„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15, 5) [1]
El tudsz képzelni egy szőlővesszőt, amelyet levágtak a tőkéről?
Nincs jövője, nincs semmi reménye, nem fog már gyümölcsöt teremni. Csak
az a sorsa, hogy elszáradjon és tűzre vessék.
Gondold el, keresztény létedre milyen siralmas lelki halál vár rád,
ha elszakadsz Krisztustól. Abszolút terméketlenség, még akkor is, ha
reggeltől estig robotolsz, ha azt hiszed, hogy javára vagy az
emberiségnek, akkor is, ha barátaid sikeresnek tartanak, ha gyarapszik
a vagyonod és jelentős áldozatokat is hozol. Lehet, hogy az efféle
dolgoknak számodra van értelme itt a földön, de semmi jelentőségük
sincs Krisztus és az örökkévalóság szempontjából. Pedig csak az örök
élet számít igazán!
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.”
Hogy maradhatsz Krisztusban, és Krisztus hogy maradhat benned?
Hogyan lehetsz zöldellő, dús szőlővessző, amely egy testet alkot a
szőlőtővel?
Mindenekelőtt hinned kell Krisztusban. Ez azonban nem elég. Hitednek
hatással kell lennie konkrét életedre. E hitnek megfelelően kell élned,
tehát tettekre kell váltanod Krisztus szavait.
Nem mellőzheted az isteni eszközöket sem, amelyeket Krisztus ránk
hagyott, hogy egységben élhessünk vele, vagy helyreállítsuk az
egységet, ha netán megszakítottuk volna.
Továbbá Krisztus nem tekint igazán hozzá tartozónak, ha nem igyekszel beilleszkedni egyházi közösségedbe, a helyi egyházba.
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.”
„Aki bennem marad, s én benne…”
Észrevetted, Krisztus arról beszél, hogy mi egyek lehetünk vele,
ugyanakkor szól az Ő egységéről is velünk? Ha egyek vagyunk vele, akkor
bennünk van, jelen van szívünk mélyén. Így bontakozik ki a kapcsolat, a
kölcsönös szeretet párbeszéde, az együttműködés Jézus és miköztünk,
tanítványai között.
S az eredmény a bő termés, mint amikor a szőlőtőhöz szorosan kapcsolódó vessző zamatos fürtöket terem.
A „bő termés” azt jelenti, hogy képes leszel az eredményes
apostolkodásra, arra, hogy kinyisd az emberek szemét, s ők megértsék
Krisztus egyedülállóan forradalmi szavait. És hogy követni is tudják,
erőt tudsz majd önteni beléjük.
A „bő termés” azt is jelenti, hogy képes leszel kisebb vagy nagyobb
műveket életre hívni és fölépíteni, hogy Istentől kapott adottságaidnak
megfelelően enyhíts a világ bajain.
A „bő termés” sok termést jelent, nem keveset! Ez
azt is jelentheti, hogy a körülötted lévő emberek közé a nagylelkűség,
a megosztás és a kölcsönös szeretet szellemét tudod vinni.
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.”
De a „bő termés” nemcsak a mások lelki és anyagi javát jelenti, hanem a tiédet is.
Lelki fejlődésed, személyes megszentelődésed Krisztussal való egységedtől függ.
Személyes megszentelődés: manapság talán idejétmúlt, fölösleges vagy utópisztikus fogalomnak tűnik.
De mégsem az. A mi korunk is leáldozik, és vele együtt a téves,
szűklátókörű nézetek is elmúlnak. Az igazság viszont megmarad. Kétezer
évvel ezelőtt Pál apostol világosan elmondta, hogy a keresztények
számára Isten akarata a megszentelődés. Avilai Szent Teréz egyháztanító
biztos abban, hogy mindenki, a legegyszerűbb ember is eljuthat a
legmagasabb misztikus szemlélődésre. A II. Vatikáni Zsinat kijelenti,
hogy Isten egész népe meg van hívva az életszentségre.
Ezek mind hiteles kijelentések.
Te is igyekezzél tehát, hogy begyűjtsd a szentté válás „bő termését”
életedben, ami csak akkor válik lehetővé, ha egy vagy Krisztussal.
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.”
Megfigyelted, hogy Jézus nem mindjárt a termést követeli, azt csak következménynek tekinti, ha egységben maradunk vele?
Lehet, hogy te is beleesel abba a hibába, amelyben oly sok
keresztény él: aktivizmus, nyüzsgés, szervezkedés, mások javát szolgáló
vállalkozások, anélkül hogy idejük maradna elgondolkodni azon, vajon
mindenben és minden tekintetben egyek-e Krisztussal.
Ez helytelen, mert azt hiszed, hogy „gyümölcsöt teremsz”, a termés
azonban mégsem az, amit Krisztus benned, Krisztus veled teremhetne.
Ahhoz, hogy Isten művének jegyeit magán viselő, maradandó gyümölcsöt
teremj, egynek kell maradnod Krisztussal. Minél erősebb az egységed
Krisztussal, annál bőségesebb lesz a termés.
„Bennem marad” – Jézusnak e szavai nem annyira egy-egy gyümölcsöző pillanatot idéznek, hanem inkább a termékenység állapotát.
Valóban, ha ismersz embereket, akik így élnek, megfigyelheted, hogy
néha egy kis mosollyal csak, egy szóval, a megszokott mindennapi
viselkedésükkel, azzal, ahogy az élet különböző helyzeteihez
viszonyulnak, közel tudnak férkőzni a szívekhez, hogy azok ismét
megtalálják Istent.
A szentek ilyenek voltak. De mi se veszítsük el a bátorságunkat! Az egyszerű keresztények is hozhatnak termést.
Köztudott, hogy a legtöbb országban a diákság aktívan politizál, és
nem sok teret enged azoknak, akik más indítékból akarnak az emberiségen
segíteni.
De itt van például Portugáliából Maria do Socorro esete. A
középiskola után beiratkozott az egyetemre, ahol igen feszült légkör
uralkodott. Sok társa harcolt a saját meggyőződéséért, és igyekezett a
maga oldalára állítani a többieket.
Maria jól tudta, melyik utat válassza, még akkor is, ha nem olyan
könnyű ezt megmagyarázni. Jézust akarta követni, és vele akart együtt maradni. Társai, akik nem ismerték a felfogását, azt tartották róla, hogy nem hisz semmilyen ideológiában.
Néha érezte, hogy kiváltja ellenszenvüket, különösen, amikor
templomba ment. Ennek ellenére továbbra is eljárt a templomba, mert
érezte, hogy egynek kell maradnia Jézussal.
Közeledett a karácsony. Maria észrevette, hogy néhány társa nem tud
hazautazni, mert túl messze lakik. Javasolta a többieknek, hogy
ajándékozzák meg őket. Legnagyobb meglepetésére ezt mindnyájan el is
fogadták.
Újabb nagy meglepetés érte Mariát, amikor eljött az egyetemi
választások ideje. Társai őt választották meg diákképviselőnek. De még
ennél is jobban csodálkozott, amikor meghallotta, miért: „Nyilvánvaló,
hogy téged választottunk, hiszen te vagy az egyetlen, akinek világos
elképzelései vannak, aki tudja, mit akar, és hogyan valósíthatja meg.”
Most már vannak, akik érdeklődnek Maria nézetei iránt, és úgy akarnak
élni, mint ő.
Maria do Socorro kitartott, egységben maradt Jézussal, és ez meghozta gyümölcsét.Chiara Lubich
[1] Az Élet Igéje, 1979. február
Megjelent: Chiara Lubich és más keresztények: Éljük az Igét, Budapest, 2008, 147-150. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése