ÉLETIGE 2002. ÁPRILIS

"Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek." (Jn 20,29)

Jézust "látni" alapvetõ fontosságú János evangéliumában, mert egyértelmû bizonyítéka annak, hogy Isten valóban emberré lett. Az Újszövetség e könyvének már az elsõ oldalán olvashatjuk az apostol szenvedélyes hangvételû tanúságtételét: "S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsõségét…"¹

Késõbb fõként Jézus feltámadása után visszhangzik ez azoknak az elbeszélésében, akik látták õt. Mária Magdolna így adja hírül: "Láttam az Urat"² — az apostolok szintén: "Láttuk az Urat."³ Jézus szeretett tanítványa is "Látta, és hitt."⁴

Csak Tamás apostol nem látta a feltámadt Urat, mert nem volt jelen, amikor Jézus húsvét napján megjelent a többi tanítványnak. Mindannyian hittek, mert látták. Õ is hinne — mondta —, ha látta volna, mint a többiek. Jézus szaván fogta Tamást, és nyolc nappal a feltámadás után megjelent neki, hogy õ is higgyen. Amikor Tamás maga elõtt látta Jézust, elõtört belõle az egész Újszövetség legmélyebb és legteljesebb hitvallása: "Én Uram, én Istenem!"⁵ Jézus ekkor ezt mondta neki: "Most már hiszel, Tamás, mert láttál."

"Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek."

Tamáshoz hasonlóan mi is látni szeretnénk Jézust. Különösen akkor, amikor egyedül érezzük magunkat, próbatételekkel küzdünk, nehézségek nyomasztanak… Olyanok vagyunk, mint azok a görögök, akik ezt kérték Fülöptõl: "Uram, látni szeretnénk Jézust."⁶ Milyen jó is lett volna — mondhatjuk magunkban —, ha Jézus idejében éltünk volna: láthattuk, érinthettük, hallgathattuk volna Õt, beszélhettünk volna Vele… Milyen szép lenne, ha nekünk is megjelenne, mint Mária Magdolnának, a tizenkét apostolnak, a tanítványoknak…

Valóban boldogok voltak, akik vele lehettek. Jézus is megerõsítette ezt a boldogságok között, ahogy Máté és Lukács evangéliumában olvashatjuk: "Boldog a szemetek, mert lát."⁷ Tamásnak mégis egy másik boldogságról beszélt:

"Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek."

Jézus ránk gondolt, akik bár nem szemlélhetjük saját szemünkkel, mégis megláthatjuk Õt a hit által. A mi helyzetünk egyébként nem sokban különbözik azokétól, akik Jézus korában éltek. Akkor sem volt elég látni Õt. Sokan, bár találkoztak vele, mégsem hittek neki. Fizikai szemükkel egy embert láttak: más szemre lett volna szükségük ahhoz, hogy felismerjék benne Isten Fiát.

Már az elsõ keresztények közt is sokan voltak, akik személyesen nem találkoztak Jézussal. Õk is azt a boldogságot élték meg, amelyre mi is meghívást kaptunk. Péter elsõ levelében pl. ezt olvashatjuk: "Noha nem láttátok, mégis szeretitek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne. De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsõültek kimondhatatlan örömével, mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét."⁸

Az elsõ keresztények tudták, honnan fakad a hit, amelyrõl Jézus Tamásnak beszélt: a szeretetbõl. Hinni azt jelenti, hogy felfedezzük: Isten szeret minket; megnyitjuk szívünket kegyelme elõtt, és engedjük, hogy ez a szeretet elárasszon bennünket. Azt jelenti, hogy teljesen erre a szeretetre bízzuk magunkat, és szeretettel válaszolunk rá. Ha szeretsz, Isten beléd hatol, és tanúságot tesz benned önmagáról. Új módon láttat meg veled mindent, ami körülvesz téged: a hit révén az Õ szemével láthatjuk a különbözõ eseményeket, és felfedezzük azt a tervet, amelyet rólunk, másokról, az egész teremtett világról alkotott.

"Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek"

Ennek az új, hit által való látásmódnak egyik ragyogó példája a Gyermek Jézusról nevezett Kis Szent Teréz. Amikor halálos betegsége, a tbc miatt egyik éjszaka vért köhögött, nem azt mondta: "vért köhögtem", hanem ezt: "megérkezett a Jegyes". Látatlanban is hitt. Hitte, hogy ebben a fájdalomban Jézus jött el meglátogatni és szeretni õt: az a Jézus, aki Ura és Istene.

Ahogyan a Gyermek Jézusról nevezett Kis Szent Teréznek, úgy nekünk is a hit segít új szemmel látnunk a világot. Õ így értékelte a vele történteket: "Isten szeret engem." Mi is értelmezhetjük így életünk minden eseményét: "Isten szeret engem" — de mondhatjuk ezt is: "Te jöttél el hozzám" — vagy ezt: "Én Uram, én Istenem!"⁹

A mennyben majd színrõl színre láthatjuk Istent, de a hit már addig is kitárja szívünket az Ég dolgaira, és mindent mennyei fényben láttat velünk.

Chiara Lubich

---

¹ Jn 1,14
² Jn 20,18
³ Jn 20,25
⁴ Jn 20,8
⁵ Jn 20,28
⁶ Jn 12,21
⁷ Mt 13,16; Lk 10,23
⁸ 1Pt 1,8-9
⁹ Jn 20,28