"Akinek van, annak még adnak, hogy bõvelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van." (Mt 13,12)
Annyira fontos Jézusnak ez az igéje, hogy Máté kétszer is idézi evangéliumában1.
Világosan kimondja, hogy Isten máshogy "gazdálkodik", mint mi.
Számításai mindig különböznek a mieinktõl, például amikor ugyanazt a
bért adja az utolsó óra munkásának, mint az elsõként munkába állónak.2
Jézus tanítványainak válaszolt ezekkel a szavakkal,
akik azt kérdezték tõle, miért van az, hogy velük nyíltan beszél,
másokhoz viszont példabeszédekkel, burkoltan szól. Jézus a teljes
igazságot, a fényt adta tanítványainak, pontosan azért, mert követték
Õt, mert számukra Õ volt a minden. Azoknak, akik megnyitják neki
szívüket, akik teljesen készek arra, hogy befogadják Õt, akik már
birtokolják Jézust, azoknak teljesen odaajándékozza magát.
Hogy megértsük ezt a viselkedésmódot,
segítségünkre lehet egy másik, hasonló ige, Lukács evangéliumából:
"Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló
mértékkel mérnek öletekbe."3
A két mondatban Jézus logikája szerint a birtokolni (akinek van, annak
még adnak) ugyanazt jelenti, mint adni (adjatok, és akkor ti is
kaptok).
Biztos vagyok abban, hogy ezt az evangéliumi
igazságot már te is megtapasztaltad. Vajon amikor segítettél egy
betegnek, amikor megvigasztaltál valakit, aki szomorkodott, vagy amikor
társa lettél egy magányos embernek, nem tapasztaltál-e néha olyan
örömöt és békét, amirõl nem tudtad, hogy honnan származik? Ez a
szeretet logikája. Minél teljesebben ajándékozzuk oda magunkat, annál
gazdagabbak leszünk.
Tehát akár így is érthetnénk az e havi igét:
akiben van szeretet, aki szeretetben él, annak Isten megadja azt a
képességet, hogy még jobban szeressen, és a szeretet teljességét, hogy
olyanná váljon, mint Õ, aki a Szeretet.
"Akinek van, annak még adnak, hogy bõvelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van."
Igen, a szeretet által élünk. Azért létezünk, mert
szeretünk. Ha nem szeretnénk, nem élnénk. És minden alkalommal, amikor
nem szeretünk, megszûnünk létezni ("attól még azt is elveszik, amije
van").
Tehát nem marad más számunkra, mint hogy
szeressünk, magunkat nem kímélve. Isten csak így fogja nekünk adni
Önmagát, és minden ajándékát.
Adjunk elõször is azoknak, akik körülöttünk
vannak, és legyünk biztosak abban, hogy ha nekik adunk, akkor Istennek
adunk! Adjunk mindig mindent: egy mosolyt, a megértésünket, a
megbocsátásunkat, azt hogy meghallgatjuk a másikat; adjuk
intelligenciánkat, készségünket, az idõnket, a tehetségünket, az
ötleteinket, ténykedésünket; adjuk a tapasztalatainkat, a
képességeinket, és osszuk meg másokkal javainkat, hogy semmi se
halmozódjon föl, hanem minden kézrõl-kézre járjon! Ha adunk, megnyitjuk
Isten kezét, aki gondviselõ szeretetében túláradó mértékkel áraszt el
bennünket ajándékaival, hogy aztán még többet adhassunk és kaphassunk,
és így sok szükséget szenvedõ embertársunkon segíthessünk.
"Akinek van, annak még adnak, hogy bõvelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van."
A legnagyobb ajándék, amelyben Jézus részesíteni
akar bennünket: Õ maga. Mindig jelen akar lenni közöttünk: ez az élet
teljessége, ez az a bõség, amelyben részesíteni akar bennünket. Jézus
akkor adja magát tanítványainak, ha azok egyként követik Õt. Ez az
életige tehát emlékeztet minket lelkiségünk közösségi dimenziójára is.
Így is értelmezhetjük: akik között ott van a kölcsönös szeretet, akik
egységben élnek, azok megkapják Jézus közöttük lévõ jelenlétét.
Sõt, még többet is kapunk. Akinek van, mert
szeretetben él és ezért megkapja a százszorost itt a földön, annak
ráadásként megadatik majd a jutalom: a Mennyország. És bõségben lesz.
Akinek nincs, és a százszorost sem tapasztalja
meg, mert nem él szeretetben, az a jövõben sem örvendhet mindannak,
amit már itt a földön birtokolt, mert a pokolban nem lesz más, csak
gyötrõdés.
Szeressünk tehát, szeressünk mindenkit! Szeressünk
egészen addig, amíg a másik nem válaszol erre! Így a szeretet
kölcsönössé válik, és miénk lesz az élet teljessége.
Chiara Lubich
1 Mt 13,12; 25,29
2 v.ö.: Mt 20,1-16
3 Lk 6,38
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése