"Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot." (Mt 9,13)
Jézus magatartása annyira újszerû volt korának
megszokott gondolkodásmódjához képest, hogy gyakran megbotránkoztatta a
derék polgárokat. Így volt ez akkor is, amikor meghívta Mátét, hogy
kövesse õt, és betért hozzá ebédre. Máté vámszedõ volt. Foglalkozása
miatt nem szerették az emberek, sõt nyilvános bûnösnek tartották, a
Római Birodalmat kiszolgáló ellenségnek.
"Miért étkezik együtt Jézus egy bûnössel? -
kérdezgették egymást a farizeusok. - Nem lenne jobb távol tartania
magát bizonyos emberektõl?" Ez a kérdés lehetõséget adott Jézusnak
arra, hogy elmagyarázza: Õ pontosan a bûnösökkel akar találkozni
ugyanúgy, ahogyan az orvos is a betegeket keresi. Befejezésül azt
mondta a farizeusoknak, hogy menjenek, és gondolják át, mit jelent
Istennek az az igéje, mely az Ószövetségben Ozeás prófétánál olvasható:
"Irgalmasságot akarok és nem áldozatot."1
Miért kér Isten irgalmasságot tõlünk? Mert olyannak
akar minket, amilyen Õ maga. Hasonlítanunk kell Õrá, ahogyan a
gyermekek is hasonlítanak apjukra és anyjukra. Jézus az egész
Evangéliumban az Atya szeretetérõl beszél: a jók és a gonoszok, az
igazak és a bûnösök iránt. Mindenkit szeret megkülönböztetés nélkül,
nem zár ki senkit. A kevésbé szeretetreméltónak látszókat részesíti
elõnyben, amint az a tékozló fiúról szóló példabeszédbõl is kitûnik.
"Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot."
Jézus ma is ezzel a meghívással fordul felénk:
"Menjetek és tanuljátok meg…" De hová menjünk? Ki taníthat meg
bennünket arra, hogy mit jelent irgalmasnak lenni? Csak egyvalaki:
Jézus, aki megkereste az elveszett bárányt, aki megbocsátott annak, aki
elárulta és azoknak, akik keresztre feszítették, és aki életét adta
üdvösségünkért. Ahhoz, hogy megtanuljunk irgalmasnak, tökéletesnek
lenni, mint az Atya, Jézusra kell tekintenünk. Õbenne a legteljesebb az
Atya szeretetének kinyilatkoztatása: "Aki engem lát, látja az Atyát is."4
"Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot."
Miért irgalmasságot és nem áldozatot? Azért, mert a
szeretet az az abszolút érték, mely minden másnak értelmet ad, az
istentiszteletnek és az áldozatbemutatásnak is. Az Istennek
legkedvesebb áldozat ugyanis a felebarát iránti konkrét szeretet,
melynek legmagasztosabb kifejezõdése az irgalom.
Az irgalom, mely segít, hogy mindig újnak lássuk
azokat az embereket, akikkel együtt élünk a családban, a munkahelyen;
anélkül hogy emlékeznénk fogyatékosságaikra és hibáikra. Az irgalom
segít, hogy ne ítélkezzünk, hogy megbocsássuk az elszenvedett
igazságtalanságokat, sõt hogy elfelejtsük azokat.
Áldozatunk nem annyira a hosszú virrasztásokból, a
böjtbõl és a földön alvásból áll majd, hanem abból, hogy mindig
befogadunk a szívünkbe bárkit, aki mellettünk elhalad, akár jó az
illetõ, akár rossz.
Így tett az a férfi is, aki egy kórház felvételes
osztályán volt ügyintézõ. A falut, ahol lakott, "ellenségei" teljes
egészében felégették. Nem sokra rá egy férfi érkezett a kórházba beteg
rokonával. Akcentusából azonnal megértette, hogy egyik "ellensége" az,
aki rémülten próbálta leplezni hovatartozását, hogy el ne küldjék. Az
ügyintézõ nem kérte el az iratait és segített neki, annak ellenére,
hogy ehhez le kellett gyõznie a gyûlöletet, amit már egy ideje táplált
magában. Az ezt követõ napokban többször is lehetõsége nyílt arra, hogy
segítsen neki. Kórházi tartózkodásának utolsó napján az "ellenség",
miközben számláját fizette, így szólt hozzá: "Be kell vallanom valamit,
amit nem tudsz." Mire õ: "Az elsõ perctõl tudom, hogy ki vagy." "De
miért segítettél, ha tudod, hogy az »ellenséged« vagyok?"
Számunkra is igaz, hogy az irgalom abból a
szeretetbõl születik, mely bárkiért képes feláldozni magát - amint
Jézus is életét adta mindenkiért.
Chiara Lubich
1 Oz 6,6
2 Lk 6,36
3 V.ö.: Mt 5,48
4 Jn 14,9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése