„És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint ez az egész törvény…?” (MTörv 4,8)
A
próbatételek és a kegyelmek időszaka volt a negyven éves sivatagi
vándorlás Izrael népének. Isten megtisztította szívüket, és megmutatta
nekik végtelen szeretetét.
Mielőtt
beléptek volna az ígéret földjére, Mózes felidézte ezt a tapasztalatot.
A legnagyobb ajándékukra emlékeztette övéit a leginkább: Isten
törvényére, amit együtt kaptak. Ezt foglalja össze a Tízparancsolat.
Mózes mindenkit arra buzdított, hogy éljen is aszerint.
Miközben
erről a tanításról beszélt, elbűvölte, hogy Isten mennyire közel van
népéhez, gondjába vette, és bölcs életszabályokkal tanította. Ezért így
kiáltott fel:
„És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint ez az egész törvény…?”
Isten
beírta törvényét minden ember szívébe, és minden néphez beszélt
különböző módon és különböző korokban. Az emberek mind örvendhetnek
szeretetének, mely valamennyiünkre kiárad. Mégsem mindig könnyű
felismernünk, hogy mit tervez az emberiséggel. Hogy egyértelműen
felfedje előttünk szándékát, Isten ezért választott ki egy maroknyi
népet, Izraelt. Végül elküldte hozzánk Fiát, Jézust, aki a maga
teljességében nyilatkoztatta ki Őt, és úgy mutatta be Istent, mint Aki a
Szeretet. Törvényét pedig egyetlen parancsba sűrítette, az Isten- és az
emberszeretetbe.
Egy nép és egy ember nagysága fejeződik ki abban, ahogy személyesen igent mond Isten törvényére.
Azonosulás
ez, nem pedig valamiféle mesterséges, életidegen magatartás. Nem azt
jelenti, hogy belenyugszunk jó- vagy rosszsorunkba, vagy beletörődnénk
végzetünkbe, azt gondolva: már úgyis el van döntve, úgy kell hát lennie,
úgyse kerülhető el. Nem! Ez a legjobb, ami számunkra csak elképzelhető:
együttműködhetünk Istennel, aki kibontakoztatja elképzelését rólunk és
az egész emberiségről, melyet a szeretetben akar egyesíteni egyetlen
családdá, és be akarja vonni saját isteni életébe.
Ezért Mózessel együtt mi is felkiálthatunk:
„És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint ez az egész törvény…?”
Hogyan éljük az igét e hónap során?
Úgy, hogy az isteni törvény lényegébe hatolunk, amit Jézus a szeretet egyetlen parancsában foglalt össze.
Ha
sorra vesszük a Tízparancsolatot, amit az Ószövetségben kaptunk
Istentől, észrevehetjük, hogy valóban szeretve Őt és a felebarátot,
tökéletesen teljesítjük valamennyit.
Mert hogy ne volna igaz, hogy aki Istent szereti, nem engedhet be más isteneket a szívébe?
Hogy aki Istent szereti, az szent tisztelettel ejti ki a nevét, és nem veszi ajkára hiába?
Hogy aki szeret, az örömmel szentel legalább egy napot a héten annak, akit a legjobban szeret?
Nem
igaz talán, hogy aki minden felebarátját szereti, annak lehetetlen nem
szeretnie saját szüleit is? Kétséges volna, hogy aki szereti a
többieket, az nem fogja meglopni, megölni, nem fogja önzően kihasználni
őket saját kedvére, és hamisan sem fog tanúskodni ellenük?
És talán nem igaz, hogy: mivel szíve már megtelt szeretettel és elégedett, nem vágyakozik mások javai és jószága után?
Igen, aki szeret, nem követ el bűnt, megtartja Isten minden törvényét.
Sokszor
tapasztaltam ezt útjaim során, amikor különböző népekkel és
népcsoportokkal kerültem kapcsolatba. Emlékszem rá, mennyire mély
benyomást tett rám a bangwa nép a kameruni Fontemben, amikor 2000-ben új
lelkülettel fogadta be a meghívást a szeretetre.
A
nap folyamán kérdezzük meg többször magunktól: cselekedeteinket vajon
átjárja-e a szeretet? Ha igen, életünk nem lesz hiábavaló, mert
hozzájárul, hogy megvalósuljon Isten terve az emberiségről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése