"Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön nem fog éhezni, és aki bennem hisz sohasem szomjazik meg."
"Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön nem fog éhezni, és aki bennem hisz sohasem szomjazik meg." (Jn 6,35)
János leírja evangéliumában, hogy Jézus a
kenyérszaporítás után, Kafarnaumban tartott nagy beszédében többek
között ezt is mondta: "Ne azért az eledelért
fáradozzatok, mely veszendõ, hanem azért az eledelért, amely megmarad
az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek." 1
Hallgatóinak egyértelmû, hogy a mannára utal,
mely egyben a "második" mannára való várakozást is jelenti, mely a
Megváltó eljövetelekor száll majd alá a Mennybõl.
Nem sokkal ezután, ugyanebben a beszédben Jézus
úgy mutatkozik be a tömegnek - mely még nem érti Õt -, hogy Õ maga a
Mennybõl alászállott igazi kenyér, s ezt a hitünkkel kell elfogadnunk:
"Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön nem fog éhezni, és aki bennem hisz sohasem szomjazik meg."
Jézust már úgy látjuk, mint a kenyeret. Ez
ugyanis földi életének legfõbb célja. Kenyérré lenni, hogy megegyék.
Kenyérré lenni, hogy átadja nekünk életét, hogy önmagává formáljon
minket. Eddig tehát világos ennek az Igének a lelki tartalma, az
ószövetségi vonatkozásaival együtt. Szavai azonban titokzatosabbá és
kellemetlenebbé válnak, amikor Jézus ezt mondja magáról: "A kenyér pedig, amit én adok, az én testem a világ életéért"2 és "Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az õ vérét, nem lesz élet tibennetek"3.
Az Eukarisztia hírüladása ez, mely sok tanítványt
megbotránkoztatott és eltávolított Jézustól. De épp ez a legnagyobb
ajándék, melyet Õ az emberiségnek akar adni: saját jelenlétét az
Eukarisztia szentségében, mely betölti a test és a lélek szomjúságát, s
a Jézussal való bensõséges egység által az öröm teljességében részesít
minket.
Ha e kenyérrel táplálkozunk, nem vágyunk
semmilyen más eledelre. Minden szeretet és igazság utáni vágyunkat
kielégíti az, aki maga a Szeretet, aki maga az Igazság.
"Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön nem fog éhezni, és aki bennem hisz sohasem szomjazik meg."
E kenyér tehát Vele táplál már itt lent, de azért
kaptuk, hogy a bennünket körülvevõ emberiség lelki és fizikai éhségét
csillapítsuk.
Krisztus üzenetét nem annyira az Eukarisztia
által ismeri meg a világ, hanem sokkal inkább a keresztények életébõl,
akik az Oltáriszentségbõl és az Igébõl táplálkoznak, akik életükkel és
szavaikkal adják hírül az Evangéliumot, s ez által teremtik meg
Krisztus jelenlétét az emberek között.
A keresztény közösség élete az Eukarisztiának
köszönhetõen válik Jézus életévé, vagyis olyan életté, amely képes
Isten szeretetét és életét adni a többieknek.
"Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön nem fog éhezni, és aki bennem hisz sohasem szomjazik meg."
A kenyér hasonlatával Jézus megtanít minket a felebarátunk iránti szeretet legigazibb, "legkeresztényibb" módjára.
Mit jelent ugyanis szeretni?
Szeretni annyit jelent, hogy "eggyé válunk"
mindenkivel, eggyé válunk mindabban, amire a többiek vágynak, a
legkisebb és a legjelentéktelenebb dolgokban, azokban is, melyek
számunkra kevésbé fontosak, de a többieket érdeklik.
Jézus azáltal, hogy kenyérré lett számunkra,
ragyogó példáját adta ennek a szeretetnek. Kenyérré válik, hogy
belépjen mindenkibe, hogy ehetõvé váljék, hogy eggyé váljon
mindenkivel, szolgáljon, szeressen mindenkit.
Egyszóval, váljunk eggyé mi is, egészen addig, hogy egy falat kenyér legyünk a másik számára.
Ez a szeretet: oly módon eggyé válni a
többiekkel, hogy érezzék, hogy szeretetünk táplálja õket, hogy
megvigasztalja, felemeli és megérti õket.
Chiara Lubich
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése