Azt
hiszem, a tanítványok szíve megdobbant, amikor ennyire határozott,
bátorító szavakat hallottak Jézustól. Milyen csodálatos lenne, ha Jézus
hozzánk is szólhatna így! Hogy valamennyire méltóak lehessünk rá,
próbáljuk megérteni, hogy mit jelent.
Jézus éppen elmondta ismert hasonlatát a szőlőtőről és a szőlővesszőkről. Ő az igazi szőlőtő, az Atya a szőlőműves: a terméketlen szőlővesszőket levágja, mindazokat pedig, amelyek gyümölcsöt hoznak, megmetszi, hogy még többet teremjenek.
Miután ezt elmagyarázta, kijelentette:
Jézus éppen elmondta ismert hasonlatát a szőlőtőről és a szőlővesszőkről. Ő az igazi szőlőtő, az Atya a szőlőműves: a terméketlen szőlővesszőket levágja, mindazokat pedig, amelyek gyümölcsöt hoznak, megmetszi, hogy még többet teremjenek.
Miután ezt elmagyarázta, kijelentette:
„Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek.”
„Már tiszták vagytok…” Miféle tisztaságról van itt szó?
Arról az állapotról, amely a lélek számára nélkülözhetetlen, hogy Isten elé álljon; az olyan akadályok (mint például a bűn) hiányáról, amelyek meggátolják, hogy kapcsolatba lépjünk a „szenttel”, hogy találkozzunk az istenivel.
Arról az állapotról, amely a lélek számára nélkülözhetetlen, hogy Isten elé álljon; az olyan akadályok (mint például a bűn) hiányáról, amelyek meggátolják, hogy kapcsolatba lépjünk a „szenttel”, hogy találkozzunk az istenivel.
Ahhoz, hogy meglegyen bennünk ez a tisztaság,
mennyei segítségre van szükségünk. Az ember már az Ószövetségben is
tudatában volt annak, hogy csupán saját erejéből képtelen Istenhez
közeledni. Arra volt szüksége, hogy Isten megtisztítsa a szívét, hogy
új szívet adjon neki. Egy gyönyörű zsoltárban olvashatjuk: „… tiszta
szívet teremts bennem, Istenem”(1).
„Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek.”
Jézus szerint van egy eszköz, hogy tiszták legyünk,
és ez az Ő tanítása. A tanítványokat a tanítás tisztította meg,
hallgatták, és csatlakoztak hozzá.
Hiszen Jézus szava nem olyan, mint az emberi szó. Benne Krisztus van jelen, ahogy – ha más módon is – jelen van az Eucharisztiában. Általa Krisztus hatol belénk. Ha befogadjuk és valóra váltjuk szavait, Krisztus születik meg és növekszik a szívünkben.
Erről beszél VI. Pál: „Hogyan válik jelenvalóvá Jézus a lelkekben? Az ige hirdetése által, amely az isteni gondolatot, magát az Igét, Isten emberré lett Fiát közvetíti számunkra. Azt mondhatnánk, hogy az Úr testesül meg bennünk, amikor elfogadjuk, hogy a tanítás a szívünkbe jöjjön és ott éljen.”(2)
Hiszen Jézus szava nem olyan, mint az emberi szó. Benne Krisztus van jelen, ahogy – ha más módon is – jelen van az Eucharisztiában. Általa Krisztus hatol belénk. Ha befogadjuk és valóra váltjuk szavait, Krisztus születik meg és növekszik a szívünkben.
Erről beszél VI. Pál: „Hogyan válik jelenvalóvá Jézus a lelkekben? Az ige hirdetése által, amely az isteni gondolatot, magát az Igét, Isten emberré lett Fiát közvetíti számunkra. Azt mondhatnánk, hogy az Úr testesül meg bennünk, amikor elfogadjuk, hogy a tanítás a szívünkbe jöjjön és ott éljen.”(2)
„Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek.”
Jézus igéjét a hívő szívébe vetett maghoz is
hasonlítják. Ha befogadjuk, belénk hatol, és magként fejlődik,
növekszik, termést hoz és „átkrisztusít”, azaz hasonlóvá tesz
Krisztushoz. Ha az ige a Lélek által ennyire átalakítja a keresztény
embert, akkor valóban rendelkezik azzal a képességgel és erővel, hogy
távol tartsa a rossztól: amíg hagyja, hogy az ige működjék benne, addig
szabad a bűntől, tehát tiszta. Bűnt csak akkor fog elkövetni, ha
megszűnik engedelmeskedni az igazságnak.
„Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek.”
Hogyan éljünk, hogy mi is kiérdemeljük Jézus dicséretét?
Úgy, hogy váltsuk életre Isten minden szavát, hogy táplálkozzunk belőle pillanatról pillanatra, állandóan újraevangelizálva egész létünket! S mindezt azért, hogy ilyen módon ugyanazok a gondolataink és érzéseink legyenek, mint Jézusnak. Ő élhessen általunk a világban, hogy így a társadalomnak, amely gyakran beleragad a rosszba és a bűnbe, megmutassuk azt az isteni tisztaságot és átlátszóságot, amelyet az evangélium felkínál.
Úgy, hogy váltsuk életre Isten minden szavát, hogy táplálkozzunk belőle pillanatról pillanatra, állandóan újraevangelizálva egész létünket! S mindezt azért, hogy ilyen módon ugyanazok a gondolataink és érzéseink legyenek, mint Jézusnak. Ő élhessen általunk a világban, hogy így a társadalomnak, amely gyakran beleragad a rosszba és a bűnbe, megmutassuk azt az isteni tisztaságot és átlátszóságot, amelyet az evangélium felkínál.
Ezen felül a hónap során, ha csak lehet (ha mások is
osztoznak szándékunkban), igyekezzünk különösképp azt az igét
megvalósítani, amely a kölcsönös szeretet parancsáról szól! János
evangélista, aki Jézus most kiválasztott mondatát idézi, csakugyan
összefüggést lát Krisztus igéje és az új parancs között. Szerinte csak
a kölcsönös szeretetben élhetjük úgy az igét, hogy megnyilvánuljanak
hatásai: a megtisztulás, a megszentelődés, a bűntelenség, a bő termés,
a közellét Istenhez. Az elszigetelt egyén képtelen sokáig ellenállni a
világ csábításainak, a kölcsönös szeretetben azonban megtalálja azt az
egészséges környezetet, amely képes megvédeni hiteles keresztény életét.
Chiara Lubich
Az Élet Igéje, 1982. április
(1) Zsolt 51,12
(2) VI. Pál tanítása, Vatikán, 1967, 936.o
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése