„A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.” (Róm 13,10)
Ezekkel a szavakkal
záródik a Rómaiakhoz írt levél egyik hosszú szakasza, melyben Szent Pál
a keresztény életről beszél, a testvéreink iránti szeretetből fakadó
életről. A keresztény embernek éppen ezt az új lelki áldozatot kell
bemutatnia Istennek – a Szentlélek vezetésével és ösztönzésével.[1]
A szakasz
mondanivalóját összegezve az apostol megállapítja, hogy a felebarát
iránti szeretetben teljesítjük tökéletesen, mindenestül Isten akaratát,
amit a Törvény – vagyis a parancsok – tartalmaznak. Legszebben,
leghitelesebben úgy mutathatjuk ki szeretetünket Isten iránt, ha
szeretjük testvéreinket.
„A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.”
De miben áll
konkrétan ez a teljesség és tökéletesség? Az előző sorokból megtudjuk,
az apostol leírja, hogyan nyilvánul meg ez a szeretet, és milyen hatása
van.
Az igazi felebaráti szeretet elsősorban nem tesz rosszat.[2] Ezért betartjuk Isten minden egyéb parancsolatát, kivétel nélkül[3],
hiszen azok elsődleges célja, hogy elkerüljük mindazt a rosszat, amit
saját magunk vagy testvéreink ellen csak el lehet követni.
Azon
túl, hogy nem teszünk rosszat, igyekszünk a szeretettől sarkallva
megtenni mindazt a jót, amire a felebarátnak szüksége van.[4]
Ez
az ige értő, érzékeny szeretetre ösztönöz testvéreink szükségletei,
várakozásai, törvényes jogai iránt. Olyan szeretetet kér tőlünk, ami
tiszteletben tartja az emberi és keresztény méltóságot, tiszta, megértő,
képes osztozni, és nyitott mindenki iránt, ahogy Jézus tanítja.
Lehetetlen
így szeretnünk, ha individualizmusunknak és önelégültségünknek nem
vagyunk készek hátat fordítani. Ez az ige siet segítségünkre, hogy
legyőzzük önző hajlamainkat, melyeket magunkban hordunk, mint legfőbb
akadályt (a gőgöt, a fösvénységet, a bujaságot, a törtetést, a hiúságot,
és így tovább).[5]
„A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.”
Hogyan éljük a karácsony-havi igét?
Úgy, hogy szem előtt tartjuk azt, amire figyelmeztet: a felebarát iránti szeretet különböző árnyalatait.
Először
is el fogjuk kerülni, hogy bármi módon rosszat tegyünk a másiknak.
Mindig odafigyelünk majd, hogy teljesítsük Isten parancsait a
hivatásunkban, szakmai tevékenységünkben és a környezetünkben. Ugyanis,
ha keresztény módon akarunk szeretni, annak első feltétele, hogy sohase
kerüljünk ellentétbe Isten parancsaival.
Másodszor
ügyelni fogunk a mozgatórugóra, a célra, minden parancsolatnak a
lelkére. Láthatólag ugyanoda akar elvezetni mindegyik: a szeretetre,
mely egyre inkább figyelmes, kifinomult, tiszteletteljes és konkrét a
testvér iránt.
Egyidejűleg
fejlesztenünk kell az önmagunktól való elszakadás lelkületét, önzésünk
felülmúlását, melyek a keresztény szeretet egyenes következményei.
Így „tökéletesen” tesszük Isten akaratát, kinyilvánítjuk, hogy szeretjük, mégpedig úgy, ahogy Ő szeretné.[6]
„A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.”
Erről szól a
következő történet, egy Munkaügyi Minisztériumban dolgozó ügyvéd
tapasztalata is: „A minap feljelentést adtam be egy cégtulajdonos ellen,
mert a munkások bérét nem a hatályos jogszabályok szerint fizette ki.
Kétheti kitartó munka után a kezemben voltak a szabálysértés
bizonyítékául szolgáló iratok. Kértem Jézustól az erőt, hogy hűséges
tudjak maradni igéihez, melyek azt kérik, hogy az igazságban legyek, de
az Ő szeretete eszközeként.
A cégtulajdonos
azzal védekezett, hogy bizonyos törvényeket igazságtalannak talál.
Megjegyeztem, hogy saját hibáinkat nem igazolhatjuk mások
következetlenségével. Az ezt követő beszélgetésből megértettem, hogy ő
is ugyanazt az igazságosságot és egyenlőséget szeretné, mint én, de
hagyta, hogy félrevezesse a környezete.
A végén ezt mondta:
»Ön megalázhatott volna, nyomást gyakorolhatott volna rám, mégse tette.
Ezért erkölcsi kötelességem, hogy újrakezdjek.« Halaszthatatlan munka
várt rá, ezért nem volt idő, hogy felvegyük a szabálysértési
jegyzőkönyvet. Erre elővett egy üres lapot és aláírta, annak jeleként,
hogy azonnal kész a változásra.”
Chiara Lubich
[1] vö. Róm 12,1
[2] vö. Róm 13,10
[3] vö. Róm 13,9
[4] vö. Róm 12,6-8
[5] vö. Róm 12,9-21
[6] vö. Róm 12,2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése