"Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!" (Mt 14,27)
Tibériás tava - más néven a "Galileai-tenger" - 21
km hosszú és 12 km széles. Amikor Bekaa völgye felõl hevesen fúj a
szél, a tó félelmetessé válik még a gyakorlottan navigáló halászok
számára is. Azon az éjszakán Jézus tanítványai valóban féltek: magasba
csaptak a hullámok és erõs ellenszél fújt. Alig tudták uralni a bárkát.
Ekkor váratlan esemény történt: Jézus, aki egyedül
maradt a szárazföldön, hogy imádkozzék, hirtelen megjelent a vízen. A
háborgó tenger miatt már amúgy is félelemmel telt tanítványok rémülten
kiáltozni kezdtek, azt gondolva, hogy kísértetet látnak. Nem lehet,
hogy Jézus az, akit maguk elõtt láttak, hiszen Jób könyvében írva van,
hogy egyedül Isten képes vízen járni1.
Jézus erre megszólalt: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!" Beszállt a
csónakba, mire a tenger lecsendesedett. A tanítványok, azon túl, hogy
ismét eltöltötte õket a béke, elõször ismerték el õt, mint "Isten
fiát": "Te valóban Isten fia vagy!"2 - mondták neki.
"Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!"
Az a széltõl hányódó és hullámokkal küzdõ csónak
minden idõk Egyházának a szimbólumává vált. Minden életútját járó
keresztény számára elõbb vagy utóbb elérkezik a félelem pillanata.
Talán veled is elõfordult már, hogy vihar dúlt a szívedben. Esetleg azt
érezted, hogy a szembeszél pont az ellenkezõ irányba visz, mint amerre
menni szeretnél; vagy attól féltél, hogy a te, vagy a családod élete
hajótörést szenved.
Ki kerülheti el a próbatételeket, mely bukás vagy
szegénység, depreszszió, kétely vagy kísértés formájában jelentkezik?
Sokszor a mellettünk lévõk fájdalma miatt szenvedünk: a fiunk képtelen
megtalálni a saját útját, vagy kábítószeres lett; férjünk alkoholista
vagy munkanélküli, a számunkra kedves személyek külön élnek vagy
elváltak, szüleink idõsek és betegek… Félelemmel tölt el bennünket a
minket körülvevõ, háborúkkal, erõszakkal, igazságtalansággal teli
materialista és individualista társadalom… Látva ezt a helyzetet
kételyünk támadhat: Hova lett Isten szeretete? Minden csupán hiú ábránd
és képzelgés volt?
Nincs annál szörnyûbb, mint egyedül érezni
magunkat a megpróbáltatás idején. Minden szenvedés elviselhetetlenné
válik, ha senkivel sem tudjuk megosztani fájdalmunkat, amikor nincs
senki, aki segíteni tudna a nehéz helyzetek megoldásában. Jézus jól
tudja mindezt, ezért tûnik fel a viharos tengeren, mellénk szegõdik, és
újból elismétli:
"Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!"
Mintha azt mondaná:
"A félelmedben én vagyok jelen: amikor a kereszten
elhagyatottságomban felkiáltottam, rajtam is úrrá lett a félelem, hogy
az Atya elhagyott engem. Elbátortalanodásodban én vagyok jelen: a
keresztre szögezve nekem is az volt az érzésem, hogy hiányzik az Atya
vigasza. Irányvesztett vagy? Én is az voltam, amikor "miért"-et
kiáltottam. Ugyanúgy, sõt még nálad is jobban magányosnak,
bizonytalannak, megsebzettnek éreztem magam… Az emberi gyarlóság
fájdalmát éreztem magamon…"
Jézus valóban behatolt minden fájdalomba, magára
vett minden megpróbáltatást, azonosult mindannyiunkkal. Õ van jelen
minden mögött, ami fáj, ami félelemmel tölt el.
Minden fájdalmas és szörnyû helyzet az Õ arca. Õ a Szeretet, és a félelmet szeretettel lehet elûzni.
Minden alkalommal, amikor valami bánt, amikor
agyonnyom egy fájdalmas helyzet, ismerjük fel azt a mögötte elrejtõzõ
igaz valóságot, hogy Jézus kopogtat az életünkben, Õ mutatkozik meg
nekünk sokféle arcainak egyikével. Nevezzük a nevén: Te vagy az,
kétség-elhagyott Jézus; Te vagy az, elárult-elhagyott Jézus; Te vagy
az, betegség-elhagyott Jézus. Engedjük, hogy beszálljon a bárkánkba,
fogadjuk be, hagyjuk, hogy behatoljon az életünkbe! Aztán folytassuk az
életünket, vessük bele magunkat a felebarát iránti szeretetbe, ahogyan
azt Isten akarja tõlünk! Fel fogjuk fedezni, hogy Jézus mindig
Szeretet. Így mi is, mint a tanítványok, mondhatjuk neki: "Te valóban
Isten fia vagy!"
Amikor átöleljük Õt, visszatér a békénk,
megvigasztalódunk, bátrak leszünk, kiegyensúlyozottak, egészségesek, és
miénk lesz a gyõzelem. Õ lesz mindennek a magyarázata és a megoldása.
Chiara Lubich
1 v.ö.: Jób 9,8
2 Mt 14,33
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése