„Éljetek békében egymással” (Mk 9,50)
Igencsak illik a mai helyzetre, hogy Jézus a békére szólít fel
bennünket, amikor világszerte különböző konfliktusok sebzik meg az
emberiséget. Táplálja bennünk a reményt, mert tudjuk, hogy Ő a béke, és
az ő békéjét ígérte meg nekünk.
Márk evangéliuma Jézusnak ezt a mondását egy egész sor tanítás végén
említi, amelyet tanítványainak adott Kafarnaumban. Elmagyarázza, hogyan
kellene élnie a közösségnek az ő lelkülete szerint. A végkövetkeztetés
világos: minden vezessen békére, amely minden egyéb jót is magába
foglal.
A béke megtapasztalására vagyunk meghívva a mindennapjainkban: a
családban, a munkahelyen és azzal is, aki más politikai nézeteket vall.
Békére, mely nem fél szembenézni az ellentétes véleményekkel, amelyekről
nyíltan kell beszélnünk, ha egyre igazabb és mélyebb egységre vágyunk. A
béke megőrzése érdekében azonban ügyelnünk kell, hogy a
szeretetkapcsolat soha ne hagyjon alább, mert a másik ember többet ér,
mint az esetleges különbözőségeink.
„Ahová eljut az egység és a kölcsönös szeretet – mondja Chiara Lubich
–, ott béke van, sőt igazi béke. Mert ahol kölcsönös szeretet
uralkodik, ott bizonyos módon Jézus van jelen közöttünk, és Ő a béke, az
igazi béke.” [1]
Chiara egységideálja a második világháború idején született, és
rögtön kiderült, hogy a gyűlölet és a megosztottság ellenszere. Azóta
minden újabb konfliktus esetén az evangéliumi szeretet logikájára hívta
föl a figyelmet. 1990-ben például, amikor kitört az iraki háború,
keserűséggel írta, hogy „újra olyan szavakat hallunk, melyekről azt
hittük, hogy egyszer s mindenkorra eltűntek: ellenség, ellenségek,
kezdődő összetűzés, hadüzenet, hadifoglyok, összecsapások. (…) Rémülten
vettük tudomásul, hogy a kereszténység alapelvének lényegét sértették
meg, Jézus legfőbb parancsát, az Új parancsolatot. (…) Az emberek
ahelyett, hogy kölcsönösen szerették volna egymást, ahelyett, hogy
készek lettek volna az életüket adni egymásért, beleestek a gyűlölet
csapdájába: megvetették, kínozták és megölték egymást.”[2]
Hogyan vethetünk ennek véget? „Ahol lehetséges, szőjünk új
kapcsolatokat vagy mélyítsük el a már meglévőket köztünk keresztények és
a monoteista vallások hívői, muzulmánok és zsidók között.”[3] Vagyis azokkal, akik akkor szemben álltak egymással.
Ez
érvényes minden konfliktusra: építsünk kapcsolatokat az emberek és a
népek között, hallgassuk meg, segítsük és szeressük egymást, mondaná ma
is Chiara, annyira, hogy „készek legyünk meghalni egymásért”. Tegyük
félre a magunk igazát, hogy megérthessük a másikét, bár tudjuk, hogy nem
mindig fogjuk teljes mélységében megérteni. Valószínű a másik is
ugyanezt teszi irányunkban, és talán ő sem tud mindig teljesen megérteni
minket és szempontjainkat. Ennek ellenére szeretnénk nyitottak maradni
egymás iránt, akár a különbözőségben és a meg nem értésben is, hogy
mindenekelőtt a kapcsolatot őrizzük meg.
„Éljetek békében egymással” – hangzik a felszólítás az evangéliumban,
amely azt jelzi, hogy ehhez komoly és elkötelezett odaadásra van
szükség. Ez az egyik legfontosabb kifejeződése az egymás iránti
szeretetnek és az irgalomnak, amire meg vagyunk hívva.
Fabio Ciardi
[1] A bajor tévének, 1988. szeptember 16.
[2] 1991. február 28., vö. Santi insieme, Città Nuova, Roma 1994, 63-64.
[3] 1991. március 28., uo., 68.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése