„Őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik.” (2Tim 1,14)
Pál apostol írja ezt Timóteusnak, a „hitben igaz fiának”[1], akivel együtt evangelizált, és akire rábízta az efezusi közösséget.
Pál érzi, hogy közeleg a halála, ezért bátorítja őt komoly vezetői
feladatában. Timóteus ugyanis egy „kincset” kapott, a keresztény hit
összegzését, úgy, ahogy az apostolok továbbadták, és az ő felelőssége,
hogy maga is hűségesen adja tovább a következő generációknak.
Pál számára ez azt jelenti, hogy óvja és ragyogtassa föl a kapott
ajándékot, még az életét is legyen kész odaadni, hogy terjessze az
evangélium örömhírét.
„Őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik.”
Pál és Timóteus megkapták a Szentlélek fényét, ez a biztosítéka
fontos feladatuknak, pásztorként és az evangélium hirdetőiként. Az ő és
utódaik tanúságtétele által érkezett el hozzánk is az evangélium
örömhíre.
Ehhez hasonlóan minden kereszténynek küldetése van saját
környezetében a társadalomban és a vallási közösségben egyaránt, hogy
építse a család egységét, nevelje a fiatalokat, elköteleződjön a
politikában vagy a munkában, törődjön az elesettekkel, a megélt
evangélium fényével világítsa meg a kultúrát és a művészetet, és
Istennek szentelje az életét a testvérek szolgálatában.
Ferenc pápa még azt is mondja a fiataloknak: „[…] minden embernek küldetése van […]”[2].
2019 októberére a Katolikus Egyház „rendkívüli missziós hónapot”
hirdetett. Ez számunkra is lehetőséget kínál, hogy újra tudatosan
törekedjünk tanúságot tenni a hitünkről. Szívünket az evangéliumi
szeretet nyissa tágasra, ami befogadásra, találkozásra és párbeszédre
vezet.[3]
„Őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik.”
Minden keresztény a Szentlélek „temploma”, ez lehetővé teszi, hogy
fölfedezze és megőrizze a rábízott „kincseket”, sőt gyarapítsa és mások
szolgálatába állítsa. A legfőbb „kincs” az Úr Jézusba vetett hitünk.
Nekünk, keresztényeknek föl kell indítanunk és táplálnunk ezt a hitet az
imádságban, hogy aztán tanúságot téve a szeretetről tovább tudjuk adni.
Egy nemrég felszentelt pap meséli: „Rám bízták a híveket egy hatalmas
plébánián az egyik brazil nagyvárosban. Szociális szempontból nagyon
nehéz környezet ez, ahol az emberek nincsenek igazán tisztában a vallási
hovatartozásukkal. Ugyanúgy részt vesznek a szentmisén, mint az ősi
szertartásokon. Tudom, felelős vagyok azért, hogy evangéliumi hűséggel
adjam tovább a keresztény hitet, de azt is szeretném, hogy mindenki
érezze, befogadják a plébánián. Azért, hogy érezzék, becsüljük a
hagyományaikat, úgy gondoltam, hogy az ősi hangszerek zenéjével tehetnék
ünnepélyesebbé a szentmisét. Nagy odafigyelést kíván az a munka, de
mindenki örömére szolgál, mert nem osztja meg a közösséget, hanem a
nekünk örömet adó Isten hitében egyesít.”
„Őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik.”
Egy másik mérhetetlen kincs, amit Jézustól kapunk, az igéje: Isten Igéje.
„Ilyen hatalmas ajándék nagy felelősséget ró ránk. […] Isten azért
adta nekünk Igéjét, hogy gyümölcsöztessük. Életünkben, a világban
végzett munkánkban látni akarja megvalósulni azt a mélyreható
átalakulást, melyet az Ige képes véghezvinni. […] Hogyan fogjuk tehát
élni az e havi Igét? Úgy, hogy szeretjük Isten Igéjét, igyekszünk minél
jobban megismerni, de főleg úgy, hogy egyre nagylelkűbben éljük meg,
azért, hogy valóban lelki életünk alapvető táplálékává, mesterévé,
lelkiismeretünk irányítójává, minden döntésünk, minden tevékenységünk
szilárd alapjává váljon. […] Az emberek lelkiismeretében nagy a
zűrzavar, az összevisszaság; minden viszonylagossá és homályossá válik.
Ha éljük Isten Igéjét, nemcsak védettek leszünk ezzel a súlyos
veszéllyel szemben, hanem Jézus sokatmondó szavai szerint (vö. Mt
5,15-16) égő lámpásokká válunk, melyek fénye másokat is segíteni fog a
tájékozódásban és abban, hogy visszataláljanak a helyes útra.” [4]
Letizia Magri
[1] 1Tim 1,2
[2] vö. Ferenc pápa üzenete a 2018. évi missziós világnapra
[3] Bővebb információkért lásd: www.october2019.va
[4] C. Lubich, Az élet igéje 1991. október, in Új Város, 1991/10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése