ÉLETIGE 2001 SZEPTEMBER

"Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyûlöli, a másikat szereti, vagy: az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak." (Lk 16,13)

Jézusnak ez a tanítása az anyagi javak használatára vonatkozik. Ezt idézi fel Lukács, a szegények evangélistája. A "mammon" arám kifejezés, melynek jelentése: "anyagi javak". Jézus itt negatív értelemben használja ezt a szót, és azoknak a kincseknek az összességét érti alatta, melyek elfoglalhatják az ember szívében Isten helyét.

A gazdagság azért veszélyes, mert az ember annyira megszeretheti, hogy aztán képes minden energiáját és idejét ennek a gazdagságnak a megtartására és növelésére fordítani. Olyan bálvánnyá válik, melynek oltárán mindent feláldoz. Jézus ezért hasonlítja a gazdagságot olyan úrhoz, aki annyira igényes, hogy nem tûr meg másikat maga mellett. Ebbõl fakad a megalkuvások nélküli választás igénye is.

"Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyûlöli, a másikat szereti, vagy: az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak."

Jézus szavait nem úgy kell értelmeznünk, mintha önmagában a vagyont ítélné el; mert érthetõen azt bélyegzi meg, ha az kizárólagos helyet foglal el az ember szívében.

Nem kéri mindenkitõl a külsõben is megnyilvánuló, abszolút szegénységet. Olyannyira igaz ez, hogy tanítványai között gazdagok is vannak, mint pl. Arimatei József. Azt viszont megkívánja, hogy szakadjunk el az anyagi javaktól. Arról van tehát szó, hogy a gazdag ne tekintse magát úrnak, hanem inkább az általa birtokolt javak kezelõjének, melyek alapvetõen Isten tulajdonát képezik, és ami nemcsak néhány kiváltságosé, hanem mindenkié.

A vagyon akkor ideális eszköz, ha a szükséget szenvedõket szolgálja, ha azt segíti elõ, hogy megtegyük a jót, ha társadalmi célokra használjuk, de nemcsak karitatív tevékenységekhez, hanem pl. egy cég üzemeltetéséhez is. Csak ilyen módon használhatja valaki saját javait úgy, hogy ne legyen vagyonának a rabja.

Nagy a veszélye annak, hogy önmagunknak akarunk gazdagságot felhalmozni. Tapasztalatból és a történelembõl is tudjuk, hogy a földi javakhoz való ragaszkodás mennyire tönkre tehet, és eltávolíthat Istentõl. Ezért nem kell, hogy meglepjen Jézusnak ez a határozott "vagy-vagy" kijelentése: vagy Isten, vagy a gazdagság.

"Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyûlöli, a másikat szereti, vagy: az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak."

Hogyan váltsuk tehát életre ezt az Igét?

Azon túl, hogy tisztázzuk magunkban az anyagi javakhoz való viszonyunkat, ez az Ige, mint Isten minden más Igéje is, sok mondanivalót tartogat számunkra.

Jézus nem azt az alternatívát állítja elénk, hogy választhatunk Isten és a mammon között. Világosan azt mondja, hogy életünkben Istent kell választanunk.

Talán eddig még nem tettük ezt meg. Eddig talán egyfajta egyveleget készítettünk, összekeverve egy kis hitet, egy kis vallási gyakorlatot és valamennyi emberszeretetet sok más kis és nagy gazdagsággal, melyek helyet foglalnak szívünkben.

Ha õszintén magunkba nézünk, akkor észrevehetjük, hogy a munka, a család, a tanulás, a jólét, az egészség számit a legtöbbet; és van még sok más olyan emberi dolog, melyeket önmagukért vagy saját magunk miatt szeretünk, anélkül, hogy kapcsolatba hoznánk Istennel.

Ha ez így van, akkor a szívünk már rabszolgává lett: kis és nagy bálványokra támaszkodik, melyek összeférhetetlenek Istennel.

Mit tegyünk? Döntenünk kell: meg kell mondanunk Istennek, hogy nem akarunk semmi mást, mint Õt szeretni teljes szívünkbõl, teljes elménkbõl, és minden erõnkbõl. Aztán tegyünk meg mindent azért, hogy valóra tudjuk váltani ezt az elhatározást, ami nem is nehéz akkor, ha pillanatról pillanatra élünk, most, életünk jelen pillanatában, egyedül Istenért, mindent és mindenkit szeretünk.

Chiara Lubich