjuk, mennyire értékes a fájdalom.
Bánjunk így mindenkivel, bármiféle különbségtétel nélkül, legyen az rokonszenves vagy ellenszenves, fiatal vagy öreg, barát vagy ellenség, honfitárs vagy külföldi, szép vagy csúnya; ne befolyásoljon az sem, hogy valaki a te vallásodat követi vagy más vallás híve. Az evangélium arra biztat, hogy mindenkit szeressünk.
Mindez túl általános - mondhatod.
Megértelek...Szavaim talán egyszerûnek tûnnek, de mekkora változást követelnek! Mennyire távol állnak megszokott gondolkodásmódunktól, cselekedeteinktõl!
Bátorság! Próbáljuk meg!
Egy így eltöltött nap felér egy élettel, és este nem ismerünk majd magunkra. Egészen új örömöt fogunk tapasztalni, s erõ költözik belénk. Maga Isten lesz velünk, mert Õ azokkal van, akik szeretnek.
Napjaink teljesek lesznek.
Néha talán lassítunk, elbátortalanodunk s kísértést érzünk majd arra, hogy abbahagyjuk és visszatérjünk korábbi életünkhöz...
Nem! Bátorság! Isten kegyelme segíteni fog nekünk.
Kezdjünk mindig újra!
Ha kitartunk, látni fogjuk, hogy a világ lassan megváltozik körülöttünk.
Megértjük, hogy az evangélium a legvonzóbb élet forrása; fény gyújt a világban, színt ad életünknek, és magában hordozza minden probléma megoldásának titkát.
S nem lesz nyugtunk addig, míg meg nem osztjuk rendkívüli élményeinket másokkal is: barátainkkal, akik megértenek; rokonainkkal, bárkivel, akirõl úgy érezzük, hogy át kell adnunk neki ezt a tapasztalatot.
És újjászületik a remény.

péntek

ÉLETIGE 1998. január

Együttmûködni a Szentlélekkel
 
"Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek..." (Róm 8,26)
Nem véletlen, hogy az 1998-as év, melyet az egyház a III. évezredre készülvén a Szentlélek évének nyilvánított, ezzel az igével kezdõdik. Figyelemre méltó az a tény is, hogy az összes egyház ezt a mondatot választotta a keresztények egységéért tartott imahét mottójának.
A Szentlélek ugyanis a forrása minden lelki megújulásnak, az egységért tett erõfeszítéseknek, az életszentség utáni vágynak.
De hogyan mutatkozik meg, hogyan munkálkodik a Lélek az életünkben, és hogyan mûködhetnénk együtt vele?
"Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek..."
Tekintsünk vissza az egyház születésére. Jézus halála, sõt még feltámadása után is az apostolok hallgattak, féltek, bezárkóztak. A Szentlélek eljövetele után azonban olyan bátran, akkora tûzzel kezdenek beszélni az utcákon és a tereken, hogy részegeknek hiszik õket. Járnak-kelnek a világban, és semmiféle üldöztetéstõl nem riadnak vissza.
Aztán - immár húsz évszázad óta - a Szentlélek ereje az, ami fénnyel, kegyelemmel tölti el a keresztény közösséget, megújítja és megtérésekkel kíséri életét. Gondoljunk csak bele, milyen utat futott be az egyház a zsinatoktól a különbözõ lelkiségi mozgalmak születéséig, melyeket mindig épp a legjobb pillanatban hívott életre.
Az e havi életige azonban nagyon mély és fontos üzenetet közöl mindannyiunk személyes és társadalmi élete szempontjából is.
"Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek..."
A Szent Páltól vett idézet így folytatódik: "... mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk szavakba nem önthetõ sóhajtozásokkal." (Róm 8,26)
A Miatyánk szavait, az Abba Atya megszólítást is a Léleknek kell ajkunkra adnia. Szent Ágoston szerint nélküle (a Szentlélek nélkül) az Abba csak üres szó, bárki szájából hangzik is el.1
Nagyon szoros kapcsolat van tehát a Szentlélek, az egyéni és a közös ima között. Amikor imádkozunk - szavainkon, érzéseinken túl - szüntelen, szavakba nem foglalható könyörgés száll fel szívünk mélyérõl attól, aki lelkünk legbensõbb rejtekében lakik: ezáltal részesedünk a Szentháromság személyei között a áradó Szeretetben, a köztük levõ közösségben.
"Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek..."
Hogyan éljük ezt az igét?
Elég, ha arra gondolunk, hogy életünk során hányszor tapasztaljuk gyöngeségünket, törékenységünket, képtelenségünket olyan helyzetekben, melyek megoldása - úgy tûnik - meghaladja erõnket; hányszor élünk át veszélyeket, próbatételeket, kísértéseket, melyek leküzdése lehetetlennek látszik. Pontosan ezekben a pillanatokban, amikor gyengék vagyunk, és sokszor az ima is hatástalannak, üresnek tûnik, siet segítségünkre a Lélek.
Új hitet támaszt bennünk Isten szeretetében, akinek ereje - ahogy Pál mondja - a gyöngeségben nyilatkozik meg teljességgel. (vö. 2 Kor 12,9)
Van egy imádság, melyben a Lélek segítsége és jelenléte - bár mindig egy másik dimenzióban és titokzatos módon - szinte tapintható. Arról az imáról van szó, melyre Jézus ezekkel a szavakkal ösztönöz bennünket: "Ha ketten közületek egyetértve kérnek valamit a földön, meg fogják kapni mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Mt 18,19-20)
Az így mondott imádság erejének titka ez: "az én nevemben", ami azt jelenti: Jézusban, az Õ megélt igéjében, életre váltott parancsaiban, melyek közül az elsõ a kölcsönös szeretet parancsa.
Ha mindezt éljük, Jézus valóságosan jelen lesz köztünk Lelkével, aki a közösség lelke. Imánk magának Jézusnak az imája lesz az Atyához, és a szívünk mélyén lakó Szentlélek fog közbenjárni értünk, hogy megkapjuk azt is, aminek kéréséhez sem erõnk, sem bátorságunk nem lenne.
 
"Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek..."
Van egy közmondás, mely így szól: "Segíts magadon, s az Isten is megsegít." Az evangélium fénye világossá tette számunkra, hogyan segíthetünk magunkon: tartsuk élõn a kölcsönös szeretetet; legyünk készek mindig ajándékozni, szolgálni testvéreinket, bárki legyen is az.
Ha így teszünk, egy új erõt, egy mennyei segítséget kapunk majd; egy sajátos légkört fogunk tapasztalni, mely megsokszorozza és felszabadítja bennünk azokat az energiákat, melyeknek létezésérõl nem is tudtunk. Ez az atmoszféra ott alakul ki, ahol ketten vagy hárman egyek Jézus nevében.
A Szentlélek, aki Jézus lelke és a Mennyország légköre, lelke az Õ misztikus Testének, az egyháznak is. A Szentlélek tehát az egyház lelke is, mivel "Krisztusban bensõséges egységbe õ hoz össze mindenkit; õ az egyház egységének lételve."2
A Lélek megtapasztalása, fénye, mely megvilágosít bennünket, hogy éljük az igazság és a szeretet lelkületét: ez a legértékesebb hozzájárulás, amit a keresztények adhatnak a "nép ökumenizmusának" megvalósulásához, mely megízlelteti velünk azokat az idõket, amikor az egyházak között teljes lesz a közösség. Ebben a hónapban tehát az összes kereszténnyel együtt imádkozzunk és éljünk elkötelezetten azért, hogy hûségesek legyünk a Szentlélekhez. Ezzel készüljünk a látható egység ajándékának befogadására.
 
______________________________
1 Vö. Opera Omnia XXX/1 Róma, 1982. 443.o.
2 Unitatis Redintegratio 2. pont

vasárnap

ÉLETIGE - 1997. június

"Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nõvérem és anyám." (Mk 3,35)
 
Jézus ezekkel a szavakkal nyilvánítja ki a köré gyûlt tömegnek, hogy kik az igazi rokonai. Az Övé egy új típusú család, ahol nem számít a vérségi kötelék, a természetes rokoni kapcsolat. Tagja mindenki, aki - mint Õ - csak Isten akaratát teszi.
Isten akarata nem más, mint Isten hangja, mely állandóan szól hozzánk és hív bennünket; egy aranyszál, egy isteni aranyfonál ez, ami átszövi egész életünket itt a földön és odaát. Isten ily módon fejezi ki szeretetét; a szeretetet, melyre válaszolnunk kell, hogy véghezvihesse csodáit életünkben. Isten akaratává kell válnunk. Ez a mi igazi létünk, teljes önmegvalósulásunk.
"Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nõvérem és anyám."
Van valaki, aki láthatóvá teszi számunkra, milyen gyümölcsöt terem Isten akarata abban a lélekben, aki feltétel nélkül ráhagyatkozik: ez Mária, Jézus anyja, akirõl elmondhatjuk, hogy itt a földön az volt az ideálja - s ezt teljességgel élte is - , hogy megvalósítsa Isten akaratát: "Történjék velem szavaid szerint."(Lk 1,38)
Azáltal, hogy Mária a legfájdalmasabb, legtragikusabb pillanatokban is állhatatosan kitartott Isten akarata mellett, azonosult vele, betöltötte azt a rendkívüli tervet, amit Isten öröktõl fogva elgondolt róla.
Mária azért vált Jézusban Isten Anyjává, mert teljesítette Isten akaratát.
"Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nõvérem és anyám."
A mi életünkben is - bár mások az arányok - valami hasonló valósulhat meg. Mi nemcsak egy meghatározott pillanat, azaz születésünk pillanata óta vagyunk jelen a történelemben. Nem. Mi öröktõl fogva létezünk Isten tervében; Õ öröktõk fogva elgondolt és szeretett minket; mindig is ott voltunk a szívében.
És hol, hogyan?
Most még nem vagy csak keveset tudunk errõl, de ha Máriához hasonlóan tesszük Isten akaratát, akkor egy nap, a földrõl való elköltözésünk napján - amikor elfoglaljuk helyünket a Mennyországban - teljesen világos lesz számunkra.
Tehát nekünk is akarnunk kell Isten akaratát. Ne csak belenyugodjunk; ne csak egyszerûen elfogadjuk; ne megosztott szívvel tegyük, hanem azonosuljunk vele. Ez a legjobb, amit tehetünk. Ez az elképzelhetõ legértelmesebb hozzáállás.
Ez tesz bennünket Jézus családjának tagjaivá.
"Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nõvérem és anyám."
De tulajdonképpen mit jelent az, hogy tesszük Isten akaratát?
Azt, hogy jól, tökéletesen végezzük mindazt, amit Isten kér tõlünk: beszélgetünk, telefonálunk, meghallgatunk valakit, segítünk valakinek, tanulunk, imádkozunk, eszünk, alszunk; egyszóval azt, hogy a hétköznapokban óráról órára teljesítjük kötelességeinket, melyeket munkánk, családunk illetve a körülöttünk élõ emberekkel való kapcsolat követel.
Van egy értékes útmutatás, ami óriási mértékben megkönnyíti a dolgunkat: élni a jelent.
A lelki élet nagy mesterei mindnyájan azt javasolják, hogy éljük jól a jelen pillanatot.
A jelent élve tudjuk jól elvégezni minden kötelességünket.
A jelen élése az, ami elviselhetõvé teszi a kereszteket.
A jelent élve érthetjük meg Isten inspirációit.
A múlt már nem létezik, a jövõ még nem érkezett el. Egyetlen dolog számít: az, hogy mik vagyunk és mit teszünk ebben a pillanatban. Ezért a jelen minden perce értékes, mert csak ez van a birtokunkban.
Összpontosítsuk tehát figyelmünket arra - legyen az jelentéktelennek tûnõ vagy fontos -, amit éppen csinálunk. Tegyünk félre, veszítsünk el minden más gondolatot, vágyat, emléket, tevékenységet. Tökéletes, tiszta tettekre törekedjünk teljes szívünkbõl, teljes elménkbõl és minden erõnkbõl. Ily módon tesszük Isten akaratát.
Sõt ez az egyetlen módja annak is, hogy felépítsük vagy újjáalkossuk mind a hívõk közösségét, mind pedig az emberiség családját. Jézus e szavaiból megértjük ugyanis, hogy nem az egy fajhoz, egy kultúrához való tartozás, nem a vérségi kötelék alkotja a legbensõségesebb kapcsolatot az emberek között.
Akik engedelmeskednek a törvénynek, amit Isten írt a szívükbe, és teszik Isten akaratát - a föld bármelyik pontján éljenek is -, egyetlen nagy családhoz tartoznak, mert mindegyikük Jézus "testvére, nõvére és anyja."

péntek

Életige 1997. május

"Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket"
(Jn 15,12).
Tudni akarod, mikor mondta Jézus ezeket a szavakat? Szenvedése elõtti búcsúbeszédében, mely egyben végrendelete is. Ennek egy részletét idéztük most.
Gondolj csak bele, mennyire fontosak! Amit egy apa mond halála elõtt, azt soha nem felejtjük el. Vajon nem még inkább így van-e Isten szavaival? Vedd tehát nagyon komolyan ezt a mondatot, és próbáljuk meg együtt megérteni mélységét.
"Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket."
Jézus szavaiból érzõdik, hogy tudja: hamarosan meg fog halni. Közelgõ távozása mindenekelõtt ezt a problémát veti fel benne, melyre szeretne megoldást találni: Hogyan maradjon továbbra is övéi között, hogy elõrevigye egyházát?
Tudod, hogy Jézus jelen van a szent cselekményekben: a misében például valóságosan megjelenik az Eukarisztiában. De Jézus ott is jelen van, ahol élik a kölcsönös szeretetet, ugyanis ezt mondta: "Ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben (és ez a kölcsönös szeretet által lehetséges), én ott vagyok közöttük" (Mt 18,20).
A közösségben tehát, ahol mélyen élik a kölcsönös szeretetet, Õ továbbra is hatékonyan mûködik és kinyilatkoztatja magát a világnak, hatást gyakorol a világra. Hát nem csodálatos? Nem támad kedved ahhoz, hogy keresztény testvéreiddel együtt azonnal elkezdd élni ezt a szeretetet? János, aki leírta ezeket a szavakat, melyekrõl most elmélkedünk, a kölcsönös szeretetben látja az egyháznak adott legfõbb parancsot, mivel hivatása pontosan az, hogy kommúnió, egység legyen.
"Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket."
Jézus ugyanis ezt is mondta: "Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt" (Jn 13,35). A megélt kölcsönös szeretet lesz tehát az a jel, az az egyenruha, mely hitelessé teszi Krisztus tanítványait. Ez a keresztények ismertetõjele. Ha ez hiányzik, a világ többé nem ismeri fel a keresztényekben Jézus tanítványait.
"Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket."
A kölcsönös szeretet egységet teremt. És mi az egység gyümölcse? "Legyenek egy - mondja Jézus - , hogy a világ higgyen" (Jn 17,21). Az egység, mivel Krisztus jelenlétének a hordozója, az Õ követésére ösztönzi majd a világot. Az emberek - látva az egységet és a kölcsönös szeretetet - hinni fognak Benne.
"Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket."
A búcsúbeszédben Jézus "sajátjának" nevezi ezt a parancsolatot. Tehát különösen is kedves számára. Ezért nem szabad egyszerûen úgy tekintened, mint bármely más normát, szabályt vagy parancsot. Jézus egy új életformát szeretne javasolni neked; el akarja mondani, mire építsd életedet, hiszen az elsõ keresztények is ezt a parancsolatot tették életük alapjává. Péter ezt írja: "mindenekelõtt tartsatok ki egymás odaadó szeretetében." (Pét. 4,8)
Mielõtt dolgoznál, tanulnál, misére mennél vagy bármi mást cselekednél, gyõzõdj meg arról, hogy megvan-e a kölcsönös szeretet közted és azok között, akik melletted élnek. Ha igen, akkor mindennek értelme van. E nélkül az alap nélkül semmi sem kedves Isten elõtt.
"Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket."
Jézus "új" parancsolatról beszél: "Új parancsot adok nektek." Mit akar ezzel mondani? Talán azt, hogy eddig ismeretlen volt ez a parancs? Nem. "Új" azt jelenti, az "új idõknek" szóló. Akkor hát mirõl van szó?
Nézd: Jézus meghalt értünk, vagyis a végsõkig szeretett minket. S vajon milyen volt az Õ szeretete? Biztosan nem olyan, mint a miénk. Az Övé "isteni" szeretet volt. Ezt mondta ugyanis: "Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket." (Jn 15,9) Azzal a szeretettel szeretett tehát bennünket, amivel Õ és az Atya szeretik egymást.
És nekünk ugyanezt a kölcsönös szeretetet kell gyakorolnunk, hogy életre váltsuk az "új" parancsot. De ilyen szeretettel te - mint ember - nem rendelkezel. Örülj azonban, mert mint keresztény, megkapod. S hogy kitõl? A Szentlélek árasztja ki szívedbe és minden hívõ szívébe.
A bennünk élõ isteni szeretet által van tehát hasonlóság az Atya, a Fiú és köztünk, keresztények között. Ez a szeretet az, ami bekapcsol minket a Szentháromság életébe; e szeretet tesz bennünket Isten fiaivá.
Ez a szeretet az, ami összeköti az eget a földdel; a keresztény közösség e szeretet révén emelkedik fel Isten szférájába, s ezáltal lehetséges, hogy az isteni jelen legyen a földön ott, ahol a hívõk szeretik egymást.
Nem tûnik istenien szépnek mindez? Nem tûnik számodra rendkívül vonzónak a keresztény élet?
Chiara Lubich

Életige 1997. ÁPRILIS

"Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért."
(Jn 10,11)
A pásztor alakja népszerû volt Jézus hallgatóinak körében. Egyrészt, mert hozzátartozott kultúrájukhoz, mindennapi életükhöz; másrészt, mert a próféták a messiás szimbólumát látták benne. Az ígért Megváltó - azonkívül, hogy király - egyben pásztor és vezetõ is.
S mi jellemzi viselkedését?
Abban a példabeszédben, mely János evangéliuma tizedik fejezetének fõ témája, Jézus háromszor is használja az "életét adja" kifejezést, mintegy hangsúlyozván az igazi pásztornak azt a tulajdonságát, mely alapja és szintézise az összes többinek; vagyis hogy kész életét áldozni juhaiért.
"Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért."
Jézus nyíltan beszél magáról: "Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért (Jn 15,13)... és mindvégig kész is erre az áldozatra.
Az Õ szeretete ajándékozó szeretet, mely valóban kész feláldozni, odaajándékozni életét.
Ahhoz tehát, hogy úgy szeressünk, mint Jézus, nem elég csak bizonyos mértékig megérteni a többieket; nem elég, ha érdeklõdünk egy kicsit fájdalmaikról s valamiképpen megpróbálunk könnyíteni terheiken.
"Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért."
Akkor hát hogyan váltsuk életre ezt az Igét?
Isten tõlünk is (legalább a szándékot és az elhatározást illetõen) olyan szeretetet, olyan tetteket kér, melynek mértéke az Õ szeretete. Mindazt, amit pillanatról pillanatra teszünk azért, hogy megmutassuk iránta való konkrét szeretetünket, ennek az akaratnak, ennek az elhatározásnak kell áthatnia.
Csak egy ilyen szeretetet nevezhetünk keresztény szeretetnek: mely nem csak valamiféle szeretet; nem egy máz csupán, hanem olyan szeretet, mely kockára teszi az életét is.
Mindannyiszor, amikor találkozunk egy felebarátunkkal, amikor telefonon beszélünk vele, levelet írunk neki vagy valamilyen hétköznapi munkát végzünk azért, hogy szolgáljuk õt, próbáljuk meg feltenni magunknak a kérdést: kész vagyok az életemet adni érte? Ha így teszünk, keresztény életünkben egy minõségi ugrás, egy nagy minõségi ugrás fog bekövetkezni.
És látni fogjuk, hogy sok - a föld különbözõ pontjain élõ - férfi és nõ csatlakozik majd Jézushoz, mert vonzza õket az Õ hangja.
Chiara Lubich

szombat

1997. március 28. - Nagypéntek

Keresztút:

Jézus:
I. állomás:
Pilátus, bár meg akart menteni a haláltól, gyáva volt, mert félt az emberektől, féltette hatalmát, pozícióját. A kevélység pedig mindig sötétséget borít a lélekre. Ezért kérdi: Mi az igazság? De választ nem is vár.

II. állomás:
Meggyötört testtel, kimerült lélekkel veszem vállamra a keresztet. A szeretetből fakadó engedelmesség készsége azonban minden nehézségen átsegít benneteket is.

III. állomás:
A bűn terhe nehezedik vállamra, az Istentől elfordult, elszakadt emberiség minden bűne.

IV. állomás:
Ó, fájdalmas, szerető Anyám, Édesanyám! Együttérző szíved mindig is Velem volt, így segítesz Te, Velem együtt szenvedő társam a megváltás művében.

V. állomás:
Szükségem van ma is Simonokra, akik segítenek keresztemet hordozni. Ne csupán kényszeredetten hordozzátok, hanem Isten és az emberek iránti szeretet vezessen benneteket.

VI. állomás:
A figyelmes szeretet mindig találékony. Szavak nélkül is ráérez, mire van szükségem, mire van szüksége a másik embernek.

VII. állomás:
Bűneitekbe oly gyakran visszaestek, de példát adtam nektek, hogy legyen erőtök a bűnből való fölkeléshez, az újrakezdéshez.

VIII. állomás:
Ti ne siránkozzatok, attól még soha nem lett jobb a világ! Bízzatok, higgyetek Istenben és az Istenanya szavainak. Szeressetek mindenkit, és így imádkozzatok saját és embertársaitok bűneiért.

IX. állomás:
Tartsatok bűnbánatot, hagyjatok föl mindazzal, amivel Istent és a másik embert megbántjátok! Akarjatok megjavulni és hagyjátok el az állhatatlanság, a bűn, a gonoszság, a gyűlölet, a bosszúvágy, a féltékenység, az irigység pokolba vezető útját.

X. állomás:
Ó, jaj a világ bűnfertője, erkölcstelensége mily fájdalmas számomra, s napjaitokban e szörnyű bűn rohamosan növekszik és pusztítja, megöli a lelket.

XI. állomás:
Áldó kezeimet és az eltévedt bárányt is felkutató, utánatok siető lábaimat átszegezik: a kínok kínja ez. Könnyeim hullanak és vérem folyik, s megszenteli a kereszt durva fáját s a bűnös földet.

XII. állomás:
Teljesítettem mindazt, amit Atyám kívánt, hogy beteljesedjék az emberi nem megváltása, így teljesedett ki az isteni mű. Mindhalálig vállaltam az Atya iránti engedelmességet, mert szeretem Őt és szeretem az embert. E szeretet tett képessé a szenvedésre, a kínszenvedésben való kitartásra mindvégig.

XIII. állomás:
Szűzanya: Szent Fiam, édes Fiam, agyonkínzott, meggyötört, véres testű Gyermekem! Így kellett meghalnod a gyötrelmek fáján, hogy engedelmességed által kiengeszteld az Atyát és megváltást szerezz minden embernek.

XIV. állomás:
Szent Mihály: Békésen pihen az elgyötört test. Lélekben egyesüljetek Szűz Máriával, s Vele együtt várjátok a Húsvét hajnal dicsőségét, örömét, a felkelő Nap pirkadatát. Bármilyen kilátástalannak tűnik is helyzetetek, a jelen pillanat, soha ne essetek kétségbe, hanem bizakodó lélekkel várjátok az isteni Szellő fuvallatát, a segítő kegyelmeket.

Szent Mihály:
Lélekben legyetek együtt a szenvedő Jézussal. Maradjatok hűségesek Hozzá, ki megváltástokért kínhalált szenvedett. Ezzel bizonyította végtelen szeretetét irántatok és Atyja iránt. Minél jobban egyesültök Jézussal, az Ő szeretetével és szenvedésével, annál inkább át tudja formálni bensőtöket szeretete. Akkor meg fogjátok azt is érteni, hogy a szenvedés nem sorscsapás, hanem Isten ajándéka, mert általa a lelket akarja csiszolni, tökéletesíteni, magához emelni, Szent Szívéhez vonzani. Isten szereti az embert, akit Ő alkotott, s minden tette a szeretet műve, cselekedete. Sokszor Isten megenged valami rosszat, de csakis érdeketekben teszi, lelketek üdvéért. Mert általalában nagy szenvedés, megpróbáltatás előzi meg a nagy kegyelmet.

péntek

Mária Julianna által 1997/98-ban

1997. március 28. - Nagypéntek

Keresztút:

Jézus:
I. állomás:
Pilátus, bár meg akart menteni a haláltól, gyáva volt, mert félt az emberektől, féltette hatalmát, pozícióját. A kevélység pedig mindig sötétséget borít a lélekre. Ezért kérdi: Mi az igazság? De választ nem is vár.

II. állomás:
Meggyötört testtel, kimerült lélekkel veszem vállamra a keresztet. A szeretetből fakadó engedelmesség készsége azonban minden nehézségen átsegít benneteket is.

III. állomás:
A bűn terhe nehezedik vállamra, az Istentől elfordult, elszakadt emberiség minden bűne.

IV. állomás:
Ó, fájdalmas, szerető Anyám, Édesanyám! Együttérző szíved mindig is Velem volt, így segítesz Te, Velem együtt szenvedő társam a megváltás művében.

V. állomás:
Szükségem van ma is Simonokra, akik segítenek keresztemet hordozni. Ne csupán kényszeredetten hordozzátok, hanem Isten és az emberek iránti szeretet vezessen benneteket.

VI. állomás:
A figyelmes szeretet mindig találékony. Szavak nélkül is ráérez, mire van szükségem, mire van szüksége a másik embernek.

VII. állomás:
Bűneitekbe oly gyakran visszaestek, de példát adtam nektek, hogy legyen erőtök a bűnből való fölkeléshez, az újrakezdéshez.

VIII. állomás:
Ti ne siránkozzatok, attól még soha nem lett jobb a világ! Bízzatok, higgyetek Istenben és az Istenanya szavainak. Szeressetek mindenkit, és így imádkozzatok saját és embertársaitok bűneiért.

IX. állomás:
Tartsatok bűnbánatot, hagyjatok föl mindazzal, amivel Istent és a másik embert megbántjátok! Akarjatok megjavulni és hagyjátok el az állhatatlanság, a bűn, a gonoszság, a gyűlölet, a bosszúvágy, a féltékenység, az irigység pokolba vezető útját.

X. állomás:
Ó, jaj a világ bűnfertője, erkölcstelensége mily fájdalmas számomra, s napjaitokban e szörnyű bűn rohamosan növekszik és pusztítja, megöli a lelket.

XI. állomás:
Áldó kezeimet és az eltévedt bárányt is felkutató, utánatok siető lábaimat átszegezik: a kínok kínja ez. Könnyeim hullanak és vérem folyik, s megszenteli a kereszt durva fáját s a bűnös földet.

XII. állomás:
Teljesítettem mindazt, amit Atyám kívánt, hogy beteljesedjék az emberi nem megváltása, így teljesedett ki az isteni mű. Mindhalálig vállaltam az Atya iránti engedelmességet, mert szeretem Őt és szeretem az embert. E szeretet tett képessé a szenvedésre, a kínszenvedésben való kitartásra mindvégig.

XIII. állomás:
Szűzanya: Szent Fiam, édes Fiam, agyonkínzott, meggyötört, véres testű Gyermekem! Így kellett meghalnod a gyötrelmek fáján, hogy engedelmességed által kiengeszteld az Atyát és megváltást szerezz minden embernek.

XIV. állomás:
Szent Mihály: Békésen pihen az elgyötört test. Lélekben egyesüljetek Szűz Máriával, s Vele együtt várjátok a Húsvét hajnal dicsőségét, örömét, a felkelő Nap pirkadatát. Bármilyen kilátástalannak tűnik is helyzetetek, a jelen pillanat, soha ne essetek kétségbe, hanem bizakodó lélekkel várjátok az isteni Szellő fuvallatát, a segítő kegyelmeket.

Szent Mihály:
Lélekben legyetek együtt a szenvedő Jézussal. Maradjatok hűségesek Hozzá, ki megváltástokért kínhalált szenvedett. Ezzel bizonyította végtelen szeretetét irántatok és Atyja iránt. Minél jobban egyesültök Jézussal, az Ő szeretetével és szenvedésével, annál inkább át tudja formálni bensőtöket szeretete. Akkor meg fogjátok azt is érteni, hogy a szenvedés nem sorscsapás, hanem Isten ajándéka, mert általa a lelket akarja csiszolni, tökéletesíteni, magához emelni, Szent Szívéhez vonzani. Isten szereti az embert, akit Ő alkotott, s minden tette a szeretet műve, cselekedete. Sokszor Isten megenged valami rosszat, de csakis érdeketekben teszi, lelketek üdvéért. Mert általalában nagy szenvedés, megpróbáltatás előzi meg a nagy kegyelmet.




 
1998. április 10. - Nagypéntek

Jézus:
Szeretettel és alázatos lélekkel kísérjetek Engem ma a keresztúton. Egyesüljetek Velem lélekben, s akkor meg fogjátok azt tapasztalni, hogy Én is veletek együtt járom keresztutatokat, segítelek, fölemellek benneteket.

I. állomás:
Bár Pilátus meggyőződött ártatlanságomról, mégis halálra ítélt, mert nem mert kiállni az igazság mellett. Ragaszkodjatok a felismert igazsághoz, az isteni igazsághoz! Kérjétek az igazság Lelkét, hogy helyesen ismerjétek fel Isten egyedüli, szent igazságát.

II. állomás:
Nem mindegy, hogy miként fogadja az ember a keresztet: kényszeredetten, vagy Isten szent akaratában megnyugodva, készséges lélekkel, esetleg már olyannyira a természetfeletti életben élve, gondolkodva, hogy örömmel fogadja azt. A szenvedésben, a kereszthordozáskor tud a lélek a legbensőségesebben egyesülni Velem, Szent Szívemmel. A szenvedés a keresztények nagy tanítómestere.

III. állomás:
Agyongyötört, fáradt testem leroskad a bűn súlyától a nehéz kereszt alatt. Az ember sokszor a maga ácsolta kereszt súlya alatt roskadozik. Ezt elkerülhetitek, ha az isteni akarathoz igazodtok. Példát adtam nektek, hogy ha el is estek, álljatok talpra.

IV. állomás:
Szent és Szeplőtelen Édesanyámmal találkozom, aki a Fájdalmas Anya. Szívét a fájdalom tőre járja át és halálos sebet üt rajta. De Ő, aki a szeretetben teljes egészében eggyé vált Velem, most a szenvedésben is egészen eggyé válik Velem, hogy így legyen társam a megváltás szent művében: az emberiség Társmegváltója.

V. állomás:
Minden testvéremet és nővéremet meghívok, hogy miként Simon tette, segítsenek a kereszthordozásban. Azt kívánom, hogy Egyházam tagjai testükben egészítsék ki azt, ami még hiányzik szenvedésem, üdvözítésem végső megvalósulásából. Ez titokzatos isteni összeköttetés révén valósul meg, ami köztem, szenvedő, de feltámadt Krisztusotok közt és az Egyház minden egyes élő tagja közt fennáll.

VI. állomás:
Sokszor tehetetlenek vagytok, más szenvedésén nem tudtok segíteni, de legalább a részvétben nyilvánuljon meg szívetek szeretete: segítőkész, bátor, de alázatos szeretetetek.

VII. állomás:
Újból és újból elestek, sebeket kaptok, de mégsem szabad föladni, minden esésből föl kell állnotok s továbbmenni, hogy Velem és az Én nyomdokaimban járjátok végig életetek keresztútját.

VIII. állomás:
Sajnos sokan ma is csak a siránkozásig jutnak el. Sopánkodnak, hogy az Egyház meg a papok... ilyenek meg olyanok..., s közben ők maguk sem akarnak igazán vallásos, áldozatos, engesztelő életet élni. Imádkozzatok s engeszteljetek, de necsak saját bűneitekért, hanem mások bűneiért is, gyermekeitek, unokáitok, sőt a fiatalok minden bűnéért.

IX. állomás:
Ne számolgassátok, hogy hányadszor estek el, és hogy mindig ugyanazokat a bűnöket követitek el, hanem adjatok hálát, hogy a kegyelem ereje újra és újra fölsegít és a jó útra térít benneteket.

X. állomás:
Az egész világban az erkölcstelenség ördöge az úr, a rossz és a bűn lett a divat. Az ártatlanság és a tisztaság ruháját a legtöbb ember semmire sem becsüli. Mezítelenségem kín-keservére kérlek titeket, őrizzétek szívetek tisztaságát, s engeszteljetek embertársaitok bűneiért és erkölcstelenségéért.

XI. állomás:
Aki követni akar, szükséges, hogy kövessen a keresztúton a keresztre feszítésig. Nap mint nap velem együtt váljatok áldozattá, a mindennapok keresztjét hordozva.

XII. állomás:
Atyám! Bocsáss meg, mert az emberek ma sem tudják, hogy mit tesznek!
Édesanyám! Minden testvéremet Rád bízom, hogy anyai szeretettel gondoskodj róluk.

XIII. állomás:
Fájdalmas Édesanyámmal együtt szemléljétek vérrel és sebekkel borított testemet. Engeszteljetek a szeretet csókjaival, tegyétek jóvá saját és embertársaitok bűneit, mulasztásait. Minden szeretetből fakadó jótett a szeretetnek egy-egy megnyilvánulása Szent Szívem iránt.

XIV. állomás:
Szenvedésem és kereszthalálom által megnyitottam számotokra az örök élet kapuját, hogy ne a sír legyen a vég, hanem a föltámadás. Higgyetek az Én föltámadásomban, s egykor benneteket is fel foglak támasztani az örök életre.





Keresztút Jézussal
(1998 decemberében diktálta Jézus)

I. Pilátus halálra ítéli Jézust
”Ma is elítél e világ. Nincs Isten. - mondják, mert ha lenne, nem tûrné ezt a sok igazságtalanságot. Nézzetek Rám! Ott függök keresztre feszítve. Ártatlanul. Magamra vettem a ti bûneiteket. Engem igazságtalanul ítéltek el. Mindazok, akik igazságtalanul szenvednek, az Én sorsomban osztoznak. Már elôre megmondtam nektek: Gyûlölni fognak titeket az Én nevemért. Nem különb a szolga az ô Uránál. De ahol Én vagyok, ott lesz az Én szolgám is.  Aki mindvégig kitart, az üdvözül.”

II. Jézus Vállára veszi a keresztet
”Ma is vállamra veszem a keresztet. A világ összes bûne az Én vállamat nyomja. A vétkek az égbe kiáltanak. Népem vak és konok.  A szívekben kihalt a szeretet, megkeményítette a gyûlölet. Vérkönnyeket ejtek azok miatt, akik számára hiábavalóvá lett keresztáldozatom.”

III. Jézus elôször esik el a kereszttel
”Elsô esésemet a kegyelem állapotában élô, de bukdácsoló gyermekeim miatt kellett elszenvednem. Még ôk is, akik a legtöbb talentumot kapták, vissza-visszaesnek bûneikbe. Ilyenek: a megszólás, a szeretetlenség és más efféle bûnök, amit nem is tekintenek véteknek. Amikor aztán megengedem, hogy ôk is hasonló bûnök áldozataivá legyenek - és ez igen nagy kegyelem, akkor csak kevesen ismerik fel, hogyha nekik rosszul esik, másoknak is fáj, amikor ôk ugyanezt a bûnt elkövetik.”

IV. Jézus találkozik Szent Anyjával
“Szent  Anyám minden gyermekét kézenfogva kíséri a keresztúton. Nélküle nem is tudnátok feljönni a Golgotára. Az Ô imája esdi ki számotokra a szükséges kegyelmeket. Édesanyámnak soha semmit nem tagadok meg. Minden kérését teljesítem.”

V. Cirenei Simon segít Jézusnak
“Imádkozzatok ellenségeitekért!  Akkor mellétek is küldök Cirenei Simonokat.  A legnagyobb gyôzelem a sátán felett, amikor egy lélek elfordul a rossztól, és a jó útra tér . Az igaz, hitbôl fakadó ima megkapja ezt a jutalmat. Ne adjátok fel ezt a harcot! Hozzatok még több és több áldozatot, és minden gyûlöletre szeretettel válaszoljatok! Ahol nem hallgatnak meg titeket, ott az ember helyett Nekem, Megváltótoknak beszéljetek! Én meghallom, sôt megadom, amit kértek.”

VI. Veronika kendôt nyújt Jézusnak
“Ti, akik osztoztok szenvedéseimben, vagyis vállaljátok az áldozatokat a bûn rabságában sínylôdô testvéreitekért - Irántam való szeretetbôl, mind Veronikák vagytok. Mint ahogy Veronika kendôjére Szent  Arcom képét rányomtam, úgy a ti lelketek is Krisztus arcú; ezáltal ti magatok is az Én képmásaimmá váltok.  A dicsôséges Szent Pállal kiáltsátok örömittasan: Élek pedig többé már nem én, hanem él bennem a Krisztus!”

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
“A világban elburjánzott a bûn. Ti magatok is sokszor elestek. Az Én szenvedéseimbôl merítsetek erôt, és akkor mindig felsegítelek titeket.”

VIII. Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat
“Ó mennyire idôszerûek ma is szavaim! Sírjatok magatok és gyermekeitek miatt! Sirassátok és bánjátok meg bûneiteket, hogy enyhítsétek vagy elhárítsátok az isteni igazságosság ítéletét, amely Jeruzsálemet is elpusztította!” (Kr. u. 70-ben.)

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt
“Amikor a legmélyebbre zuhantok, akkor reménykedjetek legjobban irgalmas Szívemben! Ne higgyetek ellenfelemnek, a sátánnak, aki azt sugallja: ekkora bûnre már nincs bocsánat! Soha ne essetek kétségbe! Isten irgalma felülmúlja a világ összes bûnét!”

X. Jézust megfosztják ruháitól
“Ma is megfoszt ruháimtól ez a világ. Erkölcstelen életmódjukkal mezítelenre vetkôztetnek Engem, Aki a lelkükben szenvedek. Az árvától és a szegénytôl még azt a keveset is elveszik, amit neki adtam, csakhogy nekik még többjük legyen. Pedig akikre több anyagi javakat bíztam, azért tettem, hogy eszközöm legyen a szegények megsegítésében. Jaj lesz nekik, amikor elszámoltatom ôket!“

XI. Jézust a keresztre szegezik
“Ma is keresztre szegeznek Engem. Sok bûnös ember lelkében vívom haláltusámat keresztre feszítve. Irgalmam, szeretetem végtelen. De ha megátalkodottságukban találja ôket a halál, örökre elragadja.”

XII. Jézus meghal a kereszten
“Meghaltam mindannyiótokért. Külön-külön is. Ma különösen kérlek titeket, akiknek szívükhöz eljutnak szavaim, ti is adjátok oda életeteket felebarátaitokért! Nagyon sok lélek menekülne meg az örök kárhozattól, ha nem sajnálnátok Nekem adni életeteket engesztelô áldozatul!”

XIII. Jézus Testét leveszik a keresztrôl és fájdalmas Anyja ölébe fektetik
“Szent  Anyám ma is halott gyermekeit fogadja ölébe. Ôk a bûnben raboskodó - bár testben még élô, de lelkileg halott gyermekek. Ôértük hullatja véres könnyeit. Ôértük jelenik meg a föld minden táján, hogy anyai szeretetének lángjával lángra gyújtsa a kihûlt kôszíveket, és feltámassza lelküket az örök szeretetre.”

XIV. Jézus Holttestét sírba teszik
“Ó mily nagy volt Szent  Anyám fájdalma, amikor Engem a sírba helyeztek! Egyre csak ezt hajtogatta: Nincs többé Fiam!!! És keservesen, vigasztalhatatlanul sírt. Csak mint pislákoló mécses lobogott halványan gyászoló anyai Szívében a hit lángja. Harmadnapra feltámadok. Most földi gyermekeinek tengernyi bûnét látva állandóan, véget nem érôen könyörög értetek. Abban reménykedik, hogy megmenekülnek gyermekei a sírtól, az örök kárhozattól.”

XV. Jézus halottaiból föltámad
“Amikor eljön a béke korszaka, miután megtisztítottam e bûnökkel terhelt világot, feltámasztom Egyházamat. Egy akol lesz, és egy pásztor .  Akkor megosztom nyájammal feltámadásom örömét. Mindnyájan Engem, a Feltámadottat fognak hordozni a szívükben. Boldogságuk és lelki gazdagságuk határtalan lesz. Az Én békémet adom nekik. Akkor beteljesedik prófétám szava:...ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szôlômetszô késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést. Jákob háza, gyertek, járjunk az Úr világosságában!” (Iz.2;4-5.)

(Mária Julianna lelki naplója I-II. kötet 197-200. old.)

Életige 1997 március

"Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is"
(Jn 12,26).
Emlékszel? Ugyanebben a fejezetben Jézus a halálról beszél egy közismert hasonlatot használva: a búzaszem csak akkor hoz sok termést, ha elhal; így lesz ez Vele is. Sõt hozzáfûzte, hogy aki szereti életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti, megmenti azt az örök életre. Mindezek után így folytatja: "Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is." Ezekkel a szavakkal meghívja az Õt követni akarókat, hogy ugyanazon az úton járjanak, mint Õ.
"Aki..."- mondja Jézus. Kire vonatkozik ez? Világos: nemcsak bizonyos emberekre, hanem bárkire. E szavak az összes hívõre, tehát rád és rám is érvényesek. Jézus sorsa - vagyis a halál általi megdicsõülés - tanítványainak sorsa is; az enyém és a tied egyaránt. Jézus útja az, amelyen el kell indulnunk, ha tökéletesen meg akarjuk valósítani önmagunkat, ha teljességgel be akarjuk tölteni hivatásunkat.
"Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is."
"...az én szolgám." A Jézus által használt "szolga" szó kifejezi minden keresztény lényegét: a keresztény Krisztus küldötte a világban, az Õ munkatársa, az Õ követe.
A kereszténynek - ahhoz, hogy Krisztus igazi "szolgája" legyen - rá kell lépnie egy útra; arra, amin Jézus járt: a szeretet útjára, mely egy napon talán azt is kérheti tõle, hogy a testvérei iránti szeretetbõl adja oda az életét, ahogy ez Jézus esetében is történt. Annyi bizonyos, hogy ha valaki ezen az úton jár, nap mint nap meg kell halnia önmaga számára. Ugyanis lehetetlen igazán szeretni a többieket anélkül, hogy megtagadnánk önmagunkat; anélkül, hogy meghalnánk saját magunknak.
Ezt a szeretetet gyakorolták az elsõ keresztények; ily módon haltak meg és támadtak fel; errõl a szeretetrõl ismerte fel környezetük, hogy õk Jézus szolgái, az Õ tanítványai. Bizonyára jól ismered ezeket a szavakat: "Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt."(Jn 13,35)
"Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok ott lesz az én szolgám is."
Ha követjük Jézust, a mi utunk is ugyanoda vezet, mint az Övé: a Mennyországba, ahol megtisztel bennünket az Atya. Ez számunkra azt jelenti, hogy osztozunk abban a dicsõségben, amiben az Atya részesíti Jézust. Ez az ígéret hasonlít ahhoz, amit Jézus az apostolokhoz intézett búcsúbeszédében mondott, mely szerint Õ most elmegy, hogy helyet készítsen nekik, de aztán visszatér és magával viszi õket, hogy õk is ott legyenek, ahol Õ van.
"Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is."
Hogyan fogjuk tehát élni ezt az Igét?
Jézus ígéretei annyira nagyok, a jövõ oly ragyogó és végtelen, hogy egy pillanatig sem kell kételkednünk abban, elinduljunk-e a Jézus által mutatott úton. Akárhány testvérrel találkozunk is a nap folyamán, azzal a készséggel álljunk oda eléjük, hogy készek vagyunk meghalni értük. Így könnyebbé válik minden áldozat és természetes lesz, hogy meghalunk saját énünknek, egoizmusunknak.
Az Õ szolgái és tanítványai leszünk, s már elõre ízlelhetjük a ránk váró Mennyországot s a Vele való közösséget. De nemcsak errõl van szó: ha többen így élünk, a szeretet kölcsönössé válik, ami rendkívüli gyümölcsöt terem: Krisztus nem vár arra, hogy majd a másik életben megajándékoz minket társaságával. Már mostantól kezdve közöttünk fog élni, mert azt mondta: "Ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" (Mt 18,20). Így már ezen a földön megtapasztaljuk az öröm teljességét. A tét túlságosan nagy ahhoz, hogy veszni hagyjuk. Tehát: bátorság!
Chiara Lubich