Keresztút

Sík Sándor verse

	I. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust "... Mikor Pilátus eltörte a pálcát, Mi tartottuk a mosakodó tálcát, Hogy mossa kezét meggyalázott székén: Mi ordítottuk rekedtre a gégénk: Feszítsd meg őt! ... Emberek vagyunk; bűnösök vagyunk ... Te, ki az ítélőn ítélkezel, De bűne bánójával könnyezel, Halld elfutó szavam: Csak egyedül ne, csak a Bárány Nyomán indulhassak oda, Hol elejétől fogva vár rám Keresztemmel a Golgota!
	II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet Megroncsolt testtel, homloka tövisben, Indul az útnak az elítélt Isten, Vállán a kereszttel. ... én kezdettől rámszabott keresztem! Elfogadom Uram, de hogy szeressem? ... Uram Jézus, Te adj erőt, Vagy elbukom az első durva szónál. De hiszen minden stációnál Te jársz, Uram, szolgád előtt!
	III. állomás: Jézus először esik el Terhe alatt a szörnyű fának, Terhe alatt a tenger bűnnek, ... Terhe alatt a világ elejétől Világ végeztéig minden rossznak: Az Úr leroskad. ... Vérünk és húsunk, emberfia, testvér! Verejtékünk hordod és vérhullásunk: Az én bűneim ülnek a kereszten: Esnek kell Uram, mivel én elestem. ... Akard, hogy úgy akarjam, És megöleljem én is a zuhanó keresztet Mondván: Míg meg nem áldasz, nem eresztelek!
	IV. állomás: Jézus édesanyjával találkozik Megy a Jézus a Kálváriára, Fejében a töviskoronája. Véres rózsák verték ki a testét, Megy a Jézus, viszi a keresztjét. Most először roskadt el alatta, Vad pribékek keze fölrángatta. Szeges szíjak a húsába tépnek, Borzalommal kísérik a népek. Szeges szíjak csontig elevenbe. Jön az úton Szűzmária szembe. A szeméből mennyek mosolyognak, De szívében hét tőre pokolnak. Hétfájdalmas, nézz ide miránk is, Krisztus Anyja, légy a mi Anyánk is!
	V. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak Cirenéből jött, messze földről, ... Éppen hogy elfogyott a munka kezéről.... És most megragadják s borzadó vállára, Melyen még az egész nap terhe ott reszket, Rárakják a térdet csuklató keresztet. ... Miféle menet ez? ... Ki ez a férfiú? Simon odafordul. Épen most rángatják újra fel a porból. Feláll, - egy pillanat, csak egy, a szemébe, Jézus Simonéba, Simon az övébe: Veti neki vállát máris a nagy fának, Megyen a Jézussal, föl a Golgotának.
	VI. állomás: Veronika kendőt nyújt Ó Istenarc, kegyetlen Kínzástól éktelen! Ó Irgalom, egyetlen! Ó Jóság, végtelen! Méltó ki lenne Hozzád? Egy gyenge nő: Letörli véres orcád A keszkenő. ... Ó lelkem, durva kendő, Mocsoktól keserű: Nézd, mennyi vár esendő Arc, amit letörülj: ... Vert arcok, s valamennyi A Krisztusé.
	VII. állomás: Jézus másodszor esik el Imhol másodszor roskadsz el alatta. ... Ó, Uram, én éppen csak abban az egyben hasonlítok Hozzád: Hogy el tudok esni, hogy újra csak el tudok esni, ... ... Másodszor elesett Krisztus, Akit ostorral ráncigál talpra a gyűlölet ökle, könyörgök Hozzád Állíts föl engem! Másodszor is Állíts föl engem!
	VIII. állomás: Jézus találkozik a síró asszonyokkal Jeruzsálem leányai, Mind, ti keserves Máriák, Ne sirassátok az Ember Fit: Timagatokon sírjatok, S fiaitokat sirassátok el, ... A boldogtalan bűnösökre öntsétek Könnyeitek árját, rájuk ontsátok könnyel Ölelkező szánalmatok, Akik nem tudják, hogy mit cselekszenek.
	IX. állomás: Jézus harmadszor esik el Félig halálra váltan, már-már a Golgotán, ... Harmadszor is leroskad a Keresztviselő. Mi elesett apák, megesett fiai, Honnan vegyünk erőt, Hogy szólítani merjük a Keresztviselőt? Nézz rám és nyújtsd kezed, Hogy el ne bukjam én Legalább ott, a végső, halálos Hegy tövén!"
	X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól Letépték anyja-szőtt mezét. Leszaggatták varratlan köntösét, S most itt áll, ország és világ előtt, A zokogók és röhögők előtt, Az Ember Fia, meztelen. ... Hát én Uram? Mi lesz velem, Ha eljön egyszer ama nap, Mikor lábunkhoz omlanak Az emberszőtte fátyolok, ... S úgy csupaszon bámul reám Az emberiség ... S meglátják, hogy ki vagyok! Ki is vagyok, én Istenem? "Vetkezd le éned, s megtudod! Ó meztelen Krisztus a hegytetőn, Légy irgalmas vetkeztetőm!"
	XI. állomás: Jézust a keresztre szegezik Áll a kereszt az ég alatt, a föld felett. Tajtékot ver lába körül a gyűlölet. ... Ember Fia, egyedül vagy a puszta végtelenben! Egyedül lenni: emberek között, Egyedül lenni: az Isten előtt ... Egyedül lenni, önmagamnak is csak undora, Hát ezt is megtapasztalod, Ember Fia! Akkor tudod meg, hogy mi a kereszt és ki az Úr, a nagy Kereszten, ha mellette függsz áldozatul. Az áldozatban ott megoldatik minden titok: Ott, akkor Isten, a nagy Hallgató, Felelni fog. Ott akkor: "Istenem, én Istenem!" kiálthatom.
	XII. állomás: Jézus meghal a kereszten Felkiáltottál: Beteljesedett. És lehajtottad fejedet. Igen, Uram, közel a nap, Talán az óra, tán a pillanat, Amikor félrebillen a fejem, Amikor én is beteljesedem. És elkezdődik egy új csepp öröklét? Bűn és erény, igazság, tévedés, ... Kell valamennyi és minden kevés, Csak a minden, a beteljesedés. Lehajtott fejű Krisztus a kereszten: ... Csak Tebenned a beteljesedés!
	XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről Drágalátos szent testét A keresztről levették. Szegény Jézus megpihen Szűz Mária öliben. Szűz Mária siratja: ... most itt vagy az ölemben, Meggyalázva, összetörten. Már el nem vesz tőlem senki. Hát így kellett ennek lenni? ... Legyen, amint meg van írva: Elengedlek már a sírba. ... Veled voltam a kereszten, Hulló véreddel véreztem. Végig, mindig veled voltam, Veled vagyok most is, holtan. ... Harmad hajnal mikor éled, Én is veled visszatérek. Mert örömben, fájdalomban Nem élek én csak fiamban, Nincsen, ami elszakasszon: Én vagyok a Boldogasszony.
	XIV. állomás: Jézus testét sírba helyezik Állok a legutolsó stációnál, Várom a beteljesedést. És szembejön a Gyászmenet, A Krisztus-temetés. ... Mintha fölkelne az emberiség, Temetni a Krisztust. Ott van a menetben mind, aki él, Jók és gonoszak, hitetlenek, hívők. Mind ott vagyunk, ...S mindenfelől, Ömlik az emberiség: temetni a Krisztust. És minden nyelven a megváltott ... emberiségnek, egy láthatatlan pálca üzemére Zuhog az egyetemes ének: "Temessük el, temessük el!?" Valahol A kristálytenger fölött, A Szék előtt Feszült inakkal áll az Angyal. Áll, vár és alig-alig győzi kivárni A Harmadnap hajnallatát, ... És lendül a szárny, És lebben a kő, És elhangzik a mindenségben: "Békesség nektek, én vagyok!"