A
szenvedés önmagában véve semmit sem ér, de a Krisztus passiójában
résztvevő szenvedés nagy ajándék: Isten szeretetének egyik jele, mert
úgy mutatta meg e világ iránti szeretetét az Atya, hogy Fiát adta
értünk.
Teréz anya
Az lenne a "veszélyes élet", ha
testünket a lángoknak, javainkat másoknak adjuk, erőnket pedig az
igazságért vívott harcba vetjük be? Igen, ez azonban még nem minden. Az
veszélyezteti életét, aki a húsvéti "átvonulásban" Jézushoz csatlakozva
szeretetből hajlandó még életét is kockára tenni.
Roger testvér
I. Állomás Jézust halálra ítélik
"Amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat; amikor szenvedett,
nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos bíróra... Sebei
szereznek számunkra gyógyulást." 1 Pét 2,23-24; vö. Iz 53,7
Nekem
sokkal könnyebben megy a munka, és sokkal felhőtlenebbül tudok nevetni,
amikor egyenként magam elé idézlek titeket, szenvedő testvéreim.
Jézusnak szüksége van rátok, hogy a szeretet és áldozat olaját tőletek
elfogadja, és a mi életünk lámpásába öntse. Ti valóban a mi Urunk
szenvedését élitek át. Lesújtva, megtörve, fájdalommal és sebekkel
borítva. Jézus mindezt, úgy, ahogy van, magára veszi, amikor életetekbe
lép.
Nélküle semmit sem tehetnénk. És pontosan az oltár az a hely,
ahol a szenvedő szegényekkel találkozunk. Bennük ismerjük fel, hogy a
szenvedés a nagylelkűség és a nagyobb szeretet felé vezető út.
Teréz anya
Te, aki hátratekintés nélkül akarod követni Krisztust, készülj fel
egyszerűvé vált életeddel arra, hogy kiengesztelődött szívvel tudj
küzdeni.
Ott harcolj, ahol egyébként is állsz! Merj küzdeni az
elnyomottak jogaiért, legyenek akár hívők, akár hitetlenek. Az igazság
keresése érdekében folytatott harc megkívánja, hogy életmódod révén
szolidáris légy a legszegényebbekkel. Egészen gyakorlatilag, mert a
puszta szó csak kábítószer.
Bármibe kerülne, készülj fel az
önmagaddal vívott harcra is, hogy halálodig hű maradhass Krisztushoz. Ez
a folytonosság egységet, harmóniát teremt benned, amely segít túljutnod
minden megpróbáltatáson.
A kiengesztelődött szívvel folytatott
harcnak előfeltétele, hogy el tudjuk viselni a legnagyobb feszültségeket
is. Távol álljon tőled, hogy elfojtsd energiáidat. A harc épp azt
kívánja, hogy összeszedd minden erődet.
Szándékaid sajnos
eltorzulhatnak. Ha visszautasítod a megbocsátást, ha nem akarsz
kiengesztelődni, vajon mit tükrözöl még vissza Krisztusból? Ha nem
imádkozol ellenségedért, micsoda sötétség van benned! Ha elveszíted az
irgalmasságot, mindent elveszítettél!
Egyszál magadban nem tehetsz
nagy dolgokat. De ha másokkal egyesülsz - akiket szintén Krisztus
szeretete itatott át -, megnyílik az ösvény, amely a terméketlenségből a
közös alkotáshoz vezet. Ha pedig a közösség a kiengesztelődés
kovászaként él a nagyobb egységben (az egyházban), akkor lehetővé válik
még a lehetetlen is.
Keresd, hogyan lehetsz kovász a tésztában,
miként szerethetnéd mégjobban az egyházat. Gyakran ütközöl majd
válaszfalakba, amelyek megosztják Krisztus Testét, az egyházat. A
kiengesztelődés munkálóit mindig az jellemzi, hogy Krisztust követve
inkább beteljesíteni akarnak, mintsem lerombolni. Inkább megérteni, mint
kioktatni. Az ilyenek a közösségen belül maradva kitartanak helyükön
mindaddig, amíg át nem változik, meg nem dicsőül az egyházban még az is,
ami esendő.
Távol attól, hogy szalmalánggal lobogj, add oda teljesen életedet, hogy az Isten napról napra veled együtt alkothasson.
Roger testvér
2. Állomás Jézus vállára veszi a keresztet
"Ő isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan
dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodjék, hanem szolgai alakot
fölvéve kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez." Fil 2,6-7
Isten azonosította magát az éhezőkkel, a betegekkel, a mezítelenekkel, a
hontalanokkal. Nemcsak a kenyér, hanem a szeretet, a gondoskodás és az
elismerés után éhezőkkel; nemcsak a hiányos öltözet miatt csupaszokkal,
hanem azokkal is, akik az idegenekkel szemben tanúsított irgalmatlan
bánásmód miatt mezítelenek; nemcsak azokkal a hajléktalanokkal, akiknek
hiányzik a tető a fejük fölül, hanem mindazokkal, akiktől megvonják az
emberi szó melegét.
Együttérzés nélkül munkánk csak szociális
tevékenység lenne, nagyon jó és hasznos, de nem volna Jézus Krisztus
munkája, nem volna a megváltás része. Jézus úgy akar segíteni, hogy
osztozik sorsunkban, magányunkban, szenvedésünkben, halálunkban. Azáltal
váltott meg minket, hogy eggyé vált velünk.
Szabad nekünk is
ugyanezt tennünk: a szegények minden nyomorúsága megváltásra szorul,
nemcsak anyagi szegénységük, hanem szellemi ínségük is. Nekünk is
osztoznunk kell sorsukban, mert csak akkor vihetünk nekik megváltást,
akkor vihetjük Istent életükbe, őket pedig Istenhez, ha velük vagyunk.
Teréz anya
Istenünk, Lelked által ősidőktől fogva minden emberbe a szeretet
törvényét írtad. Mégis csak kevesen értik meg, hogy saját képmásodra
szabadnak teremtetted őket, szabadnak a szeretetre.
Élő Isten,
azért jöttél Jézus Krisztusban szegényként a földre, hogy megpróbáld
magad megértetni. És a visszautasított, keresztre feszített, sírba
temetett Jézust feltámasztottad.
