csütörtök

Keresztút

Sík Sándor verse

	I. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust "... Mikor Pilátus eltörte a pálcát, Mi tartottuk a mosakodó tálcát, Hogy mossa kezét meggyalázott székén: Mi ordítottuk rekedtre a gégénk: Feszítsd meg őt! ... Emberek vagyunk; bűnösök vagyunk ... Te, ki az ítélőn ítélkezel, De bűne bánójával könnyezel, Halld elfutó szavam: Csak egyedül ne, csak a Bárány Nyomán indulhassak oda, Hol elejétől fogva vár rám Keresztemmel a Golgota!

	II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet Megroncsolt testtel, homloka tövisben, Indul az útnak az elítélt Isten, Vállán a kereszttel. ... én kezdettől rámszabott keresztem! Elfogadom Uram, de hogy szeressem? ... Uram Jézus, Te adj erőt, Vagy elbukom az első durva szónál. De hiszen minden stációnál Te jársz, Uram, szolgád előtt!

	III. állomás: Jézus először esik el Terhe alatt a szörnyű fának, Terhe alatt a tenger bűnnek, ... Terhe alatt a világ elejétől Világ végeztéig minden rossznak: Az Úr leroskad. ... Vérünk és húsunk, emberfia, testvér! Verejtékünk hordod és vérhullásunk: Az én bűneim ülnek a kereszten: Esnek kell Uram, mivel én elestem. ... Akard, hogy úgy akarjam, És megöleljem én is a zuhanó keresztet Mondván: Míg meg nem áldasz, nem eresztelek!

	IV. állomás: Jézus édesanyjával találkozik Megy a Jézus a Kálváriára, Fejében a töviskoronája. Véres rózsák verték ki a testét, Megy a Jézus, viszi a keresztjét. Most először roskadt el alatta, Vad pribékek keze fölrángatta. Szeges szíjak a húsába tépnek, Borzalommal kísérik a népek. Szeges szíjak csontig elevenbe. Jön az úton Szűzmária szembe. A szeméből mennyek mosolyognak, De szívében hét tőre pokolnak. Hétfájdalmas, nézz ide miránk is, Krisztus Anyja, légy a mi Anyánk is!

	V. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak Cirenéből jött, messze földről, ... Éppen hogy elfogyott a munka kezéről.... És most megragadják s borzadó vállára, Melyen még az egész nap terhe ott reszket, Rárakják a térdet csuklató keresztet. ... Miféle menet ez? ... Ki ez a férfiú? Simon odafordul. Épen most rángatják újra fel a porból. Feláll, - egy pillanat, csak egy, a szemébe, Jézus Simonéba, Simon az övébe: Veti neki vállát máris a nagy fának, Megyen a Jézussal, föl a Golgotának.

	VI. állomás: Veronika kendőt nyújt Ó Istenarc, kegyetlen Kínzástól éktelen! Ó Irgalom, egyetlen! Ó Jóság, végtelen! Méltó ki lenne Hozzád? Egy gyenge nő: Letörli véres orcád A keszkenő. ... Ó lelkem, durva kendő, Mocsoktól keserű: Nézd, mennyi vár esendő Arc, amit letörülj: ... Vert arcok, s valamennyi A Krisztusé.

	VII. állomás: Jézus másodszor esik el Imhol másodszor roskadsz el alatta. ... Ó, Uram, én éppen csak abban az egyben hasonlítok Hozzád: Hogy el tudok esni, hogy újra csak el tudok esni, ... ... Másodszor elesett Krisztus, Akit ostorral ráncigál talpra a gyűlölet ökle, könyörgök Hozzád Állíts föl engem! Másodszor is Állíts föl engem!

	VIII. állomás: Jézus találkozik a síró asszonyokkal Jeruzsálem leányai, Mind, ti keserves Máriák, Ne sirassátok az Ember Fit: Timagatokon sírjatok, S fiaitokat sirassátok el, ... A boldogtalan bűnösökre öntsétek Könnyeitek árját, rájuk ontsátok könnyel Ölelkező szánalmatok, Akik nem tudják, hogy mit cselekszenek.

	IX. állomás: Jézus harmadszor esik el Félig halálra váltan, már-már a Golgotán, ... Harmadszor is leroskad a Keresztviselő. Mi elesett apák, megesett fiai, Honnan vegyünk erőt, Hogy szólítani merjük a Keresztviselőt? Nézz rám és nyújtsd kezed, Hogy el ne bukjam én Legalább ott, a végső, halálos Hegy tövén!"

	X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól Letépték anyja-szőtt mezét. Leszaggatták varratlan köntösét, S most itt áll, ország és világ előtt, A zokogók és röhögők előtt, Az Ember Fia, meztelen. ... Hát én Uram? Mi lesz velem, Ha eljön egyszer ama nap, Mikor lábunkhoz omlanak Az emberszőtte fátyolok, ... S úgy csupaszon bámul reám Az emberiség ... S meglátják, hogy ki vagyok! Ki is vagyok, én Istenem? "Vetkezd le éned, s megtudod! Ó meztelen Krisztus a hegytetőn, Légy irgalmas vetkeztetőm!"

	XI. állomás: Jézust a keresztre szegezik Áll a kereszt az ég alatt, a föld felett. Tajtékot ver lába körül a gyűlölet. ... Ember Fia, egyedül vagy a puszta végtelenben! Egyedül lenni: emberek között, Egyedül lenni: az Isten előtt ... Egyedül lenni, önmagamnak is csak undora, Hát ezt is megtapasztalod, Ember Fia! Akkor tudod meg, hogy mi a kereszt és ki az Úr, a nagy Kereszten, ha mellette függsz áldozatul. Az áldozatban ott megoldatik minden titok: Ott, akkor Isten, a nagy Hallgató, Felelni fog. Ott akkor: "Istenem, én Istenem!" kiálthatom.

	XII. állomás: Jézus meghal a kereszten Felkiáltottál: Beteljesedett. És lehajtottad fejedet. Igen, Uram, közel a nap, Talán az óra, tán a pillanat, Amikor félrebillen a fejem, Amikor én is beteljesedem. És elkezdődik egy új csepp öröklét? Bűn és erény, igazság, tévedés, ... Kell valamennyi és minden kevés, Csak a minden, a beteljesedés. Lehajtott fejű Krisztus a kereszten: ... Csak Tebenned a beteljesedés!

	XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről Drágalátos szent testét A keresztről levették. Szegény Jézus megpihen Szűz Mária öliben. Szűz Mária siratja: ... most itt vagy az ölemben, Meggyalázva, összetörten. Már el nem vesz tőlem senki. Hát így kellett ennek lenni? ... Legyen, amint meg van írva: Elengedlek már a sírba. ... Veled voltam a kereszten, Hulló véreddel véreztem. Végig, mindig veled voltam, Veled vagyok most is, holtan. ... Harmad hajnal mikor éled, Én is veled visszatérek. Mert örömben, fájdalomban Nem élek én csak fiamban, Nincsen, ami elszakasszon: Én vagyok a Boldogasszony.

	XIV. állomás: Jézus testét sírba helyezik Állok a legutolsó stációnál, Várom a beteljesedést. És szembejön a Gyászmenet, A Krisztus-temetés. ... Mintha fölkelne az emberiség, Temetni a Krisztust. Ott van a menetben mind, aki él, Jók és gonoszak, hitetlenek, hívők. Mind ott vagyunk, ...S mindenfelől, Ömlik az emberiség: temetni a Krisztust. És minden nyelven a megváltott ... emberiségnek, egy láthatatlan pálca üzemére Zuhog az egyetemes ének: "Temessük el, temessük el!?" Valahol A kristálytenger fölött, A Szék előtt Feszült inakkal áll az Angyal. Áll, vár és alig-alig győzi kivárni A Harmadnap hajnallatát, ... És lendül a szárny, És lebben a kő, És elhangzik a mindenségben: "Békesség nektek, én vagyok!"

kedd

Életige, 2004. április

„Aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és az elöljáró olyan, mint a szolga!” (Lk 22,26)

Lukács itt már nem első alkalommal számol be arról, hogy a tanítványok azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük[1]. Ezúttal az utolsó vacsora közben beszélgetnek erről. Jézus röviddel ezelőtt alapította meg az Eukarisztiát, szeretetének és mérték nélküli önátadásának legnagyobb jelét, mely előképe annak, amit néhány óra múlva a kereszten él majd át. Az övéi között van, „úgy, mint a szolga”[2]. János evangéliuma le is írja azt az epizódot, amikor ennek konkrét jelét adva megmosta tanítványai lábát. Fontos, hogy ebben a hónapban, amikor a Húsvétot, Jézus feltámadását ünnepeljük, szemünk előtt tartsuk ezt a tanítását.

A tanítványok nem értik, mert a megszokott, emberi gondolkodásmód szerint élnek, mely nagyra értékeli a presztízst és a megtiszteltetést, a társadalmi létra felső fokait, azt, hogy az ember legyen „valaki”. Jézus viszont pontosan azért jött a földre, hogy olyan új társadalmat, olyan új közösséget hozzon létre, melyet más eszme vezérel: a szeretet.

Ha Ő, az Úr és a Mester megmosta mások lábát (ami akkoriban a rabszolgák feladata volt), akkor mi is, ha követni akarjuk Őt, arra vagyunk meghívva, hogy ugyanilyen konkrétan és odaadással szolgáljuk felebarátainkat, különösen, ha felelősek vagyunk értük.

„Aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és az elöljáró olyan, mint a szolga!”

Ez egyike a Jézusi paradoxonoknak. Csak akkor érthetjük meg, ha arra gondolunk, hogy a keresztényre jellemző magatartás a szeretet. Az a szeretet, amelyért az utolsó helyet foglalja el, és kicsinnyé lesz mások előtt; mint egy édesapa, aki kisgyermekével játszik, vagy segít nagyobb fiának a lecke megírásában.

Páli Szent Vince „urainak” nevezte a szegényeket, ennek megfelelően szerette és szolgálta őket, mert Jézust látta bennük. Lellis-i Szent Kamill a betegek fölé hajolt, megmosta sebeiket, megigazította ágyukat; és mindezt – ahogy ő maga írta – „olyan érzülettel, mint az egyetlen beteg gyermekét ápoló szerető édesanya”.

És hogyan ne jutna eszünkbe a hozzánk oly közel álló boldog Teréz Anya, aki haldoklók ezreihez hajolt le, „semmivé” válva a szegények legszegényebbjei előtt?

„Kicsinnyé válni” a másikkal szemben azt jelenti, hogy megpróbálunk minél mélyebbre hatolni a lelkébe, hogy megoszthassa velünk szenvedéseit, és mindazt, ami érdekli őt. Akkor is, ha azok számunkra kevésbé fontosnak vagy jelentéktelennek tűnnek, mert számára a mindent jelentik.

„Kicsivé lenni” a többi ember előtt…, de nem azért, mintha mi bizonyos értelemben „felül” volnánk, a másik pedig „alul”. Inkább azért, mert ha nem tartjuk féken énünket, az – mint a felfújt léggömb – mindig kész felpattanni, és a felebaráttal kapcsolatban felsőbbrendű pozícióba helyezkedni.

„Aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és az elöljáró olyan, mint a szolga!”

Egyszóval: a „másikat kell élnünk”. Nem élhetünk magunkba zárkózottan, eltelve saját aggodalmainkkal, dolgainkkal, ötleteinkkel, vagy bármivel, amit a magunkénak tudhatunk.

El kell felejtenünk önmagunkat, és háttérbe kell húzódnunk azért, hogy oda tudjunk figyelni a másik emberre, hogy bárkivel eggyé váljunk. Annyira, hogy lekuporodunk hozzá, és felemeljük őt, hogy felül tudjon emelkedni szorongásán, aggodalmain, fájdalmain, komplexusain és fogyatékosságain; vagy egyszerűen segítünk neki, hogy önmagából kilépve elinduljon Isten és a felebarát felé, és így megtaláljuk vele együtt az élet teljességét és az igazi boldogságot.

Az államférfiak és a különböző köztisztviselők (az „elöljárók”) is szeretet-szolgálatként élhetik meg felelős beosztásukat. Így olyan körülményeket tudnak létrehozni és meg is őrizni, melyek lehetővé teszik, hogy a szeretet minden formája kiteljesedjen: a fiatalok szeretete, akik házasságot akarnak kötni, és ehhez lakásra és munkahelyre van szükségük; azok szeretete, akik tanulni szeretnének, amihez iskolák és könyvek kellenek; azok szeretete, akiknek vállalkozásuk van, amihez utakra, vasútra, pontos szabályokra van szükség…

Reggeltől estig, amíg nyugovóra nem térünk: otthon, a hivatalban, az iskolában vagy az utcán; mindig alkalmat találhatunk arra, hogy szolgáljunk, és hogy megköszönjük mások szolgálatát.

Tegyünk mindent a testvérben élő Jézusért! Ne hagyjunk ki senkit, és szeressünk mindig elsőként!

Szolgáljunk mindenkit! Csak így leszünk „nagyok”.

Chiara Lubich

[1] Vö.: Lk 9,46

[2] Lk 22,27

hétfő

Népek Krisztusa - Magyarország

www.nemzetihirhalo.hu **

*

Legismertebben talán Márai Sándor könyvében bukkanhatunk rá erre a kifejezésre, hogy "népek Krisztusa Magyarország".
Már a középkorban is történnek erre utalások, de a Rákóczi szabadságharc korában már egyértelműen elhangzik ez a kifejezés. Aztán az 1848-49 -es szabadságharc korában ismét. Később Trianon kapcsán és majd 1956 kapcsán ismét elhangzik. Minden esetben azt akarják kifejezni vele, hogy országunk önfeláldozásával, vérével és hősiességével úgymond megváltotta Európa és az európai kereszténység létét.

IV. Béla mondta ki először: "egész Európa, egész kereszténység, egész emberiség - ezért van a magyar". Még Balassi Bálint is azt mondta: "az jó hírért, névért és egész kereszténységért harcol a magyar". Mindezért köszönetet nem kaptunk a mai napig, viszont megalázást, eltaposást és gyalázatot bőven. Harcoltunk a tatár-mongolok ellen, harcoltunk a törökök ellen, mindezt úgy, hogy sokszor keresztény Európa szövetséget kötött a pogányokkal ellenünk. Európa, akire most fel kellene néznünk gyalázatos tetteket követett el a magyar királyság ellen. (pl. Velence, a francia király, vagy maga a pápa többször is.)

Ha a magyarság szabad, akkor a világ is szabad. De ha a magyarság szolga, akkor a világ biztosan nem szabad! A magyarság a világot már számtalan alkalommal megmentette, de a világ még egyetlen egyszer sem mentette meg a magyarságot. Történelmünk mintegy keresztútjárás. Pap Gábor az, aki úttörő volt abban, hogy a jézusi keresztút 14 stációját rávetítette a magyar történelem egy - egy fontos fordulópontjára. Nincsen a világon másik nép, amelyiknek a történelmére maradéktalanul rá lehet vetíteni a szenvedéstörténetet. Érdemes ezen elgondolkozni, mert a végén megdöbbentő következtetésre lehet jutni!

1. stáció: Jézust elítélik és Jézus elfogadja az ítéletet. Jeruzsálem falainak tövében történik. Pilátus rámutat: "Íme, az ember!" (Ecce homo!). Évszázadokon keresztül a magyarságnak Attila király mutat emberi példát. Amikor Atillának Róma falai alatt megjelenik Jézus Krisztus angyala és tőle jön az üzenet: az angyal fényes koronát ígér neki, ha megkíméli a várost, mert az apostolok csontjai a városban nyugszanak. Atilla itt elvállalja azt a küldetést, hogy megkímélje a várost, bármilyen nehezére is esik Isten ostorának, hogy ne rombolja le a bűnös Rómát. Ettől kezdve lesz Róma püspöke római pápa. Ezt is Atillának köszönheti a kereszténység. Innentől kezdve a magyarság egy vállalt utat fog bejárni.

2. stáció: Jézus felveszi a keresztet. A magyarság visszatér a Kárpát-medencébe. A magyarok második bejövetele miért történhetett? Mi volt a cél? "Nem! Nem! Soha!" - a Kárpát-medencét nem lehet magára hagyni! Atilla király örökségébe jönnek vissza. Minden krónika jogfolytonosságot hangsúlyoz. A Krónikák nem beszélnek honfoglalásról, hanem visszajövetelről. A jogfolytonosság az üdvtörténetre is vonatkozik. Atilla vállalását is folytatni kell!

3. stáció: Jézus először esik el a kereszttel. Bulcsú kivégzése. Bulcsú nagyon bölcs hadvezér volt, a világ egyik legjobb hadvezére. Itt döbbenhetett rá a magyarság, hogy a keresztútjárás kemény dolog lesz. Bulcsút úgy végezték ki, mint egy lótolvajt és ezért a mai napig nem kértek bocsánatot. A világ legjobb hadvezéréről nem lehet elhinni, hogy váratlanul rajtaütöttek, mert akkor az nem hadvezér. Nyilvánvaló, hogy tőrbe csalták. Még az is érdekes gondolat lehet, hogy Bulcsúval együtt végezték ki Lehel vezért is. Viszont amit utoljára lehel ki valaki az búcsú lehelet. Érdekes összecsengés!

4. stáció: Jézus találkozik legszentebb édesanyjával. Ez az azonosítás nagyon egyszerű. A magyar történelemben, aki azonosította az ősök Boldogasszonyát Szűz Máriával az maga Szent István volt. Itt kell vigyázni, mert a "Habsburg kurzus" szerint Szent István kiirtotta az ősvallást, erőszakkal terjesztette a kereszténységet. Ezt sajnos sokan hirdetik ma is nemzeti lobogó alatt a Himnuszt énekelve.... (lásd. István a király rock opera). Ezzel, ha a "Habsburg kurzusnak" hiszünk, akkor szépen leválasztjuk és eltávolítjuk történelmünkről a Szent István és Atilla közötti kb. 500 évet. A világtörténelemben nem volt másik olyan nép vagy nemzet rajtunk kívül, amely saját ősvallásának Istenasszonyát Szűz Máriával azonosította volna és azt a világ elfogadta volna. Ezt az azonosítást elfogadta az egész világ! Tudjuk ez mit jelent? Ha nekünk Szűz Mária az édesanyánk, akkor nekünk Jézus Krisztus a testvérünk! Az azonosítás azért is rendkívül nagyszerű húzás volt, mert ettől kezdve keresztény ország jogszerűen nem támadhatta meg hazánkat, hiszen Magyarország Mária országa.

5. stáció: Jézusnak segít a keresztvitelben Simon. Itt Simont azonosítani lehet Szent Lászlóval. Szent László a kereszténység legnagyobb védelmezője saját korában. Az úgynevezett magyar oltáron két szent királyunk (Szent István és Szent László) között jelenik meg Szűz Mária. (pl. csíksomlyói oltár) Más nemzetről sohasem neveztek el oltárt. Német oltár, olasz oltár vagy francia oltár nincsen. Szent László napja a nyári napfordulónál van - Szent István napja a téli napfordulónál. Kozmikus értelemben a fény és a sötétség határait a két magyar király jelöli ki. Tudni illik, hogy a korabeli ábrázolások Szent Lászlót mindig Jézus arccal ábrázolják.

6. stáció: Veronika kendőjével letörli Jézus homlokát. A hófehér kendőn megjelenik egy nem emberi kéz által festett ikon, Jézus hiteles és igazi képe. Árpádházi Szent Erzsébet vagy Árpádházi Szent Margit emberiség felé nyújtott segítsége híven tükrözi Veronika tettét. Amikor valaki felmutat egy példát, megmutatja az emberiségnek a magyarok mivoltát.

7. stáció: Jézus másodjára esik el a kereszttel. Ez a legnagyobb, legfájdalmasabb esés a kereszttel. Kihal az Árpádház férfi ága.

