ÉLETIGE, 2001. AUGUSZTUS

"Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, minthogy lángra lobbanjon." (Lk 12,49)

Az Ószövetségben a tûz egyrészt a próféták által közvetített Isten Igéjét szimbolizálja; másrészt az isteni ítéletre is utal, amellyel megtisztítja népét, miközben áthalad rajta.

Jézus szava is ilyen: építõ, ugyanakkor lerombol mindent, ami értéktelen, ami esendõ, ami hiábavaló, és csak az igazságot hagyja meg.

Keresztelõ Szent János ezt mondta Jézusról: "Õ majd Szentlélekben és tûzben fog benneteket megkeresztelni"¹. Ezzel azt a keresztséget adta hírül, amely Pünkösdkor valósult meg elõször a Szentlélek kiáradásával és a lángnyelvek megjelenésével.²

Ez tehát Jézus küldetése: tûzbe borítani a földet, nekünk adni a megújító és megtisztító erejû Szentlelket.

"Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, minthogy lángra lobbanjon."

Jézus nekünk ajándékozza a Szentlelket. És Õ hogyan fejti ki mûködését?

Úgy, hogy a szeretetet árasztja ki bennünk, amelyrõl azt akarja, hogy égve tartsuk a szívünkben.

És mi jellemzõ erre a szeretetre?

Az, hogy nem behatárolt és földi, hanem evangéliumi szeretet. Egyetemes, mint a Mennyei Atya szeretete, aki esõt és napot ad mindenkinek, jóknak és gonoszoknak egyaránt, az ellenségeskedõket is beleértve.³

Olyan ez a szeretet, amely nem vár el semmit másoktól, hanem mindig kezdeményez, elsõként szeret.

Olyan ez a szeretet, amely eggyé válik mindenkivel: együtt szenved, együtt örül, együtt aggódik, együtt remél a többiekkel. És ha kell, akkor konkrétan, tettekben jut kifejezésre, nemcsak érzelgõsségben és szavakban nyilvánul meg.

Olyan ez a szeretet, amely Krisztust szereti a testvérben, szavaira emlékezve: "Nekem tetted"⁴.

Az ilyen szeretet még a kölcsönösségre is törekszik, arra, hogy megvalósítsa másokkal együtt a kölcsönös szeretetet.

Ez az a szeretet, – mivel evangéliumi életünk látható és konkrét kifejezõdése – aláhúzza és hihetõvé teszi mondanivalónkat, mellyel aztán evangelizálnunk lehet, evangelizálnunk kell.

"Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, minthogy lángra lobbanjon."

A szeretet olyan, mint a tûz; és fontos, hogy ki ne aludjon. Ahhoz, hogy ez így legyen, mindig el kell égetnie valamit. Mindenekelõtt önzõ énünket. Ha így teszünk, akkor teljesen a másik felé tudunk fordulni: vagy Isten felé, úgy, hogy megtesszük Akaratát, vagy felebarátunk felé, akinek segítünk.

A lángoló tûz, még ha kicsiny is, de van mit elemésszen, hatalmas tûzvésszé válhat: a szeretet, a béke, az egyetemes testvériség tûzévé, amelyet Jézus hozott a földre.

Chiara Lubich

---

¹ Lk 3,16
² V.ö.: Apcsel 2,3
³ V.ö.: Mt 5,45
⁴ Mt 25,40