„… Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel!” (2Kor 5,20)
Pál így buzdítja a korintusiakat abban a részben, mely az egész
Evangélium szívét alkotó nagy örömhír közlése után következik: Isten
Krisztusban kiengesztelődött a világgal (vö. 2Kor 5,19).
Fia kereszthalálával Isten végső tanújelét adta irántunk való
határtalan szeretetének. Krisztus keresztje által kiengesztelt bennünket
Önmagával.
Hitünknek ez az alapigazsága ma is teljesen aktuális. Ez az a
kinyilatkoztatás, melyre az egész emberiség vár; igen, Isten mindenkihez
közel van szeretetével, és szenvedélyesen szeret minden embert. A
világnak szüksége van erre az örömhírre, de csak akkor tudjuk átadni, ha
előbb újra meg újra elismételjük magunknak egészen addig menően, hogy
átérezzük: körülölel bennünket ez a szeretet, akkor is, amikor éppen az
ellenkezőjét gondolnánk.
„… Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel!”
Az Isten szeretetébe vetett hit azonban nem maradhat kinek-kinek
benső ügye, amint azt Pál is hangsúlyozza: Isten ránk bízta, hogy
másokat is kiengeszteljünk Vele (vö. 2Kor 5,18), s nagy felelősséget
ébresztett minden keresztényben, hogy tanúságot tegyen Isten
szeretetéről teremtményei iránt. S hogy hogyan?
Egész viselkedésünknek hitelessé kell tennie azt az igazságot, amit
hirdetünk. Jézus világosan megmondta, hogy mielőtt ajándékunkat az
oltárra vinnénk, ki kell békülnünk azzal a felebarátunkkal, akinek
valami panasza van ellenünk (vö. Mt 5,23-24).
S ez mindenekelőtt közösségeinken – családjainkon, csoportjainkon,
társaságainkon, egyházainkon – belül érvényes. Az a hivatásunk ugyanis,
hogy ledöntsünk minden falat, ami akadályozza az egyének és a népek
között az egyetértést.
[…]
„… Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel!”
„Krisztus nevében” azt jelenti: az Ő helyetteseként lépjünk Krisztus
nyomdokaiba; éljünk Vele; éljünk úgy, mint Ő, és szeressük egymást,
amint Ő szeretett bennünket! Ne közösítsünk ki senkit, és tegyük félre
az előítéleteket! Legyünk nyitottak arra, hogy befogadjuk és értékeljük
felebarátaink pozitívumait, legyünk készek az életünket is adni
egymásért! Ez Jézus legfőbb parancsa, a keresztények ismertetőjegye,
mely ma ugyanúgy érvényes, mint Jézus első követőinek korában.
Ezt az igét élni azt jelenti, hogy békességszerzővé válunk.
Így minden gesztusunk, minden szavunk, minden tettünk, melyet szeretet itat át, olyan lesz, mint Jézusé.
Hozzá hasonlóan az öröm, a remény, az egyetértés és a béke hordozói,
vagyis annak a világnak az előhírnökei leszünk, mely kiengesztelődött
Istennel (vö. 2Kor 5,19), s melyre minden teremtmény vár.
Chiara LubichAz Élet Igéje 1997. január, Új Város 1997/1.