szombat

1995. április 14. Nagypéntek

Szűzanya:
Drága engesztelő gyermekeim!
Lélekben egyesüljetek Velem, hogy így járjuk végig Szent Fiam gyötrelmes keresztútját. Szeplőtelen Szívem mindenben együttérzett és együttszenvedett isteni Fiammal. Az Utolsó Vacsorán Jézus átadta önmagát övéinek, hogy Szent Testével és Vérével megerősítse, táplálja lelküket. Most pedig megváltói szeretetét bizonyítja, mert nem akarja, hogy csak egy is elvesszen azok közül, akiket Neki adott az Atya. Kísérjétek el a szenvedő Megváltót és Fájdalmas Édesanyátokat a keresztúton.

I. Ó hányszor választjátok a hamis féligazságot, és hányszor teszitek fel Pilátussal együtt a kérdést: mi az igazság? De vajon igyekeztek-e mindig helyesen megismerni az isteni igazságot és valóban az egyetlen igazsághoz akartok-e igazodni?

II. Szent Fiamat csak akkor követitek valójában, ha nap mint nap vállatokra veszitek keresztjeiteket. Vegyétek vállatokra keresztet, s anyai kezem és Szeplőtelen Szívem által ajánljátok fel azokat a mennyei Atyának.

III. Sok mindenben vétkeztek mindnyájan, elestek ti is, mert gyarló emberek vagytok. Elesettségetekben is tekintsetek fel Jézusra, aki szeretetből vállalta értetek a gyötrelmes keresztutat és a szörnyű halált.

IV. Mindig mindenben egy voltam isteni Szent Fiammal, mert az Isten szeretete tett eggyé bennünket és az Isten akaratának való tökéletes engedelmesség. Ezért osztozott Fájdalmas Szívem az Ő megváltói szenvedésében.

V. Hordozzátok egymás terheit, ne csupán kényszeredetten, hanem türelemmel, megértéssel, szeretettel. Rászoruló testvéreitekhez mindig szolgáló szeretettel forduljatok, s ki az, aki ne szorulna rá legalább egy jó szóra, megértő, bátorító mosolyra...?

VI. Ti is hasonlóan cselekedjetek, mint Veronika. Töröljétek le Szent Fiam vértől ázott szent Arcát. Testvéreitekben Őt szolgáljátok, Őt szeressétek...

VII. Napjában többször is elestek, földre zuhantok, hiszen a kísértések, az ördögi támadások egyre erőteljesebbek. Mégis a kegyelem erejére hagyatkozzatok és mindig újból keljetek fel bűneitekből. Hagyjátok el rossz szokásaitokat.

VIII. Ó, ha képesek lennétek igazán, őszinte szívvel megbánni bűneiteket, akkor valóban a bűnbánat méltó gyümölcseit teremnétek. Minden bűnt, mulasztást, hibát, gyarlóságot bánjatok meg. Sirassátok meg bűneiteket és engeszteljetek saját bűneitek és embertársaitok bűnei miatt.

IX. Fájdalmas Szívem meghasad a bánattól. Szent Fiam újból elesik s újból fölkel, imbolyogva, támolyogva, de mégis folytatja útját tovább, mert értetek vállalta mindezt a sok borzalmat, gyötrelmet. Én pedig vele együtt szenvedek értetek.

X. Napjaitok nagyfokú tisztátalanságával és korlátlan erkölcstelenségével az emberek újból elkövetik ugyanazt a bűnt, mint amikor Jézust megfosztották ruháitól. A test és a szemek kívánsága által s az élet kevélysége által az ördög uralja a világot.

XI. Jézust keresztre feszítik. Hálatelt szívvel csókoljátok meg Jézus drága sebeit, hogy az emberi lélek halálos megsebzettsége begyógyuljon. Merítsetek erőt Jézus mindvégig való engedelmességéből. A Szentlélekben egyesült Szívünk szeretetét kérjétek magatok, s szeretteitek számára, hogy soha ne riadjatok vissza az áldozattól, amit Isten kíván tőletek.

XII. Egyszülöttem meghal a kereszten, hogy mindvégig való szeretetét bizonyítsa. A ti engesztelő életeteknek is a szeretet bizonyítékává kell válnia.

XIII. Ó drága gyermekeim, kérve kérlek benneteket Fájdalmas és Szeplőtelen Szívemen pihenjetek meg. Engedjétek, hogy anyai kezembe vegyem életeteket, sorsotokat és mindeneteket, hogy egykor majd Fiam az örök boldogságban részesíthessen benneteket.

XIV. Szent Fiam drága testét sírba helyezik, azonban fájdalmas és vérző sebei harmadnapra már a dicsőség fényében ragyognak.

Drága gyermekeim, kövessétek Jézust a szenvedés, a szeretet és az áldozat útján, hogy egykor majd az Atya házába, a mennyei hazába juthassatok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése