Evangéliumának legelején Máté azt írja, hogy Jézus az Emmánuel[1],
a ‘velünk-az-Isten’. Az ő történetéről számol be. Az evangélium
legvégén pedig azokat a szavakat idézi, amelyekkel Jézus megígérte,
hogy mindig velünk marad, a Mennybe való visszatérése után is. A világ
végezetéig ‘velünk-az-Isten’.
Jézus
akkor intézte tanítványaihoz ezeket a szavakat, amikor rájuk bízta a
feladatot, hogy menjenek el az egész világra hírül adni üzenetét. Úgy
küldte őket, mint bárányokat a farkasok közé, és tudta, hogy
ellenállásba ütköznek és üldöztetést szenvednek[2].
Ezért nem akarta magukra hagyni őket küldetésükben. Megígérte tehát
nekik – pontosan abban a pillanatban, amikor eltávozott tőlük –, hogy
velük marad! Nem fogják többé látni, nem hallják majd a hangját, nem
érinthetik őt, mégis ott lesz velük, mint korábban, sőt még annál is
inkább. Eddig ugyanis mindig csak egy meghatározott helyen volt jelen:
Kafarnaumban, vagy a tónál, vagy a hegyen, vagy Jeruzsálemben;
mostantól fogva viszont ott lesz mindenütt, ahol tanítványai vannak.
Jézus
gondolt mindannyiunkra, akik hétköznapi gondok között élünk. Mivel Ő a
megtestesült Szeretet, azt gondolta: “Mindig az emberekkel szeretnék
lenni, szeretnék megosztani velük minden aggodalmat, szeretném
megvigasztalni őket; ott szeretnék járni velük az utcán, belépni
házukba, jelenlétemmel újra és újra örömöt szerezni nekik…”
Ezért akart velünk maradni és éreztetni velünk közelségét, erejét, szeretetét.
Lukács evangéliuma elbeszéli, hogy a tanítványok, miután látták Őt fölmenni az Égbe, “nagy örömmel tértek vissza Jeruzsálembe”[3]. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy megtapasztalták a mondottakat.
Mi is eltelünk majd örömmel, ha valóban hiszünk Jézus ígéretében:
“Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”
Jézus
földi életének végét jelzik a tanítványaihoz intézett utolsó szavai.
Ezek jelentik egyben az Egyház életének kezdetét is, azét az Egyházét,
melyben sokféle módon jelen van: az Eucharisztiában, Igéjében,
szolgáiban (püspökökben és papokban), a szegényekben, a kicsikben, a
kitaszítottakban… minden felebarátban.
Mi
szívesen hangsúlyozzuk Jézus egyik különleges jelenlétét, melyet ő maga
ajánlott nekünk szintén Máté evangéliumában: “Ahol ketten vagy hárman
összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.”[4] Ezen a jelenléten keresztül Ő mindenhol ott szeretne lenni.
Ha
éljük mindazt, amit Ő parancsol, különösen az új parancsot, akkor
megtapasztalhatjuk ezt a típusú jelenlétét a templomokon kívül is, az
emberek között, mindenhol.
Amit
ehhez tőlünk kér, az a szolgálattal, megértéssel teli kölcsönös
szeretet, amely osztozik a testvér fájdalmaiban, vágyaiban és
örömeiben; az a tipikusan keresztény szeretet, mely mindent betakar,
mindent megbocsát.
Éljünk így, hogy mindenkinek lehetősége nyíljon már itt a földön találkozni Vele.
Chiara Lubich
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése