A
Krisztus előtti nyolcadik században Izrael népe kritikus időszakot élt
át. Isten, akit a zsidó hagyomány JHWH-nak (Jahvénak) hívott, olyan
prófétát keres, aki az Ő nevében szól a néphez, hírül adva Emmánuel,
„velünk az Isten” szabadító eljövetelét. Ezért teljes méltóságában
jelenik meg a templomban imádkozó Izajásnak.
A hatalmas Isten színe előtt a próféta átérzi semmiségét és bűnös voltát, és így kiált fel: „Tisztátalan ajkú ember vagyok!”[1]
Ekkor egy angyal az oltáron égő tűzből vett izzó szénnel megtisztítja
ajkait. Izajás, akit teljesen megújít a mennyei tett, az Isten által
feltett kérdésre: „Kit küldjek? Ki megy el helyettem?”[2] immár készségesen így válaszol: „Itt vagyok, engem küldj!”
Vajon
önhittség a próféta részéről, hogy ajánlkozik Istennek? Nem. Azért nem,
mert nem ő a kezdeményező, hanem Isten. Izajás az Ő meghívására
válaszol:
„Itt vagyok, engem küldj!”
A
prófétához hasonlóan az üdvösségtörténet során Isten folytonosan meghív
férfiakat és nőket, akikre különleges küldetést bíz. Mindenkire
szeretettel tekint: az ő szemében senki sem jelentéktelen. Néha azt
érezzük, hogy életünk haszontalan vagy értelmetlen. Isten hívása
azonban teljes mértékben átalakítja. Egyenesen hozzám, hozzád fordul:
meghív arra, hogy részesei legyünk annak a szeretet-tervnek, amelyet az
emberiségről és a teremtett világról alkotott.
Úgy
fordul hozzám, hozzád, ahogyan Izajáshoz, Máriához, Péterhez; és minden
alkalommal ezt kérdezi: „Kit küldjek?” Belénk helyezi bizalmát, és arra
hív, hogy munkatársai legyünk. Mi pedig rendelkezésére állhatunk
igenünkkel, melyben megismétlődik Izajás, Mária és az előttünk járó
keresztények egész sorának igenje.
Ha
igent mondok minden vágyára, amit napról napra értet meg velem, minden
tettem, még a legkisebb és jelentéktelennek tűnő is értékes lesz,
fontossá válik: hozzájárul Isten Országának eljöveteléhez, és az
egyetemes testvériség megvalósulásához.
Mi
sem vagyunk önhittek, ha igennel válaszolunk. A kezdeményezés ugyanis
mindig az Övé, Ő az, aki elsőként szeret. Mi csak szeretetből fakadó
választ adunk arra a szeretetre, amely megelőzött minket. Valóban, az,
hogy készen állok minden kérésének teljesítésére és teszek is érte,
annak köszönhető, hogy Ő meghívott engem. Ezért vagyok képes arra, hogy
ezt ismételjem:
„Itt vagyok, engem küldj!”
Úgy
érezzük, hogy nem vagyunk alkalmasak arra a küldetésre, amelyet Ő szánt
nekünk? Úgy tűnik, hogy nincs elég képességünk és erőnk ahhoz, hogy
véghezvigyük?
Ha
Izajás megtorpant volna saját méltatlanságánál vagy korlátainál, ezt
ismételgethette volna: „Tisztátalan ajkú ember vagyok!” Mária számára
lehetetlennek tűnt az, hogy Isten anyja legyen, annyira rendkívüli volt
a neki szóló üzenet. Péter apostol, amikor Jézus meghívta, önkéntelenül
így válaszolt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!”[3]
A
meghívással együtt Isten azt a képességet is megadja nekünk, hogy
teljesítsük azt a küldetést, amit ránk bíz: „Istennél semmi sem
lehetetlen”[4].
Izajásnak meg kellett tisztítani az ajkát, hogy Isten nevében
szólhasson. Máriát elárasztja a Szentlélek jelenléte és a Magasságbeli
ereje[5]. Pétert abban a küldetésében, hogy „kőszikla” legyen, magának Jézusnak az imája segíti[6].
Minden igenünkre megkapjuk az Isten akaratának elvégzéséhez szükséges kegyelmeket.
„Itt vagyok, engem küldj!”
Így
történt ez velünk is, amikor történetünk kezdetén 1943-ban megértettük,
hogy Isten végtelenül szeret minket. Erős ösztönzést éreztünk arra,
hogy mindenkinek elmondjuk ezt a nagy hírt: „Isten végtelenül szeret
téged, Isten végtelenül szeret minket”.
Néhány
hónappal később, Krisztus Király ünnepén történt, hogy teljesen
magukkal ragadtak bennünket az aznapi liturgia szavai: „Kérd tőlem, és
örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait.”[7] Az egységre, az egyetemes testvériségre való felszólítás volt ez.
Letérdeltünk
az oltár körül, és talán a Szentlélek ösztönzésére így szóltunk
Jézushoz: „Te tudod, hogy hogyan valósulhat meg az egység. Itt vagyunk.
Ha akarod, használj fel minket!” Ezzel mondtuk ki együtt: „Itt vagyok,
engem küldj!” Akkor még csak egy kis csoport voltunk, hét-nyolc lány,
de válaszoltunk Jézusnak.
Az azóta eltelt hatvan év alatt ez a lelkület 182 országba jutott el, a Mozgalom több ezer tagjának élete által.
Ez
a tapasztalat alátámasztja, hogy milyen hatalmas dolgokra képes Isten,
ha olyan emberekre talál, akik készek válaszolni hívására.
Chiara Lubich
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése