Ez a mondat egy Istent dicsõítõ és hálaadó himnuszból való.
Ábrahám, Izsák és Jákob Istene: Jézus Krisztus Atyja, aki Jézust
föltámasztotta a halálból Jézussal "minket is — akik az õ alkotása és
teste vagyunk — föltámasztott és vele együtt maga mellé ültetett a
mennyben".
Isten Ábrahámnak adott áldása ("benned nyer áldást a föld minden népe") Jézusban teljesedik be.
Jézus magára vonzotta az Atya áldását, hiszen olyan szeretetbe
öltözött, amelyre az Atya nem tudott nem válaszolni, mivel õ maga az
Atya testté lett Szava. Jézus az õ élõ Szava, az õ igéje, aki magára
vette emberi természetünket, hogy köztünk legyen és közölje velünk az
igazi Életet. Azért jött, hogy egy testté tegyen bennünket önmagával és
nekünk adja Lelkét, aki által Istent így szólíthatjuk: Atya, Abba!
És mi hogyan élhetnénk az Atya áldásához méltó módon? Hogyan
vonzhatnánk magunkra azt az áldást, ami örömet és termékenységet ad
mindannak, amit gondolunk és teszünk? Úgy hogy "fiakként élünk a
Fiúban", azáltal, hogy mint õ élõ Ige vagyunk. Élve az Igét ugyanis
Igévé, Krisztussá alakulunk.
"Áldott legyen az Isten, aki Krisztusban megáldott minket" (vö. Ef 1,3)
Az Evangélium nem pusztán egy vigasztalást nyújtó könyv, amihez
az ember fájdalmas pillanataiban menekül, hogy választ kapjon belõle,
hanem egy kódex, ami az élet törvényeit tartalmazza az élet minden
pillanatára. Olyan törvényeket, amelyeket nem elég olvasni és ismerni,
hanem át is kell ültetni a gyakorlatba, olyan mélyen magunkévá tenni,
hogy úgy éljünk, mint Krisztus, hogy másik Krisztus legyünk minden
pillanatban.
Nem gondolhatunk az Igére úgy, mint az emberi bölcsesség egy
tiszta, egyszerû, kedves kifejezõdésére. Az Isten Igéje több, mint
emberi üzenet. Amikor Isten beszél, önmagát mondja ki, önmagát adja.
"Isten soha sem ajándékoz önmagánál kevesebbet", mondja Ágoston. És
mivel Isten a Szeretet, minden Igéje: szeretet. Aki befogadja és éli az
Igét, azt az Ige szeretetté teszi, mint ahogy Isten a Szeretet.
Az Ige által tehát meg kellene változni minden kapcsolatunknak:
az Istennel és a felebarátainkkal való kapcsolatainknak, mert az Ige
dinamikus és teremtõ erõvel rendelkezik. Az Igét élve megszületik,
fölépül a keresztény közösség azok között, akik szeretik egymást és
egyetlen népet alkotnak: Isten népét.
És erre a népre száll Isten áldása, azaz mindnyájunkra. Olyan
mértékben, amilyen mértékben testvérként bánunk egymással, mint az
egyetlen Atya gyermekei, legyõzve minden individualizmust, elõítéletet
és megosztást. És ez az amit tennünk kell — ebben a hónapban, amelyben
a világ különbözõ részein keresztények egybegyûlnek ünnepelni és
könyörögni a keresztények egységéért tartott imahéten — létrehozni ezt
az egyetlen népet.
Tudatában lévén ennek a meg nem érdemelt ajándéknak, próbáljunk
meg a harmadik évezred elején úgy élni együtt, mint Isten élõ igéi. Túl
azon, hogy ez Isten dicsõségére szolgál, életünkkel egy átható
könyörgést mondunk Isten egy másik ajándékáért: az egyházak közötti
teljes és látható egységért.
Chiara Lubich
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése