"Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak." (Mt 5,7)
Ha létezik a Szentírásban olyan ige, mely
bármelyik másiknál jobban kifejezésre juttatja Istennek Jézus
Krisztusban tett kinyilatkoztatását, akkor az az irgalmasság.
A Sinai-hegyen tett isteni megnyilatkozásban az Úr felfedte Mózes elõtt: "Jahve irgalmas és könyörülõ Isten, hosszantûrõ, gazdag kegyelemben és hûségben. Kegyelmét megtartja ezrek számára." 1
A nagy nap, vagyis a Messiás születésének közeledtével pedig, Mária hírül adja Erzsébetnek, hogy a Mindenható megemlékezett irgalmáról 2,
s Az, aki õbenne megfogant, mindennek bizonyítéka. Jézusban, aki Isten
és Mária fia, találkozik Isten atyai és anyai szeretete, melyet oly
találóan kifejez az irgalmasság zsidó hagyomány szerinti megfogalmazása.
E szerint az irgalmasság Isten önmaga iránti hûségét kinyilatkoztató,
mélységes jóságra utaló magatartás, valamint a lényébõl fakadó, mindenki
iránt megélt anyaság.
De vajon mi az, ami az irgalmasságot ilyen trónra emeli, hogy az még az igazságosságot is megelõzi? 3 S Jézus miért hangsúlyozza ezt az erényt olyannyira, hogy személyes üdvösségünk feltételeként említi?
"Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak."
Ahogy II. János Pál is kiválóan elmagyarázza, az irgalmasság "a szeretet elengedhetetlen dimenziója, olyan, mintha annak második neve lenne" 4.
Számára a Nyolc Boldogság szavai szintézisét adják az egész Jó Hírnek,
mely az Isten megváltó szeretetérõl szóló kinyilatkoztatás, mindenki
számára szóló meghívás, hogy "legyünk irgalmasok, mint az Atya" 5, s mint az, aki az Atya leghûségesebb hasonmása: Jézus.
A "Miatyánk" kezdetû imádságban a Nyolc
Boldogság – akkor is, ha más szavakkal, de – visszatér: "Bocsásd meg
vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek". Ez a
törvény meg van írva az Égben, hogy vétkeink akkor nyernek bocsánatot,
ha meg tudtunk bocsátani testvéreinknek.
Az irgalmasság és a megbocsátás gondolata
átjárja az egész Evangéliumot. Alapjában véve Jézus célja nem más, mint
az, amit kinyilatkoztatott nekünk fõpapi imájában, a szenvedése elõtti
éjszakán: minden ember egysége egy nagy családban, melynek példaképe a
Szentháromság. Jézus egész tanításában arra törekszik, hogy minden
szeretetével átadja nekünk azt az eszközt, mellyel megvalósítható ez a
magasztos közösség közöttünk és Istennel. Az irgalmasság ugyanis a
szeretet csúcsa, mely beteljesíti azt, és tökéletessé teszi.
"Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak."
Próbáljuk meg tehát minden kapcsolatunkban ezt a mások iránti szeretetet az irgalmasságban megélni.
Az irgalmasság olyan szeretet, mely be tud
fogadni minden felebarátot, különösen is a legszegényebbet, azt, aki
erre leginkább rászorul. Olyan szeretet ez, mely nem méricskél, bõséges,
egyetemes és konkrét. Ez a szeretet a kölcsönösségre törekszik, mely az
irgalmasság végsõ célja. Irgalmasság nélkül csak az igazságosság
létezne, mely megteremti ugyan az egyenlõséget, de nem a testvériséget.
Manapság gyakran esik szó arról, hogy nem jár
kegyelem annak, aki valamilyen súlyos bûntettet hajtott végre. Inkább
van szó bosszúról, mint igazságosságról.
Mi azonban, miután megtettünk mindent azért,
hogy helyrehozzuk az okozott kárt, át kell, hogy adjuk a szót a
megbocsátásnak, mely egyedül képes arra, hogy a rossz okozta sebeket
egyéni és társadalmi szinten begyógyítsa. "Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak." 6
Így hát bármilyen sérelem ér bennünket,
bárminemû igazságtalanság, bocsássunk meg, s nekünk is meg fognak
bocsátani. Legyünk mi az elsõk, akik elkezdik élni az irgalmasságot, és
az együttérzést.
Akkor is, ha nehéznek és merésznek tûnik,
kérdezzük meg minden felebarátunk elõtt: vajon az édesanyja hogyan
viselkedne vele? Olyan gondolat ez, mely segít majd, hogy Isten szíve
szerint értsünk meg másokat, és Isten szíve szerint tudjunk élni.
Chiara Lubich
1 Kiv 34,6-7
2 Vö. Lk 1,54
3 Vö. Jak 2,13
4 Dives in misericordia, n. 7.
5 Vö. Lk 6,36
6 Lk 6,37
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése