"Ez az én szeretett Fiam, õt hallgassátok!"
"Ez az én szeretett Fiam, õt hallgassátok!" (Mk 9,7)
Márk evangélista – és vele együtt Máté és Lukács is –
beszámolnak arról, hogy Jézus egy nap maga mellé vette Pétert, Jakabot
és Jánost, és fölvitte õket egy magas hegyre. Ott egyszer csak különös
dolog történt. Jézus elváltozott elõttük, ruhája hófehérré vált, és
megjelent Mózes és Illés, akik beszélgettek Jézussal. Felhõ borította
be a három apostolt, és a felhõbõl egy hang hallatszott, a mennyei Atya
hangja, aki éppen ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk:
"Ez az én szeretett Fiam, õt hallgassátok!"
Már Jézus küldetésének kezdetén, amikor a Jordánban megkeresztelkedett, ugyanez a titokzatos hang hallatszott: "Te vagy az én szeretett fiam, benned telik kedvem"1.
Ez alkalommal az Atya Jézus tanítványaihoz fordul és mindnyájunkhoz,
hogy meghívjon bennünket, hogy hallgassunk a Fiúra. Ennek az igének a
kulcsszava tehát: hallgatni a Fiút. És mikor beszélt a Fiú? Hol
találjuk az Õ szavát? Az evangéliumokban. Nyissuk ki, olvassuk
szeretettel. Az Evangélium Jézus Szava.
Õ azonban más módon is beszél hozzánk. De mit tegyünk, hogy
felismerjük hangját, megkülönböztessük más hangoktól, és hogy
ráhangolódjunk az Õ hullámhosszára?
Van egy erõs pillanat, amikor beszél a lelkünkhöz: amikor imádkozunk.
És minél inkább törekszünk, hogy szeressük Istent szívünkben, annál
jobban hallatja hangját és elvezet bennünket létünk legmélyére.
De a nap folyamán minden találkozás alkalom lehet arra, hogy
meghalljuk szavát. Az szükséges hozzá, hogy a szeretet csöndjébe
helyezzük magunkat a felebarát elõtt, hogy így befogadjuk a másikat,
bárki legyen is az, mert – ahogy Jézus kinyilatkoztatta2 – õ maga az, aki ott rejtõzik minden emberben.
Mennyire megváltoznának kapcsolataink, ha jobban gyakorolnánk a
meghallgatásnak ezt a ritka minõségét, ami olykor az egyetlen
lehetséges mód arra, hogy kimutassuk figyelmünket a mellettünk lévõ
embertársunk felé, akkor is, ha ismeretlen! Tehát ebben van a titok:
ahhoz, hogy készségesek legyünk Isten hangjának meghallgatására,
késznek kell lennünk a testvér meghallgatására.
"Ez az én szeretett Fiam, õt hallgassátok!"
Jézus hangja világos és mással össze nem téveszthetõ, erõs és
egyértelmûen hallható, amikor Õ jelen van közöttünk kölcsönös
szeretetünk által. Jelenléte két vagy három személy között, akik egyek az Õ nevében3, olyan, mint a szívünkben szóló Isten hangjának hangszórója.
Azért lesz könnyebb meghallani, mert jobban összhangban vagyunk az Õ gondolataival, az Õ tanításával.
Ezen kívül Lukács evangéliumában található Jézusnak egy mondata arra vonatkozóan, hogy hallgassunk azokra, akiket Õ küld: "Aki titeket hallgat, engem hallgat"4.
Ez a hetvenkét tanítvány volt. Ma, a katolikus Egyházban ez a mondat
azokra vonatkozik, akikre Jézus különös módon rábízta üzenetét, vagyis
szolgáira, akik Isten Igéjét hirdetik.
De ott vannak Jézus azon "tanúi" is, akik azzal, hogy
meghallgatják Igéjét és a legradikálisabban gyakorlatra váltják, mindig
újra visszhangozzák azt a világban, és megnyitják a szíveket arra, hogy
halljanak.
Így, akkor is, ha csak egy hang van, sokféle módon szól
hozzánk: szívünk bensejében és testvéreink szava által, egy templom
szószékérõl, Evangéliumának lapjairól, vagy a "tanúságtevõk"
karizmáiban.
Ennek a hónapnak az Igéje segíteni fog bennünket abban, hogy meghalljuk és éljük azt, amit Jézus mondani akar nekünk.
Chiara Lubich
1 Lk 3,21-22; Mk 1,9-11; Mt 3,13-17
2 Vö. Mt 25,40
3 Vö. Mt 18,20
4 Lk 10,16
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése