"Kívülrõl semmi sem kerülhet be az emberbe, ami
beszennyezhetné. Hanem ami belõle származik, az teszi az embert
tisztátalanná." (Mk 7,15)
Jézus ezeket a szavakat az Õt hallgató
tömeghez intézi, akik jól ismerték az Ószövetségben és a rabbinikus
tanításban elõírt feltételeket, melyek teljesítésével közeledni
lehetett a templom szent területéhez. Mosakodásból és a tárgyak
megmosásából összetett rituálé volt ez, amit Márk e szavak elõtt ír le Evangéliumában1.
Ennek a külsõ megtisztulásnak nem kellett volna másnak lennie, mint a
belsõ, lelki tisztaság kifejezõdésének. A gyakorlatban azonban a
rituális cselekmények igazi jelentése feledésbe merült, és csak a
számtalan sok szabály minden részletre kiterjedõ és formális
betartására összpontosították figyelmüket.
"Kívülrõl semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belõle származik, az teszi az embert tisztátalanná."
Még ha ez a kijelentés teljesen összhangban
is van a zsidó törvénykezéssel, Jézus állásfoglalása mégis nagyon bátor
és merész a maga korában, mert az árral szemben halad. Õ a próféták
nagy hagyományához csatlakozik, akik mindig is hiteles vallásosságra
buzdították a népet. Vagyis arra hívták õket, hogy lelkük mélyén éljék
meg azt, és ne csupán a külsõségek miatt aggódjanak, kerülvén a
tisztátalannak nyilvánított tárgyakkal és ételekkel való fizikai
kapcsolatot.
Jézus tehát, ahogyan egész beszéde és magatartása mutatja, nem akarja eltörölni a törvényt, hanem teljessé akarja tenni: 2 visszavezetni mély jelentéséhez és céljához, mely abban áll, hogy az ember közelebb kerüljön Istenhez.
"Kívülrõl semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belõle származik, az teszi az embert tisztátalanná."
"…ami belõle származik, az teszi az embert tisztátalanná".
Ebben a második részben Jézus a valódi
tisztátalanságra utal. Nem az szennyezi be az embert, ami belé kerül,
hanem az, ami belõle származik. A bensõjébõl, a szívébõl fakadnak azok
a gondolatok, "rossz szándékok", melyek gyökerei minden "erkölcstelenségnek,
lopásnak, gyilkosságnak, házasságtörésnek, kapzsiságnak,
rosszindulatnak, csalásnak, kicsapongásnak, irigységnek, káromkodásnak,
kevélységnek és léhaságnak".3
Jézus, bár pozitívan értékeli a teremtést, és
bár tudja, hogy az ember Isten képmására teremtetett, mégis ismeri az
embert és rosszra való hajlamát. Ezért követeli meg tõlünk a megtérést.
E szavakból, melyeknek próbálunk a mélyére
hatolni, egyértelmû és világos Jézus erkölcsi szigorúsága. Õ tiszta és
õszinte szívet akar teremteni bennünk, melybõl, mint a tiszta
forrásból, jó gondolatok és kifogástalan cselekedetek fakadnak.
"Kívülrõl semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belõle származik, az teszi az embert tisztátalanná."
Hogyan éljük tehát ezt az Igét?
Ha nem a dolgok, a tárgyak, az étel, nem
mindaz, ami kívülrõl származik, távolítanak el az Istennel való
barátságtól, hanem saját énünk, a szívünk, a döntéseink, akkor
egyértelmû, hogy Jézus konkrétan azt akarja, hogy vizsgáljuk meg,
alapjában véve mi is mozgatja tetteinket és magatartásunkat.
Jézus számára – tudjuk – egyetlen indíttatás létezik, a szeretet, mely tisztává teszi minden tettünket.
Aki szeret, az nem vétkezik, nem öl, nem rágalmaz, nem lop, nem árulja el barátait.
Tehát? Hagyjuk, hogy a szeretet vezessen
bennünket huszonnégy óráról huszonnégy órára, az Isten és a testvéreink
iránti szeretet. Így száz százalékosan keresztények leszünk.
Chiara Lubich
1 Vö. Mk 7,3-4
2 Vö. Mt 5,27
3 Mk 7,21-22
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése