"Én pedig, ha fölmagasztalnak a földrõl, mindenkit magamhoz vonzok" (Jn 12,32).
Elragadó Jézusnak ez az Igéje. Benne van a kereszténység
kulcsa. Közel volt a zsidók húsvétja, és a Jeruzsálembe érkezett
zarándokok tömegében volt néhány görög, akik kérték, hogy "láthassák
Jézust". A tanítványok elmondják ezt Jézusnak, és Õ, közelgõ haláláról
beszélve válaszol nekik. Majd hozzáfûzi, hogy halála ahelyett, hogy a
tanítványok szétszóródását okozná – amint megeshetett volna –,
"mindenkit" magához fog vonzani. Nemcsak övéi, hanem bárki, zsidó vagy
görög hinni fog benne; mindenki, fajra, társadalmi helyzetre, nemre
való tekintet nélkül.
Jézus üdvözítõ mûve ugyanis egyetemes érvényû – a görögök jelenléte épp ennek az egyetemességnek a jele.
"Én pedig, ha fölmagasztalnak a földrõl, mindenkit magamhoz vonzok"
Mit jelent, hogy "fölmagasztalnak a földrõl"?
Ez a kifejezés János evangélista számára egyszerre jelenti a
"keresztre való fölemelést" és a "megdicsõülést". János ugyanis
Krisztus szenvedésében és halálában Isten emberiség iránti szeretetének
megnyilvánulását látja. De ez a szeretet annyira hatalmas, hogy
kiérdemli a föltámadást, és azt eredményezi, hogy mindenki Jézushoz
vonzódik. A fölmagasztalt Krisztus körül jön létre Isten új népének
egysége.
Nem lehet többé elválasztani a keresztet a dicsõségtõl, nem
lehet elválasztani a Keresztrefeszítettet a Föltámadottól. Isten
egyazon misztériumának – aki a Szeretet – két kifejezõdése ez.
És ez a Szeretet vonz. A Keresztrefeszített-Föltámadott az
ember szívében mély és személyes vonzást fejt ki. Egyrészt e vonzás
által Jézus meghívja övéit, hogy megosszák vele dicsõségét, másrészt
rámutat, hogy mindenkit úgy szeressenek, mint õ, az élet odaadásáig.
"Én pedig, ha fölmagasztalnak a földrõl, mindenkit magamhoz vonzok"
Hogyan éljük ezt az Igét? Hogyan válaszoljunk egy ekkora
szeretetre?
Ha Jézus mindenkiért meghalt, akkor mindenki jelölt arra, hogy kövesse
Õt. Sõt, még többrõl van szó: mindenki jelölt arra, hogy másik Jézus
legyen. Ezért minden emberre ilyen szemmel nézzünk, vagyis a
szeretetnek azzal a tekintetével, amely túlmegy minden látszaton.
Legyenek azok keresztények, mohamedánok, buddhisták, vagy más
meggyõzõdésûek, mindenkit szeretnünk kell! Olyan szeretetrõl van szó,
mely kész az életét adni. És ha nem is kérik tõlünk, hogy fizikai
életünket adjuk, azt gyakran kérik, hogy haljunk meg önszeretetünknek.
Amikor "fölemeljük" a keresztre énünket, amikor meghalunk
önmagunknak, hogy élni hagyjuk Krisztust, akkor mi is megláthatjuk
Isten Országának kiterjedését.
Azt mondják, hogy a világ azé, aki szeret, és aki ennek jobban
bizonyítékát adja. És ki szerette jobban Jézusnál? De így szerethetik
azok is, akik megpróbálják utánozni õt azzal, hogy teljesen a
felebarátnak adják magukat egy érdek nélküli és egyetemes szeretettel.
"Én pedig, ha fölmagasztalnak a földrõl, mindenkit magamhoz vonzok"
Ebben a hónapban próbáljuk meg a szívünkben összegyûjteni és
gyakorlattá váltani a Keresztrefeszített-Föltámadott felbecsülhetetlen
tanítását. Ez majd fényt vet a fájdalom szerepére, ami elõtérbe
kerülhet életünkben, és rámutat e fájdalom rendkívüli termékenységére.
Mindennapjainkban, amikor kisebb vagy nagyobb szenvedések érnek
bennünket: kétely, kudarc, értetlenség, elmérgesedett kapcsolat,
munkával összefüggõ nehézség, betegség, szerencsétlenség vagy
aggodalmak, próbáljuk meg elfogadni ezeket, és fölajánlani Jézusnak,
mint szeretetünk kifejezõdését.
Egyesítsük szenvedésünk csöppjét az õ szenvedésének tengerével,
hogy így ez is sokak javára legyen. Miután fölajánlottuk, próbáljuk
meg, hogy ne gondoljunk többet rá, hanem valósítsuk meg azt, amit Isten
szeretne tõlünk ott, ahol vagyunk: a családban, a gyárban, az irodában,
az iskolában…, különösen arra törekedjünk, hogy szeressük a körülöttünk
lévõket.
És mivel Jézus mindenkiért meghalt, és mindenkit meghívott
követésére, oly módon tegyük ezt, hogy a mi szeretetünkben minél több
ember találkozhasson Krisztus szeretetével. És akkor Õ lesz, aki
magához vonz, úgy, hogy mi szeretjük egymást, és közben mindenki között
kivirágzik az egyetemes testvériség.
Chiara Lubich
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése