szombat

Életige 1999. február

Világító jel

Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják érte mennyei Atyátokat. (Mt 5,16)
Ha hívő vagy, van egy kötelességed azokkal szemben, akik nem ismerik Istent. A keresztény ugyanis nem menekülhet, nem rejtőzhet el a világ elől, és nem tekintheti magánügynek a vallást. Azért él a világon, mert van egy felelősségteljes küldetése mindenki felé: az, hogy világító jel, fény legyen. Ez rád is vonatkozik, s ha nem így teszel, ugyanolyan haszontalan vagy, mint az ízét vesztett só, vagy mint a kialudt fény.
Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják érte mennyei Atyátokat.
A fény jótettekben nyilvánul meg; a keresztények jótettei által ragyog. Erre azt mondod: nem csak a keresztények tesznek jót. Mások is dolgoznak a haladásért, házakat építenek, küzdenek az igazságért... Igazad van. Természetesen a keresztényeknek is harcolniuk kell mindezért, s meg is teszik, de nem ebben rejlik sajátos küldetésük. A keresztényeknek új lelkülettel kell cselekedniük a jót: úgy, hogy többé ne ők éljenek, hanem Krisztus bennük. Az evangélista ugyanis nem csupán egymástól független szeretet-tettek sorozatára gondol (pl. a börtönben levők meglátogatására, a mezítelenek felöltöztetésére vagy az irgalmasság korunkban aktuális más cselekedeteinek élésére), hanem arra, hogy a kereszténynek teljesen rá kell hangolódnia Isten akaratára; olyannyira, hogy egész életét egyetlen jócselekedetté alakítsa. Ha a keresztény így tesz, áttetszővé válik, s a dicséret, amit kap, nem neki fog szólni, hanem a benne élő Krisztusnak, és Isten – általa – jelen lesz a világban. A kereszténynek tehát az a feladata, hogy hagyja kisugározni magából a benne élő fényt, és Isten jelenlétének jele legyen az emberek között.
Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják érte mennyei Atyátokat.
S ha ez jellemző az egyén jótetteire, akkor a világban élő keresztény közösségnek is az a sajátos küldetése, hogy élete által tanúságot tegyen Istenről, aki az idők végezetéig jelen van ott, ahol ketten vagy hárman egyek az Ő nevében, amint azt megígérte egyházának. Az ősegyház különös hangsúlyt fektetett Jézus e szavaira. Főként a nehéz pillanatokban, amikor megrágalmazták a keresztényeket, ez adott nekik erőt ahhoz, hogy ne erőszakkal válaszoljanak a sértésekre. Viselkedésük a legmeggyőzőbb cáfolata volt a rossznak, amivel vádolták őket. A Tituszhoz írt levélben ezt olvashatjuk: Az ifjakat is buzdítsd, hogy mindenben fegyelmezetten éljenek. Magad járj elő jó példával mindenben, a tanításban légy kifogástalan és komoly. Szavad legyen józan és feddhetetlen, hadd szégyenüljön meg az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud ránk fogni. (2,6-8)
Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják érte mennyei Atyátokat.
Ma is a megélt keresztény élet a fény, amely tanúságot tesz Istenről. Elmesélek egy történetet. Antonietta Szardíniában született, de munkája miatt Franciaországba költözött. Egy olyan irodában dolgozik, ahol sokan kissé unottan végzik munkájukat. Mivel keresztény és mindannyiukban Jézust látja, akit szolgálni akar, segít mindenkinek; mindig nyugodt és mosolygós. Gyakran előfordul, hogy valaki dühös rá, veszekszik vele és kicsúfolja: Ha már annyira szeretsz dolgozni, tessék, csináld meg az én munkámat is! Ilyenkor hallgat és csendben dolgozik tovább. Tudja, hogy kollégái valójában nem rosszak, csak bizonyára mindegyiknek megvan a maga baja. Egyik nap, amikor egyedül volt az irodában, főnöke odament hozzá és megkérdezte: Hogyhogy soha nem veszíti el a türelmét, és mindig tud mosolyogni? Antonietta szinte mentegetőzve ezt válaszolja: Igyekszem nyugodt maradni, és a jó oldalát nézni a dolgoknak. A főnöke az íróasztalra csap, és határozottan kijelenti: Nem, ehhez biztosan köze van Istennek, különben lehetetlen volna! Ha belegondolok, hogy én nem hittem Istenben! Néhány nappal később Antoniettát magához kérette az igazgató és tudtára adta, hogy áthelyezte egy másik irodába. Azért – fűzte hozzá –, hogy azt is átalakítsa.
Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják érte mennyei Atyátokat.  

Chiara Lubich