( 2 Kor 5,20)
Pál így buzdítja a korintusiakat
abban a részben, mely az egész Evangélium szívét
alkotó nagy örömhír közlése után
következik: Isten Krisztusban kiengesztelõdött a világgal
(vö.2Kor5,19).
Fia kereszthalálával Isten végsõ
tanújelét adta irántunk való határtalan
szeretetének. Krisztus keresztje által kiengesztelt bennünket
Önmagával.
Hitünknek ez az alapigazsága ma is teljes
aktualitással bír. Ez az a kinyilatkoztatás, melyre
az egész emberiség vár: Igen, Isten mindenkihez közel
van szeretetével és szenvedélyesen szeret minden embert.
A világnak szüksége van erre az örömhírre,
de csak akkor tudjuk átadni neki, ha elõbb újra meg
újra elismételjük magunknak egészen addig menõen,
hogy átérezzük: körülölel bennünket
ez a szeretet, akkor is, amikor éppen az ellenkezõjét
gondolnánk.
Az Isten szeretetébe vetett hit azonban nem maradhat
kinek-kinek bensõ ügye, amint azt Pál is hangsúlyozza:
Isten ránk bízta, hogy másokat is kiengeszteljünk
Vele (vö.: 2Kor 5,18), s nagy felelõsséget ébresztett
minden keresztényben, hogy tanúságot tegyen Isten
teremtményei iránti szeretetérõl. S hogy hogyan?
Egész viselkedésünknek hitelessé
kell tennie azt az igazságot, amit hirdetünk. Jézus
világosan megmondta, hogy mielõtt ajándékunkat
az oltárra vinnénk, ki kell békülnünk azzal
a felebarátunkkal, akinek valami panasza van ellenünk. (vö.:Mt5,23-24)
S ez mindenekelõtt közösségeinken
- családjainkon, csoportjainkon, társaságainkon, egyházainkon
- belül érvényes. Az a hivatásunk ugyanis, hogy
ledöntsünk minden falat, ami akadályozza az egyének
és a népek közti egyetértést.
Ebben a hónapban, amikor a világ különbözõ
részein imahetet tartanak a keresztények egységéért,
különösen is meg vagyunk híva az együttmûködésre,
az elkötelezett imára, hogy ezáltal megtegyük a
részünket azoknak az akadályoknak az elhárításában,
melyek gátolják az egyházak teljes egységét.
"Krisztus nevében kérünk: engesztelõdjetek
ki az Istennel."
"Krisztus nevében" azt jelenti: az Õ
helyetteseként lépjünk Krisztus nyomdokaiba; éljünk
Vele; éljünk úgy, mint Õ, és szeressük
egymást, amint Õ szeretett bennünket. Ne zárjunk
ki senkit, és tegyük félre az elõítéleteket.
Legyünk nyitottak arra, hogy befogadjuk és értékeljük
felebarátaink pozitívumait, késznek lévén
életünket adni egymásért. Ez Jézus legfõbb
parancsa, a keresztények ismertetõjegye, mely ma ugyanúgy
érvényes, mint Jézus elsõ követõinek
korában.
Ezt az Igét élni annyit jelent, mint békességszerzõvé
válni.
Így minden gesztusunk, minden szavunk, minden tettünk,
amit szeretet itat át, olyan lesz, mint Jézusé.
Hozzá hasonlóan az öröm, a remény,
az egyetértés és a béke, vagyis annak a világnak
az elõhírnökei leszünk, mely kiengesztelõdött
Istennel (vö.:2Kor5,19), s melyre minden teremtmény vár.