Hirdesd az igét! Állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel! (2Tim 4,2)
Valóban, beszélnünk kell, mindig, mindenkinek!
Az
élet igéje sokszor buzdít, hogy éljünk, hogy legyünk szeretet.
Ugyanakkor át is kell adni másoknak az igét, hírét vinni, kommunikálni,
egészen addig, míg be nem vonjuk őket abba az életbe, mely csupa
önajándékozás, élő testvériség.
Jézus utolsó szavai így szóltak: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot…”[1]
Ez
a szenvedély sarkallta Pált arra, hogy bejárja az akkor ismert világot,
és beszéljen a különböző kultúrájú és hitű embereknek: „Ha ugyanis az
evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a
kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!”[2]
Pál
Jézus szavait visszhangozta saját tapasztalatával megerősítve, ezért
ajánlotta hűséges tanítványának, Timóteusnak, ezért mondja nekünk is:
Hirdesd az igét!…
Hogy
beszédünk hatékony legyen, előbb építenünk kell a kapcsolatot – amikor
csak lehetőség adódik – azokkal, akikhez szólni akarunk.
Akkor
is, ha az ajkunk nem, a szívünk mindig beszélhet. Előfordulhat, hogy
szavunk csak a tiszteletteljes csöndben vagy mosolyunkban nyilvánul meg,
vagy úgy, hogy érdeklődünk a másik világa iránt, keressük, mi
foglalkoztatja, mik a problémái. Kifejezésre juthat abban is, ahogy
nevén szólítjuk, hogy észrevegye, mennyire fontos számunkra. És
csakugyan fontos: soha senki iránt nem lehetünk közömbösek.
Szavaink
talán nem keltenek feltűnést, de ha jól választjuk meg őket, rést ütnek
a szíveken, és gyakran a másik kezd érdeklődni irántunk, ő fog
kérdezni. Ekkor van itt a hírüladás pillanata! Szükségtelen tovább
várnunk, világosan kell beszélnünk; ha néhány szóban is, de át kell
adnunk keresztény életünk miértjét.
Hirdesd az igét!…
Hogyan éljük ezt az igét, hogy akár puszta megjelenésünk is az evangéliumról szóljon? Hogyan ajándékozzuk mindenkinek?
Úgy, hogy különbségtétel nélkül szeretünk minden egyes embert.
Ha hiteles keresztényekként éljük az evangélium tanítását, akkor nem csak üres szó, amit mondunk.
Még
fénylőbb lesz a hírüladásunk, ha tanúságot tudunk tenni az evangélium
lényegéről, az egységről közöttünk, hiszen tudjuk: „erről fogja mindenki
megismerni, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás
iránt”[3].
Ez
az egyenruhája minden kereszténynek, amit magukra ölthetnek férfiak és
nők, házasok és nem házasok, felnőttek és gyermekek, betegek vagy
egészségesek, hogy mindig és mindenütt életükkel tegyenek tanúságot
Istenről, akiben hisznek, és akit szeretni akarnak.
Chiara Lubich
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése