A százszoros
"A
mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz, aki
igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset
talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak
volt és megvette." (Mt 13, 45-46)
Ezzel
a rövid példabeszéddel Jézus erősen
megmozgatta hallgatói fantáziáját.
Mindenki tisztában volt az igazgyöngy értékével,
mely akkoriban az arannyal együtt a legértékesebb
kincsnek számított.
Ráadásul
az Írás úgy beszélt a bölcsességről,
azaz Isten ismeretéről, mint olyan értékről,
mellyel még a "fölbecsülhetetlen drágakövet
sem lehet egy sorba állítani"i
A
példabeszéd egy kivételes, meglepő és
váratlan eseményt mond el egy kereskedőről, aki —
talán egy bazárban — megpillantott egy drágakövet.
Óriási értékét csak az ő szakértő
szemei tudták felmérni. Kalkulálni kezdett és
látta, hogy nagy haszonhoz juthat. Úgy döntött,
eladja mindenét és megveszi. A helyében ki ne
tett volna ugyanígy?
A
példabeszéd értelme tehát ez: a
találkozás Jézussal, vagyis a köztünk
levő Isten Országával – íme az igazgyöngy
– egyedülálló lehetőség: nem szabad
elszalasztanunk. Minden energiánkat, mindazt, amit
birtokolunk, teljesen ennek szolgálatába kell
állítanunk.
"A mennyek országa
hasonlít a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöt
keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált,
fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és
megvette."
A
tanítványok nem először érzik azt, hogy
radikális döntést kell hozniuk: ha követni
akarják Jézust, legértékesebb
javaikról is le kell mondaniuk: a családi kötelékekről,
az anyagi biztonságról, a megalapozott jövőről.
Jézus
kérése azonban nem abszurd. Ő nem ok nélkül
kér.
A
"minden" helyett, amit elveszítünk, egy
összehasonlíthatatlanul értékesebb
"mindent" találunk. Amikor Jézus kér
valamit, mindig megígéri azt is, hogy bőségesen
visszafizeti és sokat, nagyon sokat fog adni.
Tehát
ezzel a példabeszéddel biztosít bennünket
arról, hogy olyan kincs lesz a kezünkben, mely
örökre gazdaggá tesz minket.
S
ha néha elhibázott lépésnek tűnik
otthagyni a biztosat a bizonytalanért, már meglevő
javainkat csupán megígért javakért,
gondoljunk az említett kereskedőre: ő tudja, hogy nagyon
értékes az a drágakő; kereskedik tehát
vele és bizakodik, hogy haszna származik majd belőle.
Ugyanígy,
aki követni akarja Jézust, az tudja és a hit
szemével látja, milyen végtelen nyereség
lesz megosztani vele Isten Országának örökségét
azáltal, hogy legalább lelki értelemben
mindent elhagyott.
Isten
minden embernek alkalmat ad az életben, hogy kihasználja
ezt a lehetőséget.
"A mennyek országa
hasonlít a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöt
keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált,
fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és
megvette."
Ez
az ige konkrét meghívás, hogy tegyük félre
bálványainkat, melyek elfoglalhatják szívünkben
Isten helyét: a karriert, a házasságot, a
tanulmányokat, egy szép lakást, a munkát,
a sportot, a szórakozást...
Meghívás
arra, hogy Istent tegyük az első helyre; hogy Ő legyen minden
gondolatunk és érzésünk kiindulópontja.
Az életben ugyanis mindennek felé kell haladnia és
tőle kell elindulnia.
Ha
erre törekszünk; ha keressük Országát,
akkor ráadásként minden más megadatik
nekünk – ígéri az evangélium.ii
Ha Isten Országáért
elhagyunk mindent, megkapjuk a százszorost: száz házat,
száz testvért, száz apát és
anyátiii,
mert az evangéliumnak van egy kifejezetten emberi dimenziója
is: Jézus Isten-ember, ezért a lelki táplálék
mellett biztosítja számunkra a kenyeret, az otthont, a
ruhát és a családot is.
Talán
meg kellene tanulnunk a "kicsinyektől" az Atya
Gondviselésébe vetett nagyobb bizalmat: Ő nem
hagyja, hogy bármiben is hiányt szenvedjenek azok, akik
szeretetből odaadták azt a keveset is, amivel rendelkeztek.
Kongóban
néhány fiatal egy pár hónapja művészi
képeslapokat kezdett készíteni banánhéjból,
amiket aztán Németországban eladtak. Kezdetben
az összes bevételt megtartották (valaki ebből
biztosította családja megélhetését),
később viszont elhatározták, hogy jövedelmük
50%-át közösbe teszik. Ebből harmincöt
munkanélküli fiatalnak tudtak segítséget
nyújtani.
Isten
nagylelkűsége azonban felülmúlhatatlan:
ketten közülük olyan megdöbbentő módon
tettek tanúságot az üzletben, ahol dolgoznak,
hogy több kereskedő ehhez az üzlethez fordult segítségért,
amikor alkalmazottakra volt szüksége. Így tizenegy
fiatal fix álláshoz jutott.
Chiara
Lubich
i
vö. Bölcs 7,9
ii
vö. Lk 12,31
iii
vö. Mt 19,29