Senki sem értheti meg Jézus
halálát, ha elsődlegesen nem úgy tekinti Őt, mint feltámadottat. Ebben
az esetben viszont egyetlen szempillantás alatt megsejtjük a titkot:
Krisztus, te nekünk is éppúgy felteszed a kérdést, mint a
tanítványoknak: kinek tartotok engem?
Te vagy az Élet.
Feltámadottként együtt vívsz most haláltusát mindazokkal, akik kísértést
szenvednek. Lelked azokban lakik, akikre rátör az emberi szenvedés.
Minden embert felszólítasz, hogy kövessen téged. Követésed megkívánja,
hogy mindennap felvegyük keresztünket. Te azonban alászállsz oda, ahol
mi vagyunk, a legmélyebb mélységbe is, hogy magadra vedd mindazt, ami
fogva tart bennünket. Minden ember közelében vagy. Még azokat is
felkeresed, akik meghaltak anélkül, hogy egyáltalán megismerhettek volna
téged. (1 Pét 3,19-20).
Végtelen irgalmasságod szemlélése a jóság sugarává lesz az alázatos szívekben, akik hagyják, hogy Lelked vezesse őket.
Roger testvér
3. Állomás - Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
"Olyan volt, hogy iszonyattal takartuk el előle arcunkat. Megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra." Iz 53,13
Egy fiatalember belső tragédiájáról beszél. Határtalan a bánata. Semmi sem kegyetlenebb a szeretet
Egyszer egy olyan fiatalembert szedtünk fel Kalkutta utcáin, aki ugyan
gondos nevelést kapott, és több diplomát szerzett, de rossz társaságba
keveredett. Mindenét ellopták. Megkérdeztem tőle, miért hagyta el
szüleit. Azt mondta, hogy az apja nem tudta elviselni őt: "Gyermekkorom
óta nem nézett a szemembe. Féltékeny lett rám, s így eljöttem hazulról. "
A nővérek sokat imádkoztak a fiatalemberért és segítettek neki, hogy
idővel haza tudjon menni és meg tudjon bocsátani az apjának: ez
mindkettőjükön segített. Ilyen arca is lehet a szegénységnek.
Teréz anya
Egy fiatalember belső tragédiájáról beszél. Határtalan a bánata. Semmi
sem kegyetlenebb a szeretet visszautasításánál vagy egy kapcsolat
megszakításánál. A szív nem tudja, hogyan válaszoljon minderre, és hogy
ne szenvedjen olyan nagyon, nemegyszer megkeményedik. Ellenszerül az
önszeretet kínálkozik. A fel nem dolgozott megaláztatásból büszkeség és
emberi becsvágy tör elő.
Krisztus nem lázad fel, amikor eltaszítjuk. Szenved és szeret.
Egy másik fiatal azt kérdi: hogyan éljük meg a kiengesztelődést, ha a másik fél elutasítja?
Az ilyen visszautasítás olyan, mint a halál kicsiben. Szinte kihúzza
lábunk alól a talajt. Senki sem gyógyul ki az ilyesmiből egyhamar. Nincs
annál bántóbb, mint a hideg távolságtartás annak részéről, akivel pedig
ki szeretnénk engesztelődni. Az ilyesmi a szív legmélyébe talál.
Az
is előfordulhat, hogy megbocsátásunk a másik felet cinikus
számítgatásra bátorítja: miért ne próbálja csak azért is keresztülvinni
tervét akár embereken átgázolva, hisz Krisztus kedvéért úgysem bocsát
meg senki -, gondolja magában.
Az, hogy a másik fél makacsul
ragaszkodik elutasító magatartásához, vajon azt jelenti-e hogy Isten nem
hallgatja meg imánkat? Voltaképp Isten már "bennünk" meghallgatta és
bensőnkben rögtön választ is adott; már kiengesztelődött bennünk.
Valakinek, aki közel áll hozzám, egy döntő fordulat előestéjén a következőket írtam:
"Ha benned a megalázott ember mindent le szeretne rázni önmagáról, amit
tehernek érez, gondolj arra, hogy a teher talán Krisztus könnyű igája,
ölelő karjának súlya válladon. Ha lázadásod szorításában úgy rádtör a
kétségbeesés, hogy ott akarod hagyni Krisztust, aki egyszer s
mindenkorra meghívott téged, akkor vonulj vissza bensőd oázisába, a
magány belső szigetére; ott meghallod, hogy Ő most és mindig ugyanarra
hív téged. Sokat kíván tőled Az, Aki adományokkal halmozott el. Ne szórd
szét az értékes gyöngyöket: erődet ne fecséreld annak kutatására, hogy
kinek volt igaza és kinek nem. Bárcsak egész életed csodálkozó válasz
lenne mindarra, amivel Isten megajándékozott!"
Roger testvér
4. Állomás - Jézus találkozik édesanyjával
"Mert mint a halál, olyan erős a szeretet." Én 8,6
Mindkettőnk tapasztalata, hogy a föld nagy területeit szellemi-lelki
sivatag borítja, s olyan fiatalokra bukkanunk ezekben a sivatagokban,
akikbe mélyen belevésődött az emberi elhagyatottság és egyfajta, mindent
átjáró kétség, amelyet lényük mélyéig ható megrázkódtatások okoztak.
Még ahol szellemi-lelki szomjúságot találunk, még ott is sok fiatalt
legyűr a kétség. Nem képesek Istent megajándékozni bizalmukkal, nem
képesek hinni, mert nem ébredhetett bennük bizalom még hozzátartozóik
iránt sem. Az emberi kapcsolatok felbomlása már ártatlan gyermekkorukban
vagy kora ifjúságukban megsebezte őket. Kétely és csüggedés támadt
ennek nyomán bennük: minek egyáltalán élni? Van-e értelme az életnek?
Kalkuttában látni lehet a Haldoklók Házait..., de a nyugati
társadalmakban is sok fiatal él nem látható, mégis valójában hasonló
házakban. Vannak szülők, akik anyagilag gondoskodnak ugyan
gyermekeikről, de életükben egyáltalán nem vesznek részt.
Sok fiatal
honvágyszerű felbuzdulással kutat az után, amit megtagadtak tőle.
Baráti körének tagjaival együtt igyekszik mindent megtapasztalni,
átélni. Némelyek a leghajmeresztőbb szélsőségekbe is hagyják magukat
belesodorni -, nekik csak egyvalami számít: hogy együtt jól érzik
magukat. Csoportokba verődnek más fiatalokkal, olyanokkal is, akiknek
igazán megértő szüleik vannak. Az ilyen szülők egyszercsak azt veszik
észre, hogy fiaik és lányaik eltávolodnak tőlük, holott mindent megadtak
nekik.
A nemzedékek egymástól való elszakadása ezenkívül egészen
másfajta következményekkel is jár: vannak idős emberek, akik kénytelenek
teljesen magukra hagyatva bevégezni életüket. Jóllehet anyagilag
gondoskodnak róluk, mégis úgy tűnik, hogy nem maradt számukra más
feladat, mint a halálra várni. Pedig az öregekben sokszor megvan a
képesség arra, hogy másokat önzetlenül meghallgassanak.
A szétzilált
emberi kapcsolatok és heves megrázkódtatások e korában megkockáztatjuk,
hogy közös felhívást intézzünk az emberekhez, életkorra való tekintet
nélkül:
Hogy élő ember légy és ne félhalott: keresd Jézust, aki az
Élet! Keresd akkor is, ha úgy érzed, elveszítetted! Ő szeret téged! Ha
megtalálod, mindent megtaláltál: szeretetet, békét, bizalmat. Akkor
érdemes lesz élned.
Mindannyian lehetünk békességszerzők és a
kiengesztelődés hordozói ott, ahol éppen vagyunk. Lakásunk, bármilyen
szerény is, olyan legyen, mint Mária otthona Názáretben: otthon, amely
Jézust fogadja be, a Krisztust; ahol imádkozhatunk, másokat
meghallgathatunk és melléjük szegődve megkönnyítjük, hogy visszanyerjék
elvesztett bizalmukat.
Öregkorában János evangélista mindig csak azt
ismételgette: szeretet az Isten. Ahol Isten, ott a szeretet. Ha
szeretitek egymást, mondja Jézus, mindenki felismeri, hogy tanítványaim
vagytok. Vigyük hát Jézus szeretetét a magukra maradottaknak, a
szomorkodóknak, a betegeknek, az elnyomottaknak! Ennek láttán sokan
mások is kiemelkednek a csüggedésből és kételyekből, hogy az élő Isten
Lelkébe vetett bizalomnak adják magukat. Így aztán sok fiatal és kevésbé
fiatal is annak a békének és kiengesztelődésnek kovászává válik, amely
jelenleg nemcsak a hívők között fontos, hanem az egész emberiség számára
rendkívül jelentős.
Teréz anya és Roger testvér
5. Állomás - Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni
"Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét!"
Gal 6,2
Bármit teszel is:
Amikor éhes voltam enni adtál,
amikor szomjas voltam, inni adtál.
Bármit, amit a legkisebb testvéremnek teszel, nekem teszed.
Lépj be hát Atyám házába!
Amikor hajléktalan voltam, ajtódat kitártad előttem,
amikor mezítelen voltam, rám adtad ruhádat;
amikor fáradt voltam, segítettél nyugalmat találni,
amikor aggodalom gyötört, elűzted félelmem;
amikor kicsi voltam, olvasni tanítottál,
amikor magányos voltam, szeretetet adtál,
amikor börtönben voltam, eljöttél cellámba,
amikor betegágyon feküdtem, ápoltál;
idegen földön hazát adtál,
amikor munkanélküli voltam, munkát kerestél nekem;
amikor a csatában megsebesültem, bekötözted sebeimet,
amikor jóságra vágytam, megfogtad kezemet;
amikor néger voltam, kínai vagy fehér, kicsúfoltak és bántalmaztak, te vitted keresztemet;
amikor öreg voltam, nekem ajándékoztad mosolyodat,
amikor nyugtalan voltam, türelmesen meghallgattál;
láttál leköpve véresen, és felismertél, bár koszos és verítékes voltam;
amikor kinevettek, te mellém álltál,
amikor boldog voltam, örömömben osztoztál.
Teréz anya
Krisztus mellett dönteni! Ő választás elé állít minket: "Aki meg akarja
menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja."
(Mt 16,25) Mégsem csikarja ki belőlünk az igent, mindenkinek meghagyja
szabadságát, hogy mellette döntsön vagy elutasítsa őt. Sohasem
kényszerít. Kétezer éve ott áll jóságos és alázatos szívvel minden egyes
ember ajtajában és kopogtat: "Szeretsz-e engem!".
Ha úgy tűnik,
hogy egyre kevésbé vagy képes válaszolni, még megmarad az a lehetőséged,
hogy így kiálts hozzá: "Krisztus, hadd adjam magam neked, engedd, hogy
testem-lelkem megnyugodjék benned!".
A Krisztus melletti döntés
megköveteli, hogy egyazon úton, ne pedig kétfélén próbáljunk járni. Aki
egyszerre akarná Krisztust követni és a maga útját járni, az oda jutna,
hogy saját árnyéka után fut, miközben társadalmi elismerést, tekintélyt
hajszol.
Mit kívánsz tőlünk, Krisztus? Mindenek előtt azt, hogy
egymás terhét hordozzuk és azt imádságunkban, amely mindenkor
ügyefogyott, rád bízzuk.
Te mindenkit felkarolsz, aki terheit reád
hagyja, s ez olyan, mintha minden helyen és minden pillanatban Te
fogadnál minket názáreti házadban.
Aki hagyja, hogy Te, a szenvedő
Szolga, befogadd, annak belső látása előtt felsejlik - saját kuszaságain
túl - a föltámadásban megdicsőült Krisztus visszfénye. És az ember
mindig újraéled, ha vigasztaló Lelked által meglátogatod.
Roger testvér
6. Állomás - Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
"Uram, a te arcodat akarom keresni. Ne rejtsd el előlem arcodat!" Zsolt 27,9
"Hát te mit mondasz, ki vagyok? Mt 16,15
Isten vagy.
Isten az Istentől.
Születtél, de nem teremttettél.
Egylényegű vagy az Atyával.
Az élő Isten Fia vagy.
A Szentháromság második Személye.
Egy vagy az Atyával.
Az Atyával vagy kezdettől fogva.
Az Atya mindent általad teremtett.
A szeretett Fiú vagy, akiben az Atyának kedve telik.
Mária fia vagy, méhében fogantattál a Szentlélektől.
Betlehemben születtél.
Mária pólyázott és szalmába fektetett.
Annak a szamárnak lehelete melegített, amelyik édesanyádat s méhében vele együtt téged is a hátán hordozott.
József nevelt fia vagy, akit a názáretiek ácsnak ismertek.
Mindennapi ember vagy, aki nem dicsekedhet tudományával - így vélekedett rólad Izrael művelt népe.
Kicsoda számomra Jézus?
Jézus a megtestesült Ige.
Jézus az élet kenyere.
Jézus áldozati bárány -, akit bűneinkért feláldoztak a kereszten.
Jézus az áldozat, akit a szentmisén feláldoznak a világ bűneiért és saját bűneimért.
Jézus az ige, amelyet hirdetni kell.
Jézus az igazság, amit közhírré kell tenni.
Jézus a fény, amelynek föl kell ragyognia.
Jézus az élet, amit élnünk kell.
Jézus az a szeretet, amely szerint szeretnünk kell.
Jézus az öröm, amelyet szét kell osztanunk.
Jézus a béke, amelyet adnunk kell.
Jézus az élet kenyere, hogy tápláljon minket.
Jézus az éhező, akinek enni kell adnunk.
Jézus a szomjazó, akinek szomját csillapítanunk kell.
Jézus a mezítelen, akit fel kell ruháznunk.
Jézus a hontalan, akit be kell fogadnunk.
Jézus a beteg akit meg kell gyógyítanunk.
Jézus a magáramaradott, akit szeretnünk kell.
Jézus a kitaszított gyermek, akit örökbe kell fogadnunk.
Jézus a leprás, akinek ki kell mosnunk sebeit.
Jézus a koldus, akire rá kell mosolyognunk.
Jézus a szerencsétlen, akit meg kell hallgatnunk.
Jézus a rokkant, akit fel kell karolnunk.
Jézus a kisgyermek, akit át kell ölelnünk.
Jézus a vak, akit vezetnünk kell.
Jézus a néma, akihez szólnunk kell.
Jézus a nyomorék, akit kísérnünk kell.
Jézus az elhagyott, akinek társává kell lennünk.
Jézus a prostituált, akit ki kell szabadítanunk a veszélyből és akinek barátjává kell lennünk.
Jézus a rab, akit meg kell látogatnunk.
Jézus az öregember, akit szolgálnunk kell.
Számomra
Jézus az Isten.
Jézus a vőlegény.
Jézus az élet.
Jézus az egyetlen szerelem.
Jézus mindenben minden.
Jézus az egyetlenem és mindenem.
Jézus az, akit teljes szívemmel és teljes lényemmel szeretek.
Mindent neki adtam, még bűneimet is, és Ő gyöngéden,
szeretettel eljegyzett engem. Most és egész életem során
megfeszített vőlegényem menyasszonya vagyok. Ámen.
Teréz anya
7. Állomás - Jézus másodszor esik el a kereszttel
"Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt... a halál porában fekszem."Zsolt 22,16
Kalkuttában, Melbourne-ben, New Yorkban és még sokhelyütt újra meg újra
magányos és elhagyott emberekkel találkoztunk, akikről mindössze annyit
tudtunk, hogy mi a címük és házszámuk. Miért nem törődünk velük?
Tudjuk-e egyáltalán, hogy sok ilyen ember van, talán csak egy ajtóval
odébb? Talán épp egy vak, aki boldog lenne, ha felolvasnál neki az
újságból, vagy egy gazdag ember, aki örülne, ha meglátogatnád. Lehet,
hogy mindene megvan, látszólag felveti a jólét még sincs senki, aki
érintkezne vele, és szüksége volna a veled való kapcsolatra. Nemrégiben
eljött hozzánk egy gazdag ember és ezt mondta: "Kérem, látogasson meg
minket, vagy küldje el egyik nővérét hozzánk. Félig vak vagyok,
feleségem pedig megzavarodott. Gyermekeink már mind kiröppentek a
fészekből, mi pedig belepusztulunk a magányba. Vágyva vágyunk valami
emberi hang kedves csengésére."
Teréz anya
Most is él
bennem a kép, amit több mint egy éve Bangladesben láttam: a szűk utcában
földön kuporog egy gyermek, egyik karján csecsemőt tart, a másikkal
pedig megpróbál felemelni egy másodikat. Ahogy mindkettőt karjába vette,
megbillent és elesett. Kép a gyermekkorban ártatlanul elszenvedett
sebekről. Miért nem lehet ezeket a gyerekeket felkarolni? Esztendő
múltán sem tudta még szívem ennek nyomait kiheverni.
Élénken
emlékszem néhány asszonyra, akikkel Lengyelországban találkoztam:
parasztasszonyok voltak, akik beszámoltak a táborokban eltöltött hat
évről, ahová gyermekestül hurcolták el őket. Egyiküknek, egy szerény
parasztasszonynak azt mondtam: "Maguk átélték Krisztus kínszenvedését".
Szíve egyszerűségében egyetlen szóval válaszolt: "Igen".
Ami harmónia még megmaradt a földön, azt azoknak köszönhetjük akik feláldozzák életüket az egyházért és az emberiségért.
Roger testvér
8. Állomás - Jézus találkozik a síró asszonyokkal
"Arra emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak; gyászolják és megsiratják, mint az elsőszülöttet."Zak 12,10
Ó Istenünk, minden ember Atyja, te mindnyájunktól azt kívánod, hogy
szeretetet vigyünk oda, ahol elnyomják a szegényeket, örömet oda, ahol
az egyházon erőt vett a csüggedés, kiengesztelődést oda, ahol az emberek
elszakadtak egymástól; apa a fiától, anya a lányától, férj a
feleségétől, hívő attól, aki nem tud hinni, keresztény a keresztény
testvértől. Utat építesz számunkra, hogy Jézus Krisztus felszabdalt
Teste - egyházad - a közösség kovászává váljék a föld szegényei és az
egész emberiség számára.
Mindkettőnket nyugtalanítja a mai világ
szenvedése. Az emberiség sebei láttán elviselhetetlenné válnak a
keresztények közötti szakadások. Feladjuk-e azt, ami elválaszt bennünket
egymástól? Meg akarunk-e szabadulni a másiktól való félelemtől? Minek
minden összetűzés után azt firtatni, hogy kinek volt igaza és kinek nem?
A kiengesztelődés keresése során vajon megtanuljuk-e, hogyan adhatjuk a
másiknak önmagunk legjavát, és miképp lehet a miénk az ő kincse abban
az egymás iránti kölcsönös szeretetben, amellyel Krisztus szeret minket?
Jézus Krisztus, köszönjük neked, hogy a katolikus egyház mindenekelőtt
az Eukarisztia egyháza, amely szavaidra emlékezik: "Ez az én testem, ez
az én vérem". Köszönjük, hogy életet oszt csodálatos jelenléted.
Köszönjük neked, hogy a protestáns egyházak az Ige egyházai. Állandóan emlékeztetnek evangéliumod erejére.
Köszönjük neked, hogy az ortodox egyház a történelem folyamán hűségben
annyiszor tanúságot tehetett a végsőkig menő szeretetről.
Krisztus,
nyiss meg mindnyájunkat, hogy túlnőve önmagunkon ne odázzuk tovább a
kiengesztelődést az egyház páratlan közösségében, amely az emberiség
pótolhatatlan kovásza.
Teréz anya és Roger testvér
9. Állomás - Jézus harmadszor esik el a kereszttel
"Testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az egyháznak javára. Kol 1,24
Egyszer egy fiatal lány jött valamelyik Indián kívüli országból a
Szeretet Misszionáriusaihoz, hogy velük együtt dolgozzék. Szabályzatunk
szerint annak, aki dolgozni jön hozzánk, a megérkezése utáni napon el
kell mennie a Haldoklók Házába. Megpróbáltam elmagyarázni ennek a
lánynak: "Látta a papot a szentmisén, milyen gyöngéd szeretettel és
milyen óvatosan fogta meg az ostyakenyér Krisztusát? Amikor a Haldoklók
Házába megy, tegyen Ön is ugyanígy; mert szegényeink elgyötört testében
ugyanazt a Krisztust fogja megtalálni. "A nővér elment. Három óra múlva
olyan mosollyal tért vissza, amelyhez foghatót még sohasem láttam. Ezt
mondta: "Anyám, három órán keresztül Krisztus testét érintettem. " Mire
megkérdeztem: "Hogyan? Mit csinált?" Így válaszolt: "Amikor
megérkeztünk, hoztak egy embert, aki beleesett a szennyvízcsatornába, és
csak nagy nehezen tudták kimenteni. Telis-tele volt sebekkel, mocsok és
férgek borították. Miközben mosdattam, tudtam, hogy Krisztus testét
érintem."
Teréz anya
A leningrádi székesegyházban Nikodim
püspök megkért, hogy mondjak valamit az ott egybegyűlt fiataloknak. Így
szóltam hozzájuk: "Ha Krisztus nem támadt volna fel, nem lennénk itt és
nem volna lángoló bizalmunk az Ő országában, amely bennetek él".
Röviddel ezelőtt azokhoz a fiatalokhoz szóltam, akik hamarosan papok
lesznek: "Minél inkább Krisztussal együtt járjátok utatokat, annál
többször vezet majd az út a kísértés hegyére. Ő maga is járt ott. Minél
jobban közelítünk láthatatlan módon Krisztus kínszenvedéséhez, annál
inkább kirajzolódik rajtunk a Föltámadott képe".
Fokváros egyik
néger negyedében nagy tömeg gyűlt össze imádságra. Énekük mélyből jövő,
sürgető hívás volt számomra. Megpróbáltam valamilyen gesztussal
kifejezni azt, ami betöltötte szívemet, így fordultam hát hozzájuk:
"Bocsánatot szeretnék kérni tőletek, nem a fehérek nevében, ezt nem
tehetem, hanem azért, mert szenvedtek az evangéliumért és előttünk
jártok Isten országa felé vezető utunkon. Szeretnék mindegyikőtökhöz
odamenni, hogy tenyerembe rajzolhassátok Krisztus bocsánatának jelét, a
keresztet."
Ezt a gesztust rögtön megértették. Mindannyian meg is
tették, még a gyerekek is. Úgy tűnt, hogy nem is akar vége szakadni.
Közben feltámadási énekek csendültek fel.
Krisztus, add, hogy készek
legyünk érted mindent elveszíteni, csakhogy elérhessünk téged -, aki
már előzőleg megragadtál minket. Vagyis add, hogy egészen átadjuk
magunkat az élő Istennek és veled együtt imádkozzuk: "Atyám, ne az
legyen, amit én akarok, hanem amit Te". Bátor döntést kíván, hogy
mindent el akarjunk veszíteni, csak hogy belőled éljünk, Krisztus. El
kell szakadnunk önmagunktól, hogy többé ne kétféle úton járjunk... Nemet
mondunk mindarra, ami akadályozna, hogy nyomodba szegődjünk; és igent
mondunk mindarra, ami közelebb visz hozzád és azokhoz, akiket ránk
bízol. Aki válaszol kizárólagos hívásodra, az nem a középszert keresi.
Téged követve közösségi emberré válunk, s ezzel észrevétlen rálépünk a
vértanúság útjára. Saját testünkben hordozzuk kínszenvedésedet, hogy
Isten dicsősége is nyilvánvalóvá legyen életünkben.
Roger testvér
10. Állomás - Jézust megfosztják ruháitól
"Ők néznek és bámulnak, elosztják maguk közt ruháimat, köntösömre pedig sorsot vetnek."Zsolt 22, 18-19
Egy olyan korszakban, amikor egyre inkább tudatára ébredünk az emberi
jogoknak, a Földön mindenütt az erősebbek törvénye uralkodik. Az
emberiség erőszaknak, fegyvercsörgetésnek és háborús konfliktusoknak van
kitéve.
Az evangéliumban a béke komoly neve: kiengesztelődés. Ez a
szó kötelez és igen messzire vezet. Kiengesztelődni annyi, mint új
kapcsolatot teremteni, s ez olyan, mint emberi voltunk tavasza.
Az
emberiségnek egészen új nemzedéke vár arra mindkét földtekén, hogy
megszűnjenek a népeket elválasztó határok. Ők nem félnek kockázatot
vállalni a világ békéjéért. Fölemlíthetjük néhány jellegzetes vonásukat:
Azok a fiatalok, akik a békét keresik, vonakodnak attól, hogy
sérthetetlennek tartott önző igényeket védelmezzenek, függetlenül attól,
hogy földrész, nemzet, faj vagy nemzedék vallja-e magának azokat.
Tudatában vannak, hogy a világbékének elsődleges feltétele a javak
minden ember közti igazságos újrafölosztása. A vagyon egyenlőtlen
elosztása, különösen ha keresztények javára történik, az emberi közösség
egészén ejtett seb. Sokan fölteszik a kérdést, hogyan lehetséges az,
hogy a keresztények, akiknek oly sokszor sikerült megosztaniuk egymással
a szellemi javakat, anyagi javaikat történelmük során miért nem tudták
megosztani.
A békét kereső fiatalok azt is tudják, hogy csak a
minden népnek - s nem néhány kivételesnek - megelőlegezett bizalom
orvosolhatja a sérüléseket. Ezért nagyon fontos, hogy sohase alázzuk meg
annak a népnek fiait, melynek kormánya embertelen módon járt el.
Nagyfokú nyitottságra és előzékenységre van szüksége annak a sok
férfinak és nőnek is, akik mint menekültek vagy bevándorlók élnek
külföldön. Ha az idegen származású emberek előtt minden lakás megnyílna,
akkor a faji kérdés részben már meg is oldódna.
Ahhoz, hogy Észak
és Dél között újból elosszuk az anyagi javakat és a Kelet-Nyugat közti
szakadásokat áthidaljuk, őszinteségre van szükség. Ki szólíthatná föl az
emberiséget a békére - legyen az politikus vagy sem - anélkül, hogy ne
próbálna önmagában békét teremteni? "Légy nyíltszívű és bátor", írta
Sirák fiának könyve már 2200 évvel ezelőtt.
Korunk súlyos
helyzeteiben sokan hajlandók és képesek is arra, hogy életükkel a népek
közötti bizalom hírnökei legyenek. Kitartásukhoz az erőt Istentől várják
és minden szellemi és lelki erejüket bevetik azért, hogy a békét és
kiengesztelődést ne csak felületesen szemléljék, hanem annak igazi
mélységeibe hatoljanak. Tudják, hogy nem hatásos fegyverekkel, hanem
megbékélt szívvel kell harcolniuk. Vonakodnak attól, hogy bármilyen párt
híveként foglaljanak állást.
A béke önmagunkban kezdődik. Mégis:
hogyan szeretheti az ember azokat, akik elnyomják a gyöngéket és a
szegényeket? És még inkább: hogyan lehet szeretni az ellenséget, ha az
Krisztusra hivatkozik? Isten ajándéka, hogy még azokért is tudunk
imádkozni, akik gyűlölnek minket. Az ártatlanokkal együtt Isten sebesül
meg.
"Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik
gyűlölnek titeket, és imádkozzatok azokért, akik megrágalmaznak." Ahhoz,
hogy az Evangéliumnak ezeket a szavait megértsük, el kell jutnunk
bizonyos fokú érettségre s át kellett már előzőleg kelnünk szívünk
sivatagain.
Minden ember öntudatlan mélységében ott él a várakozás, amelyre éjjel-nappal ezt a választ kapja: béke.
Úr Krisztus, mi ezen a Földön nemegyszer jövevények, idegenek vagyunk, erőszak és zord ellentétek szétszóratásában élünk.
Te könnyű szélként árasztod ránk a Békesség Lelkét. Ő átjárja
bensőnkben a kétkedések pusztaságát és fölkészít arra, hogy a béke
hordozói legyünk ott, ahová állítottál minket -, mígnem a béke szép
reménye fölvirrad az emberek között.
Roger testvér
11. Állomás - Jézust keresztre szegezik
"Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban." Lk 23,43
"Tekintetemet mindig az Úrra vetettem, mert Ő mindig mellettem áll, nehogy elessem. "
Az igazi belső élet következményeként tevékeny életünk szinte lángol és
tüzével mindent fölemészt. Ez a belső élet segít minket abban, hogy a
barakknegyedek legsötétebb zugaiban és a szegények legszánalmasabb
nyomorában is megtaláljuk Jézust, a kereszten függő mezítelen
Istenembert, a szomorú, megvetett, megostorozott és keresztrefeszített,
féregként eltaposott Fájdalmak Férfiát.
Mit vár tőlem a közösség?
Hogy Krisztus munkatársa legyek. Hol teljesíthetjük ezt a feladatot? A
mi királyságunk nem a gazdagok között, hanem a nyomornegyedekben rejlik.
Nem vállalhatunk el olyan munkát, ami ne a nyomornegyedekbe vezetne.
Ott van Krisztus királysága és a miénk, ott a szántóföld, amit meg kell
művelnünk. Ha egy fiú elhagyja apja szántóföldjét és máshoz szegődik el,
többé nem lesz apjának munkatársa. Azok társai egymásnak, akik mindent
megosztanak, szeretetet és szenvedést egyaránt. Jézus, te mindent
odaadtál; életedet, véredet, mindent -, most rajtam a sor.
Imádságunk meleg étel legyen, amely a szeretettel eltöltött szív tűzhelyéről származik.
Igazi kereszténynek lenni annyit tesz, mint Krisztust valóban befogadni
és egymás számára Krisztussá lenni; szeretni, ahogyan minket szeretnek,
és ahogyan Krisztus szeretett minket a kereszten. Szeretnünk kell
egymást és önmagunkat oda kell ajándékoznunk egymásnak.
Teréz anya
Jézus az örömünk. Jézus az életünk. Ő mindegyikünket élő emberré akar
változtatni. Odaadja magát, gyógyít. Általa Isten minden embernek
zavartalan örömöt ajándékoz, nem pedig boldogtalanságot. Szerte a Földön
oly sok ártatlan fiatalt sebeznek meg, amikor eltorzítják legtisztább
szándékaikat és visszautasítják szeretetüket. Nemrégiben, amikor
Haitiban jártam, az egyik nyomornegyedben egy gyerek, akinek semmije,
még egy szál ruhája sem volt, egyre így kérlelt: "Vigyél magaddal!" És
az őt körülálló gyerekek megerősítették: "Tényleg nincsen se apja, se
anyja." Ebben a nyomornegyedben oly sok arcon láttam nap mint nap a
fájdalmas Krisztus vonásait tükröződni.
Az északi féltekén is
létezik emberi elhagyatottság, csak jobban elrejtve, kevésbé láthatóan.
Egy nagyvárosban élő fiú mesélte nekem a tékozló fiú példázata kapcsán:
"A mi családunkból nem én - a fiú - mentem el, hanem az apám hagyott el
minket."'
Szembesülve az emberi elhagyatottsággal, ami a fiatalokat
leszorítja az élet értelméhez vezető útról, hol találhatnánk rá az
életet jelentő bizalomra? A föltámadt Krisztus, aki Isten dicsőségében
él, egyben a haláltusáját vívó Jézus is, ma éppen úgy, mint holnap,
egészen a világ végéig. Ahhoz, hogy Jézus kereszthalálát megértsük,
nagyon fontos tudnunk, hogy Ő föltámadt és úgy, ahogy vagyunk, elfogad
minket, minden pillanatban elénk sietve. Alászáll embervoltunk
legmélyére is. Mindent magára a vállal, ami magunk vagy mások miatt
fájdalmat okoz nekünk. Mindenki számára jelen van, akik hozzá hasonlóan a
halálon mennek keresztül - ha kicsiben is élik át azt -, amikor
megaláztatásnak, gyűlölködő erőszaknak vannak kiszolgáltatva.
Roger testvér
12. Állomás - Jézus meghal a kereszten
"Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?"Mk 15,34 vö. Zsolt 22,2
Amikor Krisztus azt mondja: "Éhes voltam, és nem adtatok ennem" nemcsak
a kenyér és a táplálék utáni éhségre utal, hanem ugyanúgy szól a
szeretet utáni éhségről is. Jézus az elhagyatottságot és magányosságot
saját bőrén tapasztalta meg. Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Ez örök fájdalom volt számára... Ugyanaz az éhség ugyanaz az
elhagyatottság, ugyanaz a mellőzés: nem fogad be senki, nem szeret
senki, nem kellek senkinek. Minden ilyen helyzetben élő ember az
elhagyatott Krisztusra hasonlít, és ez a legnehezebb sors, ez az igazi
éhség.
Ha néha testvéreinknek éhen kell halniuk, ez nem azért van,
mintha Isten nem gondoskodna róluk, hanem mert te meg én nem voltunk a
szeretet eszközei Isten kezében, hogy ruhát és kenyeret adtunk volna
nekik. Mert nem ismertük föl Krisztust, amikor Ő rongyos éhező vagy
magányos ember álruhájában vagy kitaszított gyermek képében újból közénk
jött és menedéket keresett.
A halál hazatérés, de az emberek félnek
a jövendőtől és ezért nem akarnak meghalni. Ha azonban beleegyezünk, ha
nincs már kétség bennünk, akkor elmúlik a félelmünk. A lelkiismeret is
szerepet játszik ebben: "Jobban is csinálhattam volna." Sokan úgy halnak
meg ahogy éltek. A halál nem más, mint az élet folytatása,
beteljesedése. Ez az élet még nem a vég, aki annak hiszi, az fél a
haláltól. Ha meg lehetne győzni az embereket arról, hogy a halál nem
más, mint Istenhez való hazatérés, nem lenne többé félelem.
Teréz anya
A kereszten Jézus elhagyatottnak érzi magát: "Istenem, Istenem, miért
hagytál el engem?" Amint kínzóira tekint, elkezd imádkozni: "Atyám,
bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek." Ettől a naptól kezdve
elmélyülten szemléljük nála ezt a megbocsátást, és jóság ragyog föl a
Lélek által vezetett alázatos szívekben.
Azért van szemünk, hogy
lássunk, és a tekintetünknek időnként szüksége van arra, hogy
megpihenjen a kereszten függő Krisztus arcán. Művészkezeknek néha
sikerült Krisztus arcának olyan kifejezőerőt kölcsönözni, melynek nyomán
tekintetünk behatolhat a titok mélyére. Megértjük, hogy Krisztus
mindenkinek meghagyja a szabadságát, hogy mellette döntsön, vagy
megtagadja Őt. Senkit sem kényszerít.
Majd kétezer éve áll
egyszerűségében szívünk ajtaja előtt és kopogtat: Szeretsz-e engem?
Mellettem maradsz-e, hogy virrassz és imádkozz azokért, akiktől ma a
Föld bármely pontján elpártolnak azok, akiket pedig ők szeretnek;
imádkozol-e azokért, akik a gyűlöletnek vagy kínzásnak áldozatai? Még ha
nem is tudjuk hogyan imádkozzunk, akkor is megmaradhatunk a Föltámadott
jelenlétében. A csönd hosszú ideje alatt, amikor látszólag semmi döntő
fontosságú sem történik, akkor növekszik bennünk a jó, s akkor építjük
föl belülről önmagunkat.
Roger testvér
13. Állomás - Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik
"Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek be hát rajtam szavaid." Lk 1,38
Az Úr megígérte, hogy még egy pohár vízért is megjutalmaz minket, amit az Ő nevében adunk. Szeretete kedvéért koldussá válunk.
Az Úr néha ténylegesen szükséget szenvedett, ahogy azt a csodálatos
kenyérszaporítás és a kalászszedés esetei mutatják... Ez a gondolat
jótékony hatással lehet ránk, ha szűkösen kerül étel az asztalunkra... A
kereszten Jézusnak már semmije sem volt. A keresztet Pilátustól kapta, a
szögeket és a töviskoronát pedig a katonáktól. Mezítelen volt, és
amikor meghalt, elvették tőle a keresztet, a szögeket és a
töviskoszorút. Testét olyan gyolcsba takarták, amit egy jóságos ember
adott, és olyan sírba helyezték, ami nem az övé volt. Pedig Jézus
királyként is meghalhatott volna és úgy is feltámadhatott volna a
halálból, mint egy király. Mégis a szegénységet választotta, mert tudta,
ez az egyetlen módja annak, hogy Isten bennünk lakjék és szeretete a
földre szálljon.
"Szeressétek egymást!" Ha ezt a parancsot eltöröljük, Krisztus egyházának egész építménye összedől...
Közösségünkben a szegények iránti szeretetnek olyannak kell lennie,
mint a lángoló tűz. Ahogy elhamvadó tűzzel sem törődik már senki,
ugyanúgy közösségünk sem lesz már senkinek sem hasznára és el is
pusztul, ha hiányzik belőle a szeretet.
A szeretet égő tűzhöz
hasonlít: minél szárazabb a tüzelő, annál fényesebben világít. Ugyanígy:
meg kell szabadítanunk szívünket a földies gondolkodástól és szabadon
kell szolgálnunk... Isten szeretetének kell képessé tennie bennünket a
feltétlen szolgálatra. Minél visszataszítóbb a munka, annál nagyobb
szeretetre van szükségünk, ha a nyomor leplébe burkolódzó Úrnak
segítségére akarunk sietni...
Teréz anya
Haitiban
meglátogattunk egy néger asszonyt, akinek az ajtaja a legszegényebbek
előtt is nyitva áll. A mások iránti részvéttől áthatva egyik nap így
imádkozott: Szenvedek, mert alighogy kisegítettünk valakit a bajból,
máris itt a másik a maga szenvedésével.
Szerető embernek lenni
annyit jelent, hogy úgy mint ez az asszony, együttérző szívvel
szeretünk: a másik embert örömében, fájdalmában egyaránt megértjük.
Abban a közösségben, amelyet egyháznak hívunk, a kiengesztelődés
szentsége és Krisztus eukarisztikus jelenléte olyan források, amelyek
megnyitnak minket az Isten részvéte felé. Mondjuk ezt az ősi imádságot
Istennek: "Ne vétkeinket nézzed, hanem egyházad hitét".
Manapság
sokan keresik Krisztust, de ugyanakkor sokan el is hagyják Őt Testének
egyedülálló közösségében, az egyházban. Ritkán hagyták annyira cserben,
mint éppen itt.
Mégis, minél inkább az együttérzés és
kiengesztelődés otthonává válik az egyház, annál anyaibb lesz Mária
példája nyomán és annál inkább fog egyszersmind örömre hívni:
"Örvendezz, Mária, kegyelemmel teljes! Örvendezz egyház, kegyelemmel
teljes! Örvendezz lelkem, kegyelemmel teljes!"
Felkészülsz-e nap
mint nap arra, hogy az egyház hitére hagyatkozz s így Jézus örömének
kovásza lehess és elkísérhesd Őt kínszenvedésében?
Magadra öltve
Isten együttérzésének s megbocsátásának köntösét, útra kelsz-e azért,
hogy enyhíts a föld szenvedésein? Leszel-e a szívből jövő bizalom
kovászává ott, ahol emberi elhagyatottság uralkodik?
Krisztus, Te
fölajánlod nekünk, hogy kiengesztelődött emberként éljünk Testednek, az
egyháznak közösségében. Kiragadsz minket elszigeteltségünkből és
lehetővé teszed, hogy egész egyházad hitére támaszkodjunk kezdve az első
keresztényektől, az apostolokon és Márián át azokig, akik ma hisznek.
Köszönjük, hogy arcod fénye ragyog fel arcunkon - minden gyermeked
tekintetében - s így előttünk is föltárul titokzatos jelenléted. Titkos
valóság módjára átéljük Isten országának valóságát: a szív túlcsorduló
gazdagságát, az egyszerűséget, az ámuló csodálatot és ujjongást.
Roger testvér
14. Állomás - Jézus szent testét sírba teszik
"Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk Krisztussal, úgy leszünk feltámadásában is."Róm 6,5
Urunk, segíts minket, hogy megtanuljuk elviselni a mindennapi élet
terheit és kínjait. Hadd nyerjünk kereszthalálod és feltámadásod által
új erőt, hogy az élet egyre nagyobb és alkotóbb teljességére jussunk. Te
ugyanolyan türelmesen és alázatosan szálltál alá az emberi élet
mélységeibe, mint ahogy szenvedésed és keresztrefeszítésed kínjait
elfogadtad. Segíts minket, hogy a naponta újból adódó vesződségeket és
nehézségeket jókor jött alkalomnak tekintsük arra, hogy növekedjünk
emberségünkben és hozzád hasonlóbbá váljunk. Tégy minket képessé arra,
hogy az ilyen helyzetek próbatételét türelmesen és bátran kiálljuk, és
erősítsd meg bennünk a segítségedbe vetett bizalmat.
Ha meghalunk veled, veled együtt föl is támadunk.
Teréz anya
A kételkedés kísértése próbára teszi az Istenbe vetett bizalmat.
Megtisztíthat, mint ahogy az aranyat is tűzben próbálják. Ám el is
süllyedhetünk benne, akár valamiféle mély kútban. Mégis mindig marad egy
felülről jövő fénysugár. Az éjszaka sohasem teljesen sötét. Sohasem
nyeli el az embert egészen. Mert még a sötétségben is jelen van az
Isten.
Még akkor is, ha bensőnket összeszabdalta a kétely, ha az
evangélium szerint akarunk élni hagynunk kell, hogy nap-mint-nap
újjászüljön az Istenből áradó bizalom. Ebben nyer új értelmet életünk.
Az élet értelme nem a fellegekből pottyan, nem is különféle nézetekből
kristályosodik ki, hanem a bizalomból táplálkozik. Mint a Lélek minden
emberre kiáradó leheletét, úgy adja Isten nekünk bizalmát is.
Az
evangélium egyik félreérthetetlen ismertetőjele az a meghívás, amelyet
elfogadva bizalommal válaszol az ember a sírból feltámadt élő Krisztus
bizalmára. A hit nem vélemény, hanem egyfajta életvitel: a hívő a
feltámadt Krisztust ölti magára, hogy önmaga is élő, ne pedig félholt
legyen. Már az egyháztörténelem kezdetén ezt írta lyoni Iréneusz, a
Krisztus utáni harmadik nemzedék egyik tagja (ő még ismerte Polikárpot,
aki János evangélista tanítványa volt): "Isten dicsősége az élő ember,
az ember élete pedig Isten színelátása".
Mindenkit, aki Krisztusban
keresi önmegvalósítását, kellemetlenül érint a hit jelenlegi helyzete.
Keleten és nyugaton egyaránt megesik, hogy a kétkedés ravasz és
láthatatlan üldözőként támad a hívőre és belehajszolja abba az egyéni
feltételezésbe, hogy Isten és Krisztus elhagyta őt.
Roger testvér
Imádság
Úr Krisztus, Te bízol bennünk, és ezáltal életünk értelmet kap.
Mi így szólunk hozzád: "Hiszek, Uram, segíts kishitűségemen!". Te pedig
megmutatod a teremtő alkotás útját és megengeded, hogy ezen az úton
törékenységünk ellenére is alkotni tudjunk.
Dicsőség a Feltámadottnak, aki ismervén gyöngeségünket és
kifosztottságunkat, eljön, hogy a megingathatatlan bizalom himnuszát
énekelje bennünk.
Roger testvér
