"Ha bennem maradtok és tanításom tibennetek, kérjetek, bármit akartok: megkapjátok" (Jn 15,7).
A búcsúbeszéd – az Utolsó Vacsora alkalmával – igen
gazdag tanításban és bátorításban, amit Jézus testvéri és atyai szívvel
minden idõkre ad tanítványainak. Ha Jézus minden szava isteni szó,
akkor ezek különös hangsúllyal rendelkeznek, mivel a Mester és az Úr
élettanítását sûrítik végrendeletbe, amely a keresztény közösségek
magna chartája lesz.
Tehát ennek megfelelõen, azzal a vággyal
közelítsünk ennek a hónapnak az életigéjéhez – amely Jézus
végrendeletének egy része –, hogy fölfedezzük mély és rejtett értelmét,
hogy aszerint alakíthassuk egész életünket.
Amikor az ember Szent János evangéliumának ezt a
fejezetét olvassa, az elsõ, ami szemébe ötlik a szõlõtõ és a
szõlõvesszõk képe. Ez igen közeli egy olyan népnek, amely századok óta
szõlõmûveléssel foglalkozik, és jól tudja, hogy csak az a vesszõ lesz
szépen zöldellõ és fürtökben gazdag, amely erõsen a szõlõtõkéhez
kapcsolódik, míg a levágott, elszárad és meghal. Nincs jobb kép, hogy
elmondjuk milyen a természete Krisztussal való kapcsolatunknak.
De van még egy szó, amely erõteljesen visszhangzik
az Evangéliumnak errõl az oldaláról: "benne maradni". Abban az
értelemben, hogy szilárdan kötõdni Jézushoz, és bensõségesen
beleoltódni, mert ez a föltétel ahhoz, hogy megkapjuk azt az éltetõ
nedvet, ami az Õ saját életével éltet bennünket. "Maradjatok bennem és
én tibennetek", "Aki bennem marad és én õbenne, bõ termést hoz". "Aki
nem marad bennem, azt kivetik" (Jn 15,4 kk). Tehát ennek a szónak:
"benne maradni" lényegi jelentõséggel és értékkel kell rendelkeznie a
keresztény élet számára.
"Ha bennem maradtok és tanításom tibennetek, kérjetek, bármit akartok: megkapjátok" (Jn 15,7).
"Ha". Ez a "ha" szócska egy olyan föltételt jelez,
amelyet bárkinek lehetetlen lenne megtartani, ha Isten elõbb nem
találkozott volna vele. Sõt, ha nem szállt volna le egészen addig a
pontig az emberi létbe, hogy teljesen eggyé váljon az emberrel. Õ az,
aki elsõként – hogy úgy mondjuk – beoltódik testünkbe a keresztséggel,
és éltet kegyelmével.
Aztán rajtunk a sor, hogy életünkben
megvalósítsuk azt, amit a keresztség létrehozott, és fölfedezzük azt a
kimeríthetetlen gazdagságot, amit belénk helyezett.
Hogyan? Úgy, hogy életre váltjuk az Igét,
gyümölcsöztetjük, szilárd helyet készítünk számra életünkben. Benne
maradni azt jelenti, hogy úgy cselekszünk, hogy szavai bennünk
maradjanak. Nem úgy, mint a kövek a kút mélyén, hanem mint magok a
földben, hogy a megfelelõ idõben kikeljenek és termést hozzanak. De
benne maradni különösen azt jelenti – ahogy maga Jézus magyarázza az
evangéliumnak ebben a szakaszában – hogy az Õ szeretetében maradni (vö.
Jn 15,9). Ez az az éltetõ nedv, ami a gyökerekbõl a tõkébe jut, és
tovább, a legtávolabbi vesszõkig. A szeretet, ami minket Jézushoz köt,
teljesen eggyé tesz vele, tagjai leszünk, "átültetve" az Õ testébe. A
szeretet abban áll, hogy éljük parancsait, amelyeket a kölcsönös
szeretet nagy és új parancsa foglal össze.
Jézus – azért, hogy megerõsítsen minket, hogy
bizonyosságot nyerjünk, hogy bele vagyunk oltódva –, megígéri, hogy
minden kérésünk meghallgatást nyer.
"Ha bennem maradtok és tanításom tibennetek, kérjetek, bármit akartok: megkapjátok" (Jn 15,7).
Ha Õ kér, akkor nem lehet, hogy ne kapja meg, amit
kért. És ha mi teljesen egy vagyunk vele, akkor Õ maga lesz, aki kér
bennünk. Tehát, ha hozzákezdünk imádkozni és kérni valamit Istentõl,
elõbb kérdezzük meg magunktól, megvan-e a "ha"? Azaz: éltük-e az Igét?
Mindig szeretetben maradtunk-e? Kérdezzük meg: az Õ élõ igéi vagyunk-e?
Szeretetének konkrét jele mindenki felé, akivel csak találkozunk?
Lehet, hogy kértünk ugyan, de hiányzott a szándék, hogy megfeleljen az
életünk annak, amit Isten kér.
Jogos lenne akkor, hogy õ meghallgasson?
Imádságunk nem lenne más akkor, ha Jézussal való egységünkbõl fakadna,
és ha Õ maga mondaná bennünk a kéréseket Atyjához?
Tehát kérjünk csak bármit, de elõbb azon
fáradozzunk, hogy az Õ akaratát éljük, az Õ szavait, azért, hogy már ne
mi éljünk, hanem Õ éljen mibennünk.
Chiara Lubich
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése