„Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…” (MTörv 16,20)
A Második törvénykönyvben Mózes élete végén mondott beszédeit
olvashatjuk. Az Úr törvényeire emlékezteti az új generációkat, miközben
távolról szemléli az Ígéret Földjét, ahová nagy bátorsággal vezette el
Izrael népét.
Ez a könyv Isten „törvényét” mindenekelőtt úgy mutatja be, mint az
apa „szavait”, akinek minden gyermekére gondja van. Egy életútról szól,
amellyel Isten megajándékozza népét, hogy megvalósítsa a Szövetség
tervét. Ha a nép ezt nem annyira a büntetéstől való félelmében, hanem
inkább szeretetből és hálából tartja meg hűségesen, akkor Isten mindig
vele lesz és oltalmazni fogja.
Az Istentől ajándékba kapott Szövetség megvalósításának egyik konkrét
módja, ha határozottan kitartunk az igazságosság mellett. A hívő azzal
tudja ezt megvalósítani, hogy hálával emlékezik meg Isten népének
kiválasztottságáról, és nem imád mást, egyedül az Urat; de azzal is,
hogy visszautasítja azokat az anyagi javakat, amelyek a szegények
szükségleteit ismerve terhelnék a lelkiismeretét.
„Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…”
Mindennapjainkban gyakran találkozunk nem egyszer súlyos,
igazságtalan helyzetekkel, melyek a leggyengébb, a társadalom peremére
szorult emberek kárára vannak. Hány Káin alkalmaz ma is erőszakot
testvérén!
Az igazságosság megvalósításának alapvelő feltétele, hogy kiirtsuk az
egyenlőtlenséget és a visszaéléseket mindenekelőtt saját szívünkből és
társadalmi életünkből.
Isten nem úgy tesz igazságot, hogy elpusztítja Káint, hanem óvja és őrzi, hogy újra tudja kezdeni útját[1]. Isten igazságossága abban áll, hogy új életet ad.
Keresztényként találkoztunk Jézussal. Ő a szavaival, a tetteivel, de
mindenekelőtt az élet ajándékával és a feltámadás fényével feltárta
előttünk, hogy Isten igazságossága egyenlő a minden gyermeke iránti
végtelen szeretetével.
Jézus által előttünk is megnyílik az útja, hogy az irgalmasságot és a
megbocsátást gyakoroljuk és terjesszük, mely egyben a társadalmi
igazságosság alapja.
„Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…”
A Szentírásnak ezt a mondatát választották a Krisztus-hívők
egységéért rendezett imahét mottójául, melyet az északi féltekén január
18-a és 25-e között rendeznek. Ha mi is befogadjuk ezt az igét,
segítségünkre lesz, hogy a kiengesztelődés útját keressük mindenekelőtt a
keresztények között. Ha ezután minden ember szolgálatára leszünk,
hatékonyan tudjuk majd orvosolni az igazságtalanság okozta sebeket.
Ezt tapasztalják azok a különböző egyházakhoz tartozó keresztények,
akik együtt látogatják Palermóban a fogvatartottakat. Egy protestáns
egyesület tagja, Salvatore volt a kezdeményező: „Rádöbbentem, hogy
micsoda lelki és testi nélkülözésben élnek ezek a testvéreink. Gyakran a
rokonaik sem tudnak a segítségükre lenni. Istenben bíztam, és sok
testvérrel beszélgettem erről a saját egyházamból és más egyházakból
is.” Christine folytatja, ő anglikán: „Örömmel tölt el, hogy segíthetünk
a szükséget szenvedő testvéreinknek, mert konkréttá teszi Isten
gondviselését, aki most általunk akarja eljuttatni Szeretetét
mindenkihez.” Nunzia katolikus: „Lehetőségünk nyílt, hogy segítsük a
rászoruló testvéreinket, és egyben Jézust hirdessük apró anyagi dolgokon
keresztül is.”
Megvalósulása ez annak, amit Chiara Lubich mondott 1998-ban,
Augsburgban a Szent Anna evangélikus templomban egy ökumenikus
összejövetel alkalmával:
„[…] Ha mi keresztények kétezer éves […] történetünkre tekintünk,
akkor fájdalommal kell megállapítanunk, hogy az a meg nem értések,
veszekedések és harcok sorozata volt. Betudható ez történelmi,
kulturális, politikai, földrajzi és szociális körülményeknek, de annak
is, hogy csökkent a keresztények között a rájuk jellemző egyesítő elem: a
szeretet.
Az ökumenikus munka olyan mértékben lesz igazán gyümölcsöző, amilyen
mértékben az önmagát ennek szentelő ember Jézusban látja minden ellentét
megértésének és az egység újjáépítésének a kulcsát; a keresztre
feszített és elhagyott Jézusban, aki azonban újra az Atyára hagyatkozik.
[…] A megélt egység hatása: […] Jézus jelenléte több személy között, a
közösségben. »Ahol ketten vagy hárman – mondta Jézus – összegyűlnek az
én nevemben, ott vagyok közöttük.« (Mt 18,20) Jézus egy katolikus és egy
evangélikus között, akik szeretik egymást, anglikánok és ortodoxok, egy
örmény és egy református között, akik szeretik egymást. Mekkora béke
lenne már most, mennyi fény a helyes ökumenikus út számára!” [2]
Letizia Magri
[1] vö. Ter 4,8-16
[2] C. Lubich, „Adventi ökumenikus ima”, Augsburg (Németország), 1998. november 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése