„Keresd a békét és járj a nyomában!” (Zsolt 34,15)
Ebben a
zsoltárban Dávid örömét és háláját fejezi ki a gyűlés előtt: a
veszélyben és a szorongattatásban bizalommal Izrael Istenéhez kiáltott,
és újra megtalálta a békét.
E himnusz főszereplője Isten az irgalmával, erős és meghatározó jelenlétével a szegény és az elnyomott mellett, aki hozzá kiált.
Hogy mások
is üdvösségre jussanak, Dávid felhívja figyelmünket a szív néhány
tulajdonságára: hagyjuk el a rossz cselekedeteket és inkább tegyünk
mindig jót.
Aláhúzza, hogy ne rágalmazzuk a felebarátot. A szavak ugyanis háborúhoz vezethetnek.
„Keresd a békét és járj a nyomában!”
A bibliai
szóhasználatban a békének sokféle jelentése van, jelent például testi és
lelki jóllétet vagy egyetértést az emberek és a népek között. De
mindenekelőtt Isten ajándéka, mert általa fedezhetjük fel atyai arcát.
Tehát
életünk folyamán mindig mindenképpen odaadással és szenvedélyesen kell
keresnünk Istent ahhoz, hogy megtapasztalhassuk az igazi békét.
Magával
ragadó ez a keresés, mert teljes mértékben szükség van arra, hogy
megtegyük a magunk részét. Követnünk kell a lelkiismeretünk hangját,
mely mindig arra késztet, hogy a jó útját válasszuk és ne a rosszét.
Gyakran elég lenne, ha hagynánk, hogy Isten ránk találjon, hiszen már jó ideje keres mindegyikünket.
Keresztényként
a keresztség által már bensőséges kapcsolat fűz bennünket Jézushoz: Ő a
közeli Isten, aki megígérte nekünk a békét; Ő a béke. És megkaptuk a
Szentlélek ajándékát, a Vigasztalót, aki segít megosztani a többiekkel
Isten békéjének gyümölcseit, melyet megtapasztaltunk. Ő utat mutat, hogy
szeretni tudjuk a körülöttünk élő embereket, és így felülkerekedjünk az
ellentéteken, elkerüljük az alaptalan vádakat, a felületes ítélkezést
és rágalmazást, megnyissuk a szívünket a másik befogadására.
Talán nem
tudjuk elhallgattatni az összes fegyvert, amely a föld különböző
pontjain vérontáshoz vezet, de személyesen hozzá tudunk járulni, hogy
életre keljenek a sérült kapcsolatok a családunkban, a keresztény
közösségünkben, a munkahelyünkön, a városunkban.
Ha egy
kisebb-nagyobb közösség határozott odaadással tanúságot akar tenni a
szeretet erejéről, akkor ez segíthet újjá építeni a hidakat társadalmi
csoportok, egyházak vagy politikai pártok között is.
„Keresd a békét és járj a nyomában!”
Ha
meggyőződéssel keressük a békét, ebből sugallatokat kapunk ahhoz is,
hogy megfelelő magatartást tanúsítsunk a teremtett világ védelmében,
mely szintén Isten ajándéka a gyermekei számára, és felelősséggel
tartozunk vele a jövő generációk iránt.
1990-ben Így
írt erről Chiara Lubich Nikkio Niwanónak, a japán Rissho Kosei Kai
buddhista mozgalom alapítójának: „[…] Ha az ember nem él békében
Istennel, akkor a föld sem él békében. A vallásos emberek átérzik a föld
»szenvedését«, amikor az ember nem Isten tervei szerint használja,
hanem csak az önzés, és a soha ki nem elégíthető birtoklásvágy vezérli.
Ez az önzés és a vágy előbb és jobban megfertőzi a földet bármi más
szennyeződésnél, ami csak ennek a következménye. […] Ha fölfedezzük,
hogy a teremtett világ egy szerető Atya ajándéka, akkor sokkal könnyebb
lesz harmonikus kapcsolatot építeni a természettel. És ha azt is
fölfedezzük, hogy ez az ajándék az emberiség nagy családja minden
tagjának szól, és nem csak néhányaknak, akkor nagyobb figyelemmel és
tisztelettel leszünk aziránt, ami az egész jelen és jövő emberiségének
tulajdona.”
Letizia Magri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése