Életige 1997. január

Isten végtelenül szeret téged!

"Krisztus nevében kérünk: engesztelõdjetek ki az Istennel."
( 2 Kor 5,20)

Pál így buzdítja a korintusiakat abban a részben, mely az egész Evangélium szívét alkotó nagy örömhír közlése után következik: Isten Krisztusban kiengesztelõdött a világgal (vö.2Kor5,19).

Fia kereszthalálával Isten végsõ tanújelét adta irántunk való határtalan szeretetének. Krisztus keresztje által kiengesztelt bennünket Önmagával.

Hitünknek ez az alapigazsága ma is teljes aktualitással bír. Ez az a kinyilatkoztatás, melyre az egész emberiség vár: Igen, Isten mindenkihez közel van szeretetével és szenvedélyesen szeret minden embert. A világnak szüksége van erre az örömhírre, de csak akkor tudjuk átadni neki, ha elõbb újra meg újra elismételjük magunknak egészen addig menõen, hogy átérezzük: körülölel bennünket ez a szeretet, akkor is, amikor éppen az ellenkezõjét gondolnánk.

"Krisztus nevében kérünk: engesztelõdjetek ki az Istennel."

Az Isten szeretetébe vetett hit azonban nem maradhat kinek-kinek bensõ ügye, amint azt Pál is hangsúlyozza: Isten ránk bízta, hogy másokat is kiengeszteljünk Vele (vö.: 2Kor 5,18), s nagy felelõsséget ébresztett minden keresztényben, hogy tanúságot tegyen Isten teremtményei iránti szeretetérõl. S hogy hogyan?

Egész viselkedésünknek hitelessé kell tennie azt az igazságot, amit hirdetünk. Jézus világosan megmondta, hogy mielõtt ajándékunkat az oltárra vinnénk, ki kell békülnünk azzal a felebarátunkkal, akinek valami panasza van ellenünk. (vö.:Mt5,23-24)

S ez mindenekelõtt közösségeinken - családjainkon, csoportjainkon, társaságainkon, egyházainkon - belül érvényes. Az a hivatásunk ugyanis, hogy ledöntsünk minden falat, ami akadályozza az egyének és a népek közti egyetértést.

Ebben a hónapban, amikor a világ különbözõ részein imahetet tartanak a keresztények egységéért, különösen is meg vagyunk híva az együttmûködésre, az elkötelezett imára, hogy ezáltal megtegyük a részünket azoknak az akadályoknak az elhárításában, melyek gátolják az egyházak teljes egységét.

"Krisztus nevében kérünk: engesztelõdjetek ki az Istennel."

"Krisztus nevében" azt jelenti: az Õ helyetteseként lépjünk Krisztus nyomdokaiba; éljünk Vele; éljünk úgy, mint Õ, és szeressük egymást, amint Õ szeretett bennünket. Ne zárjunk ki senkit, és tegyük félre az elõítéleteket. Legyünk nyitottak arra, hogy befogadjuk és értékeljük felebarátaink pozitívumait, késznek lévén életünket adni egymásért. Ez Jézus legfõbb parancsa, a keresztények ismertetõjegye, mely ma ugyanúgy érvényes, mint Jézus elsõ követõinek korában.

Ezt az Igét élni annyit jelent, mint békességszerzõvé válni.

Így minden gesztusunk, minden szavunk, minden tettünk, amit szeretet itat át, olyan lesz, mint Jézusé.

Hozzá hasonlóan az öröm, a remény, az egyetértés és a béke, vagyis annak a világnak az elõhírnökei leszünk, mely kiengesztelõdött Istennel (vö.:2Kor5,19), s melyre minden teremtmény vár.

Csanádi Béla: Keresztúti napló

1. Minden nap megítéllek.
Nem szóval. Ahogy élek.

2. Lásd, amit adni tudtam
Kereszt volt szakadatlan.

3. Tántorgok botladozva.
Csak bűnteher ne nyomna!

4. Ha anyád jönne szembe
hogy nézne most szemembe?

5. Miért csak parancsszóra
állok melléd a jóra?

6. Akinek Te vagy gondja,
Szívében arcod hordja.

7. Újra a fölre estem.
Segíts föl kegyelemben!

8. Sírjon a maga vesztén
száraz ág, rossz keresztény.

9. Bukás ezernyi tettem.
Ne hagyj elveszni engem!

10. Testem vad árvasága
Ne vigyen pusztulásba.

11. Kereszt, szegekkel ékes!
Micsoda ölelés ez?

12. Halálod lesz az élet,
ha tudok halni véled.

13. Kit Mária félt, gyászol,
félhet-e a pusztulástól?

14. Sírod sugárzó éje,
feltámadás reménye!

A jobb lator keresztútja (írta Lénárd Ödön)

A Börtönpasztorációs Társaság egyik budapesti csoportjának kérésére 1996 ôszén, a szokásos havi összejövetelen az egyik budapesti templomban elmondott keresztút. Nyomtatásban megjelent a Jobb Lator, a Magyar Börtönpasztorációs Társaság lapjának 1997 július--augusztusi számában.

Bevezetés

Egy rövid verssel kezdeném:

,,Ki nyitja meg aszú szemeimben a könnyek forrását,

hogy átsírjalak ti tenger napok, ti fáradt éjszakák.

Mert könnyek közt is mosolyogva sírnék Elôtted,

ha érted esnék mindig, mivel csak hosszan gyötörnek.

Ha csak a sátán vágná körmeit belém

s nem lett volna mind testvér, kin felbuckóztam én.''

1. Jézust halálra ítélik

Ez is utal arra, hogy ítélni ne ítélj! Az evangéliumnak egyik legkevésbé megtartott parancsa, hogy ne ítéljetek! Az Úristen tudja, hogy mi lakik a szívünkben. Voltam együtt fiatal, elítélt gyerekkel, aki nyilas volt, mert elhitte, hogy azok egy jobb világot hoznak. Semmi köze nem volt semmi rosszhoz. Voltam együtt fiatal kommunistával, aki szintén azt hitte, hogy ezek is egy jobb világot hoznak, de ôbenne semmi rossz nem volt. És van Szent Ágostonnak egy halhatatlan mondása: ,,Az Úristennek nagyon sok ellensége van a barátai között, és nagyon sok barátja van az ellenségei között!'' S nem az a fontos, hogy a másik ember -- akár a másik keresztény -- akár én magam az Úristen barátjának, vagy ellenségének tartom magam, hanem hogy végül Ô kinek, minek fog tartani engem?

2. Jézus vállára veszi a keresztet

Az átlagember és az átlagkeresztény is olvassa az evangéliumot, hallgatja, elmélkedik rajta úgy, mint egy történeten. Hogy kétezer évvel ezelôtt volt valaki, aki Jézus volt, Megváltó volt, akit az Úristen küldött, s akit az emberek keresztre feszítettek. Olvassuk, mint egy tényt. És tény is, de csak ,,is''. A tény mögött legtöbbször nem látjuk meg a lelket. Azt gondoljuk, hogy Krisztust keresztre feszítették, mert az akkori római igazságszolgáltatás a keresztet használta fel az ítélet végrehajtására. És ez igaz is. De, hogy Krisztust keresztre feszítették, annak nem ez a végsô, teljes oka. A végsô, teljes ok az, hogy nekünk is -- újra és újra -- keresztre kell feszülnünk. Mindennapjaink, óráink keresztjére, hol kevesebbszer, hol többször különbözô keresztjére, a világ nagy keresztjére, a mindennapok történeteinek a keresztjére, szomszédaink, embertársaink keresztjére, betegségeink és szenvedéseink, saját magunk összevissza személyiségének a keresztjére. Krisztus azért feszült rá a keresztre, azért vállalta el a keresztet, hogy példát adjon, hogy segítsen, hogy mindezt el lehet viselni és lehet rajta üdvözülni. Krisztus nem egyszerűen egy elvi keresztrefeszítést vállalt valamikor; nem egy gyakorlati keresztre feszítésen ment keresztül egyszer; Krisztus minden nap, minden percben, az egész földön keresztre feszül bennünk, mindnyájunkban, akik megértjük és szeretjük Ôt. És ha nem feszülünk Vele együtt minden nap és minden órában, a magunk helyén és a magunk módján, akkor nem vagyunk az Övéi! Ahogy Péternek mondja, mikor Péter nem akarja, hogy megmossa a lábát: ha nem feszülsz velem minden pillanatban keresztre, nem tartozol hozzám.

3. Jézus elôször esik el a kereszt alatt

Krisztus elbukik és mi elbukunk Ôbenne. És Ô elbukik mibennünk. Nem egyszerűen a Golgotán bukik el akár elôször, akár másodszor, harmadszor... pillanatonként bukik el bennünk. És ezt meg kell értenünk, hogyha hozzá tartozunk: nem tudunk Nélküle semmit sem csinálni. Lehet, hogy vétkezünk -- Ô nem vétkezik bennünk -- de magunkkal rántjuk abba az összevisszaságba, amit a bűn jelent bennünk. Abba az összevisszaságba, ami a lopás, a rablás, a házas hűtlenség, végsô fokon a börtönbe magunkkal rántjuk és szenvedtetjük a mi bukásunkat Ôvele. És akárhányszor kibeszéljük a bukásunkat! Börtönben voltam tanúja egy beszélgetésnek. Két rab veszekszik egymással valami miatt. Durván, erôszakosan. Én csak hallgattam. Egy harmadik szól a durvábbikhoz, hogy te, így azért mégse... És az úgy vág vissza: én ôszinte ember vagyok, nekem ami a szívemen, az a számon... Még erényt csinál a bukásából, a bűnébôl. Nem az a baj, hogy az van a száján, ami a szívében. Az a baj, ami a szívében van! Legyen a szívében minden rendben, és akkor rendben lesz a szájában is. Mert akárhányszor az elesésünk nem csak azt jelenti, hogy elkövettünk valamit; azt is jelenti, hogy megmagyarázzuk, amit elkövettünk. Hogy ártatlannak valljuk magunkat. Az a Krisztus, aki nem volt bűnös, nem hangoztatta az ártatlanságát!

4. Jézus anyjával találkozik

Jézus találkozik az Édesanyjával. És hány ember van a földön, aki sose találkozott az édesanyjával. Hány ember van, aki elpusztult, mielôtt szó lehetett volna arról, hogy az édesanyjával találkozzék. Hány ember van, aki megszületett ugyan, de az édesanyja, a szülei elvetették maguktól. Hány ember van, akit nem vetettek el, de a társadalom kirekesztette. És hány ember van, aki tönkrement a maga gyöngeségében. Az Úristen az embert a szüleivel gondolta el. És Krisztus még a halálba menve is találkozik az édesanyjával. És mindazok, akik itt a földön nem találkoztak, nem megfelelôen találkoztak, hűtlenül találkoztak az édesanyjukkal, azoknak csak egy mentsváruk és egy lehetôségük van az életben, hogy a Golgotán, a maguk golgotáján találkozzanak mindnyájunk édesanyjával, a Szűzanyával és Rajta keresztül mindnyájunk Megváltójával, az Ô Fiával, Krisztussal, Aki Mária révén mindnyájunk testvére is.

5. Cirenei Simon segít Jézusnak

Van egy olyan keresztény legenda, hogy Cirenei Simon az elsô pillanatban egyáltalán nem lelkesedett a feladatért. Azért, hogy egy vadidegen és a látszat szerint halálraítélt bűnös helyett vigye a keresztet, hiszen semmi köze az egészhez. Aki munka után haza akar menni, enni, jóllakni és lepihenni. És csak Krisztus láttán, az arca láttán dolgozódik fel lassan öntudatlanul benne az egész helyzet, és lassan ô maga is beleáll az egészbe. Az ôskeresztények a két fiát a legelsô keresztények között tartották már számon. És az ember megkérdezhetné magától: voltál már egyáltalán az életben Cirenei Simon? Nem húzódsz-e félre kicsi és nagy dolgokban? Nem keresed-e -- csak egy vendégségben -- a legpuhább, legkényelmesebb széket azonnal? Egy tálban a legnagyobb húst? Egy italban a legízesebbet? Az egyszerű, hétköznapi dolgokban azt, ami nem terhes, ami a legkönnyebb, ami a legegyszerűbb, legmagátólértetôdôbb? Hány nemzedéken keresztül tanulhattuk meg mi már azt, hogy minek kell lennünk Krisztus mellett: Cirenei Simonnak! És legalább, amikor szembenézünk ezzel az állomással, szálljon belénk az az elhatározás, hogy nem hogy terhet, nem hogy kifejezetten Krisztus terhét, de minden embertestvérünknek a terhét, gonoszoknak, általunk nem ismert rablóknak, bárkinek a terhét mi is ne hordozzuk, legalább lélekben, imádságban, szeretetben, odaadásban. Ha Krisztussal együtt nem is válthatjuk meg a világot, de Cirenei Simonnal együtt hordozhatjuk Krisztus keresztjét, és jaj nekünk, ha nem hordozzuk és azon keresztül nem vállaljuk Krisztus testvérségét.

6. Veronika megtörli Jézus arcát

Lehet, hogy valaki azt mondja magában: könnyű volt Cirenei Simonnak,

földművelô, nagy, erôs ember volt. De én öreg vagyok, én beteg vagyok, gyönge vagyok; én szorulnék segítségre, engem kellene hordoznotok, nemhogy én hordozzak bárkit, bármit, a világ terhét, mint ahogy Krisztus hordozta. És a Cirenei Simon után akkor jön Veronika, a gyönge asszony, aki pontosan ugyanúgy nem tudja a Földet a vállán vinni, mint a legendák Atlasza. De azt kell felismerni bennük, hogy a szeretô segítség nem jelenti azt, hogy én föltétlenül mázsákat cipeljek a vállamon. Szeret az is, aki letörli azt a verejtékezô arcot, amelyet a következô percben úgyis újra elönt a verejték. És ez mégis könnyebbség Neki. De zsebkendômnek se kell lenni, hogy letöröljem! Oda se férhessek a tömegben! De ha megértô, szeretô szemmel végigsimítom az arcát, a szem sugara többet ér, mint a kendô. És ha vak vagyok, és szemem sincs, csak az odagondolás, a másik nyomorúságának a szívemben hordozása is ér annyit, mint Veronika kendôje. Ér annyit, mint Cirenei Simonnak a kereszthordozása. És ebben a világban különösen, amelyiket az jellemez, ,,kaparj kurta, neked is lesz''. Az a jellemzô, hogy nem törôdünk egymással, az a jellemzô, hogy csak magamnak, csak magamnak, csak magamnak! Csak az én zsebembe, kezembe, házamba, udvaromba, bárhova. Észre sem veszem a másikat. Pedig ha csak a szemem sugarával tudnám végigsimítani a másik törôdött arcát...!

7. Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt

És ha csak kétszer esik el? Hatmilliárd ember él a földön, ha mindenki csak kétszer esik el, az még mindig csak 12 milliárd. És a bűneink ennél sokkal nagyobb áradata tölti el a földet. És nem is az dönti el, hogy elesünk vagy nem esünk, az dönti el, hogy ha elesünk, föl tudunk- e kelni. Hány van, aki fekve marad, aki megszokja a sarat és jól érzi magát a sárban, ami puha, dagad, ragad. Nem számolunk vele, hogy mindnyájan az Úristen irgalmából élünk. Éppen azért, mert annyiszor esünk el. Van, aki tudja ezt, van aki nem, de mindenképpen az Isten irgalmából élünk. És azért sem szabad elítélni, sem tovább beletaposni a sárba a másikat, sem elmenni mellette, mondani, hogy úgy sem számít, ez már elveszett ember. Lehet, hogy emberi szemmel elveszett, akkor is megélhet az Isten irgalmából. Lehet, hogy én emberi szemmel nem vagyok elveszett, de akkor is pontosan ugyanúgy az Úristen irgalmából élek, mint az a másik ember, akirôl ítélkeztem. Mindnyájan az Úr irgalmából élünk minden elesésünk után és minden elesésünk dacára, akár tudjuk, akár nem, akár hisszük, akár nem, akár valljuk, akár nem, akár verjük a mellünket, hogy mi vigyázunk magunkra, akár verjük a mellünket azzal, hogy bocsáss meg nekünk, mert minden elesésünkbôl csak a Te irgalmad kelt föl bennünket.

8. Jézus Jeruzsálem asszonyaival találkozik

A Gyűjtôben történt 1948 karácsony estéjén. Az emberek sokszor gyorsan legyintenek azon, hogy jó, siránkozó asszonyok, nem megy tôlük a világ se elôre, se hátra. Akkor az egyik ártatlan elítélt cellája úgy volt elhelyezve, hogy annak az ablaka a börtönfalon túl kinézett a börtön területén kívülre, ahol akkor egy olyan rekettyés, bokros, cserjés terület terült el. És ennek a férfinak az asszonya karácsonynak korán sötétedô délutánján kiment arra a cserjés helyre, elôvett egy karácsonyfa-gyertyát, föltűzte az egyik bokorgally tetejére, meggyújtotta és odaállt mellé. A férje tudta, hogy ott lesz, és az ablakból nézte a gyertyát és mellette az asszonyát. A gyertya leégett. Akkor az asszony meggyújtotta a második gyertyát. A második is leégett. Meggyújtotta róla a harmadikat. Késô estig tartott ennek az asszonynak a virrasztása a férje mellett. Egészen addig, amíg valami gyanút nem fogott valaki az ôrségben, a férje észrevette az ablakból, hogy mozognak a ház körül, és intett az asszonynak, és akkor az eltűnt onnan csendben. Mindig vannak jeruzsálemi asszonyok. Krisztus nem hiába viszi a keresztet. Mindig találkozik asszonyokkal, lelkekkel, akik részvéttel kísérik. Vigyázzunk rá, hogy köztük legyünk!

9. Jézus harmadszor esik el

Az emberek között van egy olyan szólás, hogy a hitetlen és a hívô között az a különbség, hogy a hitetlen bűnözik, a hívô, éppen azért, mert hívô, nem. Mindnyájan tudjuk önmagunkról, hogy ez nem áll. A hívônek is vannak bűnei, a komoly, bensôséges hívônek is vannak bűnei, és nem is egy és nem is kettô az élete folyamán, és mégis nagy különbség van a ténylegesen hitetlen és a valóban hívô között. Csak másutt van ez a különbség. Pontosan abban, hogy a hitetlen elköveti a bűnét és utána letagadja, vagy másra hárítja át, vagy megideologizálja. A hívô ember beismeri, rendezi az Úristen elôtt és újra kezdi az életét. Krisztus háromszor esett el, jelképezve a mi összes eleséseinket. Ha mi csak háromszor esnénk el, ha csak harmincháromszor, ha csak háromszáz-harmincháromszor! Talán bántónak hangzik, de mégis igaz: nem az eleséseink számítanak. Az Úristen tudja, hogy elesünk, azért küldi a Megváltót. Azt is mondhatnánk, úgy is mondhatnánk, hogy nem az eleséseinket tartja számon, hanem a fölkeléseinket. Nem azt, hogy hányadszor hibázunk, esünk el, hanem a legutolsó elesés után, a tízmilliomodik elesés után is fölkelünk-e tízmillió-egyedszer? Fölkelünk-e mindig, ahogy Krisztus is fölkelt? A három jelképes szám a magyarban. De csak jelképes! Azt jelenti, hogy mindig föl kell kelni, nem lehet elkeseredni, nem lehet belenyugodni, nem lehet beleragadni semmibe, mindig föl kell kelni: börtönbôl, kétségbeesésbôl, lopásból, hazugságból, káromkodásból, verekedésbôl, bármibôl. Mindig föl kell kelni, mindig föl kell kelni!

10. Jézust megfosztják ruháitól

A kinyilatkoztatásban is elhangzik, hogy semmit sem hoztunk erre a világra és semmit sem viszünk magunkkal. De ez az Isten terve. Ez más, mint ami itt történik, és ami végig a világtörténelemben történik. A világtörténelem a fosztogatás történelme. Van-e itt valaki ebben a teremben, egyetlenegy lélek is, akit az életútján soha semmitôl meg nem fosztottak? És ha az elmúlt évtizedekben valakit nem fosztottak meg anyagiaktól, nem fosztottak meg lelkiektôl, szellemiektôl, de szerencsésebb korokban is, van-e a földnek olyan pontja, ahol nem abból áll az élet, hogy fosztogatnak? A történelem a fosztogatás története. Talán csak az a különbség, hogy akkor, amikor mi a ruháitól megfosztott Krisztus elé kerülünk, akkor a fosztogatók, vagy a kifosztottak csoportjába fogunk-e kerülni?

11. Jézust a keresztre szegezik

A keresztrefeszítés ténye is mutatja, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy eljött a jószívű második Isteni Személy az Emberkrisztus képében és megváltotta a világot. Nem egyszerűen egy krisztusi eseményrôl van szó. Tetszik, nem tetszik, ott van az egész világ a keresztfán. Ott van a jobb lator, ott van a bal lator. Mind a kettô lator, mint mindnyájan, de az egyik legalább tudja és valahogy iparkodik kievickélni ebbôl. A másik vagy nem tudja, vagy tudja, de nem akarja, és nem iparkodik mindenképpen kievickélni belôle. Tôled függ, hogy lázadsz-e, vagy elfogadod. Úgy, ahogy Krisztus mondja a getszemáni kertben, hogy Atyám, ha lehetséges, múljék el ez a pohár, de ne az én akaratom legyen, hanem a Tied. Tudjuk-e a jobb lator oldalára állva mi is azt mondani, hogy ne az én akaratom legyen, hanem a Tied? Igaz, naponta újra és újra keresztre feszülünk a bűneink révén, keresztre feszülünk az egész világon. De ez a világ két részre oszlik Krisztus körül: a jobb lator oldalára és a bal lator oldalára. A rászorulók oldalára. Melyik oldalra fogunk állni?

12. Jézus meghal a kereszten

Régen, Krisztus korában kimondták a halálos ítéletet, ma sok helyen nincs halálos ítélet. Ahol van, országonként pár tucat, ha van. És emberek, földet átfogó egyesületek harcolnak azért, hogy még a fogalmát is töröljék el a halálos ítéletnek. Amellett ma a halálos ítéleteket nem mondják ki. Csinálják. Törvény és kimondás nélkül. Csak ebben a kis országban az elmúlt évtizedben 5 millió halálos ítéletet hajtottak végre, mielôtt az illetô egyáltalán megszületett volna. Hát mennyit a világon? Hollandiában már végrehajtanak halálos ítéleteket - - kimondás nélkül -- öregeken, akik terhesek a fiatalok számára, mert zavarják szórakozásukat. És mennyit hajtanak végre a világon? Mennyit úgy, hogy az illetô tud róla? És mennyit úgy, hogy az illetô sem tud róla? Mennyi halálos ítéletet hajtanak végre hadseregek által egymás ellen? Akiknek a fegyvereket, -- esetleg mindkét félnek -- ugyanaz a gyár szállítja. Az egyiknek ilyen pénzért, a másiknak olyan pénzért. Nem kötéllel hajtják végre, nem fôbelövéssel hajtják végre, de végrehajtják. És nem mozdul meg az embereknek a lelkiismerete. A második világháború után írta Mécs László azt a versét, amit azóta sem publikáltak, amelynek az elsô sora így hangzik, hogy meggyilkoltak 50 milliónyi embert és senki nem megy érte gyónni. Nahát azóta tudjuk, hogy többet gyilkoltak meg, mint 50 millió embert. De azóta sem megy érte, ment érte senki gyónni és a ki nem mondott, de végrehajtott halálos ítéleteket ma sem gyónja meg senki.

13. Jézust leveszik a keresztrôl, s anyja ölébe teszik

Az, hogy mindnyájan, naponta, óránként, újra és újra keresztre feszítjük Krisztust, csak úgy lehetséges, ha közben ismételten le is vesszük a keresztrôl. De hogyan veszed le a keresztrôl? Csöndben, a Golgota-járás tanulságait levonva, az életet újrakezdve. Ha a betegség keresztjétôl, ha egy hűtlenné vált gyerek keresztjérôl, ha a börtön keresztjérôl, bármilyen keresztrôl vesszük le, tanulunk-e belôle? Amikor fölfeszítenek a keresztre, tudhatjuk, hogy le fognak venni. Minden keresztrefeszítettet le lehet venni. De hogyan? Értéktelen holttestként, vagy olyan drágaságként, olyan mégtöbbé váltként, mint ahogy Krisztus testét levették. Többek lettünk-e azáltal, hogyha már egyszer keresztre feszítettek, hogy levesznek bennünket, vagy nem? Az Úristen kegyelmének szeretetében, vagy a hozzátartozóink szeretetében, de levesznek. Azért vesznek le, mert remélik, hogy kincset vesznek le. Értéket, többélettet vesznek le.

14. Jézust sírba fektetik

Azt mondják, hogy a jeges Szibériában, a gulagok helyén, Sztálin 50 milliónyi kivégzettje pihen a fagyott földben. Ha a fizika nem változik meg, a világ végéig épségben maradnak, mert abban a mindig átfagyott földben nem pusztulnak el a testek. A halott teste sem pusztul el mindig. De amikor sírba kerül, akár Szibériában, akár másutt, biztos, hogy az ugyancsak sírba tett Krisztussal találkozik. A sírban együtt vagyunk Vele! Találkozunk vele, mellettem nyugszik. Hogy érzem magam, hogy érzi Ô magát énmellettem, hogyan találkozom az eltemetett Krisztussal akkor, amikor engem temetnek el? Mert az eltemetés típusos, átfogó jelensége az egész emberi nemnek, az egész történelemnek. Egyszer mindegyikünket el fognak temetni. És az eltemetett ember az eltemetett Krisztussal találkozik.

15. Legyôzheted a halált!

A két világháború között ebben a csonka országban még élt egy európai elit, amit ma már hiába keresünk. Egy szellemi, emberi elit. Ennek egyik határainkon túl is ismert tagja a képzôművésznek indult, aztán mégis régésszé és historikussá lett László Gyula. Nemrég jelent meg egy kötete, Ex Libris a címe, egy régész élete, amelyik csak apró karcolatokat hoz önmagától és másoktól az ô életében. Ezeket a karcolatokat azonban egy képsorozat illusztrálja, amely képsorozat az ô európai műveltségére és kereszténységére jellemzô. Vagy húsz képbôl áll, ami végigkíséri az életét. És ezen a húsz képen mindenütt ott van valamilyen formában Veronika kendôje. Amikor kisgyerekként alszik, elrepül fölötte az ôrangyal és mintegy az álmát röpteti el a becsukott szemei elôtt, ami Veronika kendôjén a keresztre feszített Krisztus arca. Amikor fiatal emberként ül a szobájában könyvek között, az ablak függönye: Veronika kendôje. Amikor felnôttként átéli Budapest ostromát, a beszakadt háztetô két oszlopa között, mint egy felakasztott rongy, ott van Veronika kendôje. Mikor az édesapja kiterített holtteste fölött áll, ott is az édesapja angyala fekteti rá a szemfedôt az apára, ami Veronika kendôje. És az utolsó kép -- hiszen László Gyula velem kb. egyidôs, tehát tudatában van annak, hogy a halál felé megy, tudatában van annak, hogy az élet valójában mögötte van, úgyhogy a kép egyik oldalán megy ô, és vele szembe jön a halál. És ô saját arca elé tartja Veronika kendôjét. A szenvedô, a megváltó Krisztus arcát. Mert az embernek a saját arca: a bűneinek, a gyöngeségeinek, emberi törékenységének, lemaradásának, a halálnak az arca. Aki le akarja gyôzni a halált, aki föl akar állni, az a halál közeledtével csak Krisztus arcát tarthatja a saját arca elôtt. Csak Krisztus arcával tudja legyôzni a halált! Egyedül Krisztus arca az, a megkínzott, bennünket megváltott Krisztus-arc az, ami védelem és várfal köztünk és a végsô halál között.

Befejezés
Egy verssel fejezem még be ezt a keresztutat. A 129. zsoltárra írták.

Börtönmélybôl könyörögve kiáltok fel Hozzád,
hogy bírnám ki, ha bűnöm itt is nyilvántartanád?
Irgalmad, hajnalod irgalmát, ó, be várom,
mint kinn az ôr, ki topogva fázik az éjjeli váltáson.
Könyörület csak Nálad van, de ott, ugye bôven,
kiáltok hát, mélyeimbe egyre süllyedôben.

Read more: http://nyomaban.hupont.hu/57/lenard-odon#ixzz3N12AoCo7

MISSZIÓS KERESZTÚT

BEVEZETÉS

Az Egyház missziós küldetése a történelem századain át folytatja és bontakoztatja ki Krisztus küldetését -- akit az Atya azért küldött, hogy örömhírt vigyen a szegényeknek

... az Egyháznak is ugyanazon az úton kell járnia, amelyen Ő járt: a szegénység, az engedelmesség, a szolgálat és az önfeláldozás útján egészen a halálig, melyet föltámadásával legyőzött. Ezért voltak telve reménnyel az apostolok, akik sok megpróbáltatásban és szenvedésben kiegészítették azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből, testének, az Egyháznak javára. Ugyanígy gyakran lett magvetés a keresztények vére is (AG).

„Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára” (Kol 1,24).

Missziós keresztúti elmélkedésünkkel kísérjük végig mi is -mai misszionáriusok-, a mi Urunkat, Jézus Krisztust a fájdalmak útján. „Vezessen minket missziós tevékenységünkben Szűz Mária, az Új Evangelizáció Csillaga, aki a világnak ajándékozta Krisztust, a népek világosságát” (MÜ).

Mindenki misszionárius! (Boldog Paolo Manna)

I. Pilátus halálra ítéli Jézust

„Íme, az ember!”(Jn 19,5)

„Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15, 20).

A zsinati Atyák a római pápával együtt, átérezve súlyos kötelezettségüket, hogy Isten országát mindenhol elterjesszék, nagy szeretettel köszöntik az evangélium minden hirdetőjét, különösen azokat, akik Krisztus nevéért üldözést szenvednek, s így az ő társai lettek a szenvedésben (A G).

Az Egyház ugyanazt az utat járja, mint Krisztus, és ugyanúgy elszenvedi a sorsát, mert követi a keresztutat, és az Atya iránti gyermeki engedelmességben tanúvá és útitárssá válik az emberiség számára. A misszionáriusok pedig Krisztusért mindent elhagynak annak érdekében, hogy a hitet és Krisztus szeretetét elvigyék az embereknek, és segítsenek a testben és lélekben szenvedő embereken (MÜ).

Áldd meg Urunk azokat a papokat, akiknek szent hitükért elítélés és üldözés az osztályrészük. Adj nekik erőt és kitartást a szenvedésben! (LSzT)

Örök Atya!
Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!

II. Jézus vállára veszi a keresztet

„Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem” (Mt 16,24).

Jézus Krisztus értünk, bűnösökért vállalva a halált, példájával tanítja, hogy a keresztet is hordozni kell, amelyet a test és a világ, a békét és az igazságosságot keresők vállára tesz (GS).

Akiben missziós lelkület van, azt átjárja Krisztusnak a lelkek iránti lángoló szeretete, és Krisztus módján szereti az Egyházat. A misszionárius a szeretet embere, hogy minden testvérének hirdethesse: Isten szereti, és ő is viszontszeretheti Őt. Szeretetét mindenki iránt azzal kell tanúsítania, hogy hajlandó feláldozni életét is felebarátaiért (RM).

Örök Atya!
Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!

III. Jézus először esik el a kereszttel

„Ő pedig keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, amit héberül Golgotának neveznek” (Jn 19,17).

A hívő ember kitágítja szeretetének határait, imádkozik a missziókért és a missziós hivatásokért. A misszionárius Isten szeretetének jele a világban, annak a szeretetnek, amely senkit sem rekeszt ki és senkit sem részesít előnyben; "egyetemes testvér" ő, aki magáévá teszi … minden nép és minden ember, főleg a kicsinyek és szegények gondját (RM).

Ha minden angyal, a világ minden lángelméje tanulmányozta volna, mi válik hasznodra ebben vagy abban a helyzetben, miféle szenvedés, kísértés vagy fájdalmas veszteség, nem találhattak volna hozzád illőbbet, mint azt, ami ért. Isten örök Gondviselése kezdettől fogva kigondolta, hogy ezt a keresztet saját Szívéből értékes ajándékként neked adja (SzF).

Örök Atya!
Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!

IV. Jézus szent Anyjával találkozik

„Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38).

Szentséges Szűz Mária, általad, a Te igened által kellett évezredek reményének megvalósulnia, belépnie ebbe a világba és a világ történelmébe. Meghajoltál e feladat nagysága előtt, és igent mondtál. Az agg Simeon a kardról beszélt, mely át fogja járni a szívedet (Lk 2,35). Átélted az ellenségeskedés és az elutasítás egyre növekvő hatalmát, mely Jézus körül egyre szorosabbra zárult egészen a kereszt órájáig… Hallottad a szót: „Asszony, íme a te Fiad” (Jn 19,27). A keresztről új küldetést kaptál (SP).

A kereszt alatt Mária valóban minden hívő ember anyja lett. Őhozzá jönnek az emberek minden korban és minden földrészről nyomorúságukban és reményükben, örömeikben és szenvedéseikben, magányosan és közösségben, és mindig megtapasztalják az ő jóságának ajándékát, szeretetét, melyet Mária a szívéből oszt szét (DC).

Az a küldetésem, hogy másokat megtanítsak arra, hogyan szeressék Istent... (LSzT).

Örök Atya!
Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!

V. Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni

„Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét” (Mt 27, 32).

Amit a kereszten meghalt Jézus hozott, az valami egészen más volt: találkozás az uralkodók Urával, találkozás az élő Istennel, s így találkozás egy olyan reménnyel, amely erősebb volt, mint a rabszolgaság szenvedése (SP) „Hiszen talán épp azért hagyott ott egy időre, hogy egyszer s mindenkorra visszakapjad, de már nem mint szolgát, hanem mint többet, mint szeretett testvért” (Fil, 10–16).

Jézus Krisztus értünk szenvedvén nemcsak példát adott nekünk, hogy kövessük őt, hanem utat is nyitott, amelyen ha járunk, az élet és a halál megszentelődik és új értelmet nyer (GS).

Napjainkban is vannak Cirenei Simonok, akik segítenek minket a keresztet hordozni. Számtalan olyan férfi és nő él a világon, Afrikában és Ázsiában is, akik ragaszkodnak Krisztushoz, akik etikai értékek szerint élnek és megnyílnak az Evangéliumnak (MÜ).

„Lelkeket… lelkeket adj nekem, Uram!” (XF)

Örök Atya!
Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!

VI. Veronika kendőt nyújt Jézusnak

„Uram, a te arcodat akarom keresni. Ne rejtsd el előlem arcodat” (Zsolt 27,8-9).

 

Bár Veronika nem található az evangéliumokban, lehet, hogy a név azt fejezi ki, amit ez az asszony tett: a hagyomány szerint egy kendővel letörölte Jézus arcáról az izzadságot és a vért (MÜ) – és ezzel Krisztus „igaz képmását” kapta viszonzásul.

A keresztény szeretet valójában mindenkire kiterjed, származásra, társadalmi helyzetre és vallásra való tekintet nélkül;  … együtt szenvedi velük a halál gyötrelmeit (AG).

A gyakorlati cselekvés túlságosan kevés, ha nem válik benne érezhetővé az ember iránti szeretet, mely a Krisztussal való találkozásból táplálkozik. A másik ember szükségében és szenvedésében való személyes, benső részvétel önmagam odaadásává válik (DC).

Terjesszétek ki szeretet-szolgálatotokat az egész világra, úgy, ahogyan Krisztust szeretitek, hiszen Krisztus tagjai mindenütt jelen vannak a világban” (SzÁ).

Örök Atya!
Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel

„Isten ráhelyezte valamennyiünk bűnét” (Iz 53,6).

A misszionáriusok lelkisége arra irányul: "A gyöngék között gyönge lettem ... mindenkinek mindene lettem, hogy másokat üdvözíthessek. Mindezt az Evangéliumért teszem" (1Kor 9,22-23).

A misszionárius "küldött" voltánál fogva megtapasztalja Krisztus bátorító jelenlétét, aki elkíséri életének minden pillanatában: "Ne félj..., mert én veled vagyok" (ApCsel 18,9-10), és őt várja minden ember a szívében (RM).

Íme, keresztedet a pogányok lábbal tiporják. Hol van a te dicsőséged? Amikor ezeket látom, szerelmed tüzében még inkább kívánom, hogy tépjenek darabokra, hogy szereteted tanújaként meghaljak. Uram, mutasd meg nekem a te hatalmadat! Jöjj segítségemre és ments meg, hogy gyöngeségemben a te erőd minden nép előtt megnyilvánuljon és megdicsőüljön (LBT).

Örök Atya!
Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!

VIII. Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat

„Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok!” (Lk 23, 28)

Megszámlálhatatlanul sok ember vár még Krisztusra. Nem pihenhetünk nyugodtan, ha az ugyancsak Krisztus vérén megváltott sok százezer testvérünkre és nővérünkre gondolunk, akik úgy élnek, hogy mit sem tudnak Isten szeretetéről. Minden egyes hívőnek és az egész Egyháznak elsődleges gondja legyen a missziók ügye, valamint az emberek örök sorsa, mert ez felel meg Isten irgalmas és rejtett szándékának (RM).

Nevelők, a ti dolgotok az, hogy már gyermekkorban felkeltsétek a szegénység sújtotta népek iránti szeretetet (PP).

Krisztus azért halt meg mindenkiért, hogy azok is, akik élnek, ne önmagukért éljenek, hanem azért, aki mindenkiért meghalt (2Kor 5,15). Krisztus mindenkiért meghalt. Érte élni azt jelenti: engedjük, hogy részesítsen a maga „másokért való” életében (SP).

A „másokért való életről”: … zavart keltőket rendre utasítani, kislelkűeket vigasztalni, gyengéket pártfogásba venni, ellenfelekkel szembeszállni, cselszövőktől óvakodni, tudatlanokat tanítani, hanyagokat serkenteni, erőszakosokat visszafogni, öntelteket helyretenni, kedvetleneket biztatni, vitatkozókat megbékíteni, szegényeken segíteni, elnyomottakat kiszabadítani, jókat dicsérni, rosszakat elviselni és (jaj!) mindenkit szeretni” (SzÁ).

Örök Atya!
Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

„Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk” (2Kor 4,9).

Az ártatlan Bárány, önként ontva vérét, életet szerzett nekünk, Isten benne szerzett kiengesztelést önmagával és az embereknek egymás között, s kiragadott minket az ördög és a bűn szolgaságából, így mindegyikünk elmondhatja az apostollal: Isten Fia "szeretett engem, és önmagát adta értem"·(Gal 2,20). Értünk szenvedvén nemcsak példát adott nekünk, hogy kövessük őt, hanem utat is nyitott, melyen ha járunk, az élet és a halál megszentelődik és új értelmet nyer (GS).

„Mindaz való igaz, amit a szenvedésről írtam. Nem bánom, hogy a szeretet áldozatává lettem!" Utolsó óráján is Jézus akaratára hagyatkozott, és egy szemernyivel sem akart kevesebbet szenvedni, mint ameddig Mestere óhajtotta (LSzT).

Örök Atya!
Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!

X. Jézust megfosztják ruháitól

„Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek” (Jn 19,24).

Jó lesz, ha sietünk! Túl sok embert igáz le a szenvedés; mert egyre nő a távolság, amely elválasztja az embereket. Drámai kiáltás száll a bőségben élő népek felé, az éhező népeké. Az egyház elborzad e szorongó hang hallatán, és arra szólít fel mindenkit, ha van benne szeretet, nyissa fel fülét testvére segélykiáltására! Nagy szükség van legalább arra, hogy megtudják a gazdagok, a szegények ott állnak ajtajuk előtt, és szemükkel falják lakomájuk maradékát. Akit az igaz szeretet vezet, mindenkinél nagyobb biztonsággal bukkan rá a nyomorúság gyökereire (PP).

A misszió ugyanezt az utat járja, végcélja a kereszt lábánál van. A misszionáriustól azt kívánják, hogy "mondjon le önmagáról és mindenről, amit eddig birtokolt, hogy mindenkinek mindene lehessen": a szegénységben, ami az Evangélium számára teszi szabaddá … és válik azzá, hogy testvére lehessen azoknak, akikhez küldik, hogy elhozza nekik az üdvözítő Krisztust (RM).

Mindmáig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk, és verést szenvedünk” (1Kor 4,11).

Tégy méltóvá minket, Urunk, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az embertársainkat, akik szegényen és éhezve élnek és halnak. Add meg nekik ma a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, s a mi megértő szeretetünk által adj nekik békét és örömöt (SZM).

Örök Atya!
Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!

XI. Jézust a keresztre szegezik

„Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23, 46).

Bűneink hajtották az Úr Krisztust a kereszthalálba; kétségtelenül, akik bűnökben fetrengenek - amennyiben rajtuk áll - önmagukban újra megfeszítik Isten Fiát, és csúfot űznek belőle (KEK).

Nem a démonok feszítették keresztre Őt, hanem te feszítetted meg, velük együtt, és újra mindig megfeszíted, amikor örömödet leled a víciumokban és a bűnökben (ASzF).

Ő, minden ember Megváltója a halált vállalva feláldozta magát mindenkiért. "Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért" (Jn 15, 13). Apostolainak pedig megparancsolta, hogy minden nemzetnek hirdessék az evangéliumi üzenetet, annak érdekében, hogy az emberi nem Isten családja legyen, melyben a törvény teljességének, a szeretetnek kell lennie (GS).

Örök Atya!
Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!

XII. Jézus meghal a kereszten

„Beteljesedett!  És fejét lehajtva kilehelte lelkét” (Jn 19,30).

Krisztus szeretete nem ismer kivételt. Állítja, hogy "életét adja, váltságul sokakért" (Mt 20,28). Ez az utóbbi kijelentés nem leszűkítő értelmű: az emberiség egészét állítja szembe a Megváltó egyetlen személyével, aki odaadja magát, hogy megmentse azt. Az Egyház az Apostolok nyomán tanítja, hogy Krisztus kivétel nélkül minden emberért halt meg: „Nincs, nem volt és nem lesz olyan ember, akiért Krisztus ne szenvedett volna” (KEK).

Jézus azt mondta: „Ha majd fölemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok” (Jn 12,32). Az Úr mindenekelőtt azt várja tőlünk égő vággyal, hogy befogadjuk szeretetét, és hagyjuk, hogy magához vonzzon. Nem elég azonban csupán elfogadni szeretetét. Viszonoznunk is kell azt, és aztán elköteleznünk magunkat, hogy továbbadjuk másoknak: Krisztus „magához vonz”, mert egyesülni akar velem, hogy megtanuljam szeretni testvéreimet az ő szeretetével (MÜ).

Örök Atya!
Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!

XIII. Jézus testét leveszik a keresztről és fájdalmas anyja ölébe fektetik

„Ó, ti mindnyájan, akik az úton jártok, tekintsetek ide, és lássátok: van-e hasonló az én fájdalmamhoz, a fájdalomhoz, amely most ért engem“ (Siralm 1, 12).

Szentséges Szűz Mária! A keresztnél új módon lettél anya: mindazok anyja, akik hisznek a te Fiadnak és követni akarják őt. A fájdalom kardja átjárta a szívedet. Meghalt a remény? A világ végleg fényesség nélkül maradt? Céltalan lett az élet? Abban az órában minden bizonnyal újra hallottad bensődben az angyal szavát, mellyel ő az ígéret pillanatában félelmedre válaszolt: „Ne félj, Mária!” (Lk 1,30) A Golgota éjszakájában a szívedben újra hallottad a szót. „Ne félj, Mária!” A názáreti órában az angyal ezt is mondta neked: „Országának nem lesz vége” (Lk 1,33). Vége lett, mielőtt elkezdődött volna? Nem, a kereszt alatt Jézus szavára a hívők anyja lettél. Ez a hit, mely a nagypéntek sötétségében is a remény bizonysága volt (SP).

Szentséges Szűz Mária, Isten anyja, mi Anyánk, taníts minket veled együtt hinni, remélni és szeretni. Mutasd meg nekünk az Ő országába vezető utat. Tengernek csillaga, fényeskedjél nekünk és vezess minket az utunkon! (SP)

Örök Atya!
Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!

XIV. Jézus holttestét sírba teszik

„Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, József, és Jézus testét begöngyölte tiszta gyolcsvászonba, és betette saját, új sírboltjába, amelyet sziklába vágott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített” (vö. Mt 27, 57-60).

„Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy. (Zsolt 139, 8–12)  ” Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség […], neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal” (Zsolt 139, 11-12).

Krisztus alászállt a „poklokra”, ezért ott van azokkal, akiket oda taszítottak, velük van és a sötétséget fényességgé változtatja. A kínzás és a szenvedés félelmetes és olykor elviselhetetlen. De a remény csillaga fölkelt – a szív horgonya egészen Isten trónusáig ér. Nem a rossz győz az emberben, hanem a világosság: a szenvedés – mely ugyan szenvedés marad – mindezek ellenére dicsőítő énekké válik (LBT).

Jézus szeretetét befogadva megtanuljuk továbbadni magunk körül minden gesztusunkkal és tettünkkel. Annak szemlélése, „akit keresztülszúrtak”, arra késztet bennünket, hogy megnyissuk szívünket mások előtt, … és enyhítsük sokak drámai elhagyatottságát és magányát (MÜ).

Örök Atya! Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!

BEFEJEZÉS

A harmadik évezred küszöbén arra hivatott az Egyház, hogy mélyebben megélje Krisztus misztériumát és hálával telve működjék közre az üdvösség művében. Isten szereti az embereket! Ez az a legegyszerűbb és megrendítő hír, amellyel az Egyház adós az embereknek; íme, ez az, amit a hívők életükkel és szavukkal fennhangon hirdethetnek és kell hirdetniük: Isten szeret téged! Krisztus miattad jött! Krisztus számodra is "út, igazság és élet" (Jn 14, 6). Ez az új evangelizáció. „Ne nyugtalankodjék szívetek és ne csüggedjetek!” (Jn 14, 27) „Bízzatok, én legyőztem a világot!” (Jn 16, 33) Látom már egy új missziós korszak derengését, amely fényes nappallá lesz és bővelkedik gyümölcsökben, ha minden keresztény, különösen a misszionáriusok és a fiatal egyházak, nagylelkűen és szentül válaszolnak korunk felhívására és kihívásaira. Tárjátok ki kapuitokat Krisztusnak! (RM) Újuljon meg az egyház evangelizáló munkája az új század küszöbén, a harmadik évezred vigíliáján. Ezt a kívánságunkat a boldogságos Szűz Mária, a szeplőtelen Szűz kezébe és szívébe helyezzük (EN). Az Ige világossága, és a kegyelem Lelke elől hátráljon meg a bűn sötétsége és a hitetlenség éjszakája, és éljen Jézus Szíve az emberek szívében (AJ).

„Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet … és íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!”(Mt 28, 19-20)

Keresztúti idézetek forrásai

Keresztúti elmélkedésünkben az alábbi helyekről idézünk:

AG	Ad gentes, II. Vatikáni Zsinat dekrétuma
AJ	Szent Arnold Janssen
ASzF	Assisi Szent Ferenc
CV	XVI. Benedek pápa: Caritas in veritate kezdetű enciklika
DC	XVI. Benedek pápa: Deus caritas est kezdetű enciklika
EN	VI. Pál pápa: Evangelii Nuntiandi apostoli buzdítás
Fr. PM	Fr. Boldog Paolo Manna, a Missziós Unió alapítója
GS	Gaudium et Spes, a II. Vatikáni Zsinat konstitúciója
KEK	A Katolikus Egyház Katekizmusa
LBT	Le-Bao-Thin Pál vietnami vértanú
LSzT	Lisieux-i Szent Teréz
MÜ	II. János Pál és XVI. Benedek pápák missziós üzeneteiből
PP	VI. Pál pápa: Populorum progressio kezdetű enciklika
RM	II. János Pál pápa: Redemptoris missio kezdetű enciklika
SP	XVI. Benedek pápa: Spe salvi kezdetű enciklika
SzÁ	Szent Ágoston
SzF	Szalézi Szent Ferenc
SZM	A Szeretet Misszionáriusainak napi imája
XF	Xavéri Szent Ferenc

http://www.papaimisszio.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=397&Itemid=152

1996. április 5. - Nagypéntek

Szűzanya:
Gyermekeim! Jöjjetek Jézussal és Velem együtt ma a Kálváriára. Mindenben Őt kövessétek, s vezetésemhez igazodjatok. Szívem Szeretetlángja által megvilágítom életutatokat.

I. állomás:
Pilátus bár fölismerte az igazságot, félt ahhoz igazodva cselekedni. - Könyörögjetek a megvilágosodás kegyelméért s azért, hogy legyen bátorságotok az igazságot követni.

II. állomás:
Jézus Szívéhez öleli a keresztfát. Noha tudja, hogy kínszenvedésének eszköze, mégis Szíve mélyén örül, mert ez a fa egykor majd a megváltás gyümölcsét termő fává lesz. - Példát akar adni nektek, hogy miként kell fogadnotok Isten akaratát.

III. állomás:
Jézus elesik, de fölkel, hogy vigye keresztjét, tovább� tovább. - Ha el is estek, a kegyelem erejére támaszkodjatok, s haladjatok tovább Krisztus követésének útján.

IV. állomás:
Ó, szeretett Fiam! Elkísérlek, mindig Veled vagyok, Veled együtt szenvedek, hogy Isten rendeléséből társad legyek a megváltás művében. - Az emberek tenger sok bűnét csak így lehet kiengesztelni.

V. állomás:
Segítő kéz. - Ó, gyermekeim, ti ne vonakodjatok, ha segíteni kell másoknak. Mindenben a szeretet vezéreljen!

VI. állomás:
Együttérző szeretet. - Embertársaitoknak segítve Jézusnak is segítetek. Jézus pedig képmását vési bele lelketekbe, hogy az Ő lelkülete alakuljon ki bennetek.

VII. állomás:
Ismét elesik az ártatlan Bárány a bűnök terhe miatt. - Ti bűneitekbe estek vissza újból és újból, de tekintsetek fel az értetek áldozattá lett Isten Fiára, s az Ő türelmes, engedelmes kereszthordozásából merítsetek mindig új erőt.

VIII. állomás:
"Ne miattam sírjatok!" �Nem elég sírni, a bűnökért engesztelni kell. - Szent Fiam áldozatához kapcsolódva Velem egyesült lélekkel engeszteljetek.

IX. állomás:
A kimerültség végső állapota. Jézus végtelen szeretetében a megátalkodott, keményszívű embereket az üdvösség útjára akarja vezetni. - Szükséges, hogy valaki ma is engeszteljen, vezekeljen értük.

X. állomás:
Jézus drága szent testét megfosztják ruháitól; az emberi erkölcstelenség, szemérmetlenség miatt vezekel. - Ó, mily nagy fájdalom hasított Szeplőtelen Szívembe!

XI. állomás:
A durva szögek tehetetlenné teszik Szent Fiam áldó kezét, a bűnösöket s tévelygőket felkutató drága lábat. - Jézus szüntelenül arra buzdít, hogy kezetek legyen az Ő keze, lábatok az Ő lába, szívetek az Ő Szent Szíve, hogy mindent Vele együtt tegyetek, s mindig Vele együtt érezzetek, s Vele együtt dicsőítsétek az Atyát.

XII. állomás:
A MEGVÁLTÁS BETELJESEDETT! A Megváltó beteljesítette küldetését. - Isten akarata, hogy az idők végezetéig Szent Fiam és Én titokzatos módon, de mindig veletek legyünk. Én, mint Társmegváltó együtt járom gyermekeimmel keresztútjukat és a megváltás gyümölcseiben részesítem őket. Minden egyes embert szeretnék ebben részesíteni.

XIII. állomás:
Drága Fiam, Egyetlenem! Ez volt hát az Atya akarata, a szeretet végső bizonyítéka. - Amennyire tőletek telik, mindig nyugodjatok meg Isten szent akaratában, mert egykor majd úgyis fölismeritek, hogy mégiscsak az volt az egyedül helyes és biztos cselekedet.

XIV. állomás:
A drága szent test sírba téve, de Én buzgó imában vártam a húsvét hajnalt, a harmadnap hajnalhasadását. - Gyermekeim! Akármilyen kilátástalan is legyen a helyzetetek, buzgó imával várjátok az isteni kegyelem érkezését, hajnalhasadását.
"Föltámadtam, alleluja! És újból, s most már örökre veletek vagyok! Alleluja!"

Szent Mihály:
Nem csak azzal böjtölhettek, ha az ételt, italt vonjátok meg magatoktól, bár ez fontos, hanem azzal is, hogyha önként lemondtok valamiről, ami kedvetekre volna. Ha így begyakoroljátok azt, hogy megfosztjátok magatokat attól, ami jól esne vagy amit szívesen megtennétek, akkor megtanultok jobban uralkodni önmagatokon. Önuralom nélkül nem lehet lelki életet élni.

Fiatalok keresztútja

I. Halálra ítélik
Pilátus? Kicsoda Pilátus? Mellékszereplô. Statiszta. Már nincs is a képen. Csak odagondoljuk, amint mossa a kezét és átpasszolja a felelôsséget a népre.
Itt már csak Jézust látjuk. Vele szemben a csôcselék, amely a legellentétesebb politikai célokra is felhasználható, ha ígérnek neki. Zavaros kiáltozásuk visszhangzik a történelemben: ,,Feszítsd meg ôt!'' Krisztus pedig áll a Politikai Hatalom és az ellene lázítottak ítélete elôtt. Elôttünk. Áll, megostorozott testtel, kiszolgáltatottan, gúnypalástba öltöztetve, mégis fönsége ragyogásában. Elítélve is mindenki fölé magasodik. S az ítélet kimondói, a történelmi milliók tömege, kiáltásaival, fölemelt ökleivel eltörpül és összezsugorodik színe elôtt.
Egy milliók miatt...

II. Vállaira veszi a keresztet
A küzdelmet már megvívta az olajfákhegyi magányban, egészen elhagyatva. Most valóságra váltja az Igent. Vállaira veszi a keresztet. Az erôsek alázatával vállalja küldetését. Tudja, mit tesz, és tudja, miért teszi. Megváltásunkért...
Hogy miért éppen ezt az utat választotta, az a mindenható Isten titka. És az emberi sors titka. A kereszt szenvedéseink jelképe lett.
És ô ebben is szolidaritást vállalt velünk. Mindenben hasonló lett hozzánk, a bűnt kivéve.
Fiatal éveim sem mentesek a szenvedés próbájától. Hogy mikor rakja az élet vállamra a keresztet, nem tudom. Azt sem tudom, milyen formában. Betegség? Csalódás? Sikertelenség? Magány? Az érzékeim tiltakoznak ellene. Csak a kellemeset fogadnák el. A sikerélményt. Van olyan fiatal, aki összeroppan ebben a találkozásban. Könnyebb annak, aki a te nyomodban jár.
Te azt mondtad: ,,Aki utánam akar jönni, vegye föl keresztjét és
kövessen.''
Te mutatod az utat ebben is. Te magad vagy az Út, az Igazság és az Élet. Veled és utánad könnyebben viselem a magam keresztjét.

III. Elôször esik el a kereszttel
A kereszt ledönti hordozóját. S az úton, a porban, a szétszórt köveken ottmaradnak az ártatlanul kiontott vér nyomai... Az elsô elbukás... Istenem, micsoda keserű élmény, amikor az ember bűnös szokásainak rabja lesz! Szent Ágoston vall errôl. Hiszen még megtérése után is nehéz volt azokat legyôznie, annyira beleivódtak. ,,Ingadoztam... Nagyobb ereje volt rajta a silányabb, de ránkszakadt szokásnak, semmint a jobb, de még szokatlan vágynak...''
Balassi Bálint is így könyörög:
,,Bocsásd meg, Úristen,
ifjúságom sok vétkét...''
Legszívósabb ilyenkor az érzékiség kísértése. Boldogságot ígér, de csak kielégülést ad, és szégyent. Ady Endre annyira rabja lett testi vágyainak, hogy egész életét tönkretette. Ô fogalmazta meg emlékezetesen nyilvános bűnbánatát:
,,Átkozom gerjedelmem,
az elsôt, amely vágyat adott,
az elsô szennyes gondolatot...''
Jézus tántorogva feláll a keresztúton. Nekem is talpra kell állnom, ha elesem. Megváltó szava engem is megérint, amikor padlón vagyok: ,,Ifjú, mondom neked, kelj föl!''

IV. Anyjával találkozik
Milyen jó, ha életünk kanyargós útján, sikertelenségeinkben, csalódásainkban, vergôdéseinkben és tévelygéseinkben mi is találkozunk, vagy újra találkozunk anyánkkal. Jézus anyjával is, égi édesanyánkkal, meg a földivel is, akinek életünket köszönhetjük.
Anyánkkal, aki nem csupán testében hordott minket, hanem aki a lelkében is hordozza fiait és lányait, ha egy kicsit is megérdemli ezt a nevet ,,Édesanya''. Ha messzire elszakadtunk tôle, akkor is magunkon érezzük féltô tekintetét. Amíg ô velünk van, amíg ô imádkozik értünk, és amíg mi hűségesek maradunk hozzá, addig nem veszhetünk el egészen. Erre olyan tanúnk van, mint Szent Ágoston. Neki mondta Ambrus püspök az emlékezetes szavakat: ,,Nem veszhet el ennyi könny gyermeke...'' Nem veszett el. A legnagyobb megtérôk egyike lett. És tudta, hogy ebben mennyit köszönhet Isten kegyelme mellett édesanyjának, Szent Mónikának. A tékozló fiúk és lányok nem csupán apjuktól, anyjuktól is elszakadnak. De hazatalálva újra találkoznak vele. Ilyenkor tudjuk meg, kihez váltunk hűtlenné.

V. Cirénei Simon
Munkából jön, és váratlanul éri ôt, hogy egy ismeretlen elítélt keresztjét kényszerítik rá. A rómaiak joga ez. Elôször talán arra gondol: ,,hagyjatok békén! Magam is fáradt vagyok. És mi közöm ehhez az idegenhez?'' Aztán rátekint, és egyszerre megért mindent. Erôs vállát engedelmesen odahajtja a kereszt gerendája alá. Alakja szinte átfényesedik...
Segíteni akarok én is rászoruló embertársaimon. Túl akarom lépni az önzés, a kényelemszeretet, a kicsinyesség korlátait, hogy az erô, a szeretet, az evangéliumi tágasság járjon át.
Emlékezz a fiúra, aki egy idôs asszony kezébôl átvette a nehezen cipelt kosarat és vitte helyette. Gondolj a fiatal katonára, aki védelmére kelt az ittasoktól zaklatott fiatalasszonynak. Emlékezz az árvízkárosultak leomlott otthonait építeni kész fiatalokra, a szeretet önkénteseire. ...Nem azért vagy erôs, hogy megtámadd a gyengébbet. Ez a ragadozók törvénye. Azért vagy erôs, hogy segítsd és megvédd a gyöngébbet.
Felismerted már a segítséget kérô szemében Jézus tekintetét? Még nem késô.

VI. Veronika
Fehér kendôjét nyújtja Jézusnak, hogy letörölje arcáról a vért és a verejtéket...
De nemcsak ô. Arca, mozdulatai, ahogy a kendôt nyújtja, egyszerre idézi Évát, Mártát, Katalint, Zsuzsannát, Krisztinát, meg a többi lányt, asszonyt...
Vajon mit mondana egy mai lány egy mai fiúnak, amikor együtt nézik ezt a találkozást?
,,Látod, én nem csak a testem ajándékát hozom. Én letörlöm majd arcodról a vért, és letörlöm a verejtéket... De kérlek, vigyázz rám!
Vigyáz rám fôleg most, a fiatal évek veszedelmes tavaszában... És védj meg, ha bántani akarnak. Védj meg, még a magam gyöngeségétôl is. Ne
vádolj, hogy nem vagyok olyan tökéletes amilyennek szeretnél. Ti sem vagytok olyanok... Ti fiúk, a holnap férfiai, ti formáltok bennünket.
Tudod ugye, hogy felelôsek vagytok értünk? Értetek veszünk föl pózokat és játszunk szerepeket, amiket nem biztos hogy szeretünk... Veletek
emelkedünk a magasba, vagy alacsonyodunk le a föld poránál is mélyebbre...
Nézd meg ezen a képen Veronikát! És ne felejtsd el, hogy más ajándékaim is vannak, mint a testem. Segíts hát nekem, hogy én is segíteni tudjak neked. Mert én kötözöm be sebeidet, amikor kórházba visznek. Testi, lelki fájdalmadban én állok melletted. Én virrasztok ágyadnál, amikor beteg vagy. Én teszem forró homlokodra hűsítô ujjaimat. Én... Veronika, Éva, Márta, Katalin, Zsuzsanna, Krisztina...''

VII. Másodszor esik el a keresztúton
Újra leroskad a földre. Újra találkozik arca a porral és a kövekkel. Mögötte pedig, vagy kétoldalt, az emberi sokaságban ott vannak a közönyösök...
Mit érdekli ôket mindaz, ami vele történik. Törôdnek is ôk mások fájdalmával, gondjaival, szenvedésével... ,,Vajon ôrzôje vagyok-e én öcsémnek?'' ,,Mi közünk hozzá, te lássad...'', ,,Nem izgat'', ,,nem érdekel'', ,,az ô baja''... Hányszor halljuk a bibliai közönyösök és felelôtlen fiatalok ajkáról.
,,Nézd meg az arcokat, és közben kérdezd meg magadtól: érdekel téged egyáltalán mások baja? Gondolsz néha arra, hogy neked mennyi mindened megvan, ami másoknak nem jutott? Eszedbe jutnak a cserbenhagyásos gázolás vétkesei, akik csak saját bôrüket mentik?
Gondolsz-e az afrikai éhezôkre, amikor morogsz a koszt miatt? Eszedbe jutnak néha az otthontalan fiatalok?

VIII. Találkozik a síró asszonyokkal
,,Magatokat s fiaitokat sirassátok'' -- ezt mondja nekik Jézus. Szeretet és komolyság van ebben a figyelmeztetésben. Mert nem csak áldozatos lelkű anyák vannak. Akadnak olyanok is, akik magukra hagyják vagy elkényeztetik gyermekeiket. Anyák, sirassátok fiaitokat és lányaitokat, akik talán miattatok jutottak oda, ahova jutottak, amikor letértek az igaz útról... Sirassátok hát magatokat és fiaitokat, lányaitokat, ha rossz nevelésetek gyümölcse beérik.
De én se hárítsam a felelôsséget szüleimre, nevelôimre.
,,Figyelmeztessen ajkadon a szó, magamon is van siratnivaló...''

IX. Harmadszor esik el a kereszt súlya alatt
Harmadszor esik el. Harmadszor jelöli meg a földet arca vérével, kezei vérével, útjelzôként a Golgota hegyére. Fölötte pedig ütésre készen emelkedik az ököl, hogy lesújtson, ha a fölöttes úgy rendeli. A nézôközönség megoszlik, mint a történelemben. Itt már eldôlt, ki hova tartozik. Nincsenek semlegesek. Veled vagy ellened! Itt már nem lehet tartózkodni a szavazástól. Közönyöm is állásfoglalás. Van, aki legszívesebben fogadást kötne: vajon képes-e még fölállni? Van, aki megrendül. Van, aki csak a látványt méltányolja az egészben. A katarzis találkozik az egzotikummal.
Te érints meg, ha közönyöm felelôtlen nézôvé tenne, amikor az ember elesettségével találkozom. Nem maradhatok meg kívülállónak, el-nem-kötelezett érdeklôdônek, akinek csupán szeméig jut el a dráma és nem a szívéig. Nem akarok annak a nézônek színvonalára süllyedni, aki az autóversenyeken csak a karambolt várja. Mert anélkül ,,nem érdekes az egész''...
Szolidaritást vállalok veled. Keresztutadat veled járom. Legalább lélekben.

X. Megfosztják ruháitól
Elviseli értünk a ruhátlanság szégyenét is...
Emlékezzetek a bűnözô fiatalok bandáinak rémtetteire! A tôrbe csalt lányok sikolyára... Emlékezzetek húgaitokra és nôvéreitekre, akiket körülfogott az Erôszak iszonyata. A védtelen lányokra, akik reménytelen helyzetükben rémülten keresték a kiutat, és zokogva könyörögtek az égô tekintetek gyűrűjében. De nem volt számukra irgalom...
Emlékezzetek a háborúkban elvadult katonakezekre és a ruháiktól megfosztottakra...

XI. Keresztre szegezik
Ott látható, elterülve a földön, majdnem egyenlôvé téve a földdel. Fekvôhelye a keresztfa két gerendája...
Az emberi Durvaság pedig fölébe magasodik. Római zsoldos? Vagy a lágerek gyakorlott kezű hóhéra? Mindegy. A kiszolgáltatottak fölé tornyosuló Könyörtelenség veszi kezébe a szöget és a kalapácsot.
Kihúzza magát, mert mögötte áll a Hatalom, amelynek ô engedelmes szolgája. Kihúzza magát, mert tudja, hogy igazságtalan ítélet végrehajtója, és ezt valamivel ellensúlyozni kell. Mert érzi, hogy mérhetetlenül alatta van annak, akit most a kezére adtak. Jó színben van. Az izmai fejlettek.
Eszünkbe juttatja azt a fiatalembert, aki nyaralásból jövet egészséges barnára volt lesülve. Szájából pedig dôlt a káromkodás. Ez a kalapács és ezek a szegek az ô kezébe is beillettek volna. Hallom az ütéseket. Látom a kibuggyanó vért, a fájdalomtól összeránduló ujjakat.

XII. Meghal a kereszten
,,Beteljesedett'' -- halljuk még utolsó szavait. Beteljesedett megváltásunk műve...
Lecsukló feje mintha a végsô Igent mondaná ki... Nekünk pedig eszünkbe kell, hogy jusson, hogy nem csupán cselekvéssel, szenvedéssel is lehet nagyot alkotni. Teilhard de Chardin szavai hatolnak a szívünkbe: ,,Isten már a szenvedéseinket is átalakította azáltal, hogy érzékelhetô módon állította beteljesülésünk szolgálatába...''
A szenvedés tehát teljesebbé teheti életemet. A halál pedig lehet megváltó halál, mint a történelem vértanúié.
Ha csupán a szórakozások kellenek, ha csak azt fogadom el az élettôl, ami kellemes, ami sikerélményt nyújt, ha süketté és vakká válok a megváltó szenvedés, a kereszt titka elôtt, még nem léptem a felnôttek útjára. Még nem vagyok méltó, hogy kereszténynek nevezzenek...

XIII. Leveszik a keresztrôl
Édesanyja karjaiban van újra, mint egykor, Betlehemben. De mennyire más ez a találkozás Anya és Fia halálon túli szövetsége...
Az anyai szív virrasztó szeretete halott fia mellett, ahogy ôt holtában is karjaiban tartja... Pietŕ... A kegyelet jelenléte.
Sokan megörökítették. De a legemlékezetesebb: Michelangelo márványszobra a Szent Péter bazilikában. Azt sugallja, milyen erôs az Örök Anya szeretete: Máriáé, aki halott Fiát tartja kezében. S milyen fájdalmas emlék, hogy egyszer egy ôrült kalapácsa ennek a szobornak arcába sújtott, a Szent elleni emberi merénylet jelképeként, Istennel az anyákat is gyalázó káromkodás szimbólumaként

XIV. Eltemetik
Férfiak és nôk virrasztó kegyelete hajol fölé... Talán Arimateai József vagy Nikodémus, Magdolna vagy ,,a másik Mária''. Nem ez a fontos... A Kegyelet van itt. Azoké, akik holtában is bíznak benne és kitartanak mellette, mikor a többiek reményvesztetten hazafelé indulnak.
Sírkamra... Temetés... Ez volna hát az Ô megváltó életének befejezése? Ez lenne a keresztút végállomása?... Nem. A XV. állomást tulajdonképpen nem volna szabad elhagyni. Mert az az igazi Végállomás. Pilinszky verssorai hitelesen vallanak errôl.
,,Mert megölhették hitvány zsoldosok
és megszűnhetett dobogni szíve --
Harmadnapra legyôzte a halált.
ET RESURREXIT TERTIA DIAE.''

1995. április 14. Nagypéntek

Szűzanya:
Drága engesztelő gyermekeim!
Lélekben egyesüljetek Velem, hogy így járjuk végig Szent Fiam gyötrelmes keresztútját. Szeplőtelen Szívem mindenben együttérzett és együttszenvedett isteni Fiammal. Az Utolsó Vacsorán Jézus átadta önmagát övéinek, hogy Szent Testével és Vérével megerősítse, táplálja lelküket. Most pedig megváltói szeretetét bizonyítja, mert nem akarja, hogy csak egy is elvesszen azok közül, akiket Neki adott az Atya. Kísérjétek el a szenvedő Megváltót és Fájdalmas Édesanyátokat a keresztúton.

I. Ó hányszor választjátok a hamis féligazságot, és hányszor teszitek fel Pilátussal együtt a kérdést: mi az igazság? De vajon igyekeztek-e mindig helyesen megismerni az isteni igazságot és valóban az egyetlen igazsághoz akartok-e igazodni?

II. Szent Fiamat csak akkor követitek valójában, ha nap mint nap vállatokra veszitek keresztjeiteket. Vegyétek vállatokra keresztet, s anyai kezem és Szeplőtelen Szívem által ajánljátok fel azokat a mennyei Atyának.

III. Sok mindenben vétkeztek mindnyájan, elestek ti is, mert gyarló emberek vagytok. Elesettségetekben is tekintsetek fel Jézusra, aki szeretetből vállalta értetek a gyötrelmes keresztutat és a szörnyű halált.

IV. Mindig mindenben egy voltam isteni Szent Fiammal, mert az Isten szeretete tett eggyé bennünket és az Isten akaratának való tökéletes engedelmesség. Ezért osztozott Fájdalmas Szívem az Ő megváltói szenvedésében.

V. Hordozzátok egymás terheit, ne csupán kényszeredetten, hanem türelemmel, megértéssel, szeretettel. Rászoruló testvéreitekhez mindig szolgáló szeretettel forduljatok, s ki az, aki ne szorulna rá legalább egy jó szóra, megértő, bátorító mosolyra...?

VI. Ti is hasonlóan cselekedjetek, mint Veronika. Töröljétek le Szent Fiam vértől ázott szent Arcát. Testvéreitekben Őt szolgáljátok, Őt szeressétek...

VII. Napjában többször is elestek, földre zuhantok, hiszen a kísértések, az ördögi támadások egyre erőteljesebbek. Mégis a kegyelem erejére hagyatkozzatok és mindig újból keljetek fel bűneitekből. Hagyjátok el rossz szokásaitokat.

VIII. Ó, ha képesek lennétek igazán, őszinte szívvel megbánni bűneiteket, akkor valóban a bűnbánat méltó gyümölcseit teremnétek. Minden bűnt, mulasztást, hibát, gyarlóságot bánjatok meg. Sirassátok meg bűneiteket és engeszteljetek saját bűneitek és embertársaitok bűnei miatt.

IX. Fájdalmas Szívem meghasad a bánattól. Szent Fiam újból elesik s újból fölkel, imbolyogva, támolyogva, de mégis folytatja útját tovább, mert értetek vállalta mindezt a sok borzalmat, gyötrelmet. Én pedig vele együtt szenvedek értetek.

X. Napjaitok nagyfokú tisztátalanságával és korlátlan erkölcstelenségével az emberek újból elkövetik ugyanazt a bűnt, mint amikor Jézust megfosztották ruháitól. A test és a szemek kívánsága által s az élet kevélysége által az ördög uralja a világot.

XI. Jézust keresztre feszítik. Hálatelt szívvel csókoljátok meg Jézus drága sebeit, hogy az emberi lélek halálos megsebzettsége begyógyuljon. Merítsetek erőt Jézus mindvégig való engedelmességéből. A Szentlélekben egyesült Szívünk szeretetét kérjétek magatok, s szeretteitek számára, hogy soha ne riadjatok vissza az áldozattól, amit Isten kíván tőletek.

XII. Egyszülöttem meghal a kereszten, hogy mindvégig való szeretetét bizonyítsa. A ti engesztelő életeteknek is a szeretet bizonyítékává kell válnia.

XIII. Ó drága gyermekeim, kérve kérlek benneteket Fájdalmas és Szeplőtelen Szívemen pihenjetek meg. Engedjétek, hogy anyai kezembe vegyem életeteket, sorsotokat és mindeneteket, hogy egykor majd Fiam az örök boldogságban részesíthessen benneteket.

XIV. Szent Fiam drága testét sírba helyezik, azonban fájdalmas és vérző sebei harmadnapra már a dicsőség fényében ragyognak.

Drága gyermekeim, kövessétek Jézust a szenvedés, a szeretet és az áldozat útján, hogy egykor majd az Atya házába, a mennyei hazába juthassatok.

Mária Julianna által 1995/96 -ban

1995. április 14. Nagypéntek

Szűzanya:
Drága engesztelő gyermekeim!
Lélekben egyesüljetek Velem, hogy így járjuk végig Szent Fiam gyötrelmes keresztútját. Szeplőtelen Szívem mindenben együttérzett és együttszenvedett isteni Fiammal. Az Utolsó Vacsorán Jézus átadta önmagát övéinek, hogy Szent Testével és Vérével megerősítse, táplálja lelküket. Most pedig megváltói szeretetét bizonyítja, mert nem akarja, hogy csak egy is elvesszen azok közül, akiket Neki adott az Atya. Kísérjétek el a szenvedő Megváltót és Fájdalmas Édesanyátokat a keresztúton.

I. Ó hányszor választjátok a hamis féligazságot, és hányszor teszitek fel Pilátussal együtt a kérdést: mi az igazság? De vajon igyekeztek-e mindig helyesen megismerni az isteni igazságot és valóban az egyetlen igazsághoz akartok-e igazodni?

II. Szent Fiamat csak akkor követitek valójában, ha nap mint nap vállatokra veszitek keresztjeiteket. Vegyétek vállatokra keresztet, s anyai kezem és Szeplőtelen Szívem által ajánljátok fel azokat a mennyei Atyának.

III. Sok mindenben vétkeztek mindnyájan, elestek ti is, mert gyarló emberek vagytok. Elesettségetekben is tekintsetek fel Jézusra, aki szeretetből vállalta értetek a gyötrelmes keresztutat és a szörnyű halált.

IV. Mindig mindenben egy voltam isteni Szent Fiammal, mert az Isten szeretete tett eggyé bennünket és az Isten akaratának való tökéletes engedelmesség. Ezért osztozott Fájdalmas Szívem az Ő megváltói szenvedésében.

V. Hordozzátok egymás terheit, ne csupán kényszeredetten, hanem türelemmel, megértéssel, szeretettel. Rászoruló testvéreitekhez mindig szolgáló szeretettel forduljatok, s ki az, aki ne szorulna rá legalább egy jó szóra, megértő, bátorító mosolyra...?

VI. Ti is hasonlóan cselekedjetek, mint Veronika. Töröljétek le Szent Fiam vértől ázott szent Arcát. Testvéreitekben Őt szolgáljátok, Őt szeressétek...

VII. Napjában többször is elestek, földre zuhantok, hiszen a kísértések, az ördögi támadások egyre erőteljesebbek. Mégis a kegyelem erejére hagyatkozzatok és mindig újból keljetek fel bűneitekből. Hagyjátok el rossz szokásaitokat.

VIII. Ó, ha képesek lennétek igazán, őszinte szívvel megbánni bűneiteket, akkor valóban a bűnbánat méltó gyümölcseit teremnétek. Minden bűnt, mulasztást, hibát, gyarlóságot bánjatok meg. Sirassátok meg bűneiteket és engeszteljetek saját bűneitek és embertársaitok bűnei miatt.

IX. Fájdalmas Szívem meghasad a bánattól. Szent Fiam újból elesik s újból fölkel, imbolyogva, támolyogva, de mégis folytatja útját tovább, mert értetek vállalta mindezt a sok borzalmat, gyötrelmet. Én pedig vele együtt szenvedek értetek.

X. Napjaitok nagyfokú tisztátalanságával és korlátlan erkölcstelenségével az emberek újból elkövetik ugyanazt a bűnt, mint amikor Jézust megfosztották ruháitól. A test és a szemek kívánsága által s az élet kevélysége által az ördög uralja a világot.

XI. Jézust keresztre feszítik. Hálatelt szívvel csókoljátok meg Jézus drága sebeit, hogy az emberi lélek halálos megsebzettsége begyógyuljon. Merítsetek erőt Jézus mindvégig való engedelmességéből. A Szentlélekben egyesült Szívünk szeretetét kérjétek magatok, s szeretteitek számára, hogy soha ne riadjatok vissza az áldozattól, amit Isten kíván tőletek.

XII. Egyszülöttem meghal a kereszten, hogy mindvégig való szeretetét bizonyítsa. A ti engesztelő életeteknek is a szeretet bizonyítékává kell válnia.

XIII. Ó drága gyermekeim, kérve kérlek benneteket Fájdalmas és Szeplőtelen Szívemen pihenjetek meg. Engedjétek, hogy anyai kezembe vegyem életeteket, sorsotokat és mindeneteket, hogy egykor majd Fiam az örök boldogságban részesíthessen benneteket.

XIV. Szent Fiam drága testét sírba helyezik, azonban fájdalmas és vérző sebei harmadnapra már a dicsőség fényében ragyognak.

Drága gyermekeim, kövessétek Jézust a szenvedés, a szeretet és az áldozat útján, hogy egykor majd az Atya házába, a mennyei hazába juthassatok.

 

 

1996. április 5. - Nagypéntek

Szűzanya:

Gyermekeim! Jöjjetek Jézussal és Velem együtt ma a Kálváriára. Mindenben Őt kövessétek, s vezetésemhez igazodjatok. Szívem Szeretetlángja által megvilágítom életutatokat.

I. állomás:
Pilátus bár fölismerte az igazságot, félt ahhoz igazodva cselekedni. - Könyörögjetek a megvilágosodás kegyelméért s azért, hogy legyen bátorságotok az igazságot követni.

II. állomás:
Jézus Szívéhez öleli a keresztfát. Noha tudja, hogy kínszenvedésének eszköze, mégis Szíve mélyén örül, mert ez a fa egykor majd a megváltás gyümölcsét termő fává lesz. - Példát akar adni nektek, hogy miként kell fogadnotok Isten akaratát.

III. állomás:
Jézus elesik, de fölkel, hogy vigye keresztjét, tovább� tovább. - Ha el is estek, a kegyelem erejére támaszkodjatok, s haladjatok tovább Krisztus követésének útján.

IV. állomás:
Ó, szeretett Fiam! Elkísérlek, mindig Veled vagyok, Veled együtt szenvedek, hogy Isten rendeléséből társad legyek a megváltás művében. - Az emberek tenger sok bűnét csak így lehet kiengesztelni.

V. állomás:
Segítő kéz. - Ó, gyermekeim, ti ne vonakodjatok, ha segíteni kell másoknak. Mindenben a szeretet vezéreljen!

VI. állomás:
Együttérző szeretet. - Embertársaitoknak segítve Jézusnak is segítetek. Jézus pedig képmását vési bele lelketekbe, hogy az Ő lelkülete alakuljon ki bennetek.

VII. állomás:
Ismét elesik az ártatlan Bárány a bűnök terhe miatt. - Ti bűneitekbe estek vissza újból és újból, de tekintsetek fel az értetek áldozattá lett Isten Fiára, s az Ő türelmes, engedelmes kereszthordozásából merítsetek mindig új erőt.

VIII. állomás:
"Ne miattam sírjatok!" �Nem elég sírni, a bűnökért engesztelni kell. - Szent Fiam áldozatához kapcsolódva Velem egyesült lélekkel engeszteljetek.

IX. állomás:
A kimerültség végső állapota. Jézus végtelen szeretetében a megátalkodott, keményszívű embereket az üdvösség útjára akarja vezetni. - Szükséges, hogy valaki ma is engeszteljen, vezekeljen értük.

X. állomás:
Jézus drága szent testét megfosztják ruháitól; az emberi erkölcstelenség, szemérmetlenség miatt vezekel. - Ó, mily nagy fájdalom hasított Szeplőtelen Szívembe!

XI. állomás:
A durva szögek tehetetlenné teszik Szent Fiam áldó kezét, a bűnösöket s tévelygőket felkutató drága lábat. - Jézus szüntelenül arra buzdít, hogy kezetek legyen az Ő keze, lábatok az Ő lába, szívetek az Ő Szent Szíve, hogy mindent Vele együtt tegyetek, s mindig Vele együtt érezzetek, s Vele együtt dicsőítsétek az Atyát.

XII. állomás:
A MEGVÁLTÁS BETELJESEDETT! A Megváltó beteljesítette küldetését. - Isten akarata, hogy az idők végezetéig Szent Fiam és Én titokzatos módon, de mindig veletek legyünk. Én, mint Társmegváltó együtt járom gyermekeimmel keresztútjukat és a megváltás gyümölcseiben részesítem őket. Minden egyes embert szeretnék ebben részesíteni.

XIII. állomás:
Drága Fiam, Egyetlenem! Ez volt hát az Atya akarata, a szeretet végső bizonyítéka. - Amennyire tőletek telik, mindig nyugodjatok meg Isten szent akaratában, mert egykor majd úgyis fölismeritek, hogy mégiscsak az volt az egyedül helyes és biztos cselekedet.

XIV. állomás:
A drága szent test sírba téve, de Én buzgó imában vártam a húsvét hajnalt, a harmadnap hajnalhasadását. - Gyermekeim! Akármilyen kilátástalan is legyen a helyzetetek, buzgó imával várjátok az isteni kegyelem érkezését, hajnalhasadását.
"Föltámadtam, alleluja! És újból, s most már örökre veletek vagyok! Alleluja!"

Szent Mihály:
Nem csak azzal böjtölhettek, ha az ételt, italt vonjátok meg magatoktól, bár ez fontos, hanem azzal is, hogyha önként lemondtok valamiről, ami kedvetekre volna. Ha így begyakoroljátok azt, hogy megfosztjátok magatokat attól, ami jól esne vagy amit szívesen megtennétek, akkor megtanultok jobban uralkodni önmagatokon. Önuralom nélkül nem lehet lelki életet élni.