Életige 2001. január

“Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6).

Ezeket a szentírási szavakat igyekeznek elmélyíteni a Krisztusban hívők a keresztények egységéért tartott imahéten, amit sok országban januárban rendeznek meg.

Az evangéliumokban talán nincs is emelkedettebb és teljesebb meghatározás Jézusról, mint amit Ő ad itt önmagáról. Ez összefoglalja, hogy kicsoda Jézus és miért jött. Nekünk mondta ezt, azért, hogy megtaláljuk őbenne az egyetlen és legbiztosabb utat az Atyához. Ezekkel a szavakkal zárja ugyanis ezt a szentírási verset: “Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam”. Jézus kinyilatkoztatja szavaival, hogy ki ő önmagában, és ki ő a földön minden ember számára.

“Én vagyok az út, az igazság és az élet”.

Milyen módon nyilatkoztatja ki Jézus, hogy ő az igazság? Úgy, hogy életével és tanításával tanúságot tesz az igazságról. “Én arra születtem és azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról” (Jn 18,37). Az igazság, amit Jézus magáról kijelent, az ő személyét, Igéjét és művét jelenti.

Mi akkor élünk az igazság szerint, annyiban vagyunk az igazság, amennyiben Jézus Igéje vagyunk. Ha Jézus az út, azért, mert ő az igazság, akkor ő az út azáltal is, hogy ő az élet számunkra. “Azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10). Belőle táplálkozunk, aki kenyérré lett az Eukarisztiában – túl azon, hogy Igéjével is táplálkozunk –, és ezáltal növekszik bennünk Krisztus.

Nekünk pedig ezt az életet, ami bennünk van, át kell adni felebarátainknak, hogy ki ne aludjék. Ennek egyetlen módja van, melyre Jézus tanított minket: ajándékozni.

“Én vagyok az út, az igazság és az élet”.

“Készítsétek az Úr útját” (Lk 3,4) – kiáltotta a Keresztelő Judea pusztájában, Izajás próféta szavait visszhangozva. És íme, itt van ő, aki úgy mutatkozik be, mint királyi Út; mint Isten, aki értünk emberré lett, hogy mi az Atyához mehessünk az ő embersége által.

De milyen utat is járt be Jézus?

Isten Fia ő, aki a Szeretet, és szeretetből jött a földre, szeretetből élt, szeretetet sugárzott, szeretetet adott, elhozta a szeretet törvényét, és szeretetből halt meg. Aztán föltámadt és a Mennybe ment, így teljesítette szeretet-tervét. Azt mondhatjuk, hogy a Jézus által bejárt útnak egyetlen neve van: szeretet. Ahhoz, hogy kövessük, nekünk is ezen az úton kell járnunk: a szeretet útján.

Az a szeretet azonban, amit Jézus élt és elhozott, különleges, egyedülálló szeretet. Nem emberbarátság, nem egyszerűen szolidaritás vagy jóakarat, nem pusztán barátság vagy érzelem, és nem is csak erőszakmentesség. Valami különleges, isteni: ez az a szeretet, ami Istenben izzik. Jézus nekünk ajándékozta ennek a végtelen tűznek egy lángját, ennek a végtelen napnak egy sugarát: az isteni szeretetet. A keresztséggel és a hittel meggyújtja szívünkben, és táplálja a többi szentséggel, melyek Isten ajándékai. Ez azonban tőlünk is teljes odaadást kér, a mi válaszunkat.

Gyümölcsöztetnünk kell ezt a szeretetet. Hogyan? Úgy, hogy szeretünk. E nélkül nem vagyunk teljes értelemben keresztények. Ha szeretünk, követni fogjuk Jézust, aki az út, és mint Ő, mi is út leszünk sok testvérünk számára.

Meggyőzőbb lesz keresztény életünk, ha a szeretetnek ezt a parancsát, amit Jézus adott nekünk, együtt éljük. Annak ellenére, hogy még nincs teljes egység köztünk, különböző keresztény felekezetekhez tartozók között, megvalósíthatjuk életünkkel a kölcsönös szeretetet. Így láthatjuk majd Jézus egyik ígéretét igazolódni: “Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben” – amit néhány egyházatya úgy értelmez: az én szeretetemben –, „ott vagyok közöttük” (Mt 18,20).

Jézus jelenlétének ezt az ajándékát már élvezhetjük mi keresztények, például egy katolikus és egy anglikán, egy ortodox és egy metodista, egy valdi és egy örmény keresztény között. Jézus az övéi között! Így Ő maga lesz az, aki elmondja a világnak, mely még nem ismeri őt: “Én vagyok az út az igazság és az élet”.

Ebben a hónapban még jobban tudatosodik, hogy a keresztények egysége mindenekelőtt kegyelem. Tehát kérni kell ezt az ajándékot! Építsünk a közösen végzett imára, mert Jézus mondta: “Ha ketten közületek egyetértve kérnek valamit a földön, meg fogják kapni mennyei Atyámtól” (Mt 18,19).