„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1,38)
Váratlan látogató érkezik egy fiatal
lányhoz palesztinai otthonába, a hatalmas Római Birodalom egyik eldugott
kis falujába, és ez teljesen felkavarja őt: Isten hírnöke egy meghívást
közvetít, amelyre választ vár.
„Örülj!”[1]
– köszönti őt az angyal, aztán föltárja előtte Isten ingyenes
szeretetét iránta, és az együttműködését kéri az emberiségről szóló
tervének megvalósításához.
Mária meglepődve és örömmel fogadja az Úrral való személyes
találkozás ajándékát, és egészen átadja magát a még ismeretlen terv
megvalósításához, mert teljes mértékben bízik Isten szeretetében.
Íme, itt vagyok! – válaszolja nagylelkűen, és ezzel Mária
határozottan az Úr szolgálatába áll, de az emberek szolgálatába is, mert
mindnyájunknak ragyogó példát mutat, hogyan engedelmeskedjünk Isten
akaratának.
„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”
Az evangéliumnak erről a mondatáról elmélkedve Chiara Lubich így írt: „Terveinek
megvalósításához Istennek olyan emberekre van szüksége, akik teljes
alázattal és a szolga készségével bízzák rá magukat. Mária – mint igazi
képviselője az emberiségnek, amelynek sorsát magára vette – ezzel a
cselekedetével teljes mértékben teret enged Isten teremtő működésének.
»Az Úr szolgálója« kifejezés viszont azon kívül, hogy alázatról
tanúskodik, nagyon nemes rangot is jelent. Az üdvtörténetben Isten nagy
és neves szolgái, Ábrahám, Mózes, Dávid és a Próféták kapták ezt a
nevet, Máriának ezekben a szavaiban teljes nagysága is kifejezésre jut.” [2]
„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”
Mi is felfedezhetjük az életünkben Isten jelenlétét, és meghallhatjuk
azt a „szót”, azt az „igét”, amelyet hozzánk intéz, hogy meghívjon
szeretetterve egyik elemének megvalósítására a történelem jelen
helyzetében és pillanatában. Törékenységünk és képtelenségünk érzése
akár meg is akadályozhatna ebben. Halljuk meg mi is az angyal szavát:
„Istennél semmi sem lehetetlen” [3], és inkább az Ő erejében bízzunk, mintsem a magunkéban.
Ez a tapasztalat fölszabadít a korlátaink alól, és már nem fogjuk azt
gondolni, hogy elegek vagyunk önmagunknak, hanem felszínre hoz bennünk
olyan erőt, olyan tartalékot, amelyre magunk sem gondoltunk volna, és
végre képessé tesz arra, hogy valóban szeressünk.
Egy házaspár meséli: „Házasságunk kezdetétől fogva nyitva állt
otthonunk a kórházban lévő gyerekek családtagjai előtt. Több mint száz
család fordult meg nálunk, de mindig arra törekedtünk, hogy otthon
érezzék magukat. Gyakran a Gondviselés is segített, hogy anyagilag
győzzük ezt a befogadást, de előbb a mi készségünkre volt szükség.
Legutóbb kaptunk egy nagyobb pénzösszeget, és úgy gondoltuk, hogy
félretesszük, mert valakinek biztos szüksége lesz rá. Így is lett,
hamarosan egy újabb kérés érkezett hozzánk. A szeretet játéka ez köztünk
Istennel, s a mi részünk csak annyi, hogy benne legyünk a játékban.”
„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”
Chiara gondolata segíthet bennünket, hogy megéljük ezt az evangéliumi
mondatot. Arról szól, hogy Máriához hasonlóan mi is fogadjuk be az
Igét: „… teljes készséggel és tudva, hogy nem emberi szavakról van
szó. Mivel Isten igéje, ezért Krisztus jelenlétét hordozza. Tehát az ő
igéjében Krisztust fogadjuk magunkba. Valósítsuk meg tehát pillanatról
pillanatra, tettre készen. Ha így élünk, akkor a világ újra Krisztussal
találkozhat korunkban is a városok utcáin, Krisztussal bennünk, akik
ugyanúgy öltözködünk, mint a többiek, ott dogozunk az irodákban,
iskolákban, találkozhatnak vele a legkülönbözőbb helyeken az emberek
között.” [4]
A karácsonyi készület időszakában próbáljunk mi is Máriához hasonlóan
egy kis időt szentelni arra, hogy „kettesben” legyünk az Úrral, esetleg
egy evangéliumi szakasz elolvasásával.
Próbáljuk meg felismerni a hangját a lelkiismeretünkben, melyet
megvilágosít az Ige, és érzékennyé teszi a testvéreink szükségleteire.
Tegyük föl magunknak a kérdést: Miként tudnék ma Jézus jelenléte
lenni, hogy ott, ahol élek, az emberek az én hozzájárulásom által is
valóban egy családként élhessenek?
„Íme, itt vagyok” – ha ez lesz válaszunk, akkor lehetővé tesszük,
hogy Isten a béke magjait hintse szét körülöttünk, és a szívünkben egyre
nagyobb örömet érezhessünk.
Letizia Magri
[1] Üdvözlégy, kegyelmmel teljes! (Lk 1,28) Károli féle fordításban: „Örülj, kegyelembe fogadott!” (ford. megj.)
[2] vö. Chiara Lubich, Non perdere l’occasione, Citta Nuova, 25, [1981], 22, p. 40.
[3] vö. Lk 1,37
[4] vö. Chiara Lubich, Non perdere l’occasione, Citta Nuova, 25, [1981], 22, p. 40-41.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése