vasárnap

Brenner János emlékére

Urunk Jézus Krisztus, isteni Mesterünk és örök Főpapunk! Szolgád, Brenner János atya 50 esztendeje különleges módon tett tanúságot rólad. Az elmúlt fél évszázad az ő emlékét és tanúságtételét nem halványította el előttünk, hanem áldozathozatala az idő távlatában még ragyogóbbá vált.
Nagy szükségünk van a mai világban ilyen példaképekre, akik a hozzád vezető úton hiteles példájukkal segítenek minket. Megtanulhatjuk tőle azt, amire te tanítottad őt, és tanítasz minket is: a kötelességteljesítésre, az áldozathozatal lelkületére, a szeretet tettekben megmutatkozó üzenetére.
Most, a Brenner János-emlékév nagyböjtjében közelebb akarunk kerülni hozzád. Segíts, hogy a keresztúti ájtatosságban rád találjunk és szívünk megújuljon benned. Ezt a keresztúti imádságot papi és szerzetesi hivatásokért ajánljuk fel. Imádkozunk azokért a papokért is, akik már meghallották a hívó szót, és igent mondtak Isten és az emberek szolgálatára. Add meg nekik a hűség és a kitartás aján dékát!
És imádkozunk új hivatásokért is. Hallgasd meg néped kéréseit, adj szíved szerinti jó pásztorokat népednek, akik neved dicsőségéért mindent megtesznek, szolgálatukkal áldásodat esdik le zarándok népedre. Adj jó papokat nekünk Urunk, hogy életünk legyen benned, és ez az élet kegyelmed bőségben legyen!
I. Pilátus halálra ítéli Jézust
Pilátus a törvény rideg képviselőjeként hivatali kötelességnek tekinti Jézus ügyének intézését. A befolyásolhatóság, a következetlenség, a népszerűség olcsó keresése jellemzi őt. Hivalkodik hatalmával, mellyel elítélhet vagy felmentést adhat. A lényeg, az igazság nem tárul fel előtte, pedig előtte áll az Igazság.
(rövid csend) -----
Irgalmazz nekünk, Urunk, ha a hivatások ügyét rideg közönyösséggel kezeltük, ha nem éreztük sajátunknak az Egyház e nagy gondját! Add, hogy a hivatás ajándékát megbecsüljük, és tekintsük kitüntetésnek, ha közösségeinkből fiatalokat választasz szolgálatodra!

II. Jézus vállára veszi a keresztet
Jézus az üldözöttek, a kitaszítottak halálnemét kapja. A kereszt a botrányt, a megalázottságot, a teljes önkiüresítést is jelenti. Ez a kereszt a mi mulasztásainkra, hibáinkra, bűneinkre is rámutat. Jézus a kínhalál eszközét önként elfogadja, zúgolódás nélkül vállára veszi, és értünk vállalt áldozatként igent mond a szenvedésre, az Atya akaratára, a mi megváltásunkra.
(rövid csend) ------
Irgalmazz nekünk, Urunk, ha elmulasztottuk az imát és a személyes áldozathozatalt a papi hivatásokért. Tudjuk, hogy nem érdemeink tesznek minket alkalmassá ajándékaidra, de nagylelkűségedben elfogadod szándékainkat és tetteinket műved kibontakozásában.

III. Jézus először esik el a kereszttel
A porban, a földön látjuk a Mestert. Nem csak hordozza a keresztet és  szenved terhétől, hanem a kereszt teljesen a földre kényszeríti. Onnan lentről egész másként látható a lényeg, az igazán fontos valóságok. Jézus jelentőségteljesen részt vállal azokkal emberekkel, akiket az élet nehézségei megtanítanak erre a különleges látásmódra.
(rövid csend)------
Irgalmazz nekünk, Urunk, ha nem segítettük a hivatások kibontakoztatását személyes példamutatásunkkal! Fájlaljuk, ha a te meghívó szavad a mi mulasztásaink miatt nehezen jutott el a megszólítottakhoz. Segíts, hogy a mi személyes, és tettekben megmutatkozó tanúságtételünk az Egyház küldetésének része lehessen!

IV. Jézus Szent Anyjával találkozik
Mária, a fájdalmas Szűz hősies lelkülettel, az Istenbe vetett bizalommal áll a szenvedésben Fia mellett. Édesanyaként és az Úr szolgáló leányaként teljesítette hivatását. A megváltás művében az üdvösséget ajándékozó Isten különleges feladatokat bízott rá.
(rövid csend) ------
Irgalmazz nekünk, Urunk, ha képességeinkkel és tőled kapott talentumainkkal nem segítettük papjaink munkáját! Irgalmazz nekünk, ha csak mindig vártunk valamit Egyházadtól, és nem tudatosodott bennünk az, hogy minket, az istengyermeki méltóság és királyi papság részeseit, a megváltás ajándékozásában munkatársaidként akarsz látni!

V. Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni
Cirenei Simon a szolgálatot tudatos lelkülettel vállaló ember példaképe. Vállalja a kényelmetlenséget, a megalázottakkal való sorsközösséget, a szolidaritást, az együttérzés kinyilvánítását. Egyszerű, hatásos, és mély üzenetet közvetít ő számunkra.
(rövid csend) -------
Irgalmazz nekünk, Urunk, ha felszínesen tekintettünk a papi hivatás ajándékára, ha nem fedeztük fel benne a te mindennapjainkban megmutatkozó irgalmasságodat, és szeretetedet! A papi hivatás titkokat rejtő valóságában te most is kifejezed nekünk: életutunk társa akarsz lenni papjaid szolgálata által.

VI. Veronika kendőt nyújt Jézusnak
Veronika – bár személye csak az Egyház hagyományából ismerős – a találékony és a hatékony szolgálat személyisége számunkra. Ahol éppen kell, ott segít. Amikor eljött az ő pillatana, akkor mutatja meg személyisége kincseit. Jelentéktelennek tűnik a segítsége? Isten a kicsiket teszi naggyá – a jelentéktelenségekben és a lebecsült dolgokban nyilvánítja ki nagyrabecsülését és nagyságát.
(rövid csend) -----
Irgalmazz nekünk, Urunk, ha a szív csendjében meghallható üzenetedre nem figyeltünk oda! Irgalmazz nekünk, ha papjaid igehirdetésében nem figyeltünk oda mindig aktuális és az életet alakító intelmekre! Add, hogy a tőled kapott tanítás hallgatói, befogadói, és tettekre váltói legyünk!

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
Másodszor is megtapasztalja a szenvedéssel és a kereszt terhével kínlódó Mester, hogy mit jelent a föld porába zuhanni. Ismét elviselni az önkiüresítés legmélyebb szféráit. Ismét szembesülni azzal a ténnyel, hogy onnan lentről felnézve mit jelent könyörületért kiáltani. Az erő a gyengeségben nyilvánul meg igazán. Onnan, a föld porából nem hangzik közhelyszerűen a szeretet hirdetése.
(rövid csend) -------
Irgalmazz nekünk, Urunk, ha papjaid kegyelemközvetítő szolgálatát semmibe vettük! Kegyelmed csodálatos ajándékai a szentségek, amelyben hozzánk lehajló láthatatlan jóságod látható jeleit fedezzük fel. Irgalmazz nekünk, ha nem szándékod szerint éltünk a papjaink vezetésével ünnepelt szentségekkel!

VIII. Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat
A jeruzsálemi asszonyok részvéttel fordulnak a Mester felé. Ő nem utasítja el, nem feddi meg őket. Elfogadja az együttérzés megnyilvánulását, de a figyelmet az asszonyok számára lényegesebb valóságra irányítja: a bűnbánatra. Nem szabad Jézus áldozathozatalánál csak a szenvedést önmagában szemlélni, hanem meg kell látni annak üdvösséget ajándékozó jellegét is.    (rövid csend) --------
Irgalmazz nekünk, Urunk, ha papjaid pásztori szolgálatában nem láttuk meg a te jó pásztori gondoskodó szeretetedet! Tudjuk, hogy az a hivatásuk, hogy ne csak önmaguk, hanem a rájuk bízottak üdvösségén is fáradoznak. Adj nekünk, kérünk, olyan papokat, akik rád hagyatkozva vezetnek minket, nekünk pedig adj az ő szolgálatuk iránt engedelmes lelkületet!

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt
Az Úr már harmadszor fekszik a porban a kereszt terhét hordozva. Megint onnan lentről tekint ránk. Ez a háromszori elesés a végletekig elmenő, a legteljesebb, a minden áldozatra kész szeretetet adja át nekünk üzenetként. Sokszor mennyire hálátlanok vagyunk iránta!
(rövid csend) ------
Irgalmazz nekünk, Urunk, ha a megszólás bűnébe estünk. Sajnos papjaidban is meglátjuk az emberi gyengeséget, a bűnt, a hibát vagy a gyarlóságot. Engedd, hogy ilyenkor mindig annak a szándéka legyen előttünk, hogy a te őszinte és a jó útra térést előmozdító szereteted szerint viselkedjünk. Ments meg minket a felesleges, a botlást nagyobbá tévő szavaktól!

X. Jézust megfosztják ruháitól
Az Úr teljesen kiüresítette önmagát. Mindenéről lemondott, amije volt. Ezzel is emberileg beláthatatlan mélységeket tár fel a szeretetben. Engedi, hogy a gúny, a lekicsinylés és a megvetés tárgya legyen. Ezzel pedig azt is nekünk ajándékozza, hogy az ilyen nehéz, szenvedést okozó élethelyzetekben is számíthatunk kegyelmi segítségére.
(rövid csend) ------
Irgalmazz nekünk, Urunk, ha közönyösségünk, nemtörődömségünk miatt nehézzé tesszük lelkipásztoraink életét. Bocsásd meg, ha ezzel előmozdítjuk azt, hogy a jó példával nem járnak előttünk. Segíts inkább minket abban, hogy buzgóságunk, küldetéstudatunk értékelése őket is segítse a papi hivatás példamutató megélésében!

XI. Jézust a keresztre szegezik
Az áldozati oltáron ott az áldozat, aki egyben az áldozatot bemutató pap is. Minden áldozatbemutatás forrása, az újszövetség papságának eszményképe előttünk van. A maga nagyszerűségében és fenségében feltárul az áldozathozatal lényege: megdicsőíteni az Atyát, és az ő ajándékait közvetíteni az embereknek.
(rövid csend)    -------
Irgalmazz nekünk, Urunk, ha a papnevelés ügyét nem éreztük az Egyház közösségén belül saját ügyünknek is! Szívből fakadó kötelességünk, hogy imáinkkal és a lehetőség szerinti anyagi áldozatvállalásainkkal előmozdítsuk a papnevelés nehéz, de áldásos feladatát. Add, hogy a te kegyelmed és a mi áldozatunk kibontakoztassa a papnövendékek hivatását, akik a jövőben lelkipásztoraink lesznek!

XII. Jézus meghal a kereszten
Beteljesedett – sóhajt fel az Úr. Az új és örök szövetség legfőbb papja bemutatta véres, engesztelő és az egész világ üdvéért felajánlott áldozatát. A szentmisében ez az áldozat valóságosan és lényegileg megjelenik az oltáron Krisztus rendeléséből és a papság szolgálata által. Örök időkre szóló áldozatot vitt véghez és rendelt az Úr. Mindannyiunkért.
(rövid csend) -------
Irgalmazz nekünk, Urunk, ha a papjaid vezetésével ünnepelt szentmisét elmulasztottam vagy semmibe vettem azt, hogy tevékeny részvételre hívtál meg. Bocsásd meg mulasztásaimat, ha nem adtam meg neked a szentmisében az illő hódolatot, ha nem erősítettem meg tanúságtételem által testvéreimet, vagy ha nem fordítottam elég figyelmet a személyesen nekem szóló ajándékaid elfogadására és befogadására.

XIII. Jézus testét leveszik a keresztről
Látszólag kudarcra ítéltetett a küldetés. Látszólag az Ellenség és az ellenségek győztek felette. Ilyen helyzetben Isten rendelésében hinni és élni a remény ajándékával, ez az igazi próbatétel. A Szent Szűz lelke mélyébe rejtve őrzi ezeket az ajándékokat, hogy a feltámadás fényében ragyogjanak majd fel.
(rövid csend)   -----
Irgalmazz nekünk, Urunk, ha szavainkkal és cselekedeteinkkel a papi hivatás kibontakozásának akadályozói voltunk! Bocsáss meg, ha önző, az evilági harsány felszínességre építő gondolkodásmódunkkal elbizonytalanítottuk, vagy eltávolítottuk tőled azokat, akiket szolgálatodra hívtál!

XIV. Jézus holttestét sírba teszik
A várakozás csendje itt sem az üres semmittevés idejét jelenti. A jelentős események a történelemben mindig csendben történtek és történnek meg. A titok a rejtettségből majd hatalmas erővel tör elő. Mindent meg fog változtatni, mindent felül fog írni. A megígért feltámadás biztos, csalhatatlan valóság lesz életünkben.
(rövid csend)   -----
Irgalmazz nekünk, Urunk, ha idős, a szolgálat terhét már hordozni nem tudó lelkipásztorainkról nem gondoskodunk. Bocsásd meg, ha azokról az elhunyt szolgáidról elmulasztunk megemlékezni imáinkban, akik a papi hivatás ajándékát és áldozathozatali lehetőségeit értünk is vállalva hozzád vezettek minket! Jutalmazd meg örök barátságoddal a hosszú szolgálatban megfáradt, és hozzád hazatért szolgáidat!


Befejező ima
Urunk, Jézus Krisztus, aki Pap és Áldozat vagy! Ezt a keresztúti ájtatosságot papi hivatásokért ajánljuk fel neked. Kérünk, adj szent papokat, akik hozzád vezetnek minket és kegyelmed közvetítői számunkra. A te lelkületed éljen a pásztorokban és a szolgálatban rábízott hívekben, hogy ezáltal is épüljön Isten Országa közöttünk és bennünk. Fohászkodjunk ezért:
Hogy az egész papi rendet a szent vallásban megtartsd!
    Kérünk téged hallgass meg minket!
Hogy a lelkipásztorok szíved szerint vezessék a rájuk bízottakat!
    Kérünk téged hallgass meg minket!
Hogy aratásodban sok hűséges munkás ténykedjen!
    Kérünk téged hallgass meg minket!
Hogy megsokszorozódjanak misztériumod kiszolgáltatói
    Kérünk téged hallgass meg minket!
Hogy a papok szolgálatukban szelídek, működésükben jártasak, imádságukban kitartóak legyenek!
    Kérünk téged hallgass meg minket!


http://www.martinus.hu/keresztut/5/5-keresztut-a-brenner-janos-emlekevben-2007-bodorkos-imre

szombat

Életige 2004. december

„Amint az Úr megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek!” (Kol 3,13)
Közeledik a karácsony. Hamarosan eljön az Úr. A liturgia pedig arra indít bennünket, hogy készítsük elő az útját.
Jézus, aki kétezer évvel ezelőtt belépett a történelembe, most a mi életünkbe szeretne belépni, de az út bennünk tele van akadályokkal. El kell egyengetnünk a halmokat, el kell görgetnünk a sziklákat.
Milyen akadályok zárhatják el Jézus útját?
A lelkünkből eredő minden olyan vágy, amely nem egyezik Isten akaratával. A ragaszkodások, amelyek gúzsba kötnek bennünket. Beszélni vagy hallgatni akarunk, amikor épp az ellenkezőjét kellene tennünk. Utunkat állja az a vágy, hogy tiszteljenek, szeressenek, becsüljenek bennünket. Akadály lehet még a vágy bizonyos dolgok, az egészség vagy az élet után, amikor Isten mást akar, de a gonosz vágyak is, mint a lázadozás, az ítélkezés vagy a bosszú.
Ezek mind a lelkünkben születnek, és teljesen betöltik. Következetesen ki kell oltanunk az ilyen vágyakat, el kell hárítanunk ezeket az akadályokat, és újra Isten akaratába kell helyezkednünk, így készítve elő az Úr útját.
„Amint az Úr megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek!”
Pál ezt az igét a saját közösségében élő keresztényekhez intézi. Ők már megtapasztalták az isteni megbocsátást, és maguk is képesek arra, hogy megbocsássanak azoknak, akik velük szemben követtek el valamit. Tudja, hogy valóban készek arra, hogy túllépjenek a természetes szeretet határain, egészen addig, hogy életüket is odaadják ellenségükért. Újjászülettek Jézusban és az evangéliumi életben, így megtalálják az erőt ahhoz, hogy túl minden igazságtalanságon vagy sérelmen mindenkivel az egységre törekedjenek.
Mivel minden emberi szív mélyén a szeretet lüktet, így bárki életre válthatja ezt az igét.
Az afrikai bölcsesség ezt így fejezi ki: „Tégy úgy, mint a pálma: bár kövekkel húzatják, ő mégis datolyával fizet érte.”
Nem elég tehát nem válaszolni a jogtalanságra, a sértésre, többre vagyunk híva. Jót kell tennünk azzal, aki rosszat tesz nekünk. Erre emlékeztetnek az apostolok is: „Rosszért rosszal, szidalomért szidalommal ne fizessetek! Inkább áldást mondjatok!”[1] „Ne győzzön rajtad a rossz, te győzd le jóval a rosszat!”[2]
„Amint az Úr megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek!”
Hogyan éljük ezt az igét?
Mindennapi életünkben nekünk is lehetnek olyan rokonaink, iskola- vagy munkatársaink, barátaink, akik ártottak nekünk, megsértettek bennünket, vagy igazságtalanok voltak velünk. Talán nem jut eszünkbe bosszút állni, szívünkben mégis ott lehet a neheztelés, ellenségeskedés, keserűség, vagy akár egyszerűen csak a közöny, amely meghiúsítja, akadályozza a hiteles, őszinte kapcsolat létrejöttét.
Mit tehetünk?
Élesszük fel reggelente a teljes „amnesztiát” a szívünkben, azt a szeretetet, amely mindent betakar, amely be tudja fogadni a másikat olyannak amilyen, korlátaival, nehézségeivel együtt! Ahogy egy édesanya tenne gyermekével, ha hibázik: mindent elnéz neki, mindig megbocsát, mindig remél.
Úgy közelítsünk mindenkihez, hogy új szemmel tekintünk rá, mintha sohasem követte volna el az adott hibát!
Kezdjünk újra mindig, tudva azt, hogy Isten nemcsak megbocsát, hanem el is felejt, és tőlünk is ezt kívánja!
Így történt egyik barátunkkal is, akinek hazájában háború dúlt, szüleit, testvérét és több barátját a szeme láttára lemészárolták. Fájdalma lázadásba csapott át, és borzalmas, a gaztettel arányban álló büntetést kívánt a gyilkosoknak. Újra és újra eszébe jutottak Jézus megbocsátásra hívó szavai, de úgy érezte, hogy képtelen életre váltani őket. „Hogyan szerethetném ellenségeimet?” – kérdezte magától. Hónapokra és sok-sok imádságra volt szüksége ahhoz, hogy lassan ismét megtalálja a békéjét.
Így mesélt erről: „Azoknak a testvéreknek a példája segített, akikkel együtt próbálom élni az igét. Megértettem, hogy Isten azt kéri tőlem, ne engedjem, hogy úrrá legyen rajtam a bosszú, hanem arra törekedjem, hogy szeressem a mellettem élőket, a munkatársaimat, a barátaimat. Az irántuk való konkrét szeretetben találtam meg lassan-lassan az erőt, hogy teljesen megbocsássak családom gyilkosainak. Most már béke van a szívemben.”
Chiara Lubich

[1] 1Pt 3,9
[2] Róm 12,21