„Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.” (Mt 10,8)
Máté evangéliumában Jézus ezt kéri a „küldötteitől”. Ő személyesen
találkozott az eltévelyedett és szenvedő emberiséggel. Megesett rajta a
szíve, ezért akarja megsokszorozni az apostolok által az üdvösség művét,
a gyógyítást, a szabadítást. Ők Jézus köré gyűlve hallgatták szavait és
küldetést kaptak, célt nyert az életük. Elindultak, hogy tanúságot
tegyenek Isten szeretetéről mindenkinek.
Vajon mit kaptak ők „ingyen”, amit viszonozniuk kellene? Az apostolok
Jézus szavai, cselekedetei, döntései és egész élete által
megtapasztalták Isten irgalmát. Gyöngeségeik és korlátaik ellenére
megkapták a szeretet, a kölcsönös befogadás új törvényét, végül pedig
azt az ajándékot, amelyet Isten minden embernek nyújt: saját magát,
közelségét a mindennapok útján, és fényét a döntéseikben. Ez mérhetetlen
nagy, viszonozhatatlan kincs, valóban „ingyen” kaptuk. Azért kapták az
apostolok és a keresztények, hogy ők is közvetítsék ezeket az
ajándékokat azoknak, akikkel találkoznak.
„Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.”
Így írt erről Chiara Lubich 2006 októberében: „Jézus az egész
evangéliumban arra szólít fel minket, hogy adjunk. Adjunk a
szegényeknek, a kölcsönt kérőknek, enni az éhezőknek, még a köntösünket
is. Viszonzást nem várva adjunk… Ő maga elsőként adott: egészséget a
betegeknek, bocsánatot a bűnösöknek, életet mindannyiunknak. Az
ösztönös, önző harácsolást Jézus a nagylelkűséggel, a saját igényeink
elsőbbségét a másokra figyeléssel állítja szembe. A birtoklás
kultúrájával szemben az adás kultúráját hangsúlyozza. […]
Az e havi életige segít felfedezni minden cselekedetünk értékét, a
házimunkától a kerti- vagy a műhelymunkáig, a hivatali ügyintézéstől az
iskolai teendőkig, a társadalmi, köz- és vallási felelősség vállalásáig.
Minden figyelmes és segítőkész szolgálattá válhat. A szeretet új
szemével találékonyan és nagylelkűen siethetünk mások szükségletei elé.
Az ajándékok pedig körbejárnak, mert a szeretet szeretetet szül. Az öröm
megsokszorozódik, mert »nagyobb boldogság adni, mint kapni.«” (ApCsel 20,35)
Vergence, egy kongói kislány meséli: „Éhesen mentem iskolába a
barátnőmmel. Az úton találkoztam a bácsikámmal, aki adott pénzt
zsömlére, de aztán megláttam egy nagyon szegény embert. Rögtön neki
akartam adni a pénzt, de a barátnőm szerint gondoskodnom kell magamról.
Arra gondoltam, hogy én másnap kapok enni, de vajon a szegény kap-e? Így
odaadtam neki a zsömlére szánt pénzt, és nagy örömet éreztem a
szívemben.”
„Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.”
Jézus és az evangélium logikája szerint mindig azért kapunk, hogy
megosszuk, soha nem azért, hogy magunknak felhalmozzuk. Ez minket is a
felismerésre hív: erőt, tehetséget, képességeket, anyagi javakat
kaptunk, és használjuk mások szolgálatára.
Luigino Bruni közgazdász szerint „az ingyenesség […] bármely
tettünkre vonatkozhat. Ez nem „nem kerül semmibe”, épp ellenkezőleg. Az
ingyenességnek nem nulla az értéke: végtelen nagy kincs, amelyre csak
újabb ingyenességgel válaszolhatunk.” Az ingyenesség túlmutat a piaci, a
fogyasztói és önző logikán, és megnyit a megosztás, a társas és
testvéri kapcsolatok, az adás kultúrájára. A tapasztalat szerint az
érdek nélküli szeretet igazi provokáció pozitív és meglepő
következményekkel, mely tűzvészként terjed tova a társadalomban. Így
történt ez a Fülöp-szigeteken is 1983 óta.
Akkor nagyon nehéz politikai-társadalmi viszonyok uralkodtak az
országban. Egy csapat fiatal viszont megpróbált eredeti módon pozitív
változást elérni: kinyitották a ruhásszekrényüket, és elővették a
felesleget. Eladták a használtruha piacon, és az árából, szinte a
semmiből, elindították a Bukas Palad („nyitott kéz”) nevű szociális
központot. Ez az ige vezérelte őket, lett a mottójuk: »Ingyen kaptátok,
ingyen is adjátok.« (Mt 10,8) A kezdeményezéshez orvosok is csatlakoztak felajánlva szaktudásukat, és sokan mások is megnyitották szívüket és otthonukat.
Így született és fejlődött ez a széleskörű társadalmi kezdeményezés a
legszegényebbek javára, mely ma is működik az ország számos városában.
Legnagyobb eredménye, hogy idővel maga a célcsoport vált saját
felemelkedésének főszereplőjévé. Rátaláltak emberi méltóságukra.
Tiszteletteljes, szolidáris kapcsolatokat építenek, példájukkal és
odaadásukkal sokakat segítenek kiemelkedni a szegénységből és
felelősséget vállalni egy újfajta együttélésben saját maguk, családjuk,
lakóhelyük és közösségeik, valamint az egész világ javára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése