Így cselekedjen, aki tökéletességre törekszik, miután meglelte nyugodt
helyét: legyen erős, egyenes, megingathatatlan, de gyöngéd legyen,
megszólítható és alázatos. Legyen igénytelen és szerény, a tevékenység
ne lepje el, okosan éljen, megzabolázva ösztöneit, de legyen gondtalan,
derűs. Minden lény örömben, békében éljen, legyen boldog minden, mi él.
Legyen élőlény bármiféle, vándorló vagy egyhegyben lakó, apró, közepes
vagy nagyra nőtt, látható vagy rejtőzködő, közelben vagy messze élő,
világra jött vagy magban lévő, legyen boldog minden, mi él. Ne
ítélkezzen soha mások fölött, ne legyen önhitt, más kárára harag vagy
ellenszenv miatt ne törjön. Ahogy az anya élete árán is megóvja
gyermekét, ölelje magához lelkesen az élőlényeket. Mindenkihez jóságos
legyen, előítélet ne nyűgözze szellemét. Ne korlátozza őt a tér, a
fent, a lent, láthatárát ne szűkítse ellenszenv, gyűlölködés. Legyen
nyitott szívű. Ebben a szellemben álljon, járjon, üljön, feküdjön és
soha ne lankadjon el. Ez ami istennek tetsző lét e világban.
csütörtök
szerda
Kustra Ferenc: Csak állok a keresztútnál…
Csak állok a keresztútnál és nézelődöm.
Várom a fényt, nézek föl… érdeklődöm,
De tekintetem a semmibe vész, az éterbe…
Hogyan jutok így előre… előre az életbe? Nézek körbe és a szememben égő vágyak…
Innen messze vannak a legelésző nyájak,
És messze a szép, békés, délibábos tájak…
Nekem a szépség, béke, délibábos vágyak.
Az életem mindig, szinte csak keresztutakból állt,
Soha, senki nem segített… utam jóra merre vált?
Elmennék oda, hol talán kék az ég és zöld a fű
De melyik út vezet oda… minek vagyok nagyszívű?
Nézek és utakat látok… de igen rémisztő,
Pusztaságban csak utak… igen, igen ijesztő!
Se fa, se fű, se élet jele, homoktenger közepe?
Se úszni nem tudok, se mellényem… le vele?
Látom még az úti táblákat is lebontották,
Nehogy lássak… a lelkem is kifosztották!
Mindebből látszik, hogy semmibe vesznek,
Ebből már tudom, céljuk… elveszejtenek.
Iránytűm nincs, egy tábla sem mutat utat,
Nem tudom, merre menjek… lesz sorsfordulat?
Az életem mindig, szinte csak keresztutakból állt,
Soha, senki nem segített… utam jóra merre vált?
Tudom, messze vannak szép, békés, délibábos tájak…
Ha ott élnék, akkor tán’ bennem is lehetnének vágyak?
Vágyak, melyek nem maradnak azok, de teljesülnek,
És a lelkem szárnyai, attól fölöttébb lelkesülnek…
Pusztaságban csak utak… igen, igen ijesztő!
Pusztában nincs semmi, legyek tán’ madárijesztő?
Csak állok a keresztútnál, állok és nézelődök,
Jön-e még az életben valami, ami… talán előlök.
Várom a fényt, nézek föl… érdeklődöm,
De tekintetem a semmibe vész, az éterbe…
Hogyan jutok így előre… előre az életbe? Nézek körbe és a szememben égő vágyak…
Innen messze vannak a legelésző nyájak,
És messze a szép, békés, délibábos tájak…
Nekem a szépség, béke, délibábos vágyak.
Az életem mindig, szinte csak keresztutakból állt,
Soha, senki nem segített… utam jóra merre vált?
Elmennék oda, hol talán kék az ég és zöld a fű
De melyik út vezet oda… minek vagyok nagyszívű?
Nézek és utakat látok… de igen rémisztő,
Pusztaságban csak utak… igen, igen ijesztő!
Se fa, se fű, se élet jele, homoktenger közepe?
Se úszni nem tudok, se mellényem… le vele?
Látom még az úti táblákat is lebontották,
Nehogy lássak… a lelkem is kifosztották!
Mindebből látszik, hogy semmibe vesznek,
Ebből már tudom, céljuk… elveszejtenek.
Iránytűm nincs, egy tábla sem mutat utat,
Nem tudom, merre menjek… lesz sorsfordulat?
Az életem mindig, szinte csak keresztutakból állt,
Soha, senki nem segített… utam jóra merre vált?
Tudom, messze vannak szép, békés, délibábos tájak…
Ha ott élnék, akkor tán’ bennem is lehetnének vágyak?
Vágyak, melyek nem maradnak azok, de teljesülnek,
És a lelkem szárnyai, attól fölöttébb lelkesülnek…
Pusztaságban csak utak… igen, igen ijesztő!
Pusztában nincs semmi, legyek tán’ madárijesztő?
Csak állok a keresztútnál, állok és nézelődök,
Jön-e még az életben valami, ami… talán előlök.
szombat
Az Élet Igéje, 2014. július
„Mondom nektek: Ha
ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik,
megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman
összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.”(Mt 18,19-20)
Úgy
vélem, ez egyike Jézus igéinek, melyek hallatán felujjong a szívünk.
Mennyi szükséglet van az életben, mennyi jogos és igaz vágy, amelyeket
nem tudsz kielégíteni, nem tudsz csillapítani! Mélységesen meg vagy
győződve arról, hogy csak egy égi közbeavatkozás, egy mennyei kegyelem
tudná kielégíteni mindazt, amire egész lényed vágyik. S ekkor fénylően,
tisztán és acélos bizonyossággal hallod Jézus ajkáról ezeket a
reménnyel és ígérettel teli szavakat:
„Mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben
egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol
ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok
közöttük.”
Biztosan olvastad az evangéliumban, hogy Jézus nem is egyszer
bátorít, imádkozzunk, és beszél arról is, mit kell tennünk, hogy
megkapjuk, amit kérünk. Jézusnak most idézett szavai szerint ahhoz,
hogy kérésünkre választ kapjunk a mennyből, több személyre, közösségre
van szükség. Azt mondja: „Ha ketten közületek”. Ketten. Ez a legkisebb
létszám, amely már közösséget alkot. Jézus számára nem annyira a hívek
száma a fontos, mint inkább az, hogy többen legyenek.
Már a zsidóság is tudta, hogy Isten nem veti meg a közösség imáját,
de Jézus valami újat mond: „Ha ketten közületek egyetértenek”. Több
személyt akar, de azt kívánja, hogy váljanak eggyé: egyetértésükre,
egységükre teszi a hangsúlyt, azt akarja, hogy legyenek egymásra
hangolva.
Természetesen meg kell egyezniük abban, amit kérnek, de ennél
többről van szó: kérésüknek a szívek összhangjára kell támaszkodnia.
Jézus azt állítja, hogy a személyek közötti kölcsönös szeretet a
feltétele annak, hogy megkapjuk, amit kérünk.
„Mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben
egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol
ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok
közöttük.”
Azt kérdezheted: De miért hatol el jobban az Atyához az egységből
fakadó imádság? Talán mert ez az imádság letisztultabb. Hiszen mire is
korlátozódnak gyakran imáink? Csupán egy sor önző kérésre. S így inkább
hasonlítunk egy királytól kéregető koldusra, mint egy gyermekre, aki
atyjához fordul.
Ha viszont másokkal együtt kérünk, akkor bizonyosan kevésbé állunk
az egyéni érdekek befolyása alatt. A másokkal való kapcsolatban az
ember alkalmasabbá válik arra, hogy jobban megérezze és megossza
szükségleteiket. Sőt két vagy három személy azt is jobban megérti, hogy
mit kell kérniük az Atyától. Ha tehát azt akarjuk, hogy imánk
meghallgatást nyerjen, a legjobb, ha ahhoz tartjuk magunkat, amit Jézus
mond:
„Mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben
egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol
ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok
közöttük.”
Maga Jézus mondja meg nekünk, mi a titka annak, hogy ez a fajta ima
hatékony. Szavainak kulcsa ez: „összegyűlnek az én nevemben”. Amikor
így jövünk össze, akkor Ő van jelen közöttünk. S mindazt, amit Vele
együtt kérünk, könnyebben megkapjuk. Hiszen Jézus – Aki jelen van ott,
ahol a kölcsönös szeretet egyesíti a szíveket – maga kéri velünk együtt
az Atyától a kegyelmeket. El tudnád képzelni, hogy az Atya ne hallgassa
meg Jézust? Hiszen az Atya és Krisztus egy.
Nem érzed, hogy milyen csodálatos ez? Nem nyújt biztonságot számodra? Nem önt reményt beléd?
„Mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben
egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol
ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok
közöttük.”
Most bizonyára azt szeretnéd tudni, hogy Jézus akarata szerint mit
kell kérned. Ő maga világosan megmondja: „Bármit” (Mt 21,22). Nincs
semmiféle korlát.
Ezentúl tehát vedd be ezt az imádságot is életed programjába!
Családod, te magad, barátaid, a közösség, amelynek tagja vagy, hazád, a
téged körülvevő világ talán azért nem részesült eddig számtalan
kegyelemben, mert te nem kérted.
Egyezz meg szeretteiddel, azokkal, akik megértik és megosztják veled
eszményeidet: készek akartok lenni arra, hogy úgy szeressétek egymást,
ahogyan az evangélium parancsolja. Így kiérdemlitek, hogy Jézus
közöttetek legyen, és aztán kérjetek! Kérjetek korlátlanul! Kérjetek a
liturgikus együttléteken, kérjetek a templomban, kérjetek bárhol
vagytok; kérjetek mielőtt valamiben döntenétek; kérjetek minden
ügyetekben!
De ne úgy kérjetek, hogy Jézusnak csalódnia kelljen közömbösségetek
miatt, miután ekkora lehetőséget adott számunkra. S akkor az emberek
többet fognak mosolyogni, a betegek reménykednek majd, a gyermekek
védettebben nőnek fel, a családi élet harmonikusabbá válik, és kevesek
is alkalmassá lesznek, hogy a nagy problémákkal megküzdjenek. S
mindezek által elnyerjük a mennyországot, mert az élők és holtak
szükségleteiért való imádság is az irgalmasság cselekedete. S az utolsó
ítéleten ezt kérik majd számon tőlünk.
Chiara LubichAz Élet Igéje, 1981. szeptember
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)