„Új parancsot
adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket,
úgy szeressétek ti is egymást!” (Jn 13,34)
Talán
te is szeretnéd tudni, hogy mikor mondta ezt Jézus. Akkor beszélt
erről, amikor szenvedésére készült. Búcsúbeszédet mondott,
mely egyben végrendelete is. Ebből származnak ezek a szavak.
Gondolhatod,
hogy éppen ezért milyen fontosak!
Az
emberek soha nem felejtik el azt, amit apjuk a halálos ágyán
mondott. Akkor ennek még inkább így kell lennie Isten szavaival!
Te
is vedd tehát komolyan Jézus szavait, és próbáljuk meg együtt
mélyebben megérteni, hogy mit is akar mondani!
„Új parancsot
adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket,
úgy szeressétek ti is egymást!”
Jézus
a halálra készül, és amit mond, abból lehet érezni, hogy ez
hamarosan be is fog következni. Küszöbön álló távozása
ugyanis mindenekelőtt egy probléma megoldását teszi szükségessé.
Hogyan maradhatna itt övéi között, hogy vezesse az Egyházat?
Tudod,
hogy Jézus jelen van a szentségekben. Például megjelenik a
szentmisében, az Eucharisztiában.
Azonban
Jézus megjelenik ott is, ahol a kölcsönös szeretetet élik. Azt
mondta: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott
vagyok közöttük.” (Mt 18,20)
A
kölcsönös szeretetet mélyen megélő közösségben tehát
megvalósul Jézus jelenléte, és érezteti hatását. Az ilyen
közösségen keresztül Jézus továbbra is közli magát a
világgal, továbbra is befolyást gyakorol rá.
Mi a
véleményed? Nem csodálatos ez? Nem támad fel benned a vágy, hogy
azonnal elkezdd élni ezt a szeretetet a többi kereszténnyel, a
felebarátaiddal együtt?
János
evangélista írja le ezeket a szavakat. Számára a szeretet
parancsa az Egyház első számú, legfontosabb parancsolata, hiszen
az Egyház hivatása éppen az, hogy kommunió, közösség, egység
legyen.
„Új parancsot
adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket,
úgy szeressétek ti is egymást!”
Jézus
rögtön ezután így szólt: „Arról tudják majd meg rólatok,
hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás
iránt.” (Jn 13,35)
Ha
Jézus tanítványai igazi megkülönböztető jegyét akarod
keresni, ha tudni akarod, miről lehet megismerni őket, csakis a
kölcsönös szeretet megélésében fogod ezt megtalálni. A
keresztények e jelről ismerik meg egymást. És ha ez hiányzik, a
világ sem tudja felfedezni az Egyházban Jézust.
„Új parancsot
adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket,
úgy szeressétek ti is egymást!”
A
kölcsönös szeretet egységet teremt. De mire képes az egység?
„Legyenek mindnyájan egyek, hogy a világ higgyen” (Jn 17,21) –
teszi hozzá Jézus. Az egység Jézus jelenlétét tanúsítja, és
magával ragadja a világot, hogy kövesse Őt. Akkor hisz a világ,
ha az egységgel és az egymás iránti szeretettel találkozik.
„Új parancsot
adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket,
úgy szeressétek ti is egymást!”
Ugyanakkor
a búcsúbeszédben Jézus magáénak is nevezi ezt a parancsot.
Az
Övé, tehát különösen kedves a szemében.
Nem
úgy kell értelmezned, mintha egyszerűen csak egy lenne a sok
szabály, a sok parancs közül. Jézus itt egyfajta életmódra
utal, azt akarja mondani, hogy erre állítsd be az életedet. Az
első keresztények erre a parancsra alapozták életüket. Péter
ezt mondta: „Mindenekelőtt tartsatok ki egymás odaadó
szeretetében” (1Pt 4,8).
Mielőtt
dolgozni, tanulni kezdenél, mielőtt misére mennél, mielőtt
bármibe belekezdenél, bizonyosodj meg, hogy kölcsönös szeretet
uralkodik-e közted és a veled élők között! Ezen az alapon
minden értékes. E nélkül az alap nélkül semmi sem kedves
Istennek.
„Új parancsot
adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket,
úgy szeressétek ti is egymást!”
Jézus
még azt is mondja, hogy ez a parancs új. „Új parancsot adok
nektek.”
Mit
jelent ez? Talán addig nem ismerték ezt a parancsot? Nem így van.
Az új azt jelenti, hogy új időknek szól.
Miről
van tehát szó?
Gondold
meg, Jézus meghalt értünk! Tehát egészen a legvégsőkig
szeretett bennünket. Vajon milyen az ő szeretete? Biztosan nem
olyan, mint a miénk. Az ő szeretete „isteni” szeretet volt, és
ma is az. Azt mondja: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek
én is titeket.” (Jn 15,9) Ugyanazzal a szeretettel szeret tehát
bennünket, mellyel Ő és az Atya szeretik egymást.
Nekünk
is ugyanazzal a szeretettel kell szeretnünk egymást, hogy
megvalósíthassuk az „új” parancsot.
Ilyen
szeretettel azonban, mint ember, nem rendelkezhetsz. Boldog lehetsz
azonban, mert részesedhetsz benne, mint keresztény. De ki az, aki
megajándékoz vele? A Szentlélek önti a lelkedbe és minden hívő
lelkébe.
Hasonlóság
van tehát az Atya, a Fiú és köztünk, keresztények között,
éppen azért, mert mindannyian ennek az isteni szeretetnek vagyunk
részesei. Ez a szeretet az, amelyik bekapcsol bennünket a
Szentháromság életébe. Ez a szeretet tesz Isten fiaivá
bennünket.
Mint
valami nagy áramkör, ez a szeretet köti össze a mennyet és a
földet. Ez a szeretet emeli a keresztény közösséget Isten
magaslatára és ez hozza le az isteni valóságot a földre, oda,
ahol a hívők szeretik egymást.
Mi a
véleményed? Nem istenien szép mindez? Nem gondolod, hogy
rendkívüli módon lenyűgöző a keresztény élet?
Chiara Lubich
Az Élet Igéje, 1980. május
Chiara Lubich és más keresztények:
Éljük az Igét 2., Új Város, Budapest, 2008, 141–143.