8. stáció: Jézus megvigasztalja a jeruzsálemi asszonyokat. A szenvedő Jézus vigasztalja meg az őt sirató jeruzsálemi asszonyokat. Mátyás király az igazságos, az igazság szavával vigasztalja a nemzetet. Akkora erőtöbbletet ad, hogy ettől tudunk tovább menni történelem viharaiban.

9. stáció: Jézus harmadszor esik el a kereszttel. 1521. augusztus 29. Nádorfehérvár eleste, 1526. augusztus 29. Mohács, a király és a nemesség eleste, 1541. augusztus 29. Buda eleste. (A három dátum összevonható - amúgy is különös módon összecseng, mert egy naptári napra esik!) A mohácsi csata azért meglepetésekben bővelkedik: Pl. a magyar vitézek eleje, már a szultán sátrának közvetlen közelében volt, amikor véget ért a csata. Így szokták beállítani: 2 óra alatt eldőlt. Na de, milyen két óra alatt? A törökök 150 éven keresztül egyfolytában emlegetik. A törökök úgy írták le, hogy akkora csata volt, hogy a bolygók megálltak a pályájukon és a magyar király hős volt! - De ez volt a sorsa! A csata előtt a kalocsai érsek misézik. Amikor, az ostyatartóból kiveszi az ostyát az vérzik. Nagyon jól tudták, hogy hova mennek és mi lesz a sorsuk. Az évek során átlagosan a török mindig tízszeres túlerőben van és fél a magyartól. Tehát ilyen túlerővel szembeszállni nem volt szokatlan.

10. stáció: Jézust megfosztják ruháitól. A nemzetet megfosztják váraitól, ékességeitől, történelmétől, múltjától. Lemeztelenítik és megbecstelenítik. 1701-ben Lipót császár elrendeli a régi nagyhírű váraink felrobbantását.

11. stáció: Jézust keresztre feszítik. Ez egyértelmű, hogy 1920. június 4. Trianon. Ezt mindenki így emlegeti. Elhangzik a keresztfánál: atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit tesznek. Valóban nem tudták - ma sem tudják!

12. stáció: Jézus meghal a kereszten. 1956! Ezt a nemzethalált - bár élőként - a nemzet átéli. Ezért akarunk feltámadni. 1956-ban gyerekek haltak meg! Gyerekek voltak a hősök. A gyerekek a jövőt jelentik. Ez az igazi tragédia és a nemzethalál, amit a nemzet élve él meg. 1446 - 1956 - 2006 sokszorosan kapcsolódnak egymáshoz.

13. stáció: Jézust leveszik a keresztről édesanyja ölébe helyezik. Ezt csak egy eseményhez lehet kötni történelmünkben. A Magyar Szent Korona hazatér 1978 -ban, majd 2000-ben a múzeumból áthelyezik a Parlamentbe. Tudjuk, hogy a múzeumban csak a "halott" dolgokat tárolják az élő és működő dolgok helye nem ott van. Így a Szent Koronánk nem kerülhetett méltóbb helyre, mint a magyar törvényhozás központi épületébe.

14. stáció: Jézust sírba teszik. Magyarország az Európai Unióba tétetik. Elhinni, hogy halálból van feltámadás - hihetetlenül nehéz dolog! Itt arról van szó, hogy magára maradt, egyedül van a sírban, nem látja őt senki, nem sír érte senki. Ilyen helyzetben van ma a magyarság és a magyarságnak el kell hinnie, hogy nem halt meg és lesz feltámadás! Ez egy önként vállalt alászállás poklok mélyére. Egy idő óta meredeken szállunk lefelé..... 1956 -ban a világ elsírta magát és azt mondta, hogy ez tényleg a népek Krisztusa. Azóta azonban nem látnak bennünket és a sírból mi sem látunk ki. Magunkra maradtunk!

15. stáció: FELTÁMADÁS! A keresztútjárás koronája maga a feltámadás! Feltámadás nélkül Jézus nem Krisztus. Nehéz elhinni, hogy egy ilyen ellustult, eltunyult, sorsára közömbös nép hogyan tudja megvalósítani a feltámadást. Az 1-14. stáció egy racionális folyamat volt, a 15. stáció azonban nem racionális folyamat. Ezért egyáltalán nem kell figyelembe venni, hogy most milyen a magyarság. Nem ez számít. A magerőt kell mozgósítani, ami bennünk van! Rá kell döbbennünk: ha eddig igaz volt, akkor az utolsó lépés miért ne lenne igaz? TEGYÜK MEG AZT A LÉPÉST!

Pap Gábor és Szántai Lajos tanításai alapján:
"pálos1200"

szombat

Rózsafüzér keresztút

(Előimádkozó:) Könyörögjünk! (együtt:) Urunk Jézus Krisztus, Üdvözítőnk és Megváltónk, íme áldott kereszted előtt térdelek. Megnyitom szívemet, hogy szent kínszenvedésedről elmélkedjem. Szegény gyarló lelkem elé idézem keresztedet; hogy újra jobban megértsem és szívembe véssem mindazt, amit tettél és szenvedtél. Siess segítségemre kegyelmeddel, hogy lerázzam szívem érzéketlenségét és közömbösségét. Legalább félórára feledjem el mindennapi gondjaimat, hogy eléd hozzam szeretetemet, bűnbánatomat és hálámat.Szívek Királya, megfeszített szereteted oltalmazza gyenge, szánandó, fáradt és kedvetlen szívemet. Add, hogy szívem mélyén érezzelek. Éleszd föl bennem azt is, ami tudom, nincs meg bennem: a Veled való együttérzést, irántad való szeretetet, kitartó komolyságot és hűséget, hogy így elmélkedjek szent szenvedésedről és halálodról.

A kereszten kimondott hét utolsó szavadról elmélkedem. Mielőtt elnémultál, Isten Örök Igéje, még ezt a hét szót mondtad haldokolva ezen a földön. Kiszáradt ajkaid, fájdalommal telt szíved végső szavai ezek. Mindenkinek szóltak. Nekem is. Add, hogy szívembe hatoljanak. Mé lyen, teljesen. Hogy megértsem és soha el ne felejtsem őket. Hogy éljenek és halott szívem éltető ereje legyenek. Szólj hozzám Te Magad. Úgy, hogy megértsem hangodat.Ha majd elérkezik halálom órája, szólni fogsz hozzám. Ezek a szavak az örök kezdetet, vagy a végtelen véget fogják jelenteni. Ó Uram, engedd, hogy halálom óráján irgalmad és szereteted szavait halljam. Add, hogy szívem készen álljon utolsó szavaid befogadására. Ámen.

Jézusom! Irántad való szeretetből bánom minden bűnömet, bánom a világ bűneit! Ó irgalmas szeretet!

Hiszekegy...

A Szentháromság tiszteletére mondjuk: Míatyánk...

A mindenkor Szűz Mária tiszteletére mondjuk: Üdvözlégy...

Isten Anyja, Mária tiszteletére mondjuk :Üdvözlégy...

A Szeplőteíen Fogantatás tiszteletére mondjuk: Üdvözlégy...

Dicsőség...

(Bevezetés: ének, dallama H. 67B, minden stációnál ugyanez) Jertek hívek a szent keresztútra, / Gondoljunk a szenvedő Urunkra, / Öleljük át véres keresztfáját, / Sirassuk meg keserves halálát.

Első állomás. Jézust halálra ítélik. Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!

(Ének) Elhangzik a kegyetlen ítélet, Kínhalálra dobnak oda Téged, Vétkeinkért átok alatt nyögtünk, Szeretetből Te halsz meg helyettünk.

Miatyánk..., Dicsőség..., Jézus.(10-szer), Fatimai fohász (Ó Jézusom), Áldottak…

Kis szemekre, vagy tízszemes olvasón: Jézus, Mária, József szeretlek, mentsétek meg a lelkeket!

Áldottak legyenek Jézus Szent Sebei, melyek megmentettek minket a bűnnek büntetésétől. Áldott legyen értékes Szent Vére, amely eltörli adósságainkat.

Második állomás: Jézus felveszi a keresztjét. Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!

(Ének) Vállaidra veszed a keresztet, / Árva szíved ó hogy sajog, reszket. / Ezer bűnünk iszonyatos terhe, / Nehezedik súlyos keresztedre.