Minden kísértés esetén a kulcskérdés: „Miért ne tegyem?” A részeges: „Miért nem ihatnék még egy pohárral?” Az alkalmi tolvaj: „Miért ne vehetném el, nem is fog hiányozni?” és így tovább. Mindig kéznél van a logikus, meggyőző mentség. A lelkipásztornak vagy az anyának a legnagyobb gondja, mit tud felelni a „miért” kérdésre. A szokásos feleletek: mert megbüntetnek, mert beteg leszel, mert szégyen, mert Isten megver, rendszerint hatástalan. Egyetlen hatásos ellenérv maradt: „Isten szeret. Naponta tapasztalom áldásait. Gyermeke vagyok. Hogyan fogok Isten szemébe nézni, ha megteszem?” József nem arra hivatkozik, hogy mit fog szólni a gazdája. Azt az asszony el tudta volna intézni. „Hogyan vétkezzem Isten ellen?” Erre nincs mit mondania annak, aki ismeri Istent. Ezért nem magánügy a hit. Ezért nem tud talpra állni társadalmunk, mert nem az a legnagyobb kár, amit a múlt rendszer anyagi téren, hanem amit a lelkekben rombolt. Ezért olyan fontos a hitben való nevelés. Ezért volna döntő szerepe az újjáépítésben az egyháznak, ha vállalná. Uram, Istenem, kétségbeesve figyeljük a hitetlenség rombolását társadalmunk erkölcsi életében. Csak te tudsz rajtunk segíteni. Csak te tudsz olyan erős hitet adni, mely megállíthatja az általánossá lett bűn rombolását. Adj hitet, Uram, népünknek. Adj hitet gyermekeinknek. Adj mély hitű tanítókat, pásztorokat nekünk, és Szentlelked erejét azoknak, hogy újraépülhessen egyházunk, hatásos legyen igehirdetése. Adj erőt az én hitemnek, hogy legalább családomat tudjam szavam hitelével, életem tisztaságával tiszteletedre vezetni. A te szereteted hassa át életünket, hogy a „miért” kérdésre nekünk is annyi legyen a feleletünk: „Mert Isten szeret.” Ámen (Varga László: Isten asztaláról)