„Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.” (Jn 20,29)
János evangéliuma a feltámadt Jézus találkozásait írja le Magdalai
Máriával és a többi tanítvánnyal. Jézus többször is úgy jelenik meg,
hogy látszik rajta a keresztrefeszítés helye, hogy örömmel és reménnyel
teljen el a szívük. Egyik alkalommal Tamás apostol épp nem volt jelen. A
többiek, akik találkoztak az Úrral, elmesélték neki ezt a csodálatos
élményt, mert szerették volna neki is átadni ezt az örömet. De Tamás nem
tudta elfogadni ezt a közvetett tanúságtételt, személyesen akarta látni
és érinteni Jézust.
És íme, mi történt néhány nappal később: Jézus újra megjelent a
tanítványok egy részének, és köztük végre Tamás is ott volt, aki
megvallotta a hitét, hogy teljes mértékben a Feltámadotthoz tartozik:
„Én Uram, én Istenem!” És Jézus így válaszolt neki:
„Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.”
Ez az evangélium akkor íródott, amikor Jézus életének, halálának és
feltámadásának szemtanúi már nem éltek. Szükségképpen a következő
generációra lett bízva az evangéliumi üzenet, melynek továbbadása így
azok tanúságtételén alapul, akik azt maguk is másoktól kapták. Ettől
kezdve az Egyházon a sor, Isten népén, mely folytatja Jézus üzenetének
továbbadását, hűségesen éli és közvetíti az ő igéjét.
Mi is mindannyian mások szavának és tanúságtételének köszönhetően
találkoztunk Jézussal, az evangéliummal, és hittünk neki. Ezért
„boldogok vagyunk”.
„Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.”
„Jézus a szívedbe, és minden ember szívébe akarja vésni a
meggyőződést, aki nem élt ott vele, hogy megkaptuk ugyanazt, amit az
Apostolok. Jézus meg akar győzni róla, hogy nem vagy hátrányban azokkal
szemben, akik látták őt. Ugyanis van hited, és Jézus számára ez a látás
új módja. A hittel meg tudod őt közelíteni, mélyen meg tudod érteni, és a
szíved mélyén találkozhatsz vele. A hittel fel tudod fedezni őt két
vagy három testvér között, akik az ő nevében egyesülnek, vagy az
Egyházban, ahol folytatja életét. Jézusnak e szavai arra hívnak, hogy
újítsd meg a hitedet, és ne várj támaszt vagy jeleket ahhoz, hogy
előrehaladj a lelki életben; hogy ne kételkedj abban, hogy Jézus jelen
van az életedben, a történelemben akkor is, amikor esetleg távolinak
tűnik. […] Azt akarja, hogy higgy a szeretetében akkor is, amikor nehéz
helyzetben élsz, vagy lehetetlenek a körülmények.” [1]
Anna fiatal ausztrál lány. Súlyos fogyatékkal született. Ő meséli:
Serdülő koromban azt kérdeztem, hogy miért is nem haltam meg rögtön,
annyira nehéz volt elviselnem a fogyatékosságomat. A szüleim, akik élik
az életigét, mindig ugyanazt válaszolták: „Anna, Isten végtelenül
szeret, és rendkívüli terve van veled.” A testi korlátaim kapcsán pedig
segítettek, hogy ne állítsanak meg a nehézségek, hanem inkább „szeressem
elsőként” a többieket, mint ahogy Isten szeret bennünket. Azt láttam,
hogy nagyon sok helyzet megváltozott körülöttem, és az emberek is
nyitottabbak lettek, és nem csak velem. Apukámtól kaptam egy személyes
üzenetet, amelyet csak a halála után volt szabad fölbontanom. Egyetlen
mondat állt benne: „Az én éjszakám nem ismer sötétséget.” Ez mindennapos
tapasztalatom: amikor azt választom, hogy szeressem és szolgáljam, aki
mellettem van, akkor már nincs sötétség, és megtapasztalom Isten irántam
való szeretetét.”
Letizia Magri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése