Együtt könnyebb
„Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” (Mk 8,34)
Tiziano Vecellio: Krisztus és a Cirénei Simon |
|
| Jézus követése azt jelenti, hogy osztozunk vele életében és küldetésében. |
|
Jézus Fülöp Cezáreájának környékén járt, és útközben megkérdezte
tanítványait, kinek is tartják őt. Péter megvallotta, hogy Jézus a várva
várt Messiás. Jézus el akarta kerülni a félreértéseket, ezért világosan
elmagyarázta, hogyan akarja megvalósítani küldetését. Valóban
megszabadítja népét, de nem úgy, ahogy várták, ugyanis Ő maga fizet meg
érte: sokat kell szenvednie, elutasítják, megölik, de harmadnapra
föltámad. Péter ezt nem tudta elfogadni és szemrehányást tett neki, mert
úgy képzelte a Messiást – mint sokan mások is akkoriban –, hogy erővel
és hatalommal lép fel a rómaiak ellen, és Izrael népét az őt megillető
helyre emeli. Jézus erre így korholja: „Te nem az Isten dolgaival
törődsz, hanem az emberekével.” (vö. 8,31-33)
Aztán tovább indul Jeruzsálem felé, ahol beteljesedik a sorsa:
meghal, és feltámad. Vajon a tanítványai, akik most már tudják, hogy meg
fog halni, továbbra is követik Őt? Jézus nagyon világos és komoly
feltételeket szab:
„Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.”
Korábban lenyűgözte őket a Mester. Habozás nélkül otthagyták
bárkáikat, hálóikat, a vámot, apjukat, otthonukat, családjukat, hogy
kövessék.
Jézus követése azonban ennél is többet kíván. Azt jelenti, teljes
mértékben osztozzanak vele életében és küldetésében: a sikertelenségben,
az ellenségeskedésben, sőt még a halálban is. A legfájdalmasabb, a
legmegalázóbb, a gyilkosoknak és a legkegyetlenebb bűnözőknek járó
halálban. A Szentírás ezt „átkozott” halálnak nevezi (vö. MTörv 21,23). A
kereszt nevét még kimondani is borzalmas volt. Itt jelenik meg először
az Evangéliumban ez a szó. Vajon milyen hatással lehetett azokra, akik
hallgatták?
„Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.”
Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy másik Krisztus vagyunk:
„Ugyanazt a lelkületet ápoljuk magunkban, mint amely Krisztus Jézusban
volt”, aki „megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a
kereszthalálig.” (vö. Fil 2,5.8)
„Tagadjuk meg önmagunkat”, ez az első lépés, tegyük félre saját
gondolkodásmódunkat. Mi is Péterhez hasonlóan néha önző módon, vagy
legalábbis a saját elképzeléseink szerint akarunk érvényesülni. Könnyű
és gyors sikerre vágyunk, mely nehézségektől mentes, irigyen tekintünk
arra, aki karriert fut be, álmunk az egységben élő család, a testvéri
társadalom és a keresztény közösség, anélkül, hogy megfizetnénk az árát.
Önmagunkat megtagadni azt jelenti, hogy a világba lépünk és Isten
dolgaival törődünk, ahogyan Jézus bemutatta: a búzamag logikája szerint,
amelynek el kell halnia ahhoz, hogy termést hozzon. Eszerint nagyobb
öröm adni, mint kapni, szeretetből föláldozni az életet, egy szóval
magára venni a keresztjét:
„Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.”
A „mindennapi” kereszt – ahogy Lukács nevezi evangéliumában (9,23) –
sokféle lehet: betegség, munkanélküliség, képtelenség arra, hogy
megoldjuk családi vagy munkahelyi problémáinkat, vagy a bukás és a
sikertelenség a hiteles kapcsolatok építésében, a tehetetlenség a világ
nagy problémáit illetően, a felháborodás a mai világ botrányai miatt…
Keresnünk nem kell a keresztet, mert magától jön elénk, talán épp akkor,
amikor a legkevésbé sem vártuk, abban a formában, ahogyan soha sem
gondoltuk volna.
Jézus arra hív, hogy „vegyük fel” a keresztet, ne csak elviseljük,
belenyugodjunk, és elkerülhetetlen rossznak tekintsük. Ne hagyjuk, hogy
ránk zuhanjon és agyonnyomjon bennünket, de ne is tűrjük szenvtelen és
közömbös nyugalommal. Jézus ugyanis a sajátjával együtt vállára vette
minden keresztünket.
Igino Giordani ezt Cirenei Simon szerepéhez hasonlítja, csak épp
megfordítva. Ő vállára vette Jézus keresztjét: „kevésbé nehéz a
keresztünk, írja, ha Jézus áll mellettünk, Cirenei Simonként”. És még
kevésbé terhes – folytatja –, ha együtt visszük: „Ha egy teremtmény
egyedül viszi, akkor agyonnyomja a kereszt, de ha együtt visszük
Jézussal közöttünk, avagy Jézusra úgy tekintünk, mint aki olyan, mint a
Cirenei, akkor könnyűvé válik: édes igává. Ha egymással össze vagyunk
kötve, mint a hegymászók, akkor a nehéz út ünnep lesz, és még följebb is
jutunk.”[1]
Így követhetjük Jézust és így válhatunk igazi tanítványává. Így a
kereszt, ahogy Krisztus számára, úgy számunkra is „Isten ereje” lesz
(1Kor 1,18), a feltámadás útja. Minden gyengeségünkben erőt találunk,
minden sötétségben fényt, minden halálban életet, mert benne Jézussal
találkozunk.
[1] La divina avventura, Città Nuova, Roma 1966, p. 149ss.
Fabio Ciardi OMI
Fordította: Reskovits Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése