"Könnyebb a tevének átmenni a tû fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába" (Mt 19,24).
Ez az ige alapvetõ fontosságú annak megértéséhez, hogy hogyan viszonyul Jézus a gazdagsághoz.
Erõs, paradox kép ez, a szemita stílusra jellemzõ.
A gazdagság és Isten országa egymással összeegyeztethetetlen, és
hiábavaló lenne felhigítani ezt a tanítást, melyet több helyen is
megtalálhatunk Jézus igehirdetésében, mint pl. amikor azt mondja, hogy nem lehet Istennek és a mammonnak (vagyis a gazdagságnak) is szolgálni 1. Vagy amikor úgy tûnik, hogy olyan valamit kér a gazdag ifjútól, ami az embernek lehetetlen, Istennek azonban nem 2.
De próbáljuk megérteni ennek az Igének a valódi
értelmét, mégpedig magától Jézustól, abból, hogy hogyan viselkedett a
gazdagokkal.
Õ jómódú embereket is meglátogatott. Zakeusnak pl., aki javainak csak a felét osztotta szét, ezt mondta: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra" 3. Az Apostolok cselekedetei pedig beszámol arról, hogy a születõ Egyházban spontán módon, szabad elhatározásból jött létre a vagyonközösség 4.
Jézusnak tehát nem az volt a szándéka, hogy olyan
közösséget hozzon létre, mely csupán az Õ követésére hivatott, saját
vagyonukról teljesen lemondó emberekbõl áll.
Mégis ezt mondja:
"Könnyebb a tevének átmenni a tû fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába."
Akkor hát mit ítél el Jézus? Minden bizonnyal nem a földi javakat önmagukban, hanem a hozzájuk való ragaszkodást.
Hogy miért?
Ez világos: azért, mert minden Istené. A gazdag ezzel szemben úgy viselkedik, mintha vagyona a sajátja lenne.
Tény, hogy a gazdagság könnyen elfoglalja Isten helyét az ember szívében; elvakít, és hajlamossá tesz minden bûnre. Pál
Apostol ezt írja: "Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe esnek, sok
esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba
döntik az embert. Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így
néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittõl, és sok
bajba keveredtek." 5
Hogyan viselkedjen tehát az, aki birtokol valamit?
Fontos, hogy a szíve szabad legyen, teljesen nyitott Istenre( hogy
érezze, csak kezelõje saját javainak, és tudja, hogy azt - II. János Pál szavaival élve - társadalmi jelzálogkölcsön terheli. 6
A földi javakat – minthogy azok önmagában véve nem rosszak – nem lenéznünk kell, hanem helyes módon kell élnünk velük.
Nem a kezünknek, hanem a szívünknek kell távol maradnia tõle. Tudnunk kell azt mások javára használni.
Aki gazdag, másokért az.
"Könnyebb a tevének átmenni a tû fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába."
Valaki megjegyezhetné: én nem is vagyok gazdag, tehát ezek a szavak rám nem vonatkoznak.
De vigyázzunk csak! A tanítványok a következõ kérdést tették fel Krisztusnak nyomban ez után a megállapítása után: "Hát akkor ki üdvözülhet?" 7 És ez világosan elárulja, hogy ezek a szavak mindenkihez szóltak.
Aki mindenét otthagyta azért, hogy Krisztust
kövesse, még annak is ezer dologhoz ragaszkodhat a szíve. Még egy koldus
is, aki káromkodik, mert valaki a batyujához nyúl, gazdagnak számíthat
Isten szemében.
És mégis, az Egyház történetében sok gazdag nem
hátrált meg, hanem a legradikálisabb szegénység útján követte Jézust.
Ilyen volt Eletto is, akit jól ismertem: magas, szép, intelligens és
gazdag fiatalember, aki, amikor Isten hívta õt, egy pillanatig sem
habozott. Soha nem fordult hátra. Úgy tûnt, mintha a gazdagság számára
egyáltalán nem létezne. Mindenét odaadta, és még az életét is. Alig 33
évesen egy tóban érte õt utol a halál, miközben egy fiú kérésére, az
iránta való szeretetbõl csónakázni ment vele. Ott a tó partján egy
egyszerû sírkõ-felirat õrzi szavait: "Egyedül Istent választottam, és
semmi mást".
Elettónak, amikor megjelent Jézus színe elõtt,
minden bizonnyal nem ezeket a szavakat ismételték: "Könnyebb a tevének
átmenni a tû fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába."
Chiara Lubich
1 vö.: Mt 6,24
2 vö.: Mk 10,27
3 Lk 19,9
4 vö.: Apcsel 4,32
5 1 Tim 6,9-10
6 vö.: Sollicitudo Rei Socialis c. enciklika, Róma 1987. 12. 30., 42. o.
7 Mt 19,25
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése