péntek

ÉLETIGE 1999. július

A százszoros
"A mennyek országa hasonlít a kereskedő­höz, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette." (Mt 13, 45-46)
Ezzel a rövid példabeszéddel Jézus erősen megmozgatta hallgatói fantáziáját. Mindenki tisztában volt az igazgyöngy értékével, mely akkoriban az arannyal együtt a legértékesebb kincsnek számított.
Ráadásul az Írás úgy beszélt a bölcsesség­ről, azaz Isten ismeretéről, mint olyan értékről, mellyel még a "fölbecsülhetetlen drágakövet sem lehet egy sorba állítani"i
A példabeszéd egy kivételes, meglepő és váratlan eseményt mond el egy kereskedőről, aki — talán egy bazárban — megpillantott egy drágakövet. Óriási értékét csak az ő szakértő szemei tudták felmérni. Kalkulálni kezdett és látta, hogy nagy haszonhoz juthat. Úgy döntött, eladja mindenét és megveszi. A helyében ki ne tett volna ugyanígy?
A példabeszéd értelme tehát ez: a találkozás Jézussal, vagyis a köztünk levő Isten Országával – íme az igazgyöngy – egyedülálló lehetőség: nem szabad elszalasztanunk. Minden energián­kat, mindazt, amit birtokolunk, teljesen ennek szol­gálatába kell állítanunk.
"A mennyek országa hasonlít a kereskedő­höz, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette."
A tanítványok nem először érzik azt, hogy radikális döntést kell hozniuk: ha követni akar­ják Jézust, legértékesebb javaikról is le kell mondaniuk: a családi kötelékekről, az anyagi biztonságról, a megalapozott jövőről.
Jézus kérése azonban nem abszurd. Ő nem ok nélkül kér.
A "minden" helyett, amit elveszítünk, egy összehasonlíthatatlanul értékesebb "mindent" találunk. Amikor Jézus kér valamit, mindig meg­ígéri azt is, hogy bőségesen visszafizeti és sokat, nagyon sokat fog adni.
Tehát ezzel a példabeszéddel biztosít ben­nünket arról, hogy olyan kincs lesz a kezünk­ben, mely örökre gazdaggá tesz minket.
S ha néha elhibázott lépésnek tűnik otthagy­ni a biztosat a bizonytalanért, már meglevő javainkat csupán megígért javakért, gondoljunk az említett kereskedőre: ő tudja, hogy nagyon értékes az a drágakő; kereskedik tehát vele és bizakodik, hogy haszna származik majd belőle.
Ugyanígy, aki követni akarja Jézust, az tudja és a hit szemével látja, milyen végtelen nyere­ség lesz megosztani vele Isten Országának örökségét azáltal, hogy legalább lelki értelem­ben mindent elhagyott.
Isten minden embernek alkalmat ad az élet­ben, hogy kihasználja ezt a lehetőséget.
"A mennyek országa hasonlít a kereskedő­höz, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette."
Ez az ige konkrét meghívás, hogy tegyük félre bálványainkat, melyek elfoglalhatják szí­vünkben Isten helyét: a karriert, a házasságot, a tanulmányokat, egy szép lakást, a munkát, a sportot, a szórakozást...
Meghívás arra, hogy Istent tegyük az első helyre; hogy Ő legyen minden gondolatunk és érzésünk kiindulópontja. Az életben ugyanis mindennek felé kell haladnia és tőle kell elindulnia.
Ha erre törekszünk; ha keressük Országát, akkor ráadásként minden más megadatik ne­künk – ígéri az evangélium.ii Ha Isten Országá­ért elhagyunk mindent, megkapjuk a százszorost: száz házat, száz testvért, száz apát és anyátiii, mert az evangéliumnak van egy kifejezetten emberi dimenziója is: Jézus Isten-ember, ezért a lelki táplálék mellett biztosítja számunkra a kenyeret, az otthont, a ruhát és a családot is.
Talán meg kellene tanulnunk a "kicsinyektől" az Atya Gondviselésébe vetett nagyobb bizal­mat: Ő nem hagyja, hogy bármiben is hiányt szenvedjenek azok, akik szeretetből odaadták azt a keveset is, amivel rendelkeztek.
Kongóban néhány fiatal egy pár hónapja művészi képeslapokat kezdett készíteni banán­héjból, amiket aztán Németországban eladtak. Kezdetben az összes bevételt megtartották (va­laki ebből biztosította családja megélhetését), később viszont elhatározták, hogy jövedelmük 50%-át közösbe teszik. Ebből harmincöt munka­nélküli fiatalnak tudtak segítséget nyújtani.
Isten nagylelkűsége azonban felülmúlha­tatlan: ketten közülük olyan megdöbbentő mó­don tettek tanúságot az üzletben, ahol dolgoz­nak, hogy több kereskedő ehhez az üzlethez fordult segítségért, amikor alkalmazottakra volt szüksége. Így tizenegy fiatal fix álláshoz jutott.
Chiara Lubich
i vö. Bölcs 7,9
ii vö. Lk 12,31
iii vö. Mt 19,29