„Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.” (Mt 12,50)
Máté evangéliuma elbeszéli Jézus életének egyik jelentéktelennek tűnő
történetét: Anyja és rokonai elmentek Kafarnaumba, ahol ő a
tanítványaival tartózkodott, hogy hirdesse mindenkinek az Atya
szeretetét. Valószínűleg sokat gyalogoltak, hogy megtalálják őt, és
beszélni szeretnének vele. Nem mennek be oda, ahol Jézus van, hanem csak
üzennek neki: „Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének
veled.”
Izrael népe számára a családi kötelék természetesen nagyon fontos
volt, olyannyira, hogy a zsidóság önmagát Isten „fiának” nevezte,
ígéretei örökösének, és a néphez tartozók egymást „testvéreknek”
tekintették.
De Jézus váratlan távlatokat nyit meg: egy ünnepélyes kézmozdulattal tanítványaira mutat, és így szól:
„Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.”
Jézus új távlatokat tár fel: Bárki e család tagjának érezheti magát,
ha arra törekszik, hogy megismerje és teljesítse az egyetlen Atya
akaratát.
Bárki. Felnőtt és gyerek, férfi és nő, egészséges és beteg, bármely
kultúra és társadalmi réteg tagja. Bárki. Minden ember magában hordozza a
Szeretet-Isten képét. Sőt, minden ember partnere Istennek, akivel
ismeretségbe és barátságba kerülhet.
Bárki megteheti Isten akaratát, ami a szeretet iránta és a testvérek
iránt. Ha szeretünk, akkor Jézus a rokonainak tekint bennünket:
testvérei és nővérei vagyunk. Ez meglepően nagy lehetőség számunkra.
Megszabadít a múltunktól, félelmeinktől, formaságoktól. Ebben a
távlatban a korlátaink és a törékenységünk is ugródeszkává válhatnak az
igazi megvalósulás felé. Valóban minőségileg változik meg minden.
„Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.”
Valamilyen módon még Jézus anyja is lehetünk, mint Mária. Ő Isten
rendelkezésére állt az angyali üdvözlet pillanatától kezdve a
Kálváriáig, aztán az Egyház születésekor is. Hozzá hasonlóan bennünk is
mindannyiunkban megszülethet Jézus, ha éljük az evangéliumot, és
kölcsönös szeretetünk által hozzájárulhatunk, hogy Jézus megszülessen a
közösségben is.
Ezzel kapcsolatban Chiara Lubich így szólt azokhoz, akik Isten igéjét
akarták élni: „Legyetek család! Vannak közöttetek olyanok, akik lelki
vagy erkölcsi megpróbáltatásokon mennek keresztül? Értsétek meg őket
úgy, sőt jobban, mint egy édesanya. Világosítsátok meg őket szavaitokkal
és példátokkal. Tegyetek meg mindent, hogy ne hiányozzék, sőt
növekedjék körülöttetek a család melege. Vannak, akik fizikailag
szenvednek? Ők a legkedvesebb testvéreitek! […] Ne részesítsetek
előnyben semmiféle tevékenységet […] a családi szellem rovására azokkal a
testvérekkel, akikkel együtt éltek. Ha pedig el akarjátok vinni
valahová Krisztus Ideálját, nem tehettek jobbat, mint hogy tapintattal,
bölcsességgel, de határozottsággal azon fáradoztok, hogy családot
teremtsetek magatok körül, mert a család légköre az alázat, mely a
többiek javát akarja, és nem fuvalkodik fel… egyszóval igazi, teljes
szeretet.” [1]
„Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.”
Mindannyian felfedezhetjük a hétköznapokban a feladatot, amelyet az
Atya ránk bízott, hogy az emberiség nagy családjának építői legyünk.
Szíriában, Homs egyik kerületében a görög-ortodox egyház napközi
otthont működtet százötven, javarészt muszlim gyermek részére. Sandra,
az igazgatónő meséli: „Egy tanárokból és más szakemberekből álló
csoporttal tudjuk biztosítani a segítséget és a befogadást családi
szellemben, amely a párbeszéden és az értékek előmozdításán alapul. Több
gyermek súlyos traumákon és sok szenvedésen ment keresztül. Sokan
fásultak, vagy agresszívek. Szeretnénk újra építeni bennük a bizalmat
önmaguk és mások iránt. Családjaik többnyire szétestek a háború miatt,
itt viszont kedvet és reményt kapnak, hogy újrakezdjenek.”
Letizia Magri
[1] Chiara Lubich: Az egység lelkisége, Új Város, Budapest, 2020, 97. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése